Magyarország, 1922. december (29. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-08 / 280. szám

M­AGYA­RorszÁG BUDAPEST, 1922 DECEMBER 8. PÉNTEK XXIX. ÉVFOLYAM 289. SZÁM Vissza! Ma megint egész sereg újabb törvény*­javaslatot — egyszerre ötöt is — nyújtott be a kormány a nemzetgyűlésen. Mind­­annyi a kivételes hatalom alapján kibocsá* tott rendeletek helyét akarja elfoglalni. Nem óhajtunk külömkülön, de egye* temesen se foglalkozni ezekkel a javasla­­tokkal, mert úgy látjuk, hogy nagy része c­sak járuléka, függvénye, kiegészítője a belügyminiszter által tegnap beterjesztett úgynevezett rendtörvény*javaslatnak. An­­nak a javaslatnak, amely ellen minden közszabadságot tisztelő és féltő magyar ember csak ezzel az egyetlen, határozott szóval foglalhat állást: Vissza! Ez a tiltakozás a kormány szerencsét­­len javaslata nyomán kétséget kizáróan általános az egész országban. Mert ez a reakciós rendtörvény — amelyet találób­ ban illetne meg a rendőrtörvény elneve­ zés —, ha csakugyan valóra válna, legsöté­­tebb lapja lenne a Corpus Jurisnak. Olyan megcsúfolása lenne ez a Bach*korszak ha* gyományaiban gyökerező törvény a magyar közszabadságoknak, a magyar köz* és ma* gánjognak, amilyenre — hála Istennek — még nem volt példa a független magyar állam ezeresztendős történetében. Ennek a jogfosztó*törvénynek paragrafusai húro kok lennének, amelyek megfojtanának minden szabad gondolatot, szót és véle* ményt s a független és szabad magyar ál* lam szabad polgárait a hatalom önkényé* nek abszolutisztikus módon szolgáltatná* nak ki, puszta gyanúra. Ebből a törvényjavaslatból tehát nem lehet törvény s nem kerülhet bele a ma­ gyar Corpus Jurisba. Ez ellen olyan erővel és komolysággal tiltakozunk, mint a leg* szentebb jogainkat, hagyományainkat sárba tipró túlkapása ellen. S ezzel a tör* vényjavaslattal szemben nem lehet más kötelessége a nemzetgyűlésnek sem, mint visszakoztatni azt, vagy elvetni a maga egész komplexumában. Vissza! Vegye vissza a kormány és lényegében dolgozza át­ ezt a középkori törvénytervezetet, amely a közigazgatás faktorait akarja felelőtlen bírói székbe ül­­tetni s a szabad független Magyarország­­ból reakciós rendőrállamot készül csinálni. Jól tudjuk és hangsúlyozzuk is: szükséges, hogy az állami és társadalmi rend felfor* gatóival szemben a legszigorúbb törvényes megtorlás ereje kíméletlenül érvényesíttes­­sék. De ez a megtorló erő nem lehet olyan, hogy ártatlanokat is kiszolgáltasson a min* denkori hatalom szeszélyének, önkényé* nek, vagy éppen politikai pártok uralkodó hajlamainak. Nem lehet olyan, hogy an* nak áldozatául essenek a polgári szabad* ság legelemibb feltételei, azok a megszen­­telt palládiumok, amelyek szabad polgá­­rok jogait őrzik. A szabadságjogok terén csak előre, a kiterjesztés felé lehet haladás. Hátrafelé azok akarnak menni, akik az idő kerekét akarják megállítani. Ez a kerék azonban az örök haladás törvényei szerint forog és maga alá gázolja azokat, akik mozdulat­­lanságra akarják kárhoztatni. Vissza hát a javaslattal! A kormány vonja vissza ezt a szerencsétlen tervezetet s készítsen helyette olyat, amilyenre csak­ ugyan szüksége van ennek az országnak. Olyat, amelyből valóban a rend törvénye lehet, olyat, amely csak a rendbontók szá*­mára fon hurkot, de épségben és tisztelet* ben tartja azokat a szabadságjogokat, amelyek mellett Kossuth Lajos tettel, szó* val és tollal, egy hosszú élet sivár szám* kivetettségével tett hitet és tanúságot. Korám?! angol államférfiakkal tárgyal Londoniam a jóvátételr­ől (A Magyarország tudósítójától.) Korányi Frigyes báró Párizsból hazaérkezvén, tájékoztatta a kormány tagjait azokról a tárgyalásokról, amelyeket Párizsban a magyar jóvátétel ügyében végzett. Korányi mint ismeretes pár napot töltött Budapesten s elutazott Londonba. Értesülésünk szerint