Magyarország, 1922. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-15 / 12. szám

4 Mx mg kurzus F­ranciaországban fotstcaré a „tflí£tSsr@ggeSSz9 SkUlpoli­­tikatt @S$3ss — S$r*iasezS­íaSvei tfipomoia­­ország tessiaszeráfeZjeSt és **/ vll&g­­vd'Ss&got gespínaft Paris, január 14. , (A Magyarország tudósítójának telefon je­lentése Berlinen át.) Stéphane Lausanne írja a Matin ipa reggeli számában.. .Leon Bour­­geois, a szenátus elnöke, akinek véleményét elsősorban kérte ki Miller­and a kormányvál­ság megoldásáról, célzott rá, hogy ő Poincarén kívül Vivianit is nagyon, alkalmasnak tartja a miniszterelnökségre a mai­­ helyzetben, sőt alkalmasabbnak Poincarénál, mert az­ utolsó időkben nem volt részese a politikai harcok­nak. így történt, hogy Poincaré kapva-kapott ezen az eszmén és maga kereste az érintkezést .Vivianival, igyekezett őt rábeszélni, és úgy vállalja ő a kormányalakítást , csak­ azután értesítette Millerandot, hogy el­fogadja a megbízást, miután Viviani a leghatározottabban vonakodott előtérbe lépni. Lausanne, aki közel, áll az új miniszter­elnökhöz, azt írja róla, hogy külpolitikáját az angol nép irányában a legőszintébb vonzódás fogja jellemezni, bizonyára­­ igyekezni fog a két hatalmas nemzet között a háború során megszilárdult barátságos viszonyt mélyíteni, de ne várja tőle senki azt, hogy követi a leg­utolsó rendszert, amely minden angol ja­vaslatot válogatás nélkül elfogadott. A legfelső tanács most ismét teljes számú. Poincaré úgy tervezi, hogy már ma délután érintkezést keres Lloyd George­­zsal. Azt a kívánságát fogja kifejezni a brit mi­niszterelnök előtt, hogy ezentúl mentői gyak­rabban találkozzanak meghitt eszmecserére, de nem mint elődje, a Palace Hotelben vagy ka­szinókban. Poincaré nem, barátja ezeknek a találkozásoknak, amelyeken hemzsegnek a hír­lapírók és a fényképészek, olyan eszmecseréket kiván, mint a háború előtt. Ami a genuai kon­ferenciát illeti, Poincaré azt tartja, hogy Fran­ciaországnak joga van valamivel tovább gon­dolkozni azon, hogy részt vesz-e ebben a nem­zetközi tanácskozásban, semmiesetre sem elég ehhez egy rövid villásreggeli, amelyen Briand igent mondott. Hogy milyen csapáson fog haladni Polin­­caré külpolitikája, annak jelemzéséül Lausanne magára az új miniszterelnökre hivatkozik. Poincaré a cannesi konferencia előestéjén, így­ végezte egyik cikkét: — Mit nyerhet Franciaország ezeken a­ lár­más és tüntető összejövetelekent Semmit. És mit veszthet? Mindent. Mit veszthet Németor­­ország? Semmit. És mit nyerhet? Mindent. A francia sajtóban élesen különválik há­rom áramlat azokban a kommentárokban, amelyekkel a kormányválságot kisérik. A soviniszta lapok, a szélső jobboldali, pártok orgánumai ujjonganak Briand le­mondásán,­ akit árulónak ■ bélyegeznek és felajánlják Poinoarénak támogatásukat. A szélső baloldal Briand lemondásában az erőszak politikájának diadalát látja és­­megjósolja, hogy Franciaországra­ nézve végzetes világválság­ fog előállani. A sajtó többi, része,­ a köztársasági­­ középpárt és a jobboldali­ repulikánusok, úgyszintén a mérsékelt radikálisok újságjai meglehetősen közömbösen fogadják