Magyarország, 1922. november (29. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1922 szerda, november 1. A politikai közvéleményt nem érinti telje­sen váratlanul a kormánynak ez az elhatáro­zása. Az ellenzék állásfoglalásáról sem lehet ma még sokat tudni. Nagyon valószínű azon­ban az, hogy az indemnitás vitája nem fog hosszúra nyúlni. Új szövetkezeti törvény A szövetkezeti kérdés rendezésére a kormány tör­vényjavaslatot dolgozott ki, melyet az újonnan össze­ülő nemzetgyűlés elé fognak terjeszteni. A törvényja­vaslat foglalkozik a szövetkezetek állami támogatá­sának kérdésével, felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy az Iparosok Országos Központi Hitelszövetkeze­tének alaptőkéjéhez 10 millió korona névértékű ala­pítványi üzletrész átvételével járuljon hozzá. A többi szövetkezeti kérdéseket a most készülő törvényjavas­lat nem érinti, azokról később külön törvénnyel akar a kormány gondoskodni. Kedvezményes árú tej lesz jegy ellenében? A szabadforgalmi tej ára 90 korona lenne. — A Köz­­ponti Tejhivatal tárgyalása a tejvállalatokkal (A Magyarország tudósítójától.) A tejtermelők, mint ismeretes, két héttel ezelőtt Bábolnán gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy megszüntetik a tejtermelést, ha az árakat nem teszik teljesen sza­baddá. Ezt a fenyegetésüket úgy látszik komolyan be is akarják váltani, mert a nagyobb tejgazdasá­gok, mint értesülünk, máris számos tehenet adtak el a takarmányhiányra való hivatkozással. A főváros tejfelhozatalában egyelőre még nem mutatkozik nagyobb csökkenés, a felhozatal 87.000 liter, ugyanannyi, mint 1920-ban. A múlt évi októberi felhozatalt nem lehet alapul venni, mert akkor a rendesnél több, 110.000 liter érkezett. A földművelésügyi minisztérium különféle irány­ban folytat tárgyalásokat a tejellátás biztosítására, azonban ezeknek a tárgyalásoknak még nincs kézzel­fogható eredménye. Hír szerint arról van szó, hogy amennyiben a gazdák biztosítékot adnak arra nézve, hogy a fővárosba megfelelő mennyiségű tejet szállí­tanak méltányos áron, akkor újra szabaddá tennék, illetve megkönnyítenék a tejtermékek kivitelét. A kivitel révén a gazdák aztán kárpótolhatnák ma­gukat azért az állítólagos veszteségért, amit a sze­rintük alacsony tejárak miatt szenvednek. A főváros Központi Tejhivatala is folytat ha­sonló tárgyalásokat, melyeknek során a vállalatok érdekes ajánlatot tettek. Arról van szó ugyanis, hogy amennyiben megengednék, hogy a tejárakat tet­szésük szerint emeljék, hajlandók lennének 25—30 ezer liter tejet kedvezményes, 35—10 koronás áron bocsátani a szegényebb néposztály rendelkezésére. Íó, kedvezményes árú tejet természetesen jegy ellené­ben osztaná el a tejhivatal s ez a mennyiség elegendő­­lenne a betegek és 3 éven aluli gyermekek ellátására. Eszerint a megoldás szerint a 65 éven felüli aggok nem kaphatnának kedvezményes tejet, mert erre a 35.000 liter nem elegendő. A főváros hajlandó ebbe a megoldásba belemenni, ezt tudomására is hozta a tejvállalatoknak, azonban az egész ügy még függőben van, a tejvállalatok eddig még csak szóbelileg jelentették be a fővárosnál, írásbeli bejelentést eddig nem tettek. Jelenleg a tej­termelőkkel tárgyalnak ebben a kérdésben, ezek azon­ban nem mutatnak túlságos nagy hajlandóságot. A termelők ugyanis nem elégszenek meg az éves szer­ződésekben megállapított árakkal, hanem a minden­­kori tejárak 80—85 százalékát követelik, s nem haj­landók abba belemenni, hogy a kedvezményes árú tej után csak a kedvezményes ár százalékát kapják meg, hanem itt is a szabadforgalmi ár 80 százalékét követelik. A fővárosnál azonban remélik, hogy a héten mégis csak dűlőre fog jutni a kedvezményes árú tej ügye. Az a kérdés mindenesetre megoldatlan marad, hogy azok, akik nem juthatnak kedvezményes árú tejhez, hogyan fogják megfizetni a