Magyarország, 1923. március (30. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-04 / 51. szám
Budapest, 1923. március 9. vasárnap, MAGYARORSZÁG ás ott állanának addig, míg természetszerűen néhány A Nemzeti Színház szobrai és oszlopai a szemétben A Fővárosi Múzeum keretében kellene őket elhelyezni. — Lendvay Márton szobra az új Nemzeti Színházba kerül. — Kertész K. Róbert és Lechner Jenő nyilatkozata Szoborfej, amely pár hét előtt összetört (A Magyarország tudósítójától.) A régi Nemzeti Színházat, mely legendás körülmények között épült fel s 1837 augusztus 22-én nyílt meg, tudvalevőleg a hatvanas évek végén s a hetvenesek elején Skalnitzky tervei alapján teljesen átalakították s hozzáépítették a sarokra a nagy kupolás bérházat. Az átépítésnél Lendvay Mártonnak a régi színház előtt állott szobra a színészbejáró elé az udvarba került, próbák és előadások közben a színészek pihenőjüket a magas kő talapzaton nyugvó szobor körül sétálva töltötték. A színház homlokzatát az átépítésnél portikusszerűen képezték ki és a főbejáratot négy hatalmas, neoklasszikus stílben díszített oszlop ékesítette, azonkívül a homlokzaton helyeztek el nyolc művészi szobrot, melyek a tragédiát, komédiát, zenét, táncot stb. jelképezték. Mikor 1913-ban az átépített színház elhamarkodott lebontására került a sor, a színház oszlopai és szobrai különösebb fel® ügyelet nélkül a telken maradtak. Azután jött a háború és a kommün pusztítása és nem tudni, kinek a hanyagságából, a magyar színházi kül-Pest városképének csek az érdekes emlékei ma ott feküsz-nek romokban, megfeketedve és agyoncsonkulva a szomszéd ház (Pannóniaszálló) tűzfala előtt, ahová a Nemzeti Színház Szoborfej, telkén emelt üzlethelyiséamely pár hét előtt összetört gek szemetjét hordják. Néhány hét előtt még a már torzóvá lett szobrok közül kettőnek különvált feje egészben volt, azóta azonban a játszadozó gyerekek ezek egyikét is összetörték. Csak a másik szoborfej ép, az is csak azért, mert a szemét teljesért betemette és ez a szomorú sír megvédte a finom görög stílusú fejét, azelpusztulástól. A hatalmas, szép oszlopok is 3—4 darabban hevernek a piszokban s az ucca gyerekei ugrógyakorlatokat végeznek rajtuk. A Lendvay-Szobornak már némileg kedvezőbb sora jutott, mert azt elhelyezték a lebontást végző építész cég Orczy út 32. szám alatt levő telepén és most fekvő helyzetben, teljesen bedeszkázva várja az értékes szobor méltó felállítását. Cikkünk keretében rajzokban mutatjuk be a pusztuló emlékeket, amelyeknek ügyében sorban megkérdeztük az illetékeseket és reméljük, hogy nem hiába hívtuk fel a figyelmet ezekre a faragott kövekre, melyekmegérdemlik, hogy kultúrtörténeti és várostörténeti jelentőségük legalább az utolsó órában juttassa őket, megfelelő helyükre, lehetőleg ,a Fővárosi Múzeumba. Szimbólumok lesznek így-és csonlóságuk is jelképez-,ni fogja az utóbbi Az egyesteslép szabortei évek pusztítását és talán a magyar penetorüdömséget is ditsőséges múltja emlészei iránt. A szobrok és oszlopok ügyében Kertész K. Róbert miniszteri tanácsos, a kultuszinisztérium művészeti osztályának vezetője, fi. Műemlékek Országos Bizottságának elnökhelyettese a 'következőket' mondtatt:*' munkatársunknak: _ Az emlékek a kommüin előtt teljesen védett állapotban voltak, de a kommüin alatt természetesen a minisztérium művészeti osztálya elvesztette minden befolyását és azalatt tönkrementek. Mindenesetre sajnálatos ez a pusztult ix, de a felelősség ezért az utóbbi évek szomorú viszonyait terheli. A szobrok egyébként nem nagy művészi beesünk, mert ilyenfajta szimbolikus, új klasszikus stílű alkotás a hetvenes évekből tucatjával .Van több is a fővárosban,és például az Akadémia szologi fi Hétlemül- különbek ezeknél. Az ilyen szobrokat csak dekoratív cél átolbó MIW Ottók fel és, az,' ‘jiy'en homlokzatfigurák műemlékszámból szerintem neili mehetiude. —A szobrok hosszú ideig tartó megőrzésre már azért «csip. -nagyon alkalmasak, mert az ifjabb sósháti' h'.rro. tvg anyagjából készültek és ez nem olyan időálló, mint a régi, negyvetes években teljesen kibányászott réteg, melyből többek között a Lánchíd pillérei készültek.. Az újabb rétegéből készült homokkő,szobrok néhány évtized alatt tönkremennek. Az Operaház szobrai is egyre fokozottabban pusztdlnak, és közönül nézve láthatjuk, hogy az áruikat nagyterek égetetik el. A Bazilika