Magyarország, 1918. május (25. évfolyam, 103-128. szám)

1918-05-01 / 103. szám

■ Z nyét: 115 : 5. Ez csak a látszat, ez csak a külsőség. A főrendiház tegnapi szavazásá­nak az eredményét helyesen és a valóság szerint így kell jelezni: 115 : 20,000.000. —. Száztizenöt főrend a magyar nép ellen. A főrendiház határozata nem az általá­nos választójog kérdését döntötte el. Ha lesz is döntő hatása, akkor is csak egyet döntött el: a főrendiház sorsát. Vagy még azt se. Mert az régen el van már döntve s régen meg van már pecsételve a jövő nemzeti fejlődés számára. Elismerem a 335 : 20,000.000 arány nem teljesen kimentő. Mert nem csak a két jeles testület: a munkapárt és a főrendiház van el­lene a választójognak. Vannak még egyéb területek is Magyarországon, amelyek való­színűleg szintén ellenségei a nép uralmának. Például az urlovasok egylete. Vagy az aga­­rász-egylet. Vagy a falkavadász-társaság. Bizonyára ezek se nagyon rajonganak az egyenlőség eszméiért, mert mi lenne, ha minden ember úrlovas vagy falkavadász le­hetne ! Így meglehet, hogy egynéhány ezret, sőt egynéhány tízezret is kitesz azoknak a szá­ma, akik az általános választójogot ellenzik. Egypár­ tízezren is lehetnek azok, akik a ma­gyar nép húszmilliónyi tömegével szemben állanak. De talán még így se lesz nehéz az illeté­kes tényezőknek megérteni, hogy melyik ol­dalon van a többség. Ha a munkapártra és a főrendiházra akart volna hallgatni a király, akkor sohase ígérte volna meg az általános választójogot és sohase nevezte volna ki ennek a keresz­tülvitelére a kisebbségi kormányt. Most persze a munkapárt Bécsbe küldte a tapsait és a főrendiház Bécshez intézte a szavazatait. Hogy hallja meg és értse meg az, aki tavaly az ő ellenükre nevezett ki kor­mányt és ígért választójogot a népnek. Csakhogy vigyázzanak. Mert a hang ter­jedését a természeti törvények szabályoz­zák, a természeti törvények pedig nem munkapárt és a főrendiház akaratától függe­­­nek, mint ahogy attól függenek még ez idő szerint szegény Magyarország törvényei. A természeti törvények szerint a hang minden irányban egyformán terjed. Tehát ami tapsot és szavazatot meghallanak Bécs­­ben, azt épp úgy meghallják mindenfelé a faluk mezőin, a városok műhelyeiben és a harctér lövészárkaiban. Meghallják mind­azok, akik dolgoznak, akik szenvednek és véreznek azért, hogy ez az ország szabad, erős és magyar legyen, s akiknek nem akar emberi jogot adni a munkapárt és a fő­rendiház. Hogy Bécsből milyen válasz fog érkezni, azt még mindig nem tudhatjuk egész bizo­nyosan. De hogy a mezőkről, a műhelyek­ből és a lövészárkokból milyen válasz jön majd, afelől már ma is teljes bizonyossá­gunk lehet. És meglátják: ez a válasz fogja eldön­teni a választójog ügyét is, meg a munka­pártnak, a főrendiháznak és egész Magyar­­országnak jövendő sorsát is ! Ez a mi bizodalmunk, megnyugvásunk és erősségünk a párt elnökének: „A nagyszalontai választóke­rület függetlenségi polgárai mai pártgyülésük­­ből kifolyólag szivük egész melegével ü­dvözlik méltóságodat, mint a független Magyarország s a népszabadságok törhetetlen bajnokát. A jövő nagy küzdelmeiben erőt és kitartást kívá­nunk. Balogh Mihály, pártelnök," Budapest, április 30. A debreceni választás. Debrecenből jelen­tik, hogy a város harmadik kerületében, amely Láng Lajos báró halálával üresedett meg, ma volt a képviselőválasztás. Két je­lölt volt: Sebess Dénes igazságügyi állam­titkár és Nyíri dr. Minthogy már az első órában nyilvánvaló volt Sebess Dénes nagy többsége, Nyiri dr. visszalépett Az elnök erre S­e­b­e­s­s Dénest egyhangúlag m­e­g­­választott képviselőnek jelentette ki. Népgyülés a választói jog mellett Nagysza­lontán. N­a­g­y­s­z­a­l­o­nt­á­r­ó­l jelentik: