Magyarország, 1922. november (29. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1922 NOVEMBER 1.______________SZERDA XXIX ÉVFOLYAM 249. SZÁM A nemzet halottai Hányán vannak? Hogy tudjuk meg* számlálni őket, mikor koporsójuk beláthat­­atlan sorban fekszik az utolsó nyolc esz* tendő kriptáiban? Történelmi esztendők lépkedtek el mellettünk, óriás fantomok s e góliát esztendők vállaikon óriás ko* porsókat vittek. Ahogy elvonultak előt­­tünk, a vér és gyász árnyékát húzták ma­­guk után. Katonasírok nyíltak meg észa­­kon, délen, keleten és nyugaton és e mély sírokba úgy hullottak a halottak, mint a kasza nyomán a kalászok. Ők elsősorban a nemzet Halottak Ők a névtelenek, az elkorhadt fej fák halottai, akiknek sírjára máma senki nem visz vi* rágot, akiknek sírját az emlékezet is alig* alig tudja megtalálni. És jönnek a mártí* rok, átlőtt fejjel, vagy nyakukon hurka* lódó kötéllel, akik meghaltak, mert ma* gyarok voltak, ők is a nemzet halottai, mindnyájan, akiken a magyar sors telt be. De vannak még, megszámlálhatatlan koporsókban feküsznek. Nemcsak férfiak, gyermekek, szüzek, aggastyánok, kiket a spanyol járvány pusztított el. Tömeghalot­­tak és amilyen drágák és felejthetetlenek egyenként, annyira a nemzetéi ők össze­­sen. Mert velük és bennük a magyarság ezer ígérete, reménysége pusztult el akkor, amikor minden magyar életet a jövendő nagy küzdelmére szólít a magyar sors. Nem csaták mennydörgésében, nem a mártíromság dicsfényében haltak meg, csak néma betegágyon, mégis a nemzet halottai ők. Minden halott a nemzeté. És mennyi* vel inkább a nemzet halottai azok, akik* nek neve, élete, munkája és lángesze a ma* gyarság inkarnációja volt. Mennyivel in* kább a nemzet halottai ők: nagy állami ér* fiak, írók, költők, tudósok, akik a magyar* ság súlyát, ízét, értékét jelentették, akik* nek bölcsessége vagy ihlete oszlopokat emelt a magyar kultúra templomában.­ Az utolsó nyolc esztendőben sziporkázva aludtak ki a magyar égbolton a legtündökö­lőbb magyar csillagok. Amerre nézünk, fejfák, keresztek sokasodnak, melyek magyar élet pusztulását jelentik. És e sok halott fölött egy másik, egy képzeletbeli halottat siratunk, aki Itt halt meg a karjainkban, itt halt meg a sze­­münk láttára, haláltusájában forradalmak iszonyú hörgésével. Ez a halott minden halottunknál drágább halottunk: Nagy* Magyarország. Sírja nincs, sírja csak egy papírlap, egy halotti bizonyítvány: a trian­noni béke. Mégis a temetők minden útja ennek a halottnak láthatatlan sírja felé kanyarodik. De e borzasztó gyász felett ott zeng a halhatatlanság éneke: „Nincs már szívem félelmére, nézni sírom fenekére ...“ Ben­­nünk él a feltámadásnak ez a reménysége, bennünk él az a gondolat, amely isteni ajándéka az emberiségnek: a mulandósá­­gon túl meglátni azt a jövendőt, amelynek csírája abból a földből fakadt, melyben milliók koporsója pihen. Katonák, akik meghaltak a hazáért, halhatatlanná teszik a hazaszeretet gondolatát. Mártírok, akik életüket áldozták a nemzeti eszméért, örökbe hagyták jövendő nemzedékükre a legszebb és legtisztább gondolatot. És mindenki, aki szívében sóhajos ifjúsággal, vagy megbékélt aggsággal halt meg a ma­­gyar földön, világítja a magyar pusztulás fölött minden temetők felírását: „Feltám­a­­dunk!