Magyarország, 1923. március (30. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-04 / 51. szám

Budapest, 1923. március 9. vasárnap, MAGY­ARORSZÁG ás ott állanának addig, míg természetszerűen néhány A Nemzeti Színház szobrai és oszlopai a szemétben A Fővárosi Múzeum keretében kellene őket elhelyezni. — Lendvay Márton szobra az új Nemzeti Színházba kerül. — Kertész K. Róbert és Lechner Jenő nyilatkozata Szoborfej, amely pár hét előtt összetört (A Magyarország tudósítójától.) A régi Nemzeti Színházat, mely legendás körülmények között épült fel s 1837 augusztus 22-én nyílt meg, tudvalevőleg a hatvanas évek végén s a hetvenesek elején Skalnitzky tervei alapján teljesen átalakították s hozzáépítették a sarokra a nagy kupolás bérházat. Az átépítésnél Lendvay Mártonnak a régi színház előtt állott szobra a színészbejáró elé az udvarba került, próbák és előadások közben a színészek pihenőjüket a magas kő talapzaton nyugvó szobor körül sétálva töltötték. A színház homlokzatát az átépítésnél portikusszerűen képezték ki és a főbejáratot négy hatalmas, neo­klasszikus stílben díszített oszlop ékesítette, azon­kívül a homlokzaton helyeztek el nyolc művészi szobrot, melyek a tragédiát, komédiát, zenét, táncot stb. jelképezték. Mikor 1913-ban az átépített színház elhamarko­­dott lebontására került a sor, a színház oszlopai és szobrai különösebb fel­® ügyelet nélkül a telken maradtak. Azután jött a háború és a kommü­n pusztítása és nem tudni, kinek a hanyagságából, a magyar színházi kül-Pest városképének csek az érdekes em­lékei ma ott feküsz-­­­nek romokban, meg­feketedve és agyon­csonkulva a szom­széd ház (Pannónia­­szálló) tűzfala előtt, ahová a Nemzeti Színház Szoborfej, telkén emelt üzlethelyisé­amely pár hét előtt összetört gek szemetjét hordják. Néhány hét előtt még a már torzóvá lett szobrok közül kettőnek különvált feje egészben volt, azóta azonban a játszadozó gyerekek ezek egyikét is összetörték. Csak a másik szoborfej ép, az is csak azért, mert a szemét teljesért be­temette és ez a szomorú sír megvédte a finom görög stílusú fejét, az­­elpusztulástól. A hatalmas, szép osz­lopok is 3—4 darabban hevernek a piszokban s az ucca gyerekei ugrógyakorlatokat végeznek rajtuk. A Lendvay-Szobornak már némileg kedvezőbb sora jutott, mert azt elhelyezték a lebontást végző épí­tész­ cég Orczy út 32. szám alatt levő telepén és most fekvő helyzetben, teljesen bedeszkázva várja az értékes szobor méltó felállítását. Cikkünk keretében rajzokban mutatjuk be a pusztuló emlékeket, amelyeknek ügyében sorban megkérdeztük az ille­tékeseket és reméljük, hogy nem hiába hív­tuk fel a figyelmet ezekre a faragott kö­vekre, melyek­­megér­demlik, hogy kultúr­történeti és várostör­­téneti jelentőségük legalább az utolsó órában juttassa őket, megfelelő helyükre, lehetőleg ,a Fővárosi Múzeumba. Szimbó­lumok lesznek így-és csonlóságuk is jelképez-,­ni fogja az­ utóbbi Az egyestesl­ép szabortei évek pusztítását és ta­lán a magyar penetorüdömséget is ditsőséges múltja em­lészei iránt. A szobrok és oszlopok ügyében Kertész K. Róbert miniszteri tanácsos, a ku­ltusz­­inisztérium­ művészeti osztályának veze­tője, fi. Műemlékek Országos Bizottságának elnök­helyettese a 'következőket' m­ondtatt:*' munkatár­sunknak: _ Az emlékek a kommüin előtt teljesen védett állapotban­ voltak, de­ a kommüin alatt természetesen a minisztérium művészeti osztálya elvesztette minden befolyását és azalatt tönkrementek. Mindenesetre sajnálatos ez a pusztult ix, de a felelősség ezért az utóbbi évek szomorú viszonyait terheli. A szobrok egyébként nem nagy művészi beesünk, mert ilyenfajta szim­bolikus, új klasszikus stílű alkotás a hetvenes évek­ből tucatjával .Van több is a fővárosban,és például az Akadémia szol­ogi fi Hétlemül- külön­bek ezeknél. Az ilyen szobrokat csak dekoratív cél átolbó MIW Ottók fel és, az,' ‘jiy'en hom­lokzatfigurák műemlékszámból szerintem neili mehetiude. —A szobrok hosszú ideig tartó megőrzésre már azért «csip. -nagyon alkalmas­ak, mert az ifjabb­­ sós­­háti' h'.rro. tvg anyagjából készültek és ez nem­­ olyan időálló, mint a­ régi, negyve­t­es években telje­sen kibányászott réteg, melyből többek között a Lánchíd pillérei készültek.. Az újabb rétegéből készült homokkő,szobrok néhány évtized alatt tönkremennek.