A­­ nagyszalontai függetlenségi polgárság vasár­nap Balogh Mihály volt országgyűlési kép­viselő elnöklete alatt népgyülést rendezett az általános választójog érdekében. A népgyülés­­ből a következő üdvözlő táviratot küldték Ká­k­­oly­i Mihály grófnak:a függelenségi és a­ hai MAGYARORSZÁG Budapest, 1918. szerda, május 1. A kormányválság (Saját tudósítónktól.) Most már mindenki biztosra veszi, hogy Wekerle kap megbízást az új kormány megalakítására. Szterényi is őt ajánlotta, miután belátta, hogy Wekerlét nem túrhatja ki a helyéből. Az optimisták azonban még meglepetésre is számítanak. Olyanok, akik beavatottaknak szokták ma­­gukat mondani, azt állítják, hogy a munka­párttal való megegyezés már megvan. Olyan csekélységeken, amelyek ártanak ugyan a vá­lasztójogi reformnak, de hasznára vannak We­­kerle és Tisza törekvéseinek, ők nem akadnak fönn. Akarják a megegyezést magáért a meg­egyezésért, a nemzet ítéletének elodázásáért, de nem a választójogért. Ezek a tárgyalások a 48-as alkotmány­­pártban okozzák a legnagyobb felfordulást. Már nincsenek tisztában egymással az embe­rek. Egyiknek szent meggyőződése, hogy a párt többsége a megegyezést akarja, a másik esküszik rá, hogy Andrássy és Apponyi hívei vannak többségben. Különösen az okoz nagy fejtörést a pártban, hogy hallomás szerint Wekerle a reakcióval kötött megegyezést nem­­zetiszinü köntösbe akarja öltöztetni s ez eset­ben kényes helyzetbe kerülnek azok, akik az eredeti javaslat mellett kitartanak. Hogy ilyes­­valami lépes vessző készül az ostoba madárkák számára, az bizonyos. Valami leplet végre is kell keresni annak, aki a százszor kipellengére­zett munkapárttal akar a nemzet megmenté­sének ürügye alatt összeölelk­ezni. Annyi bizonyos, hogy ez a megegyezés nem lesz alkalmas az ország nyugalmának helyreállítására. A­­ haladás hívei nem tűrhe­tik, hogy két kormány programmvallásával formába öntött királyi ígéret gyöngébbnek bizonyuljon, mint a törvénytelen eszközökkel, megbélyegzett módon szerzett képviselőházi többség akarata. Ilyen játékot űzni a néppel még békés időkben is veszedelmes volna.­­­A főrendiházban is megszólalt a reakció. Egymásután vonultak föl a főrendek, hogy szégyenbélyeget süssenek a demokrácia hom­lokára. Ezzel a föllépésükkel azonban a ma­guk­ sorsát pecsételték meg. Bebizonyították­ — fölöslegesen — hogy az országgyűlésnek ebből a határából éles, belélegzésre alkalmas levegő nem áradhat az országra. Maga a határozati javaslat­,­amelyet" azután elfogadtak, beismeri, hogy a választójogi probléma felszínen tartása a világbéke lehetőségét hátráltatja s íme, mégis a végleges megoldás ellen tiltakoznak. Olyan reformot akarnak, mint Tisza István, amely ki nem elégítheti a nemzetet, mert nem felel meg az ország „áldozatkészségének és szenvedéseinek". Ha pedig a reform ki nem elégít, akkor nem szünteti meg a kedélyek forrongását, nem lesz méltó a külföld szemé­ben a magyar nemzethez, tehát ugyanazt okozza, amitől a múmiák is félnek: hátrál­­­­tatja a világbéke lehetőségét. És hátráltatja ezt a lehetőség­t az olg» otromba kirohanás is, amilyen Károlyi Gyula grófé volt a demokrácia és a béke hívei ellen. i Ilyen hangnemben csak Tisza politikáját lehet szolgálni, amelynek jelszava: jogfosztás és­­ harc a végletekig, de nem lehet szolgálni a nemzeti politikát, melynek alapja a jogtiszte­­let és a béke. A porosz választójogi reform kérdése na­gyon hasonlatos a miénkhez. Ott is az uralkodó kifejezett akarata tette aktuálissá az általános választójogi reformot s ott is a hatalmukra féltékeny junkerek állanak szemben a demo­­­­krácia követelményeivel, úgy mint nálunk a ■ Tisza István által­­ vezetett m­agy­ar junkerek.