szobrait is ki kellett cserélni,, mert a klimatikus viszonyok következtében úgyszólván * teljesen rommá váltak. Az ilyen magasba, szánt, nagólva kidolgozott, szobrok belső múzeumi ehelyezésre egyébként, sem afkjdow.ijk, arról tumibn tehetnek szó, hogy abban az esetben, " " ha idővel parkos múzeumunk lesz, ott elszórva a fák között elhelyezzük őket és alatt végleg összeomlanak. Erről az elhelyezésről azonban most már csak a job állapotban lévő egykét női alaknál lehet szó, mert a rommá lett és torzóvá pusztult alakok elhelyezésre már semilyen formában sem alkalmasak. — Viszont meg kell állapítanom azt, hogy a Lendvay-szobor, mely horgany-ón keverékből készült és a nagy művészt büszke tartással álló alakban ábrázolja, már művészi értékű és ezért a minisztérium a lebontásról úgy intézkedett, hogy a Báthory és Klenovits-cég mindaddig őrizze meg, amíg az új Nemzeti Színházban elhelyezhető nem lesz. Mindenesetre gondoskodni kell arról, hogy az új Nemzeti Színházban, mely remélhetőleg most már mégis csak a megvalósulás stádiuma felé közeledik, a szobor megfelelő miliőben méltó helyet kapjon és alapja legyen az ott tervezett színészi szoborsorozatnak, mely az új magyar színházi kultúra művészi hódolata lesz legendás múltja előtt. Lechner Jenő építőművész, műegyetemi magántanár, a Műemlékek Országos Bizottságának előadója, aki legutóbb a Grassalkytics-telek bazárjának építési munkáját végezte, a következő nyilatkozatot adta: — Mikor 1913-ban a Nemzeti Színház lebontása megkezdődött, tudomásom volt arról, hogy a szobrok és oszlopok a telken maradtak. Később ott, a háború alatt, hadigarázs volt, majd a kommunisták szállották meg a telket, úgyhogy mikor én később az üzlethelyiségek építkezését megkezdettem, már a szobrokat egészen pusztult állapotban találtuk. Az építés alatt, gondosan bedeszkáztattam az emlékeket, hogy további romlásnak kitéve ne legyenek és elhárítsam magamtól azt a gyanút, hogy az építkezési munkáknál pusztultak el. Mikor az üzlethelyiségek építése különböző okoknál fogva még időelőtt befejeződött,a vállalkozó a deszkákat természetesen lebontotta és elvitette. — Véleményem szerint a felelősség a pusztulásért tulajdonképpen a telek alapítványi gondnokságát terheli s a házmesternek azonnal jelentenie kellett volna, márkezdetben a szobrok pusztulását. Magam nem hivatalos minőségben ugyan, de jelentést tettem annak idején a minisztériumnak a szobrok helyzetéről, de tudtommal eljárás nem indult meg ebben az ügyben. — Egyébként a szobrok nem tartoznal azokba a kategóriákba, melyeket a műemlékek szabályzata megállapít. Más lenne a helyzet, ha az eredeti (1831-ben feloszlott) színház szobrairól volna szó, de ezek a hetvenes évekbeli szobrok és oszlopok még annyira közel vannak hozzánk, hogy azoknak műemléki értéke jogosan kétségbevonható. Egészen más kérdés aztán, hogy ezek az emlékek volt helyükre való tekintettel érdemelnének-e megfelelő elhelyezést, ami természetesen nem kétséges. * — Valószínű, hogy ezeket a szobrokat az akkori divat szerint nem magyarok, hanem olasz mesteremberek készítették. — A Lendvay - szoborról is tudok. Az volt az eredeti tervem, hogy ezt a szobrot a tervezett mozgószínházai kapcsolatban fogom elhelyezni, de később magam is úgy láttam, hogy a változott körülmények folytán ez kegyeletsértő lenne, ezért ettől a tervtől elállottam. A magam részéről kívánatosnak tartanám, hogy az emlékek méltó elhelyezést találjanak, és esetleg arról is lehetne, szó, hogy pusztulásuk szomorú történetét hivatalos vizsgálat ajánján állapítsák meg említést tettünk a szobrokról és azt a felvilágosítást kaptuk, hogy minthogy ezek hivatalosan műemlékké nyilvanítva nincsenek, megvédene nem tartozik a bizottság hatáskörébe. A Nemzeti Színház lebontásánál egyébként a Műemlékek Országos Bizottságának közreműködését nem kérték és így felelősség az ott történt esetleges mulasztásokért kizárólag a Nemzeti Színház akkori igazgatóságát terheli. A Fővárosi Múzeum vezetőségénél azt mondották munkatársunknak, hogy érdeklődésünket bejelentésnek veszik s azonnal megteszik a kellő lépéseket annak megállapitására, hogy a szobrok megérdemlik-e a muzeális elhelyezést. Abban az esetben, ha ez kívánatosnak látszik, semmi akadálya, sem lesz annak, hogy a legszebbek és az aránylag legépebbek elhelyezhetők legyenek, bár mint itt is mondották, az ilyen szobrok