“ 5,2 milliárd az idei költségvetési év első négy hónapjának a deficitje A pénzügyminiszter az év végéig öt milliárdot vehet igénybe a hiányok fedezésére a fegyintézettől.­­ A Pénzügyi Tanács határozata Az MTI. Jelenti: Az Országos Pénzügyi Tanács 1922. évi október 3-án tartott ülésén a pénzügyminiszter előadása alapján foglalkozott az államháztartás helyzetével és megállapította, hogy az állam kiadásai a folyó költségvetési év elmúlt négy hónapjában mindössze 5­2 milliárddal haladták meg a folyó bevé­­teleket; megállapította, hogy a mutatkozó hiány túl­nyomó összegében egyrészt az utóbbi időben bekövetkezett drágulásnak, másrészt azonban fő­ként annak következménye, hogy szeptember és október hónapokra esik a közalkalmazottak szükségleteinek fedezésére felmerülő költségek­­nek, valamint az állami, beszerzési költségeknek jelentékeny része. Ezek a körülmények a nép a legközelebbi hó­napokban is jelentékenyen éreztetni fogják ha­tásukat és bár a szóbanforgó közszükségletek­­­nek egy része a most felemelt földadó befize­tés© által előreláthatólag részben fedezhető lesz, mégis kétségtelen, hogy a legközelebbi hó­napokban is beállanak­­olyan hiányok, amelyek­re való tekintettel, a többi állami bevételek várható emelkedését is figyelembe véve, az Or­szágos Pénzügyi Tanács ötmilliárdban állapí­totta meg azt az összeget, amelyet a pénzügy­minisztert folyó év végéig az állami fegyinté­­zett­ állam jegyekben igénybe vehet a költség­vetési hiányok­ fedezésére., jg. el nyugatmagyarországi kérdésben a döntés küszöbön áll „Sem Ausztria nem fizet Magyarországnak, sem Magyarország Ausztriának ?". A nyugatmagyarországi nyugdíjasok ügyében külön konferencia lesz rÁ Magyarország tudósítójától.) A Magyar­ Ország és Ausztria közötti vitás kérdések végle­ges rendezésére alakult Nyugatmagyarországi Döntőbíróság a napokban fejezte be Bécsben első ülésszakát. A második ülésszak színhelye, mint azt a Magyarország már megírta, Zim­­mermann elnök kívánságára már nem Bécs lett, mert mindkét állam delegációja honorálta, az elnöklő Zimmermann rotterdami polgármes­ter óhajtását, hogy a konferenciákat egy­ hozzá közelebb eső városban folytassák. Ez a város Frankfurt, ahol november­­4-én kezdődik meg az ülések második részlete. Mint értesülünk, a magyar, kiküldöttek Popovits mi­niszter magyar döntőbíró, Dauer miniszteri ta­nácsos, a magyar ügyek előadója és Szabó György konzul, a delegáció titkára már holnap­után, november 2-án utaznak el Budapestről, és Ugyanakkor kelnek útra az­­osztrákok? Reisch Richárd nyug. pénzügyminiszter, az osztrák döntőbíró, Patzmien miniszteri tanácsos és Schönberger, o­sztálytanácsos előadók és Neidl osztálytanácsos titkár is Frankfurtba. A Magyarország munkatársa i­s jól informált helyen érdeklődött az iránt, várjon milyen döntés vár­­ható. Mert tudvalévően a szakkörök­­vélemé­nye szerint az sincs kizárva, hogy a két állam egymással szemben támasztott milliárdos követeléseire vonatkozólag a bí­róság olyan döntést fog hozni, hogy sent Ausztria nem fizet Magyarországnak, sem Magyarország Ausztriának, hanem­ a két állam követelései kiegyenlítik egymást. Érdeklődésünkre a következő választ kaptuk: — Döntés még eddig egyik irányban sem­ történt. Még minden függőben van, a bíróság végleges határozatot még egyik kérdésben sem hozott. Több mint valószínű azonban, hogy ezen az ülésszakon