Magyarország, 1919. február (26. évfolyam, 28-51. szám)
1919-02-01 / 28. szám
Mtojpril S8K& taotehmax T& _ , lAOTAEP aagit 8 IKdrib*. Ne n&tínfomrBi a ml SH&sfoglalt»mlmt renitenci&nak tekinteni, hanem olybá tenni, hogy kötelességünket teljesítjük. Ezután átnyújtotta az egyetem tanácsának Károlyi Mihály köztársasági elnök a következő beszéddel válaszolt: — Jelenlegi minőségemben Intézkedési jorat nincsen, mert az működés a minisztert a minisztertanácsot illeti meg. Érdemben tehát választ nem adhatok, annyit azonban általánosságban mondhatok, hogy méltányolni tudom, ha a tanári kar az egyetem autonómiája fölött őrködik. Viszont azonban a tanári karnak is meg kell értenie, hogy forradalmi időket élünk, hogy a forradalom nem fejeződött be október 31-ével. A forradalom rendszerváltozást jelent, amelynek az egész vonalon meg kell történnie, a tudományban és az új eszmék terjesztésében is. Normális időkben talán többet lehetne adtai a formalitásokra, mint manapság, a kormány azonban, amely a forradalomból született, kénytelen volt magát túltenni sok régi intézményen és vállalja is ezért a felelősséget. A kormány megtalálta a módját, hogy az előző közoktatásügyi miniszter átirata révén betartsa a szabályokat és én, mikor miniszterelnök voltam, magamévá tettem a kormány álláspontját, ami abból állott, hogy olyan új tanárokat kell felvenni az egyetemre, akik garanciáját nyújtják annak, hogy az új irányzat is képviselve lesz az egyetemen. Ma nem a szőrszálhasogatás idejét éljük, hanem olyan időket, amikor gyorsan kell cselekedni. Az egyetemen két-három év alatt új generációt lehet nevelni az új szellemnek megfelelően. Nagyon fontos, hogy olyanokat hirdessenek az egyetemen, amelyek a rendszerváltozást tudományosan is igazolják. Midőn tehát kijelentem, hogy méltánylom az önök tiltakozását, kérem, találják meg a módját annak, hogy helyreálljon a harmónia a kormány és az egyetem között. Az elnöknél tett látogatást megelőzőleg a küldöttség tagjai Berinkey Dénes miniszterelnököt is felkeresték. Hagy ellentétek e békekonferencián A szerbek és olaszok hadakozása az adriai kérdésben — A csehek és lengyelek hadban állanak Szilézia miatt — Éles ellentét Magyarország és Románia között Erdély miatt — Németország és Lengyelország egymás ellen mozgósítanak — Angolamerikai-Japáni ellentét a Csendes-óceáni szigetek miatt — A népek ligája felé minden irányból hideg szelek fújnak — Nem szabad túlzott pesszimizmussal tekinteni az ügyeket New York, január 11. (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata a budapesti rádióállomás útján.) Az United Press párisi tudósítója jelenti. Amilyen mértékben a konferencia tárgyalásai előrehaladnak, a nehézségek ugyanolyan arányban tornyosulnak. A mindenfelől összeütköző érdekellentétek közepette csak a világos fej és a biztos kéz akadályozza meg, hogy egy szikra föl ne robbantsa azt a lőporos hordót, amelyen a világ ma 01. Naponta a világ minden részéből újabb hírek érkeznek társadalmi és politikai zavarokról. A szerbek és az olaszok elkeseredetten hadakoznak az adriai kikötők hovatartozásának ügyében. A montenegróiak hevesen tiltakoznak az ellen, hogy akaratuk ellenére Jugoszláviába kebelezzék be őket. A csehek és a lengyelek hadban állanak Szilézia miatt. Magyarország és Románia éles ellentétbe került az erdélyi kérdés miatt. Németország és Lengyelország mobilizáltak egymás ellen. A bolsevikiek harcban állanak Oroszország többi részével. Úgy Kína, mint Japán igényt