­­ Az Operaház szobrai is egyre fokozottabban puszt­dlnak, és közön­ül nézve láthatjuk, hogy az ár­uikat nagy­­terek égeteti­k el. A Bazilika szobrait is ki kellett cserélni,, mert a klimatikus viszonyok következtében úgyszólván * teljesen rommá váltak.­­ Az­ ilyen­ magasba, szánt, n­ag­ólva kidolgozott, szob­rok belső múzeumi ehelyezésre egyébként, sem afkjd­­ow­.ijk, arról tumibn tehetne­k szó, hogy abban az esetben, " " ha idővel parkos múzeumunk lesz, ott elszórva a fák között elhelyezzük őket és alatt végleg összeomlanak. Erről az elhelyezésről azonban most már csak a jo­­b állapotban lévő egy­két női alaknál lehet szó, mert a rommá lett és tor­zóvá pusztult alakok elhelyezésre már semilyen for­mában sem alkalmasak. — Viszont meg kell állapítanom azt, hogy a Lendvay-szobor, mely horgany-ón keverékből készült és a nagy művészt büszke tartással álló alakban ábrázolja, már művészi értékű és ezért a minisztérium a lebontásról úgy intézkedett, hogy a Báthory és Klenovits-cég mindaddig őrizze meg, amíg az új Nemzeti Színházban elhelyezhető nem lesz. Mindenesetre gondoskodni kell arról, hogy az új Nemzeti Színházban, mely remélhetőleg most már mégis csak a megvalósulás stádiuma felé köze­ledik, a szobor megfelelő miliőben méltó helyet kap­jon és alapja legyen az ott tervezett színészi szobor­­sorozatnak, mely az új magyar színházi kultúra mű­vészi hódolata lesz legendás múltja előtt. Lechner Jenő építőművész, műegyetemi magántanár, a Műemlékek Országos Bizottságának előadója, aki legutóbb a Grassalkyt­ics-telek bazárjának építési munkáját végezte, a következő nyilatkozatot adta: — Mikor 1913-ban a Nemzeti Színház lebontása megkezdődött, tudomásom volt arról, hogy a szobrok és oszlopok a telken maradtak. Később ott, a háború alatt, hadigarázs volt, majd a­ kommunisták szállot­ták meg a telket, úgyhogy mikor én később az üzlet­­helyiségek építkezését megkezdettem, már a szobro­kat egészen pusztult állapotban találtuk. Az építés alatt­, gondosan bedeszkáztattam az emlékeket, hogy további romlásnak kitéve ne legyenek és elhárítsam magamtól azt a gyanút, hogy az építkezési munkák­nál pusztultak el. Mikor az üzlethelyiségek építése különböző okoknál fogva még időelőtt­ befejeződött,a vállalkozó a deszkákat természetesen lebontotta és el­vitette. — Véleményem szerint a felelősség a pusztulásért tulajdonképpen a telek alapítványi gondnokságát terheli s a házmesternek azonnal jelentenie kellett volna, már­­kezdetben a szobrok pusztulását. Magam nem hivatalos minőségben ugyan, de jelentést tettem annak idején a minisztériumnak a szobrok helyzetéről, de tudtommal eljárás nem indult meg ebben az ügy­ben. — Egyébként a szobrok nem tartoznal­ azokba a kategóriákba, melyeket a műemlékek szabályzata megállapít. Más lenne a helyzet, ha az eredeti (1831-ben feloszlott) színház szobrairól volna szó, de ezek a hetvenes évekbeli szobrok és oszlopok még annyira közel vannak hozzánk, hogy azoknak mű­emléki értéke jogosan kétségbevonható. Egészen más kérdés aztán, hogy ezek az emlékek volt helyükre való tekintettel érdemelnének-e megfelelő elhelyezést, ami természetesen nem kétséges. * — Valószínű, hogy ezeket a szobrokat az akkori divat szerint nem magyarok, hanem olasz mester­emberek­ készítették. — A Lendvay - szobor­r­ól is tudok. Az volt az ere­deti tervem­, hogy ezt a szobrot a tervezett mozgó­­színházai kapcsolatban fogom elhelyezni, de később magam is úgy láttam, hogy a változott körülmények folytán ez kegyeletsértő lenne, ezért ettől a tervtől elállottam. A magam részéről kívánatosnak tartanám, hogy az emlékek méltó el­helyezést találjanak, és esetleg arról is lehetne, szó, hogy