az új alakulást. (II.) (A Magyarország tudósítójától.) A nemzet­­gyűlés mai ülésén, a szünet után, Andrássy Gyula gróf beszélt. Amikor feláll szólásra, az ellenzéken és a Kereszténypárton lelkesen éljenzik és kiáltoz­zák: Halljuk, halljuk! A kisgazdapárti oldalon alig ülnek néhányan. Andrássy Gyula gróf: A legrövidebben fo­gom előadni mindazt, ami a közelmúltban tör­tént és ami a jövőre vonatkozik. De ha ezeket elő akarom adni, akkor össze kell kapcsolnom azokkal a polémiákkal, amelyek az ellenem irányuló támadásokban megnyilatkoztak. A tegnapi ülésen egyik képviselőtársam azt mon­dotta, hogy Andrássy volt az, aki megakadá­lyozta a földreformot. Ez a közbeszólás olyan kevéssé komoly, hogy nem lehet érdemlegesen a dologgal foglalkozni. Rendszeres hajsza fo­lyik ellenem, amelynek célja, az,­­ hogy min­denért, ami rossz, engem tegyen felelőssé. Hogy akadályozhattam volna én meg a birtok­reformot­. Voltam én miniszterelnök, vagy miniszter? Az én kezemben volt­ a nemzetgyűlés hatalma, vagy a földbirtokosokat buzdítottam talán el­lenállásra?­A jelenlévő volt földmivelésügyi mi­niszter úr a megmondhatója, hogy várjon aka­dályoztam én a földbirtokr­eform­ végrehajtását. Nagyatádi Szabó István: Senki sem akadá­lyozta meg a nemzetgyűlés tagjai közül. Andrássy: Végzetes bűn, politikai öngyil­kosság lett volna, ha ilyent csináltam volna. Ha a bizalom megrendül a­ törvényhozás, a vezető társadalmi osztályok és a kormányok iránt, ,olyan anarchia keletkezhetne, amelytől nagyon féltem az országot. Eltekintve minden egyéb momentumtól, mint tisztességes magyar ember, egész erőmet latba vetem, hogy a törvény végrehajtassák. Nagyon sajnálom, hogy a mi­niszterelnök úr nincsen jelen, habár, azt már megszoktuk. Én Tisza Kálmán óta tagja vagyok az or­szággyűlésnek, láttam kormányokat, ame­lyek nagy többségre támaszkodtak és olya­nokat, amelyek­­izoláltan párt nélkül állot­tak, olyanokat,­ amelyek koalíciós alapon kormányoztak, de a kormányelnökök min­dig kötel­esség­üknek tar­tották hogy itt, le­gyenek ebben a teremben és vezessék a Házat, mert tudták, hogy ettől függ­ a politikai han­gulat. Innen irányították­ a nemzetet, és nem­­titkos parancsokkal "Duredi­kból. Itt kell lenni a­ miniszterelnöknek,, mert­­innen irányíthat­ja pártját,, "és innen vo­rhati vissza az ellen­e inté­­­­zett támadásokat.­így­ azután ne csodálkozza­­n­ak, ha a Ház néha rákon mársaszkodik, hiszen nincsen hozzászokva az irányításhoz. Itt évek óta anarchikus állapotok vannak, egész Vidi rendszer uralkodik, mint a régi időkben. Sándor Pál: Nem birjuk el a Ház levegőjét. Andrássy: A miniszterelnök úrnak először azzal a beszédével kívánok foglalkozni, amely­­­ben a fehér asztal mellől szenvedélyesen táma­dott engem is, valóban nem a köznek hasznára. Ha a miniszterelnök a szenvedélyességnek ilyen példáját mutatja, mit várhatunk az ellenzéktől, amelynek nincsenek hatalmi eszközei és csak a közvéleményre való ha­tással dolgozhatik. Ha a kormány akarja felizgatni, felkorbácsolni a „ közvéleményt az ellenzékkel szemben, akkor az ellenzék , kénytelen lesz duplán­­visszafizetni és pol­­gárháborúszerű