Magyarország, 1920. február (27. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-01 / 28. szám

MAGYARORSZÁG ^^^gg/fggPlgg0>^gtBBtSIKBOEBHBMS3VXMSS!3D!'KSOS0WtBOBtnBK!tWt'’^m i'*J»»3gtirnW5»MBMCTK>MtBWIBWBWBMWMWMMWWWWMHBW<M>>BWKWi3W3P3WPPWMBBilMPWPtraBKWOCMBM>WWWy,lWíPWg3PMPl^ -*U S <W3SHBEUg3MBMK^KiaUffLJgati3UiaUycyfl^.'r£>'T>>)'VSV?: 7Si»x I lUMi I H>g>IOMaHMMaBM|WBaBM|g|ggj^p BUDAPEST, 1920 FEBRUÁR 1. VASÁRNAP XXVil. ÉVFOLYAM 28. SZÁM / ---------­/Kard és törvény A fővezér parancsot adott ki a tör­­vény, az alkotmányosság, a jogrend és a jogfolytonosság érdekében. Kemény gaz­dája akadt a magyar közéletnek, mielőtt az — a folytonos forradalmak és puccsok következtében — végképp elbitangoló­­dott volna. Nem első eset, hogy a kard garantálja nálunk a törvény uralmát. Hu­­nyadi János, a dicsőséges is, akinek emlé­­kezetét oly élesen revel­álja a magyar his­­tóriába néző tekintetnek Horthy Miklós, mondjuk, Hunyadi János, a vezér, a kormányzó katona is a jagellói pártharc­­okban szertezilált Magyarországon a tör­­­ényt, az élet- és a vagyonbiztonságot, a közszabadságokat garantálta szemben egyes fzendőrökkel és az egyetemes ma­­gyar nemzet javára. A magyarság és a kereszt áldott nagy h­őse volt Hunyadi János. Nándorfej­érvár alatt és mindenütt, hol csak kellett és lehetett. Ő küzdött az európai civilizáció­­ért a Kelet felől fenyegető ázsiai veszede­lem ellen. Akkor Mahomet, ma Lenin neve van ráírva az egyszínű lobogóra. A próféta zöld lobogója alatt éppen úgy, mint ma Lefcinék piros zászlaja alatt egy pusztító fanatizmust­­,eszmét is­ akartak terjesz­ teni kard élén. A szovjet*csillag vésze* delme az európai kultúrára pontosan ugyanaz, mint volt valamikor a mahometi félholdé. Trockij vörös gárdistái éppen úgy döngetik a művelt életet, mint vala* mikor az ozmánság janicsárjai, akik — min­ den országhatárokat eltörölve, minden meglevő várost felperzselve, minden ré­gebbi kultúrát és jogot összezúzva — az egész világot egyetlen rögeszme sivár me­ dencéjévé akarták tenni. Kísértetek járásának akkori idejében Született a gondviselésszerű vezér, a ka* tona*államférfiu, Hunyadi János. Istennek hála a magyar géniusz ma sem terméket­ len. Európa nyugat-keleti határválasztóján őrt áll Horthy Miklós, aki bizodalmunk nemcsak nekünk, de az lehet minden jó európainak is, aki küzd a bolsevizmus bar* bársága, a kard élén terjesztett rögeszme és őrület ellen. De mint Hunyadi János, a mai vezér is szükségét látja annak, hogy történelmi hivatása előestéjén ren* ’det teremtsen idehaza, nyugodt, jogbiz­ tonságos „Hinterlandot” küldetése szá* mára. A Garák és Cilley Ulrikok fondor­latos puccsaival szemben kellett megvé­ denie a kormányzó Hunyadinak az akkori királynélkül! Magyarország alkotmányát, árvaságra jutott jogéletét Megismétlődnek fölöttünk az idők. De a történelem valamilyen nagy belső törvényénél fogva — melynek szabályait még nem fürkészhette ki egy tudós kutató sem — a korszak újra megteremtette a maga vezéri egyéniségét. Horthy, akinek zászlajára van írva az ázsiai veszedelem elleni elkeseredett védekezés, Európa vé­­delne a történelmi rendeltetéstől gazdag magyar földön, rendet csinál most ide­­haza, ebben a pártviszályoktól feldúlt, anyagilag és erkölcsileg elnyivasztott, király nélküli anarkiába zúdított ország­ban. Rend lesz! Ezt akarja, ezt parancsolja, ezt garantálja a fegyveres főhatalom. Aggodalomra többé nincs, nem is lehet ok. Lejárt véglegesen a forradalmak és Budapest, január 31. Írt Magyarország tudósítójától.) A kon­centrációs kormány ellen megindult akna­munka és hajsza Horthy Miklós fővezér pa­rancsával, valamint Huszár Károly miniszter­elnök és Rubincn­ Gyula ismeretes nyilatko­zatával voltaképen már véget ért. Azok, akik a nemzetgyűlés összeillése előtt minden áron válságot akartak teremteni, ma már többé­­kevésbbé belátják eltévelyedésüket és lassan­­lassan elfordulnak attól a vezetőtől, aki erre a veszélyes és kalandos útra akarta terelni őket Lég jott­ bizonyítéka ennek a két alá­írási ívnek története, amelyeket a keresztény nemzeti egyesülés pártjában köröztek. Friedrich