­­ Ámde Proszországban mégis a demokrácia fog győzedelmeskedni a hatalmaskodó junkerség fölött. Mert Poroszországban a kormányzó ha­talom szilárdul ragaszkodik is ahhoz az állás­ponthoz, melyet a császár nevezetes prokla­­mációjában kijelölt volt és a német kancellár nem játszik a szavakkal, amikor most újból kijelentette a munkásszervezetek képviselői előtt, hogy a porosz választójoggal áll, vagy bukik. És komoly elhatározás nála az is, hogy ha a porosz képviselőház nem hajlandó meg­szavazni az általános, egyenlő választójogra vo­natkozó javaslatot, akkor feloszlatják a képvi­selőházt. Nálunk épp a kormány hagyta cser­ben a demokráciát, melyre előbb esküdött s nálunk a kompromisszum vizeibe akarják belefojtani a választójogot. A kemény elhatá­rozás és szilárd akarat el is éri a kitűzött célt a német junkerek minden erőlködése ellenére is. A nemzeti szabadelvű párt nagygyűlése teg­nap 419 szavazattal 129 ellenében határozati javaslatot fogadott el, mel­lyel a párt az álta­lános választójog mellett foglal állást a kor­mány javaslatában foglalt általános jogkiter­jesztés mértékéig. Ezt a határozatot tiszteletben fogják tartani a képviselőházban is és így al­kalmasint biztosítja a komoly és szilárd elha­tározás a demokrácia győzedelmét Poroszor­szágban. Nagyszerű példa, amelyből bízvást tanulhatnának és okulhatnának a magyar po­litika reakciós emberei. / Xich­y Bécsien / Bécs, április 30. / (A Mac0mne ország tudósitójának telefon-* jelentésejjr Bu­dapesti forrás nyomán néhány bécsLmp azt írta, hogy Zichy János gróf ma "nfh­allgatásra megy a királyhoz, hogy meg­ismertesse nézeteit a legaktuálisabb politikai kérdésekről. Beavatott helyről úgy értesülök, hogy Zichy János gróf kihallgatása mára nincs tervbe véve. A kereskedelmi miniszter Budapesten Szterényi József kereskedelmi miniszter­, akit vasárnap a király hosszabb magánkihall­gatáson fogadott, hétfőn délelőtt Bécsben több látogatást tett. Este 9 órakor titkárjai, Vascag Bertalan miniszteri titkár és Vida László roi­­niszeri számtanácsos kíséretében Bécsből Bu­dapestre visszaérkezett. Ma délelőtt a miniszter­ újra megjelent hivatalában, Szterényi Wekernénél Szterényi József kereskedelmi miniszter Bécsből való visszaérkezése után a pályaud­varról a miniszterelnökségre hajtatott, ahol Wekerle Sándor miniszterelnökkel hosszabb megbeszélést folytatott. Budapest, április 30. A főrendek elfogadták Mailáth indítványát. A főrendiház tegnapi ülésén, mint már jelentettük, Mailáth József gróf az indemnitás tárgyalása során, indítványt nyújtott be a választójogi megegyezés érdekében. Chorin Ferenc, Apponyi Henrik gróf, Concius Győző, Károlyi Gyula gróf felszólalása és Wekerle Sándor lagymatag nyilatkozata után reakció föléledt lovagjai elfogadták a határozati ja­a­­vaslatot 115 szavazattal öt ellenében. Öt gerinces ember akadt a főrendiházban, aki az indítvány el­len szavazott, megérdemlik, hogy megörökítsük ne­vüket a következőkben: Edelsheim Gyulafi Lipót gróf, Zichy Rafael grófi Kemény Árpád báró, Batthiju­ffy Lajos gróf és­­ Thorotzkay Miklós gróf. Az indemnitást általánosságban és részleteiben is elfogadták. A porosz választójogi javaslat sorsa. Ber­linből távirtozzák: A porosz választójogi ja­vaslat második olvasásánál még nem alakult ki a helyzet, mivel egyik párton sem tudják, hogy a felszólalások befejeződnek-e még ma. A nemzeti szabadelvű párt tegnap ülést tartott, amely azonban még nem hozta meg a helyzet tisztázását. A pártban végrehajtott próbaszava­zás eredménye az volt, hogy 37-en szavaztak az egyenlő választójog mellett és 35-en ellene. A szabad konzervatívok 5 szavazatot jelente­nek az egyenlő választójog mellett, a harmadik olvasás folyamán azonban 15-re emelkedhetik k

Next