szenvedélyes harcok tör-­é­nek ki, amelyben szenved a nemzet, szenved a konzer­vativizmus érdekeképpen azok az érdekek, ame­lyeknek megvédésére a miniszterelnök volna hivatott. Azt mondotta a miniszterelnök, hogy az a csoport politikus, amely őfelsége mellé ál­lott visszatérésekor, hatalmi vágyból felidézte az 1918 októberi forradalmat és a mostani ne­­héz napokat. Én erre, ha ugyanezt a taktikát és beszéd­­modort használnám, azt válaszolhatnám, hogy a kormány hatalmi vágya idézte fel ezeket az eseményeket. Ezt­ azonban nem mondom, mert nincs módomban az intenciókat vizsgálni, nem tudok a vesékbe nyúlni. A miniszterelnök csalhatatlannak érzi ma­­gát. Azt mondja, hogy kiválasztja azokat, akik­, csak az ország érdekével törődnek. Ez a gon­­­dolat egy kicsit gyerekes. Nem lehet az inten­ciók szerint tenni a választást, ezt csak az Úr­isten fogja megtehetni a végítélet napján, Bethlen István azonban nem teheti meg. Be­vallott, programok és célok alapján lehet csu­pán egyesülni és küzdeni. Én­ azt válszoívut­­hogy Bethlen gróf nem intencióival, amelyekkel nem foglalkozoti, de, cselekedetei által na­gyobb szerepet játszott úgy az IMS októ­beri, mint a mostani események felidézésé­ben, mint mi. Ugrón Gábor fényes szónoklatában, amely, ne­kem örvendetesen emlékezetembe idézte apjá-: ,nak fényes szereplését, az októberi események" tekintetében igen helyesen mondotta, hogy Bethlen István gróf ekkor mint képviselő nagy hibákat követett el és különösen hozzá­­­­járult a­ katasztrófa kialakulásához tanácsai­val. Őfelségét, Károly királyt nem egyesi intri-­­kusok nyerték meg, hanem ő fejedelmi köteles­ségének érzetétől és bölcsességétől­­vezettetve Andrássy állandó izgalom közepette készül a Éles összecsapása Gaal Gasztonnal — 79. Máz elnöke a képviselői padsorokban — Többször fel kellett függeszteni az ülést — Tindrásssy bevallja, hogy a nemzetgyűlés ellenére is behozta volna IV. Károlyt Budapestre — Nagyatádi állandóan közbeszól „Lánchidi legitimizmus” ” — mondja Gaal Gaszton — Tundrássy elmondja utolsó találkozását Tiszával—"Legitimista volt-e Bethlen és Vass ? — Bottlik elnök meginti Andrássyt, mert a nemzetgyök­or törvényeit forradalmiaknak nevezi MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1922 JANUÁR 15. VASÁRNAP XXIX. ÉVFOLYAM 12. SZÁM A nagykövetek tanácsa elhalasztotta, a magyar—Jugoszláv határkligasszist Előbb bevárják valamennyi határkiseltség jelentését Genf, január 14. A jugoszláv- m­agyar határmegállapító bi­zottság a magyar határt Alsólendváig terje­dően állapította meg. A ■ bizottság jelentései alapján és a Miller­and-féle kísérőlevél értelmé­ben a magyar kormány a népszövetségi ta­nácshoz fordult és jegyzékben kérte közbenjá­rását. A nagykövetek tanácsa időközben meg­kapta a határmegállapító bizottság jelentését, de azt javasolta a népszövetségnek, hogy csak akkor foglalkozzék a magyar­ határkérdésekkel, amikor, valamennyi határbizottság jelentése a nagykövetekhez beérkezett. A népszövetség ta­nácsának mai ülésén az ügyet Drummond fő­titkár referálta. A tanács elfogadta a nagy­követek indítványát. (MTI.) Egyes szám­ára 3 korona

Next