Magyarország, 1918. július (25. évfolyam, 151-176. szám)
1918-07-02 / 151. szám
el Mi az oka ennek a hirtelen Pálíordulás■Bv Egyszerűen az, hogy Tiszáék a hazavisszaszerzésének taktikájába belekapcsolják a nemzetiségekkel való újabb kacérkodást. Tisza István, aki fulmináns, szenvedélyes szónoklatokat tartott a nemzetiségi hazaárulások ellen, amíg ezzel a kormány demokratikus törekvéseit a magyarság hangulatában aláaknázhatta, most, mikor aWekerle-kormány az ő szekerét húzza és tolja, egyszerre hátat fordit a magyar szupremácia gondolatának s a nemzetiségi kérdést is a demokratikus jogkiterjesztés ellen használja fel fegyverül. Mert előtte, csak demokrácia és a demokratikus jogkiterjesztés gyűlöletes. Az ő reakciós érzés- és gondolatvilága a demokrácia ellen lázadoz. Ez ellen kész a magyar szupremáciát biztosító magyar nyelvet is áldozatul dobni. Batthyány indítványa most az elé a kérdés elé állítja a munkapártot, hogy elfogadja-e a magyar nyelvnek a választójogi reformban való érvényesítését és ezáltal a magyarság erőfokozását, vagy nem. Most ki fog derülni, hogy kik Magyarországon a magyarságot erősítő magyar nyelvnek támogatói, vagy árulói. Most nem haszontalan Szófecsérlésről, nem szóval és írásban való hangulatkeltésről és izgatásról van szó, hanem cselekedetről. Várjuk ezt a cselekedetet. Ez dönti el, hogy a munkapárt csakugyan a magyar szupremácia szolgálatában áll-e, vagy pedig a magyar szupremácia hangoztatása is csak azoknak a hazugságoknak levegőjébe tartozik, mely a munkapártnak életeleme volt, amióta a korrupció ágyában megfogantatott és azután megszületett. " Politikai hírek Weker és a király már Bécsből jelentik, hogy a király szombaton külső kihallgatáson, fogadta Wekerle mi■öiszlcnököt. i . . és Popovics jemesszemb bécsi tárgyalásai t Bécsből jelentik. Szterényi József kereskedelemügyi miniszter vasárnap délelőtt IV Wieser osztrák pénzügyminiszterrel, Popovics Sándor pénzügyminiszter pedig Wimmer osztrák pénzügyminiszterrel tárgyalt resz- szortügyekben. A magyar kormány tagjai együtt lebédeltek a Sacherben és délután 10 órakor együttesen utaztak vissza Budapestre. A Félegyházi mandátum " Félegyházán — mint nekünk jelentik —szombaton, Péter-Pál napján tartotta meg programmbeszédét a függetlenségi és '48-as párt hivatalos jelöltje, Horváth Zoltán dr. ízgyvéd. Támogatására leutazott a kerületbe Lovászy Márton, a függetlenségi és 48-as párt alelnöke és Búza Barna. A népgyűlésen,amelynek keretében Horváth Zoltán, elmondta programmbeszédjét, több ezer polgár vett részt. Bejelentették a népgyűlésen, hogy Károlyi Mihály gróf legközelebb maga is lemegy Pétegyházára. Jóta Imre pártelnök megnyitója után a jelölt, nagy lelkessel hallgatott beszédben fejtette ki programmját.. Károlyi Mihály, gróf lelkes híveinek, a függetlenségi, demokratikus nemzeti eszme és az általános szavazati jog harcosának vallotta magát. Tiltakozott az ellen, hogy, a háború alatt gazdasági és politikai téren meg akarják kötni a nemzet kezet, keleit minden a gazdasági és nemzeti önállóságot, függetlenséget igazolja. Lovászy Márton beszélt ezután. Beszédét nagy lelkesedéssel hallgatta az egybegyűlt polgárság. Erősen támadta Wekerlét és pártját, a munkapártot. Kemény kritikát mondott Fazekas Ágoston alispánról, akicserben hagyta a függetlenségi eszmét és most munkapárti programmal akar fellépni Félegyházán. Ezután Búza Barna tartott nagyhatású beszédet. A sikerült gyűlés egyhangú lelkesedéssel kiáltotta ki ezután függetlenségi felettnek Horváth Zoltánt és üdvözlő táviratot küldött Károlyi Mihály grófnak. Horváth tegnap folytatta a tanyákon körútját. A nép mindenütt nagy lelkesedéssel csatlakozott hozzá és élesen foglalt állást a munkapárttal és annak jelöltjével szemben. MAGYARORSZÁG Budapest, 1918. kedd, július 2 -ás népgyűlést fog rendezni. A munkapárti jelölt 7-én, vasárnap tartja programmbeszédét, amelyre számos munkapárti képviselő fogja lekisérni Félegyházára. ^vvwwv',- -• w*-.