tartanak Kiaocsaura, az ausztráliai aspirációk pedig ellentétben vannak az ázsiai népek óhajaival a Csendes Óceán- szigetek ügyében. Ezalatt pedig titkos szerződések még tovább komplikálják a béke ügyét. Ilyen komplikáció támadt Angolország és Hedzsas között, noha Anglia kész Damaszkuszt Hedzsasnak átengedni Egy más ellentét Anglia és Japán között keletkezett a Csendes Óceán északi részén fekvő szigetek dolgában, amelyeket Japán követel. A legkomolyabb ellentét azonban Franciaország, Anglia és Olaszország között az Adria keleti partvidékének odaígérése dolgában támadt, amely kérdés a legnagyobb mértékben érdekli a jugoszlávokat. Olaszország ezenkívül Afrikában is engedményeket kíván, hogy ezzel ellensúlyozza Angliának és Portugáliának ottani befolyását. Az olaszok érzéséről némi fogalom alkotható a d'Annunziónak legutóbb megjelent panaszos iratából. Az olasz költő, aki még nemrégiben a szövetségeseket az egekig magasztalta, kijelenti ebben az írásban, hogy a franeiolre megrészegülték a győzelemtől és túl akarnak járni mindenkinek az eszén. Az amerikaiakról azt állítja, hogy köpönyegük alá dugták idealizmusukat, a valóságban pedig most fejezték be a világ legnagyobb üzletét. Az angolok alig végezték be véres munkájukat, mikor máris kitátják szájukat, hogy mindent elnyeljenek. Olaszországnak pedig ezalatt a nadrágszijját még jobban össze akar- ,ják szorítani. Milyen békét óhajtanak ránk kényszeríteni? — kérdi a költő. Gall békét, angol békét, vagy a csillagos lobogó békéjét. Egyik nemzet sem aratott nagyobb győzelmet, mint Olaszország s ezért az Alpeseken és a tengeren Olaszország római békét akar, mely méltó legyen hozzá. Ha szükséges, szembeszállunk egy új összeesküvéssel is, kezünkben gránáttal, fogaink között késsel. Ilyen hangon nyilatkozik most d’Annunzio a szövetségesekről, noha az ő csillogó szókincse nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Olaszország a háborúban a szövetségesek mellé csatlakozzék. A népek ligája felé minden irányból rdeg szelek fújnak és feje fölött új nemzetek harci bárdokkal hadonásznak. A mindenütt lábra kapott harcos hangulat ellenére sem szabad az ügyeket túlzott peszszimizmussal tekinteni. E pillanatban a konferencia valamennyi kérdésről képtelen ugyan vasbaöntött megállapodásokat létesíteni, meg fogja azonban teremteni az alapot, amelylyel azután a a békeliga épülete pihenni fog. A semlegesek a népszövetségért Bern, január 31. A dán, németalföldi, norvég, svéd és svájci népszövetségi és békeegyesületek nemzetközi konferenciát akarnak összehívni Bernbe a nemzetközi népszövetség dolgában. A konferenciát február közepére tervezik. Minthogy Franciaország, Anglia, Amerika és Olaszország legnagyobb népszövetségi egyesületei jelenleg Parisban tartanak gyűlést, a tervezett konferencia svájci tervezőbizottsága jónak látta, hogy már most táviratozzon Bourgeois Leonnak, mint a szövetségesek gyűlése elsi nökének, hogy közölje vele a nemzetközi kon- ferencia tervét. Hétfőn nyílik meg a nemzetközi szocialista konferencia Bern, január 31. (Svájci távirati iroda.) A nemzetközi szocialista konferencia delegátusai- } mik tegnapi ülésén, amelyen Branting elnökölt, a delegátusok nagy számban jelentek meg Esner bajor miniszterelnök is ott volt. A tanácskozás főképpen ama programmszerű nyilatkozatok körül forgott, amelyeket a munkásvédelem dolgában akarnak megszavazni. Egyértelműen megállapították, hogy ebben a dologban a szakszervezetek nemzetközi konferenciája és a