befejezik a tárgyalásokat,­­így hogy lehetséges, hogy négy-öt nap múlva már­­ végleges döntést fogunk hallani. Ami a konfe­rencia anyagát illeti, az összes szóbeli, tárgya­lások, amelyeket Bécsben már az előző írásbeli diszkussziók egészítettek ki, befejezést nyertek, az anyag megérett a döntésre. Az eddigi bécsi tárgyalásokat a Fideli Commis Bibliothekben tartották éspedig a nemzetközi diplomáciai szo­kásoknak megfelelő ünnepélyes formák között az épület egyik díszes termében brokáttal lete­rített asztaloknál. A tárgyalások befejezése u­tán a magyar, és­­osztrák bírákat Segur osztrák pénzügyminiszter fényes ebéden látta vendé­gül, amelyen megjelentek Seipel kancellár s a kormány tagjai is.­­ A tárgyalások anyagából időközben egy fontos pontot kivettek, tudniillik a volt nyugatmagyarországi magyar nyug­díjas tisztviselők ügyének elbírálását, ame­lyet legújabb diszpozíciók szerint egészen külön konferencián fog a két állam egy­mással kölcsönösen rendezni. A mostani tárgyalásokon a főanyag kerül elbírálásra, vagyis: Ausztriának mindazok a követelései, amelyek Nyugatmagyarország ké­sedelmes átadásából származnak és Magyar­­országnak azokra az állami javakra vonatkozó követelései, amelyek az átadás folytán meg­illetik. Szmrecsányi Anna. Költségvetés helyett új indemnitás Végleges költségvetés tavaszkor. — Zürich és büdsé. — A kivételes hatalom alkotmányos likvidálása. — Klebelsberg és Rakovszky a miniszterelnöknél (A Magyarország tudósítójától.) Ma dél­előtt Bethlen István gróf miniszterelnököt a betegségéből felépült Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter kereste fel. Később Rakovszky Iván belügyminiszter láto­gatta meg a miniszterelnököt és referált neki azokról a törvényjavaslatokról, melyeket a nemzetgyűlés megnyitásakor kíván benyújtani. A belügyminiszter elkészült a vármegyei köz­­igazgatás reformjának egyes részleteivel, ame­lyeket mint különálló törvényeket kíván elfo­gadtatni, de bemutatta a kivételes hatalom meg­szűnése folytán szükségessé váló új törvény­­javaslatokat is, amelyek legnagyobbrészt a köz­szabadság kérdésére s az ország belső rendjé­nek és közbiztonságának biztosítására vonat­koznak.­­"A nemzetgyűlés összehívásának időpontja még nincs határozottan megállapítva. A nem­zetgyűlés munkarendjéről sincs a kormánynak 6 percig kész­tetve, annyi bizonyos, hogy a mmzetgyűlés első törvénye az indemnitási tör­vényjavaslat lesz. December­ 15-ével megszűnik­ a kormány számára a nemzetgyűlés összeülé­­sekor adott pénzügyi felhatalmazás. Nehogy az államháztartás menetében fennakadás áljon elő, a kormány újból indemnity útján kéri a maga számára a pénzügyi gazdálkodásra a tör­­vényes jogot. Eredetileg arról volt szó, hogy a kormány a jövő évben már a költségvetés alap­ján kíván gazdálkodni. A költségvetés összesí­tése még nem készült el, sőt egyes minisztériu­mok maguk kebelében sem tárgyalták le teljes egészében pénzügyi szükségleteik­et. Tavasznál előbb nem is készül el az erről szóló javaslat. Az indemnitás alapján való kormányzást indo­kolja továbbá az a körülmény is, hogy a költségvetés reális összeállítása a korona alacsony zürichi árfolyama folytán nem volna lehetséges. A kormány bízik azonban abban, hogy tavaszra már erősen redukált összegeket mutathat ki a büdsében. SflW* szám­oni­k karoat

Next