- - --vwvw - --w. ./-i Budapest, július 1. A női választójogért. A Feministák Egyesülete, a Magyarországi Nőegyesületek Szövetsége és a Férfi Liga a nők választójoga érdekében, a képviselőhöz tagjaihoz kérdést intézett a női szavazati jog ügyében és megállapították, hogy 200 képviselő híve a nők választójogának, illetve azt nem ellenzi, 41 képviselő ellenzi, 159 képviselő véleménye még ismeretlen, 7 képviselő nem fog részt venni a képviselőházi tárgyaláson. Ezek az egyesületek most úgy azokat a képviselőket, akik a női választójog hívei, mint azokat, akiknek véleménye még ismeretlen, egyenként keresik meg arra, hogy a képviselőházban feltétlenül legyenek jelen a női választójogról való szavazásnál. Kolozsvárról írják, hogy a város pénteki közgyűlésén állást foglalt a nők választójoga érdekében, abból az alkalomból, hogy a Nőtisztviselők Országos Egyesületének kolozsvári csoportja átiratban kérte a várostól a nők választójogának támogatását. Több érdekes felszólalás után elfogadták Apáthy István dr. javaslatát, amelynek vezérgondolata ez, hogy az állami szervezetnek önmaga iránti kötelessége helyt adni a politikai életben azoknak a nőknek, akiket életviszonyaik, egyéniségük és bizonyos meghatározott értelmi cenzus arra hivatottá tesznek. .Szavazás után a közgyűlés kimondta, hogy a női választójog érdekében feliratot intéz az országgyűléshez. Az osztrák képviselőhöz ülése. Az osztrák képviselőház e hó 16-án délelőtt tartja legközelebbi ülését, amelynek napirendje a pénzügyi bizottság jelentése az értékforgalmi adóról és két más bizottsági jelentés, iml Küum lézengtik London, július 1. A Reuter-ügynökség értesülése szerint az alábbiakat mértékadó angol körök véleményének tekintendők Kühlmann dr. beszédéről: Nincs semmi kétség aziránt, hogy a német államtitkár Angliának tudomására akarta hozni, hogy Angliával a főkérdésben megegyezésre juthatna, ha Németország szabad kezet kapna keleten. A német miniszter három feltételt állít fel: 1. A történelmi határ (mindegy, hogy ez mit akar jelenteni), másodszor, tengerentúli birtokok, harmadszor, a tengerek szabadsága. A tengerentúli birtokokról szándékosan határozatlanul nyilatkozott. Nem mondja, hogy Németország minden gyarmatát visszaköveteli, hanem hogy rendelkeznie kell tengerentúli birtokokkal, úgy, amint azokra gyarmatpolitikai célokból szüksége van. Ami a tengerek szabadságát illeti, úgy nyíltan azt a jogot akarja valójában, hogy minden szükséges nyersanyagot megszerezhessen. A németeknek ez időszerint kétségtelenül az a fő gondjuk és figyelemreméltó, hogy Kühlmann fejtegetései nem hivatkoznak közvetlenül erre. Az a tény, hogy erről hallgat, bizonyítja, hogy nem akarja világosan feltüntetni előttünk, hogy mennyire foglalkoztatja őt ez a kérdés. Egy bizonyos ajánlatfélét tett, amelyről azt hiszi, hogy a pacifisták vagy félig-meddig pacifisták szempontjából elfogadható volna. Másrészről nem csinál titkot abból, hogy Németország mindent meg akar tartani, ami fölött Oroszországban rendelkezik. Beszédét nyilvánuló békeajánlatnak tekinti, amely lényegében Angliának szól. Ami Franciaországot illeti, erre Kühlmann nem veszteget fáradságot. Fejtegetései kétségtelenül Angliának szólnak. Mindazokhoz fordul, akik azt hiszik, hogy nem lesz elöntő katatonai győzelem. Belátja, hogy a kérkedés bennünket csak elszántabbakká tenne s ezért kerüli. Beszéde az ügyet egyáltalán nem viszi előbbre. Tulajdonképpen érdekessége abban rejlik, hogy megvilágítja a német belviszonyokat. Ki lehet olvasni belőle, hogy Németországban az okos emberek igen nyugtalankodnak. Az osztrák vereség ezt a nyugtalanságot fokozta, mert Németország belátja, hogy Ausztriától már nem remélhet és hogy a kettős monarchia sarsdühlmann kísérlete