szabadfor­galmi tej árát, mely ebben az esetben körülbelül 90 korona lenne. MINT A GÉPNEK A G­ÖZRE DIAMA sósborszesz legideálisabb szere a racioná­lis testápolásnak és ezért szükséges, hogy mindenki állandóan használja épúgy a testnek is állandó racionális ápolásra van szüksége. Az ápolásnak ál­landónak kell lennie, mert máskülönben nem érhe­tünk el eredményt . A Egy 2 emeletes és egy 3 emeletes körie épített összesen 630 b­ölcs bérház összesen 15­5 maijáért eladó. Készpénzzel rendelkező vevők — az eladás sürgősségére való tekintettel — engedményben részesülnek. Cím megtudható: Adter Juc ügyvédnél, Budapest, VIIi. kerület, József körút 26. szám alatt Telejon: József 62-65 A nemzetközi vasútszövetség kirándulást rendez Magyarországba Most alakult meg Párizsban.­­ A Nláv­ot három szakbizottságba választották ba (A Magyarország tudósítójától.) A génuai nem-­­­zetközi gazdasági konferencia határozatának meg­felelően a francia vasutak vezérlő bizottsága az európai vasútakat a napokban Párizsba hívta nem­zetközi értekezletre. Az értekezlet egy nemzetközi vasútszövetség létesítéséről tárgyalt, amelynek célja a vasutak forgalmának, üzemének és műszaki be­rendezéseinek egységesítése, valamint javítása. A nemzetközi értekezleten a magyar királyi államvasutak részéről Senn Ottó dr. igazgató vett részt, Németország részéről Stieller államtitkár, va­lamint Vogel és Wolff miniszteri tanácsosok, Auszt­ria részéről Enderes államtitkár. Az értekezleten 41 európai és ázsiai vasút képviselője vett részt. A napirend első pontja egy nemzetközi vasút­­szövetség létesítése volt. Megállapították az új szö­vetség alapszabályait és elhatározták, hogy a szövet­ség működését ez évi december elsejével megkezdi. A szövetség székhelye Párizs, hivatalos nyelve fran­cia lesz. Azokban az országokban pedig, amelyekben a német nyelv használatos, az összes okmányok és szabályzatok német nyelven is kiadandók­. A szövet­ség elnöke Mange, a Párizs—Orleans-vasutak igaz­gatója lett, alelnökökké Németország, Anglia és Olaszország képviselőit választották meg. A szövetség folyóügyeit ügyvivő bizottság idézi, az egyes szakkérdésekben pedig öt állandó szakbi­zottság, még­pedig személyforgalmi, áruforgalmi, el­számolási és pénzügyi, kocsiszabályzati és végül mű­szaki bizottság határoz, illetve tesz javaslatot a köz­gyűlésnek, vagy az ügyvivő bizottságnak. A szövetség öt éven kint tartja közgyűlését, az egyes szövetségi tagokat vonalhosszaik arányában­ növekedő szavazat illeti meg. A magyar királyi ál­­lamvasútat három szakbizottságba választották­­ be, még­pedig az áruforgalmi, a kocsiszabályzati és a­ műszülői bizottságba. A napirend további pontjain szerepelt még a nem­zetközi díjszabások létesítésének kérdése, továbbá­, harmadik pontként szerepelt a valutaingadozásból eredő nehézségek kiküszöbölésének kérdése, ezeket az értekezlet előzetes tárgyalások céljából az illetékes bizottságok elé utalta. Az értekezlet lefolyásának külsőségeire nézve még megjegyezzük, hogy a tárgyalásokat Le Troquet francia közmunkaügyi miniszter nyitotta meg, aki az ünnepi banketten is résztvett. A magyar királyi államvasutak képviselője, aki — mint jeleztük — a konferencián résztvett,­­ több külföldi vasútigazgató­­val érintkezett és mindenhol a legnagyobb előzékeny­séget találta. A konferencia elhatározta azt is, hogy a közeljövőben tanulmányi kirándulást fognak ren­dezni Magyarországba. Petőfi a kortársak szemében Nem ismerték föl benne a lényészt. — Költészetének lényegét ismerték félre. — Támadások és gúnyiratok Petőfi ellen (A Magyarország tudósítójától.) Lángelmék és nyitók mindig és mindenütt szemben találják magu­kat a konzervatívokkal, szűk látókörű­ekkel, sőt az irigyek hadával is. Petőfi, noha Vörösmarty párt­fogása mellett és a Nemzeti Kör égisze alatt — a siker jegyében