Magyarország, 1923. január (30. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

2S kiismeretes munkáját megkeserítik és felesleges li­gáimat okoznak. Az adóhivatalok még nem kaptak utasítást a könyvek hitelesítéséről Az általános kereseti adóval kapcsolatban tudva­levőleg január 1-től a kereskedők, iparosok stb. kü­lön könyv vezetésére kötelesek. A könyveket hitele­sítés és lebélyegzés céljából az illetékes kerületi adó­­számviteli osztályhoz kell a végrehajtási utasítás szerint haladéktalanul benyújtani. Értesülésünk sze­rint azonban a kerületi adóhivatalok még nem kap­tak részletes utasítást a hitelesítés ügyében és ezért a könyvek bemutatása csak néhány nap múlva kez­dődhet meg. Ez a késedelem azt mutatja, hogy a vég­rehajtási utasítás végrehajtásához elég idejük még az illetékeseknek sem volt. Sehioppa tuni Magyarország maps kultúrájáról és fejlett ciilizációjáról A politika újéve (A Magyarország tudósítójától.) A Budapesten székelő diplomáciai képviselők tegnap délelőtt ünne­pélyes kihallgatáson üdvözölték a kormányzót az évforduló alkalmából. Az üdvözlő beszédet a kor­mányzóhoz a diplomáciai testület doyenje, Schioppa Lőrinc pápai nuncius tartotta, aki Magyarországról a következőkben emlékezett meg: „Isten, aki Főméltó­ Bagod hazáját oly sok természeti­ szépséggel és gaz­dagsággal, oly magas kultúrával, oly fejlett civilizá­cióval s oly dicsőségteljes múlttal­ áldotta meg, Isten továbbra is oltalmazza Magyarországot, hogy szeren­csésen teljesíthesse történelmi hivatását, amely őt a béke, a kultúra és a civilizált nemzetek boldogulásá­nak egyik legértékesebb tényezőjévé jelöli ki­ A kormányzó rövid válaszában megköszönte az üdvöz­lést és azt mondotta, hogy a békés munkára irányuló politikával reméli Magyarország teljesíteni törté­nelmi hivatását. Az üdvözlésen jelen volt Daruváry, Géza ideiglenes külügyminiszter, valamint a külügy­minisztérium és a kabinetiroda több fő­tisztviselője. Ezt megelőzőleg a kormányzó Budapest székes­­főváros küldöttségét fogadta, amelyet Sipecy­ Jenő h. főpolgármester vezetett, utánuk a honvédség nevé­ben Kapustyák Károly és Janky-Kocsárd ■­­altábor­nagy üdvözölték a kormányzót, mind a Budapesten tartózkodó miniszterek gratuláltak. Elsőnek Bethlen István gróf miniszterelnök. A diplomáciai kar foga­dása után Szcitovszky Béla, a nemzetgyűlés nevében tolmácsolta újévi, jókivánatait, Ravasz László püs­pök és Németh Károly nyugalmazott államtitkár pe­dig a reformátusság nevében.­­ A politika újéve egyébként nyilatkozatokban sze­gény volt, hivatalosan Vass József népjóléti, minisz­tert köszöntötte a minisztérium tisztviselői kara, akiknek nevében Fáy Aladár állm­titkár beszélt. Az ellenzéki vezérek közül Vázsonyi Vilmost üdvözölték, a küldöttség szónoka Benedek János volt. Vázsonyi beszédében a reparáció kérdéséről emlékezett meg. Batthyány Tivadar grófot, a függetlenségi 48-as Kossuth-párti elnököt Óhegyi Lajos üdvözölte. Batthyány válaszában megemlékezett arról, hogy 1918-ban, amikor arról volt szó, hogy kormányt ala­kít, a szélsőséges politikusokat nem kívánta kormá­nyába bevenni. • " "­ Elmondja, hogy Apponyi Albert gróf és más ,elő­kelő politikai tényezők helyeslése kísérték elhatáro­zását, de Wekerle és Windischgraetz elgáncsolták őt , Károly királynál. Utalt arra, hogy a kommün alatt Bécsben egy előkelő külföldi személyiség, akivel egyébként Bethlen, Pallavicini és Sigray is összeköt­tetésben állottak, felkérte őt, hogy álljon élére olyan koncentrációs k­ormánynak, melyben, a legszélsőbb baloldali elemek is képviselve volnának. Szélső forra­dalmi elemekkel