igen otromba, mert senki sem hajlandó olyan békét kötni amelylyel Németország Északoroszországot és déli területeket annektálna és amely óriási hatalmat s azonkívül legalább is néhány gyarmatát adná vissza neki. Látjuk, hogy a beszéd Kurlandot és Livlandot nyíltan a Németbirodalom részének tekinti : meglepő dolog, hogy Kühlmann azt hiheti, hogy egy ilyen kiegyezést a szövetségesek valamikor is elfogadhatnak, ha nem kénytelenek alávetni magukat a német feltételeknek. Ha a németek keleten szabad kezet s azonkívül mindent megkapnának, amit Észak- és Déloroszországban megszállva tartanak, úgy a háborúból sokkal erősebben kerülnének ki, mint ahogyan abba beleavatkoztak. A franci sajtó# KöfoSmams f beszédés’ől Bern, július 1. A francia sajtó első kommentárjai Kühlmann beszédéről általában tartózkodóak. A Humanité a beszédet kommentár nélkül közli. A Populaire sajnálja, hogy a hadicélokat nem ismertették. A két fél egyike sem akarja az iniciatívát megragadni, örökké ez így nem maradhat. A Journal du Peuple úgy véli, hogy Kühlmann erőfeszítést tett, hogy eljuthasson a hadicél-kérdések precizírozásához. Sombat a Lanterneben a legkedvezőbben, foglalkozik a beszéddel és azt mondja, hogy bár nem békeajánlat, de szemmel látható erőfeszítés, hogy tisztogassa az akadályoktól a béke útját. stilisf nzdasici szövetség illetése A trsncellár hivatalos lapjának cikke — ny©géb©R a vámunió a végső céljuk Berlin, julius 1. A .,Nordd. Alig. Ztg.* írja ,,A gazdasági szövetség" cím alatt. Mint tegnap délben közöltük, a „Pester Lloyd" beszélgetést közöl gróf Tisza Istvánnal, mely Payer német helyettes kancellár fejtegetéseivel foglalkozik.. Már rámutattunk arra, hogy Tisza gróf legújabb nyilatkozata közeledést tüntet fel a német helyettes kancellár álláspontjához. Tisza most maga hangoztatja, hogy a dunai monarchiának a német birodlomhoz való szorosabb csatlakozását kívánja. A cél tekintetében tehát mindkét államférfi megegyezik, a különbség csak az utakban van, amelyeket követni kell. Úgy Németországban, mint Ausztria-Magyarországban tisztában Vannak afelől, hogy a katonapolitikai szövetség, amely Középeurópát felöleli, egészen más értéket nyer, ha a politikai megállapodásokatgazdasági csatlakozással mélyítenék, mert régi tapasztalás, hogy az általános állampolitikát a kereskedelmi politikától tartósan nem lehet elválasztani. Egy állam szoros politikai kapcsolatát nem lehet előmozdítani, ha gazdaságilag vámokkal és hasonlókkal válaszfalakat építünk. A kérdés csak az, hogy mily messzire menjünk a gazdasági közeledésnél. Tisza a vámunió szót emeli ki, noha, sem a német helyettes kancellár, sem egyáltalán más német hivatalos hely ezt a szót nem ejtette ki. Német részről csak azt hangoztatták mindig, hogy a jelenlegi elkülönültséget gazdasági tekintetben ki kell ■küszöbölni. Hogy most a vámunió formáját vagy valami mást választana ide, az másodrendű természetű dolog. A lényeges az, hogy valamennyi érdekelt állam elvileg késznek nyilatkozzék a közeledéshez. Akkor kell azután megvizsgálni, hogy mily módon vihető keresztül e közeledés. Magától értetődő, hogy a határokon fennálló Vámokat máról-holnapra mindkét részen eltüntetni nem lehet. A legkedvezőbb esetben csak fokozatos kiküszöbölésről lehet szó a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem érdekeinek mindkét részről való figyelembevétele mellett. Német részről nagyon jól tudják, hogy az osztrák-magyar vámok teljes kiküszöbölése az ottani iparágaknak nagy nehézségeket okozna és hogy a létfeltételek a dunai monarchiában egészen mások, mint nálunk. Németországban azonban senkinek sem érdeke az osztrák-magyar ipari életet a valóban szükséges vámvédelem megszüntetésével veszélyeztetni. Ellenkezőleg, a német és osztrák-magyar érdekek párhuzamosak. Mindkét ország egyformán van érdekelve egy terjedelmes, fölszerződő fát.