indult, valósággal szervezett táma­dást intéztek ellene, amikor szárnyai nőni kezdtek. S míg eleinte elismeréssel fogadták föllépését, csak­hamar kikezdették és éppen azt hibáztatták költésze­tében, ami abban új és eredeti volt. A kortársak rö­vidlátása, a távlattalanság kicsinyessége törpének látta és silány támadások özönével akarta lehetet­lenné tenni a magyar költészet nagyszerű hősét. Poór Jenő kezdte meg a dicstelen hirlapi had­járatot Petőfi ellen, A helység kalapácsát birálva a pozsonyi Hírnök 1844 nov. 19-iki számában. Nem is­merte fel a hőskültemények paródiáját a költő szatirikus munkájában s kimondta a szentenciát, hogy ,/i hősköltemény nevezetét ily mesefajra bi­­torlani, több mint képtelenség, s így természetesen megrótta „alacsony ha­son­lat­osságai"-ért, „idomtalan s nevetséges trópusai“-ért. Az igazi hadakozást azon­ban a Honderű végezte, avmelyben pedig korábban két verse is megjelent a költőnek. Nádaskay Lajos, a segédszerkesztő vette bonckése alá a Versek I. kö­tetkéjét s megállapította, hogy „itt-ott egészen pró­­zaivá, néhol meg ennél is alább sülyed“ Petőfi köl­tészete. „A pórias verselés alant régiójába kezd mindinkább alábbsülyedni", úgymond s ez nemcsak Nádaskay véleménye volt, hanem a Vörösmarty­­utánzók egész gárdájának pártvéleménye. Közben Dardanus álnéven — valószínű­leg Császár Ferenc, az ellenlábasok feje (társai: Kunoss Endre, Su­jánszky Antal, Hiador—Jámbor Pál) — általános­ságban csapott le a fiatal költőre. Petőfi azonban nagyon szívére vehette, mert A természet vadvirága című versét a Dardanus-féle kritikusainak ajánlotta. Szeberényi Lajos, aki korábban barátja volt, 1845 februárjában a Hírnök­ben Etőfi Andor álné­ven a Versek 1.-ről adott éleshangú gúnyiratot. Sze­rinte Petőfi verseiben hiányzik a szerénység s „aes­­theticaiatlan“ kifejezések, durva nyerseség, rut bot­lások, prózaiság, lealjasodás, pöffeszkedés lelhetők bennök. „Ilyen csordások és erdei kóborok szájába illő beszédeket kénytelen olvasni" a kényes hölgy­közönség. Petőfi a Pesti Divatlapban Adatok „A kri­tika titkai"-hoz clmen válaszolt, mondván, hogy a Szeberényiek úgy néznek le rá, mint a nagy-nagy ökör a kis pacsirtára s már akkor kadenciáztak, mikor ő még azt sem tudta, „mi a költészet: bocs­­korszij vagy martyrkorona?“ Szeberényi a Leleple­zések sorozatát indította erre a Századunk sok szá­mán keresztül 118­45 április), amelyekben folyton: „Petőfi (eredetileg Petrovics) Sándor“ megjelöléssel beszél a költőről. Durva sértések egész halmazával állítja pellengérre a költőt, mondván: „illy embe­rek vannak irodalmunk hősei közt, kikről a leplet egyszer már szükséges volt lerántani, nehogy alatta még tovább is űzzék csalárd játékukat." Ám még alacsonyabb eszközökkel is dolgoztak el­lene, „Írói hitel" címmel egy SS88 jegyű úr azzal vádolta meg „P—fi S-—or"-t, hogy a pápai előfizetői­nek könyveket nem küldött. A költő azonban iga­zolta magát a nyilvánosság előtt. Még Toldy Ferenc is, — aki pedig eléggé meg­látta Petőfit, — úgy vélte, hogy: „dorbézolás, éjjeli időtöltés, rendetlen élet szeretete'' a jellemző oldala. Garay János, a költő és Hazucka Ferenc, a megbiz­­h­atlan kritikus, Vas Andor álnéven 1845-ben állandó üldözésbe vették Petőfit. Még jobb, ha az agyonhall­­gatás fegyverét használják ellene, mert különben éles csipkedésekkel és ilyenféle tanácsokkal látták el: „Ha P. S. öt évig semmi prózát sem írna s egy­szersmind verseit megtizedelné, tíz év múlva nagy köszönetet mondana e­ jó tanácsért. A Honderű „Laprosta" rovatában szedte izekre az újító verselőt, mondván, hogy a fiatal költők én­jük kiemelésével emelik magukat, igy lesz naggyá többet most a lég­kőrmüM ÉSMS­­SSfrk­éS népies költeménye talán sikerült. Ez a fickó — Petőfi Sándor volt! Horváth Lázár, a Honderű főszerkesz­tője Petőfi „Zöld Marci"-jának