Korányi Londonban az an­gol politikai élet néhány vezető emberével fog tár­gyalni a magyar jóvátételről. Ezekre a tárgyalásokra azért van szükség, hogy a magyar kormány megszerezze az angol kormány­­nak azt a jóindulatát, amelyre feltétlenül szüksé­ge van, hogy a jóvátétel nehéz kérdésében Magyar­­ország méltányos elbánásban részesüljön. Korányi Frigyes bárónak igen tekintélyes összekötte­tései vannak Londonban, és a londoni tárgyalások fő­leg arra valók, hogy ezeket az összeköttetéseket Ma­gyarország érdekében értékesítse, és meg is mozdítsa. A Az angolok tiltakoztak, hogy a főváros előnyben részesítse a francia hitelezőket A londoni Lloyd­ Bank táviratozta meg a fővárosnak az angol hitelezők tiltakozását (A Magyarország tudósítójától.) A főváros kül­földi tartozásainak rendezése a párizsi tárgyalások során kerül abba a stádiumba, ahol dönteni fognak, hogy elfogadják-e tárgyalás alapjául a főváros ajánlatát, viszont a főváros küldöttei meg fogják hallani Párizsban a francia hitelezők feltételeit, amely azután eldönti azt a kérdést, fog-e fizetni a főváros, tud-e fizetni annyit, amennyit a francia hitelezők követelnek. Már akkor, amikor a francia hitelezők képvise­lői Budapesten tárgyaltak­, a főváros részéről az az óhajtás merült fel, hogy az összes külföldi kölcsönök ügyét dűlőre kell vinni és a fővároson kívül álló pénzügyi szakértők, a kormány képviselői is ezt a vélemé­nyüket hangoztatták, ezért összegezték a főváros összes külföldi tartozá­sait, így állapították meg 70 milliárd koronában, amiből 20 milliárd lejárt tartozás. Ebben az összeg­ben az angol hitelezők követelése is kifejezésre ju­tott. Az angolokkal az év elején tárgyaltak a fővá­ros tisztviselői Londonban és a legutóbbi budapesti tárgyalásokon az angolok részéről nem volt jelen senki. Londonban azonban tudtak arról, hogy a francia hitelezők képviselői Budapesten tárgyalnak és azokról a rendezési módozatokról, amelyekkel a franciák előállottak, mert Londonból távirat érkezett Budapestre, amelyben az angol hitelezők képviseletében a Lloyd Bank tiltakozott az ellen, hogy a francia ,hitelezőket előnyben részesítsék az angolok felett. A főváros képviselői nem csináltak titkot a franciák előtt ebből a táviratból és közölték velük azt is, hogy a franktartozások rendezése nem történhetik meg anélkül, hogy a főváros ne igyekezzék rendezni a fenttartozásokat is. A budapesti delegáció tagjai teljes felhatalma­zással keltek útra és fel vannak hatalmasra, hogy a főváros nevében aláírják a megállapodásokat. Ameny­­nyiben a franciák nem engednének abból, amit Bu­dapesten követeltek, úgy a főváros képviselői negatív eredménnyel térnek vissza Párizsból. A főváros el­megy teljesítőképességének legvégső határáig. Ha a franciák ezt nem akarják belátni, úgy lehetetlenné teszik, hogy a főváros rendezhesse külföldi tartozá­sait és a küldöttség tagjai felelősségük teljes tuda­tában tagadják meg a franciák lehetetlen követelé­seihez való hozzájárulásukat. nem vállalfconik pirtalabb­isra A «ái 3sz’i jogi, közjogi és a zsidókérdések ellentétei miait nem lehet egységes az ellenzék. — Sz földbirtokszövetség véglegesen megalakult. — januárban h&ssza&dlyre* vízió? — storménypárti magyarázat a rendrörvár.»ról (A Magyarország tudósitójától.) Tegnap este több ellenzéki pártonkívüli és pártokhoz tartozó politikus megbeszélése alapján Szilágyi Lajos felkereste Apponyi Albert gró­­­­főt és felkérte őt, hogy az ellenzék egységesítése céljából­ álljon, egy ellenzéki politikai párt élére. Utalt Szilágyi Lajos arra, hogy az ellenzéki tábor meg van osztva. Számos ellenzéki képviselő nem tartozik egy párt kötelékébe sem, különböző blok­kok és szövetségesek tagolják az embereket, azonkívül az aprócseprő pártok nem tudnak egységes működést kifejteni, szükséges volna tehát, hogy ezeket a