való együttműködést elutasította, amiről bizonyságot tehet Szmrecsányi György, aki ezeket a tárgyalásokat közvetítette. Végül be­jelentete, hogy esetleg kénytelen lesz a maga politikájának igazo­lása céljából elmondani még néhány érdekes ese­ményt, feltárni az ország-világ színe előtt, meg­világítani a Bank utcai milliók és más bécsi és budapesti események sok oly részletét, melye­­­­ket a nyilvánosság eddig még­ nem ismer. A Magyar Külügyi Társaság küldöttségileg ke­reste fel Apponyi Albert grófot A társaság jókíván­ságait Fálbert Alajos tolmácsolta. Apponyi Albert gróf az elismerést a társaság tisztikarára hárította, amely minden erejét Magyarország érdekeinek a nemzetközi politikában való érvényesítésre fordítja, örömmel állapíottta meg, hogy a társaság kül­politikai célokért küzd és dolgozik és nem avatkozik be a különböző belpolitikai kérdésekbe. A Brentano Tivadar amerikai követet az Amerikai Magyar Tár­saság és az amerikai magyarok küldöttsége­ köszön­tötte. Az üdvözlő beszédet Ludwig Ernő főkonzul, Iványi Jenő tartották. Bejelentették, hogy Kossuth és Washington szobrának másolatait rövidesen el­készíttetik, s arra kérték, hogy az amerikai magya­rok hódolatának e megnyilvánulását juttassa el Harding elnökhöz. Brentano megígérte ezt, majd köszönetet mondott a küldöttségnek a magyar­­amerikai barátság spontán megnyilatkozásáért A Magyarországi Újságírók Egyesülete újév al­kalmából üdvözölte elnökét, Márkus Miksát, akihez Kun Andor szólott a választmány nevében. Márkus válaszában hangsúlyozta az újságíró társadalom egy­ségének fontosságát és rámutatott a sajtószabadság megóvásának szükségességére. (A Magyarország tudósítójától.) A százéves Pe­tőfi Sándor emléke a fény, a világosság és az ünnep napjává tette Szilveszter napját. "A szilveszteri, alko­nyat ezer fénnyel ragyogott fül a sötét budapesti éjszakák közül a lámpák erdeje, kandeláberek,­­fák­lyák és gyertyák ontották a fényt az erkélyekről, az ablakokról, az utcákon a kokárdás nemzetiszínszala­­gos emberekre, a feldíszített utcasorokra és terekre, amelyeken lelkes tömegek vonultak föl. Már Szilveszter délelőtt, a váratlan tavaszias nap­sütésben, seregek zarándokoltak Petőfi szobrához, amely virágdíszben, szalagok és koszorúk között várta esküre emelt kezével az ünneplő tömegeket. Petőfi Sándor emléke fölvillanyozta a többnyire fá­radt és­ közönyös Budapestet; az egész várost szo­katlan elevenség, ünnepi lüktetés, derűs mosoly ha­totta át, a gondoktól gyötört Budapest szinte elve­tette magától egy napra a gondokat és aggodalmakat Szilveszter napján Petőfi-ünnepet rendezett a fő­városnak majdnem minden számottevő testülete. ■ Vasárnap délelőtt féltizenegy órakor tartotta meg a Petőfi Társaság Petőfi Sándor születésének századik évfordulója al­kalmából matinéval és hangversennyel egybekötött ünnepi díszgyűlését a Zeneművészeti Főiskola nagy­termében. Az ünnepélyen megjelent Horthy Miklós kormányzó családjával, József főherceg a család ja­vai, az első sorban feltűnt Apponyi Albert gróf mar­káns feje. Megjelent Tóth Lajos kulzíiszminiszteri államtitkár is. A nagytermet zsúfolásig megtöltötte a jelenlevő nagyszámú és díszes közönség. A dísz­ülést a Budai Dalárda nyitotta meg, majd"­ Pekár Gyula, a társaság elnöke üdvözölt© megnyitó szavai­ban a megjelent előkelőségeket és­ a közönséget s lendületes szavakkal emlékezett meg Petőfiről. Móra Ferenc elszavalta ünnepi költeményét, majd Rákosi Jenő­­ tartotta meg ünnepi beszédét. — Két nagy misztérium öilezi Pető­fit "- mon­dotta Rákosi­­­születésének és háláidn­ák­s•finiszté­­riuma. Mint tünemény szállott le közénk, anyja tót cselédleány, apja szerb mészáros volt, így dolgozik a gondviselés: tót anya és szerb apa gyermekében tündöklik legdicsőségesebben a nemzési géniusz. A becsületes tót cselédleány és a szerb mészáros gyer­meke volt az a Petőfi, akinél szebben senki sem tudta a magyar nyelvet és talán­ nem fogja tudni ezután sem. A magyar géniusz inkarnációja volt ő. Minden nagy költő csak a saját nemzetének talajából nőhet, az ide­gen hatásokén­­élősködők sohasem lehetnek nagyokká.