múzeumban nem jól hatnak. A Derhoaud-épület régi szobrai is durva kidolgozásukban szinte elrontják a Múzeum hangulatát, és közelről egyáltalán nem keltenek művészi hatást. A Lendvay-szobor ügyében fölkerestük a Báthory és Klenovács építési vállalkozó cég egyik főnökét, aki a következőket mondotta: — A Nemzeti Színház sürgősen elrendelt lebontását mi végeztük, 1913 novemberében kezdettük meg és a másik év tavaszára már be is fejeztük. Akkor azt volt a megállapodás, hogy addig, amíg az új Nemzeti Színház elkészül, a Lendvay-szobor elhelyezéséről és megőrzéséről gondoskodtunk és ennek a kötelezettségünknek becsülettel meg is feleltünk. Orczy út 22. alatt lévő raktárunk udvarán fekszik a szobor, teljesen bedeszkázva, úgyhogy az időjárás viszontagságai elől teljesen védve van. Úgy tudom egyébként, hogy az oszlopokból és szobrokról is szó volt annak idején és az volt a minisztérium terve, hogy azt az új Nemzeti Színház építkezésénél valamilyen módon felhasználja. Hogy mégis a szobrok felügyelet nélkül pusztultak el, az mindenesetre különös, de a felelősség ezért természetesen másoké, mert mi utasítás szerint a lebontás után az oszlopokat és szobrokat a telek hátsó részén faalapzatokra megfelelő módon elhelyeztük, de a továbbiak tekintetében a lebontási szerződés ránk semminemű feladatot, nem rótt. Annyit szükségesnek tartunk kijelenteni, hogy a lebontásnál a szobrok teljesen ép állapotban kerültek le és szakértői vélemények szerint is azoknak művészi becsük volt azonkívül is, hogy a régi Nemzeti Színház sokaknak szívébe vésődött képének legjellegzetesebb motívumai voltak. Harcot hirdet Menzai hasa Mosszul visszaszerzésére Párizs, március 3. (A Magyarország tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) Konstantinápolyból tviratogta a Petit Párisien tudósítója, Musztafa Kemit hasa a török nagy nemzetgyűlés megalakulásának negyedik évfordulója alkalmából beszédet tartott, amelyiken Törökország békés szándékát hangoztatta. Ha a háború mégis tovább tart, a népben rejlő minden erőt fegyverbefogjuk állítani — mondotta kémiai basa. — Erre az eshetőségre máris megtettünk minden katonai előkészületet Mezopotámiában, hogy a nemzeti paktum szellemének megfelelőiig hazánk délkeleti részét ismét visszaszerezzük. Mikor Musztafa Kejjial basa Musszult említette, amely ős jogon török terület, a nemzetgyűlés tagjai viharosan helyeseltek, Musztafa Kemal basa pedig folytatta: — Ma erősebbek vagyunk, mint voltunk eddig. A nemzeti paktum a mi megszentelt dogmánk. A nemzetgyűlés képviselői vigyék meg üdvözletemet az egész győzelmes török hadseregnek. (II.) 71 hágai nemzetközi bínaság elé idézte az antant Mentelmszágjot Genf, március 3. A szövetséges főhatalmak, vagyis Nagybritannia, Franciaország, Olaszország és Japán a hágai állandó nemzetközi bírósághoz fordultak keresettel Németország ellen, mert Németország elzárta a kieli csatornát a Wimbledon angol gőzös elöl. A szövetséges haladnak keresetükben hivatkoztak arra, hogy ez az eljárás ellentétben áll a versaillesi szerződésnek ti ktesi csatornára vonatkozó rendelkezéseivel. Ezen az alakon a versaillesi szerződésnek egyik cikke ad nekik jogot ahoz, hogy Németországot az állandó nemzetközi bíróság elé idézhessék. A világtörténelemben ez az első eset, hogy valamely államot nemzetközi bíróság elé idéznek. A bíróság a kérdést júniusi rendes ülésszaka során fogja megvizsgálni. Tíz aiTievízióií szenátus külügyi bízott* szegjcmr. Trezvdímg ellem Párizs, március 3. (A Magyarország tudósítójának távirata.) Washingtoni kábeltávirat jelenti: A szenátus külügyi bizottsága úgy határozott, hogy javaslatában nem ajánlja a szenátusnak, hogy még ezen az ülésszakon tárgyalja Varding elnök üzenetét, amelyben azt kívánta, hogy Amerika képviseltesse magát a népszövetség által létesített nemzetközi törvényszék kebelében. (II.) Atbaráfi Sah egyesülését kívánja Lloyd. Geomore London, március 3. Lloyd George Edinbourghban beszédet mondott, amelyben a liberális párt kettészakadásának kiküszöbölése picitétt szállt síkra, mert a megoszlik! következtében energiáját céltalanul ,■ ,fecséríi el, ellentétben a munkáspárttal, amely lelkes. A liberálisok megmentéséhez az első lépés a viszálykodások elsimítása. Az egyetlen ép szabortel Két szobor a szemét között Szoborrészlet A Műemlékek Országos Bizottságán.ik titkárság,inni Összetört oszlopok 5