Magyarország, 1921. május (28. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1921 MÁJUS 8. VASÁRNAP XXVIII. ÉVFOLYAM 99. SZÁM A piros bugyelláris A Königgraetz utáni Magyarország napsütéses boldogsága verődik vissza ma este a Vígszínház színpadának rivaldás fényében. A piros bugyelláris, Csepreghy Ferenc, bizonyára nem reprezentálják ön­­magukban a kiegyezés utáni magyar munka és élet teljességét, de mint a kagyló fénye visszaveri a tengeralatti élet egész misztikus gazdagságát, úgy ez a talpraesett magyar irodalmi munka is csór*­bitatlan szépségben mutatja az akkori idők nemes, nemzeti karakterét, harmó­ nikus és igazságos nyugalmát. Nem a népszínműről akarunk írni, bár az író* nak volna mondanivalója arról, hogy mint köti meg a magyar föld a pá­­risi vaudeviilet, Nestroy — a bécsi Moliére — Gesangsposseját, a Raimund* féle „Lebensbild mit Gesa­ng“-ot, hogy az üres formákat megtelitse magyar élettel, magyar emberekkel, magyar vérrel és ma­ gyar kedvvel. Ami másutt csak színházi portéka, nálunk törzsökös alkotója lesz a magyar kultúrának, máig is veretlen dicsős­sége a magyar színjátszásnak. Egy párat­­lan asszony­­zseni, Blaha Lujza — méltó utódja Kantoménak és Dérynének — nemzeti küldetést teljesít a szuffiták alatt. Az ő ragyogása viszi ezt a különös magyar műfajt, az ő testi elerőtlenedésével hervad el sajnosan irodalmilag is a népszínmű. Tán a magyar Hans Sachsnak is le­­hetne nevezni Csepreghyt, hiszen ő is a kézi iparból jutott az irodalomba. Rákosi Jenő fedezi fel és befogadja előbb az irodalomba, utóbb tisztes családi közös­­ségébe. Lám, ez is az az idő, a Königgraetz utáni boldog kor, amikor a tetemeiből élemedő magyarság kutat, keres az érték után és nem válogatja meg, honnan jön az. A tehetség akkor irigység nélkül tu­­dott vigadni a másik tehetségnek, nem nézte annak genealógiáját, maga a tálen* tum volt a legkü­lönb nemesi levél és ma* gyárnak ismertek el minden becsületes embert, aki magyar akart lenni. A Bugyelláris szerzője már régen az elysiumi mezőkön társalog a többi nagyok* kal, de él még hála Istennek a darab ke­­resztapja és keresztanyja, Rákosi Jenő és Blaha Lujza. Vájjon sok örömük telik ezekben a mai időkben nekik, akik fiatalok voltak, az Arany János, a Jókai, a Man* kácsy nagy és a szabadságot szerető Ma* gyarországában? Három ragyogó alakjára emlékszünk az akkori politikának: Appo­­nyi Albert, Irányi Dániel és Szilágyi Dezső. Mind a három döbbenetes erejű tehetség, amellett hőse annak a nagy, tiszta, puritán emberi életnek, férfiúi hűségnek és becsü­­setnek, amely Washingtont és Kossuth Lajost vallja mestereinek. Irányi és Szi­­lágyi hagyatéka könyvtári porladás. A mi nagy Apponyink pedig él árván. Tehetség­­ben és bátorságban magányos óriás a mai arénán. Tegnapi ragyogó megnyilatkozás­­át döbbenetes áhítattal fogadták ugyan, mint ma este fogja fogadni egy másik közönség Csepreghy szellemét, de vájjon mit tanulnak tőle holnapra és holnap* utánra? Megállnak a tapsnál és a hódolás* ból nem lesz tanulás. Megcsodálják a més* tért, azután mennek tovább a maguk ut* ján és ez az ut nem a Csepreghyek Ma* gyarországának, a szeretettől, békességtől és munkától gazdag Magyarországnak