szocialisták nemzetközi konferenciája között a legteljesebb egyetértést kell megteremteni. Elhatározták, hogy szerkesztő bizottságot alakítanak az egyes államok képviselőiből és hogy a konferenciának javaslatot terjesztenekbe, amely ugyan a Leedsben és Bernben tartott szakszervezeti konferencián elfogadott szövegre támaszkodik, de figyelembe veszi azokat az eseményeket is, amelyek azóta több országban történtek. Az ülés végén közölte Huysmans, hogy a konferencia hétfőn délelőtt tartja első együttes ülését Összeesküvést fedeztek föl Szarajevóban A lapokra ktrendezték a censori. Chiasso, január 31. Olasz lapok közlése szerint Szarajevóban negyvenhat horvát és mohamedán előkelő polgárt tartóztatott le olyan gyanú alatt, hogy összeesküvést szőttek Sándor régensherceg ellen. Zágráb, január 31. A Szerajevóban megjelenő valamennyi lapra nézve elrendelték az előzetes cenzúrát. A szerb, cseh és román uralom Hogy akarlak Pécsből szerb várost csinálni! Pécsről írják nekünk: Hétfőn zajlott le Pécsett az a nevezetes aktus, amelylyel a szerbek az imperium átvételét akarták kifejezésre juttatni. Nagy előkészületek előzték meg az eseményt, melynek során úgy akarták volna az antant-közvélemény megtévesztése céljából feltüntetni a dolgokat, mintha a lakosság maga kívánná a Jugoszláv államhoz való csatolását. Meghívták az összes szláv emporiumokat, Belgrádot, Újvidéket, Sarajevót, Zágrábot, Eszéket a nagyméretűnek tervezett ünnepségre, melyre Bácskából, Délbaranyából szállítottak be szerbeket és sokácokat, mint Baranya és Pécs népének közvéleményét. Ámde a megszálló csapat parancsnoksága észrevette, hogy Pécsett és Baranyában senki sem áll kötélnek. A belgrádi kormány által kinevezett főispán, Pandurovics László installációjához nem kap egyetlen városi vagy vármegyei embert, ellenkezőleg, ha annexiós nyilatkozatokat kockáztatnak meg, komoly, erőteljes ellenállásra találnak. A szerb parancsnok, Radovánovics Stevo röpiratokat hordatott tehát szét, melyekben — mint azt a „Magyarország" már megírta — megfenyegeti a polgárokat, hogy „mindazokkal szemben, kik a rend, békesség, jólét ellen törnek, a legirgalmatlanabbul fog eljárni; ha csak egyetlen katonájának hajaszála meggörbülne, kérlelhetetlenül fog fellépni, senkinek az életét nem kíméli és a várost elpusztítja a föld színéről". Elrendelte a parancsnok, hogy minden városi és vármegyei tisztviselő jelenjék meg az installáción. Ilyen előzmények után virradt fel a hétfői nap. Különvonaton érkeztek Pécsre a beiktatandó főispánnal Lallosevics újvidéki miniszterelnök, a belügyi és közélelmezési népbiztos és becsődítettek jó napidíjjal vagy kétszáz kecskepásztort, asszonyokat, csőcseléket, akik ittasan a rengeteg ingyenbortól, zsióztak rendületlenül. Ez a díszes társaság bevonult aztán erős katonai fedezettel a város lakosságának fölényes nyugodtsága mellett a vármegyei, majd a városi székházba. Mindkettőt zárva találván, katonáik betörték a kapukat és miután hosszas keresés után rátaláltak a közgyűlési teremre, kihirdették a bácskai dohánycsempészekne, szlavóniai kecskepásztoroknak és délbaranyai sokác fosztogatóknak, hogy ezentúl ők lesznek az urak — a nép akaratából. Egyeten tisztviselő, egyetlen pécsi vagy baranyai polgár nem volt, aki részt vett volna ebben a komédiában. Csak Andrics Tivadar volt munkapárti képviselő és Stojkovics Lahasz, egy állandóan ittas ősjogász képviselték a vérnegye népét. Az összes tisztviselők beszüntették a munkát, az lassaan halalok .ixanc-