­­ —..A másik nagy misztérium.— folytatta -e Petőfi halála. Nagyon sokan kérdezik, mi lett volna Petőfi­ből, ha nem halt volna meg olyan fiatalon és ha olyan szerencsések lehettünk volna, hogy kiélhette volna magát, mint annyi sok más nagy ember és al­kotásait, kincseit tovább is közénk szórta volna. Petőfi hordozott lelkében valamit, ami űzte, sarkalta, hajtotta. Petőfi egy volt. Magyarországgal és Petőfi­nek el kellett buknia Magyarországgal. A.sorp-üzte.-: szeges korbácscsal a halálba. És mi kérjük őt, álljon­­ ismét elénk e legkeservesebb időben, amely sokkal" szomorúbb, mint az ő ideje volt, jöjjön ma közénk és szavalja el a Múzeum lépcsőjéről: Talpra magyar, ki a Haza... Az óriási tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után a közönség percekig üdvözölte Rákosi Jenőt. Vasárnap délután az Otthon Körben a Magyarországi Újságírók Egyesülete tartotta itt rendkívüli választmányi ülését Petőfi Sándor emlékére. Márkus Miksa, az egyesület elnöke, az ülés megnyitása után, felkérte­ Rákosi­áldnőt, az Újságíró Egyesület díszelnökét, hogy méltassa Petőfi emlékét. Rákosi Jenő a jelenlévők tapsviharában emelkedett Szólásra. ■ 1 . — Szóval és írásban, költeményben és prózában — mondotta — a felvilágosodás fáklyahordozó­jaként, a magyar kultúra fáklyájaként ünnepük ma Petőfit és elvégre, h­a­­tűzoszlopok éppen nem is, de fáklya­­hordozók vagyunk mi, újságírók is, a kultúra szolgá­latában. Igaz ugyan, hogy ma sokunk fáklyájának több a füstje, mint a lángja, de ez a kor hibája és nem a­ mienk. Petőfi ünneplése olyan dicsősége ennek a népnek, amely nem maradhat hatástalan. Nemcsak költő, hanem hős is volt, nagy magyar is volt, és mi büszkék lehetünk arra, hogy Petőfi újságíró is volt. A vasárnapi Petőfi-ünnepségeket az egyetemi ifjúság fáklyás menete zárta be. Este­ hat órakor az egyetemi ifjúság a „sza­badság téri irredenta szobrok előtt gyülekezett és innen zárt sorokban vonult fel a Dunaparton át a Petőfi-szoborhoz. Itt hazafias beszédeket mondtak, több Petőfi-verset szavaltak el az ifjúság képviselői, majd megkoszorúzták a szobrot é­s a Himnusz és a Magyar Hiszekegy eléneklése után fáklyákkal vonul­tak végig a főváros utcáin. Hét óra után megkondultak az összes harangok, az ablakokban pedig a főváros polgársága gyertyák gyújtásával áldozott Petőfi emlékének. A főváros utcái fényárban úsztak, a körutak hatalmas sor­­v­­lámpái nappali világosságot szórtak az aszfaltra. A szürke és szomorú Budapest néhány órára mintha megváltozott volna, helyette csodálatos boldog város tündökölt a szilveszteri éjszakában. Az utcasarkokon kék fényt árasztott a gázkandelláberek lobogása. A kivilágításnak és a­ fáklyás menetnek sok­ ezer nézője­ akadt. Pontban éjfélkor mintegy 30.000 főnyi tömeg­­ tömörült a Pető-szobor körül. A városban minden­felé zúgtak a ha­ran­gok, a Gellérthegyen pedig öt ágyudörgés jelezte a perceket,­­ melyekben Petőfi megszületett. Ugyanekkor egy székely ■küldöttség hatolt át, zászlóval az élén,, a tömegen s a székely nemzet nevében megkoszorúzta Petőfi Sándor emlé­két. A tömeg elénekelte a