István hívei ivel köröztek a párt tagjai között, amelyen aláírásokat akartak gyűjteni arra nézve, hogy a párt mondja ki, hogy a Huszár-kormány mielőbbi távozását kívánja, tiszta keresztény irányzatot követel és ennek végrehajtására és biztosítására Friedrich Istvánt óhajtja a miniszterelnöki székben Iáink Az ívre azonban alig akadt aláírás és mindenest­ere jellemző, hogy az ív kibocsá­tását követő második napon egy újabb ív került forgalomba, amelyen a párt Huszár Károly miniszterelnök­ iránti bizalmának óhajt kifejezést adni. Ezt az ívet pár óra leforgása alatt a párt tagjainak legnagyobb része, köztük min­den számottevő tag, aláírta. A két ív cirkukálásával ilyen módon már el­dőlt voltaképpen a harc és gyászosabban vég­ződött Friedrichék híveire nézve, mint gon­dolták. Pozitív forrásból kapott értesülésünk szerint a tegnap történtek után Friedrichet már régi hívei is elhagyni készülnek és igen rövid idő kérdése, hogy Friedrich jóformán magára fog maradni politikájával a pártban. Friedrich István veszedelmes mesterke­déseinek alapnélküliségére a legjobb bizo­nyíték különben az 1919 november 25-iki mi­nisztertanács jegyzőkönyve. A jegyzőkönyv a következő idevonatkozó részleteket tartal­mazza: Huszár Károly dezignál miniszterel­nök bemutatta Sir George Clerknak novem­ber 25-én hozzá intézett levelét, amelynek erre a kérdésre vonatkozó része a követ­kezőképpen hangzik: — Van szerencsém közölni excellen­ellenforradalmak, mindenféle színű pucs* csok és összeesküvők kora, amikor is csak a jelszó volt különböző, ám a puccs gon*­dolata mögött mindig ott lappangott a féktelen egyéni ambíció, a lázadó stréber* ség. Hát ennek most alaposan vége. A ve­­zér megparancsolta és mindenkinek meg* parancsolta, hogy tisztelni kell a törvényt és a magyar alkotmányt, ami szent. Rubinek Gyula Horthy Huszár Friedrichet elhagyják emberei — K­ét tv története Heinrich, Bárczy, Ábrahám Dezső maradnak hóddal, hogy a legfőbb tanács kormányát, mint provizórikus de facto kormányt elis­meri, kész vele tárgyalni addig is, amíg a választások és az ezekből létrejövő nemzet­gyűlés egy olyan kormány alakítására ve­zetnek, amely az egész magyar nép törvé­nyes akaratának kifejezője lesz. Amikor a miniszterelnök ezt a levelet a minisztertanácson eredetiben bemutatta és felolvasta, többek között Rubinek Gyula is felszólalt és egyrészt örömét fejezte ki a tény felett, hogy a Huszár-kormányt de facto kormánynak elismerték, másrészt készségét nyilvánította aziránt, hogy az újonnan meg­alakított koncentrációs kormányt, amely Magyarország egész jövendőjét, kell, hogy ezekben a nehéz időkben szolgálja, a leglel­kesebben és a legodaadóbban támogassa. A most megalakult minisztérium el nem hagyja a helyét és a hatalmat csak az új nemzetgyűlés kezébe fogja letenni Friedrich István, aki ekkor már hadügy­miniszter volt. szintén tudomásul vette a mi­nisztertanács határozatát A jegyzőkönyvet valamennyi miniszter aláírta, köztük Friedrich István is és érdekes, hogy most mégis éppen ennek a minisztertanácsnak határozatára hi­vatkozott és Clerk jegyzékéből igyekezett ma­gának jogalapot teremteni. A kísérlet azonban teljesen visszafelé sült , és úgy látszik,­­hogy Friedrichre nézve másnemű következményei is lesznek. JFriedrich István és hívei a tegnap esti fordulat után ma már csak arra szorítkoz­nak, hogy Bárczy Istvánt, Heinrich Ferencet és Ábrahám Dezsőt tessékeljék rá minden áron a kormányból és ezzel döntsék meg a koncentrációs korm­ány jellegét, hogy igy aztán bizonyos fondorlatok és mesterkedések révén tovább haladhassanak a maguk útjain. Tegnp már közöltük, hogy Heinrich Ferenc nem mondott le. Most közölhetjük, hogy Bárczy István sem nyújtotta be lemondását, noha az igazságügyminiszter végleges állás­­foglalása tárgyában még tárgyal a miniszter­­elnökkel. Itt említjük meg, hogy politikai körök­ben egy-két nap óta új pártalakulásról be­szélnek, egyelőre azonban inkább csak ter­veztetésről van szó s az ügy a közeli napok­ban még nem is aktuális. A parlament összes­ülése előtt azonban ebben az irányban kon­r Egyes szám ára 80 fillér

Next