visszavetése alkalmá­ból így intette meg: Ez a bukás „azért leend külö­­nösb hatással, mert ez ifjú kezdő máris rendkívüli universalis genienek mondja és írja magát . . . leg­újabban is ilyen nem szépen viselte magát, midőn, hallatlan arroganciával egy Sujánszky (!) ellenében oly nyilatkozatot engedett magának. Igen szép dolog az önérzet és férfias büszkeség, de ily hetvenkedés, éretlenség­, féktelen szerénytelenség . . . mégis sok". Császár Ferenc meg az „Irodalmi őr“-ben (aug. 16.) „aljas piszkosságok hajhászásával" vádolja értetlen, lenéző modorú bírálatában. 1845. évben jelent még meg a „Magyarkék" című gúnyirat Lipcsében, mely, így kezdi ismertetését a lángeszű költőről: „Petőfy (!) Sándor. Ex-baka, nyugalomba lépett színész, ex-divatlapsegédszerkesztő, vándorköltő stb. stb." Császár szerint a „Megy a juhász szamáron" silány darab, a János vitéz csinos, de elég untató népmese, a Cipruslombok érzelgős, erőltetett pityergés . . . így a kritikusok és költőtársak Petőfiről pályája elején, de az igazi csatazaj 1847-ben támadt csak ellene! A mindennap látott, közöttük tengődő, nyurga fiúban sehogysem tudták kortársai megsejteni a be­tűben és szoborban öröklétű költőt. A Nemzeti Újság agyonhallgatta összes költeményeit. Zerffi úr, a Hon­derű öntelt és megfelebbezhetetlen kritikusa viszont tizenegy számra terjedő cikk-sorban vágta semmivé Petőfi költészetét, mely szerinte: „a legtriviálisabb nyerseségtől duzzadoz". A Cipruslonlbok „mélység helyett mindennapos jermaládok", akár a Szerelem gyöngyei-létet. A Felhők­ben pedig még hasonlót, tombolát, dühöngés, a­­legújabb magyar irodalom egész jelleme tükrözik." E pamflet nyomán fajult dühössé az irodalmi harc az „Életképek" hetilap körül csoportosuló s a francia forradalmi eszméktől átitatott „népköltők" s főleg Petőfi ellen. A „Tigris és Hiéna" alkalmából már így írtak róla:,„Nincs nevelése, szivének és szellemének kiművelését elhanyagolta." E cikket Zerffi úr az Augsb. Allg. Zeitung-cum is kiadta, mi­ként előbbi gúnyiratát dr. Laube Henriknek, Lipcse, ajánlta. Petőfit ekkor már „korlátlan műveletlen­­ség"-gel rubrikázták s vele szemben Jámbor Pál volt a nagy költő. A Honderű „ökörszem" rovatában állandóan kiszerkesztette­ minden írását s irodalmi ténykedéseit. Pulszky Ferenc eléggé értékeli, mégis felü­letes sületlenséggel, pongyolasággal, póriasság­­gal vádolta. Szerinte az „Egy gondolat bánt enge­­met . . .“ aggályos vers és szájhősködés. A Honderű Petőfi és Arany verseit egymáshoz kigúnyolta az „Óda ökörszemhez" és „Viszonóda Sármánykához“ címmel. Ferenczy Zoltán, Petőfi kitűnő életírója és jellemzője megállapította, hogy a költő „eredeti és nyitó szellemét“ kortársai nem látták meg. S való­ban, Greguss Ágost például „A Futár" című füze­tében (Szarvas, 1847.) igy „tréfálkozik" Petőfivel: „Petőfi pediglen erőlködik vala, Petőfi pediglen poéta nem vala, Petőfi verseit elolvastam vala És ennél (!) még nagyobb ínségem nem vala". Később nagyon megbánta Greguss e tévedését, mi­ként Zerffi és Nádaskay 1918 március 15-től hirtelen pálfordulással koszorúsói, hízelgői lettek a költőnek.1. Az emberi rövidlátás adja osztályrészül a na-­­gyoknak a kálváriát, a csúszó-mászó, rutinos közép­szerűségnek juttatva a biztos és könnyebb érvényesü­lést. Nemcsak európai műveltségű emberek, mint Zerffi, hanem nagytudásu esztéták, mint Toldy,­ Pulszky és Greguss is tévedhettek ily nagyot! S mi­ként a ma embere a Petőfi-szobor mögött a múlt távlatában el nem tudja képzelni emberi mivoltában a magasztos lelkű költőt; kortársai sem tudták el­képzelni a rongyos csizmájú, mellőzött helyzetű ver- ,­szlet az utókor szobrában, ff. c.) A Szfisi esküvői ajándék nemkülönben becses mUtiSegy^a nagy választékban Ékszerek beváltása Imre legmagasabb árban__r^^Bécsijxcca ésJDeAk^Ferenc_uc.csa

Next