mér­sékelt és a mai ellenzéki taktikával elégedetlen­kedő elemeket egy táborba, illetve egy politikai pártba egyesítsék, ennek véghezvitelére pedig csak egyetlen egy alkalmas személyiség van és ez Ap­ponyi Albert gróf. Szilágyi Lajos hosszasabban tanácskozott ezután Apponyi Albert gróffal, aki végül is kijelentette, hogy nem állhat új politikai párt élére és nem is szán­dékozik pártot alakítani.. Apponyi elhatározása — állítólag — végleges, an­nál is inkább, mert mint ő kijelentette Szilágyi előtt,, kevés a valószínűsége annak, hogy erős pártot tud­jon összehozni. Elmondotta, hogy választójogi felfo­gása egészen különbözik ama politikai barátainak felfogásától, akik esetleg vele mennének. Hangoz­tatta, hogy ő a legszélesebb általános választói jog híve, viszont bizonyosnak tartja, hogy a keresztény ellenzékhez tartozó Andrássy-párti képviselők egy­sége semmiesetre sem követné őt ezen a ponton. Fel­említette azt is, hogy ő legitimista és legitimista po­litikát kívánna folytatni, viszont ez nem alkalmas arra, hogy a szabad király választó és köztársasági érzelmű politikusokat egy táborba hozza össze. A zsidókérdésben is mélyreható ellentétek vannak közte, Friedrichék és Sallereit között. — Mindezek a momentumok — fejezte be szavait Apponyi Albert gróf — nem alkalmasak az ő vezér­­ségére és zászlóbontására, és ezért, mint eddig már több ízben, most újból elhárító! "... magától ezt a meg­tiszteltetést. E nagyjelentőségű politikai esemény mellett ugyancsak tegnap este más érdekes elhatározások is történtek. A földbirtokreform-szövetséget tegnap véglegesen és hivatalosan megalakították, tagjainak száma mintegy huszonnyolc. Elhatározták, hogy e szövetség proklamációját a jövő héten az egyik ülésen napirend előtti felszóla­lás formájában a nemzetgyűlésen Grieger Miklós olvassa fel. Ezenkívül megbízták Dénes Istvánt az­zal, hogy a földbirtoktörvény revíziójára vonatkozó részletes indítványt nyújtson be a Házban. Ez ma meg is történt és megtörtént az is, hogy Meskó Zol­tán másik indítványt jegyzett be, amely szerint par­lamenti ellenőrző bizottság delegálását kéri a föld­birtokreform ellenőrzésére. Ugyancsak a tegnapi megbeszélés határozataiként Drozdy Győző ma interpellációt jegyzett be, amely a járadékbirtokok k­­öt­el­ező vézet­elét kívánja a nagy­­birtokosoktól, hogy így a vagyontalan igényjogosul­tak is földhöz jussanak. A tegnapi ülés zajos és botrányos jeleneteiről ma nem sok szó esett a kormánypárti oldalon. Mindazok, akikhez e tárgyban kérdést intéztünk, ki­jelentették, hogy nem lehet jó vége az ilyen túlhaj­tott személyeskedésnek. Ha pillanatnyilag nem is aktuális a házszabályrevízió kérdése, mindenesetre megérleli a kérdés rendezését, amelyről, mint már több ízben jelentettük, a kormány sem idegenkedik. Semmiesetre sem akarja azonban a kormány a jövő hetre meginduló indemnitási vita alkalmából a kér­dést napirendre tűzni, ellenben egybehangzó infor­mációnk szerint arról, van szó, hogy újév után, amennyiben az indemnitási vita hosszú időre elhú­zódnék, előveszi ezt a kérdést, annál is inkább, mert a felsőház és a közigazgatási reform tárgyalásánál szükség lesz szigorúbb házszabályokra. Az indemnitás várható nagy terjedelmű vitáját különösen fokozza a rendtörvényről benyújtott ja­vaslat. Az egyik ellenzéki politikus hangoztatta, hogy a kormány vessen magára, ha hosszabb in­­demnitási vitára kell számítani, mert a jelenlegi kormányzati szellem és az annak most benyújtott törvényjavaslatai széles és nagyterjedelmű indemni­tási vitára adnak anyagot. Kifek­­tették előttünk azt is, hogy amennyiben a törvényjavaslatból ilye® fogalmazásban törvény lesz, akkor felvetődik a passzivitás gondolata. Ezzel szemben a kormány­ részéről kijelentették előttünk, hogy a rendtörvény rendelkezései voltak Egyes szám­ára 10 korona .

Next