útja, az aranyos*dicsőséges út, amely való­­ban szárnyaiban vitt és vezetett az északi magas hegyektől a tengerig, legyen szabad kimondani, hiszen ma sajnos nem teszt* frázis, Kárpátoktól az Adriáig__________ Franciaország nem ellenzi a nyugatmagyarországi népszavazást (A Magyarország tudósítójától.) Olyan helyről, amely a budapesti diplomáciai testületbe bejáratos, kapjuk a következő nagy értékű információt: Franciaországban a francia hivatalos politika nemcsak egyedül és kizárólag a németek felé for­dítja tekintetét, hanem élénk figyelemmel kíséri azokat az eseményeket is, amelyek Ausztriában nap-nap után előfordulnak. A legutóbbi önkéntes tiroli népszavazás annak a bizonyságát szolgáltatta, hogy Ausztria még mindig nem adta fel a Német­országhoz való csatlakozásának reményét, sőt ez a törekvés ma még erősebb, mint eddig. Éppen ezért a hivatalos köröket foglalkoztatja az a gondolat, hogy Nyugat-Magyar­ország kérdésé­ben nem kellene-e eddig elfoglalt álláspontját re­videálni és megjelelni Nyugat-Magyar­ország népe ama óhajának, hogy népszavazással döntsön, hogy hova akar tartozni. A francia intéző körök ugyanis ma már azon az állásponton kezdenek lenni, hogy a Nyugat- Magyarországgal megnagyobbodott Ausztria előbb­­utóbb kétségkívül is már gazdasági szempontból is Németországhoz kíván és akar csatlakozni, a fran­cia politikának pedig nem érdeke, hogy az ekként megnagyobbodott Ausztriával Németország terüle­tét gyarapítsa. A tolnai, szatmári és (A Magyarország tudósítójától.) Ma annak ter­jedt el a fkkre, hogy Beniczky Ödön Nádassy főka­pitány ellen személyes szabadság megsértése miatt feljelentést tesz. Ez a hír nem felel meg a valóság­nak. Beniczky Ödön kijelentette, hogy ő a mentel­mi bizottság elé vitte az ügyet és ha a mentelmi bizottság kimondja mentelmi jogának sérelmét, akkor teszi meg a szükséges lépéseket mentelmi jogának megsértése miatt. Addig, amíg a Ház ügyé­ben nem­ határoz, senki ellen semmiféle eljárást nem indít. Klein Antal tolna megyei­­ főispán ügyében a Kisgazdapárt körében támadt elégídetlenség nem öltött olyan mértéket, mint ahogy azt az első idő­ zempléni főispánok­ ben gondolni lehetett. Remény van a békés meg­oldásra, noha a belügyminiszter még nem nyilat­kozott, hogy eláll-e szándékától. A Klein-féle ügy kapcsán­ a kereszténypárti oldalról felmerült Tu­­ránszky László zemplén megyei főispán fölmentésé­nek gondolata, ezenkílül a Kisgazdapárton mozga­lom indult Péchy Tamás szatmármegyei főispán el­bocsátása iránt. A komolyabb elemek a főispáni ügyekben támadt bonyodalmat elítélik, mert ezek nem olyan fontos kérdések, hogy ezek miatt a kormány működésének útjába akadályokat gördít­senek.­­ Az indem­nitás vitájához hétfőn Szterémyi Jó­zsef, kedden Szilágyi Lajos, szerdán pedig előrelát­hatóan Vézményi­ Vilmos szólal föl. A.­ Madossy főkapitány és Beniczky mentelmije N­agyatádi a 'gödöllm koFomiradalomról Infestipe!edd­ő a gödöllöi deficit miatt — Gutai Gaszton evély&m beszéde a Jogrendről, és rl.