Himnuszt és a Szózatok A színházak ünnepi előadással adóztak a Petőfi emlékének. Petőfi életét tárgyaló darabokat vagy szavalatokat illesz­tették műsorukba. Az ■Operaházban Petőfi-ünnepély volt, melyet a Bálik bán első felvonása követett. A Nemzeti Színház előadta A Költő és a Hutár“-t, me­lyet a Tündérlak Magturhonban követett. A Víg­színházban az Ocskay brigadéros­t adták, a Király­­színházban pedig éjjel fél egy órakor, különösen nagy­­ ünneplések között Fedarc Sárival, a János vitéz-t A­ közönség zsúfolásig megtöltötte a színházakat és Viharosé tapsokkal köszönte meg az ünnepi elő­adásokat. Bensőséges ünneplés folyt le . délegyházán, Szilveszter éjszakáján,­­amint a toronyóra elütötte az éjfélt, m­egkondult a nagyharang. A Piac téren fel­állított Petőfi-szobor villanyfényben úszott és ez­rekre menő tömeg hullámzott a téren. A Petőfi­­szobor előtt kegyeletes ünnepség folyt le, amely újév napján délelőtt tizenegy órakor folytatódott. A Petőfi-szoborbizottság hatalmas koszorút helyezett el ezzel a felírással: „Nagy fia, születésének százéves évfordulója emlékére — szülővárosa.“ Békés vármegyének jóformán valamennyi községe részt vett Petőfi meg­­üneplésében. Békéscsabán és Gyulán Szilveszter nap­ján áldoztak nyilvános népgyűlés keretében a költő emlékének. Tótkomlós, Békés, Endrőd és Gyónta az év első napján rendeztek ünnepélyeket, Orosháza, Mezőberény, Szeghalom és Kőrösturcsány január első felében tartja Petőfi­ ünnepét. Egész Magyarország ünnepelte Szi­pzter napján Petőfi Sándor emlékét Ünnep a Petőfi Társaságban. — Rákosi Jenő beszédei. — Fáklyásmenet, harangzúgás, ágyúdörgés és kivilágítás. — Koszorúk a Petőfi-szobron. — Díszelőadás a színházakban. — Félegyháza ünnepe Férfifehérnemű szalon hozott anyagból is fehérnemű és pyramál méret szerint Kéroly Körút 2. Telefóni 178­8. KA­­YARORSZÁG Budapest, 1923 január 3. szerda Lukács és Heinrich a szélsőségek ellen A kereskedelem és az ipar védelme. — Gyün­gűség helyett megértés !s­­ Magyarország hudositójától.) A Nemzeti­ Pol­gári Párt az újév alkalmából meleg ünneplésben­­ré­szesítette a párt elnökét, Heinrich Ferenc volt keres­kedelemügyi minisztert. Az üdvözlésen nagy számban jelentek meg a párt tagjai. Gaál Vilmos köszöntötte a párt nevében Heinrich Ferencet, aki az üdvözlésre válaszolt Nálunk tobzódik a gyűlölség és az elkeseredés ,­­ úgymond —, ami természetesen már csírájában el­fojtja az építő munka lehetőségét. Én elítélem az an­tiszemitizmust, a radikalizmust, az internacionaliz­must és a demokráciáért, a becsületes, megértő, en­gesztelőkén­t és a szó szoros értelmében vett keresz­tény irányzat érvényesüléséért küzdők. Ha a parla­ment­­ munkáját nézem, látom, hogy egy kérdés­­ van, amelyben nincsen különbség a pártok között­ és az antimerkantilizmus. Az egész kereskedelmi­ és ipari osztálynak gazságokat és lelkiismeretlenségeket imputálnak, csak a gazdagodás utáni törekvést vélik ebben az osztályban látni, ennélfogva tehát minden rosszat kiabálnak a bankokra, kereskedőkre és a gyárosokra. Ilyen viszonyok között nem lehet szólnunk gazdasági regenerációról, aktív kereskedelmi és fizetési mérleg­ről. Dési Géza a­­ párt­­nevében üdvözölte Lukács Lászlót, aki­­ utalt arra, hogy a szélsőségek mindenütt reak­­... ... ciót váltanak ki. Ez végtelen károkat okoz nekünk a külföldi relációk­ban. Meg kell változni az emberek gondolkozásmód­­jának! Ne csak azt keressék, ami másokik minél többet árt. Inneni­­:­ keressék, ami az emességnek minél többet használ. NAGYMEZŐ UCCA, A FŐVÁROSI ORFEUM HELYÉN KOSÁRY EMMY KIRÁLY ERNŐ SARKADI ALADÁR felléptével

Next