íráspkérdésröl, a közigazgatási és közgazdasági konszolidációról — M rada­házi-Kasnya Béla a sajtószabadságért — A nemzetgyűlés mai illése Budapest, május 7. (A Magyarország tudósítójától.) A mai ülést fál 1-kor nyitotta meg Bettlik József alelnök. A jegyzőkönyv hitel­es­ítése ,és az elnöki előterjeszté­sek után felolvasták az interpellációs könyvet. Az i­nterpelláció­kra 1ő 2-kor térnek át. A költségvetési vitában Andaházi Kasnya Béla az első szónok, aki őflenmmel üdvözli Apponyi Albert beszédét. Ha el­ mi mondtuk volna el, akkor destruktívnak bélyegeztek volna minket. Itt törvényeiket hozt­ak a nép számára, de nem a nép javára. Ilyen tör­vény a numerus clausus és a botbüntetés. .Semmi­féle pályát nincs jogcíme a teheetség la­lennek bito­rolni, még ha keresztény is. Az iparművészeti isko­lának egyetlen zsidó hallgatója nincs. Fölkiáltások a kereszténypárton: Helyes! Andaházi Kasnya Béla: Ha a tehetségtelen­séget szorították volna ki, az volna helyes. Azt mondják, hogy Magyarországon a nemzetiség el volna nyomva. Nem lát más elnyomott nemzetisé­get, mint a magyar zsidóságot. Meskó Zoltán: Menjen a kabaréba. Andsházi Kasepa Béla: Itt voltam, amikor a bálbüntetést tárgyalták, nem kell más kabaréba mennem. A mai redszer nem hoz jót. Amiből a nemzetgyűlés ma élősködik ... Háttér István: Ma jött ide ,és máris sérte­geti a nemzetgyűlést. Andaházi Kasnya Béla: Ugyanannyi jogom van, mint a képviselő úrnak. Háttér István: De sértegetni nincs joga. Rendre! Rendre! Elnök (Csönget)- t bontsia meg a képviselő úr, mire értette ezt a kifejezést: a nemzetgyűlés élős­ködik. Andaházi Kasnya Arra, hogy a nem­zetgyűlés­ jól csak a földbirtokreformot alkotta meg, annak m­a­gvát is mi, a földmívespárt vetettük el.­­Az internálási tábor valóságos kultsbotrány és nevelője a bolsevizmusnak. A különítményeket, amelyeket feloszlattak, be­olvasztották a csendőrségibe. Hogy ezek hogyan dolgoznak, arra nézve megjegyzi, hogy az ő válasz­tása alatt katonai detektívek figyeltek minden sza­vára, minden lépésére, ellenben ,a kurzus emberek a legféktelenebb módon hinthették el a polgárok között az egyenetlenség magvát a zsidókérdés erve alatt. A sajtó dolgában is nagyszerűen áll a helyzet. A cenzúra, a miniszter úr megengedi valamely lapnak a megjelenését, de ha a hadnagy úr nem engedi meg, akkor az a lap nem kerülhet a közönség kezébe. A laiiszentmiklósi járás főszolgabírója például megtiltotta Az Est, Ma­gyarország és Pesti Napló árusítását járása területén. Levelet is intézett a kiadóhivatalnak, amelyben ma­gyarázza eljárását és azt mondja, hogy csak kor­mányzati rendszerünk, eddigi gyengesége okozta, hogy a lapokat eddig még nem szüntették be. Balla Aladár: A főszolgabíró állapítja meg, hogy a kormány gyönge. Andaházi Kasnya Béla: így járhat el egy szolgabíró a sajtószabadság ellen. A magánvagyont nem respektáljál­, elkommunizálnak egy egész üzletágat. Nemcsak a mozit, a trafikot is elveszik. De nem a jogot, h­anem a helyiséget is elveszik, ami pedig magántulajdon. Rendet teremtsünk végre, de ehhez törvény ti­sztelet kell. A földbirtok­­reform végrehajtását sürgeti. Szijj Bálint: Nem fizetünk addig vagyonvált­­iságot, ind?- végre nem hajtják a földbirtokreformot. Andaházi Kasnya Béla: A házhelyek kérdé­­sét fejtegeti.- Itt uzsoráskodás folyik. . Csizmadia Sándor: Pedig nem is zsidók csi­nálják! Egyes szám­ára 2 korona

Next