pusztulásuk szo­morú történetét hivatalos vizsgálat ajánján állapít­sák meg említést tettünk a szobrokról és azt a felvilágosítást kaptuk, hogy minthogy ezek hivatalosan műemlékké nyilvan­ítva nincsenek, megvédene nem tartozik a bizottság hatáskörébe. A­ Nemzeti Színház lebontá­sánál egyébként a Műemlékek Országos Bizottságá­nak közreműködését nem kérték és így felelősség az ott történt esetleges mulasztásokért kizárólag a Nemzeti Színház akkori igazgatóságát terheli. A Fővárosi Múzeum vezetőségénél azt mondották munkatársunknak, hogy érdeklődésünket bejelentésnek veszik s azonnal meg­teszik a kellő lépéseket annak m­egállapitására, hogy a szobrok megérdemlik-e a muzeális elhelyezést. Abban az esetben, ha ez kívánatosnak látszik, semmi akadálya, sem lesz annak, hogy a legszebbek és az aránylag legépebbek elhelyezhetők legyenek, bár mint itt is mondották, az ilyen szobrok múzeumban nem jól hatnak. A Derhoaud-épület régi szobrai is durva kidolgozásukban szinte elrontják a Múzeum hangulatát, és közelről egyáltalán nem keltenek mű­vészi hatást. A Lendvay-szobor ügyében fölkerestük a Báthory és Klenovács építési vállalkozó cég egyik főnökét, aki a következőket mondotta: — A Nemzeti Színház sürgősen elrendelt lebon­tását mi végeztük, 1913 novemberében kezdettük meg és a másik év tavaszára már be is fejeztük. Akkor azt volt a megállapodás, hogy addig, amíg az új Nemzeti Színház elkészül, a Lendvay-szobor elhelye­zéséről és megőrzéséről gondoskodtunk és ennek a kötelezettségünknek becsülettel meg is feleltünk. Orczy út 22. alatt lévő raktárunk udvarán fekszik a szobor, teljesen bedeszkázva, úgyhogy az idő­járás viszontagságai elől teljesen védve van. Úgy tudom egyébként, hogy az oszlopokból és szobrokról is szó volt annak idején és az volt a mi­nisztérium terve, hogy azt az új Nemzeti Színház építkezésénél valamilyen módon felhasználja. Hogy mégis a szobrok felügyelet nélkül pusztultak el, az mindenesetre különös, de a felelősség ezért természe­tesen másoké, mert mi utasítás szerint a lebontás után az oszlopokat és szobrokat a telek hátsó részén faalapzatokra megfelelő módon elhelyeztük, de a to­vábbiak tekintetében a lebontási szerződés ránk semminemű feladatot, nem rótt. Annyit szükségesnek tartunk kijelenteni, hogy a lebontásnál a szobrok tel­jesen ép állapotban kerültek le és szakértői vélemé­nyek szerint is azoknak művészi becsük volt azon­kívül is, hogy a régi Nemzeti Színház sokaknak szívébe vésődött képének legjellegzetesebb motívumai voltak. Harcot hirdet Menzai hasa Mosszul visszaszerzésére Párizs, március 3. (A Magyarország tudósítójá­nak telefonjelentése Berlinen át.) Konstantinápolyból t­­viratogta a Petit Párisien tudósítója, Musztafa Kem­it hasa a török nagy nemzetgyűlés megalakulásának ne­gyedik évfordulója alkalmából beszédet tartott, amely­iken Törökország békés szándékát hangoztatta. Ha a háború mégis tovább tart, a népben rejlő minden erőt­ fegyverbe­­fogjuk állítani — mondotta kémiai basa. — Erre az eshetőségre máris megtettünk minden katonai előkészületet Mezopotámiá­ban, hogy a nemzeti paktum szellemének megfelelőiig hazánk délkeleti részét ismét visszaszerezzük. Mikor Musztafa Kejjial basa Musszult említette, amely ős jogon török terület, a nemzetgyűlés tagjai viharosan helyeseltek, Musztafa Kemal basa pedig folytatta: — Ma erősebbek vagyunk, mint voltunk eddig. A nemzeti paktum a mi megszentelt dogmánk. A nem­zetgyűlés képviselői vigyék meg üdvözletemet az egész győzelmes török hadseregnek. (II.) 71 hágai nemzetközi bínaság elé idézte az antant Mentelm­szágjot Genf, március 3. A szövetséges főhatalmak, vagyis Nagybritannia, Franciaország, Olaszország és Japán a hágai állandó nemzetközi bírósághoz fordul­tak ker­esettel Németország ellen, mert Németország el­zárta a kieli csatornát a Wimbledon angol gőzös elöl. A szövetséges haladnak keresetükben hivatkoztak arra, hogy ez az eljárás ellentétben áll a versaillesi szerző­désnek ti ktesi csatornára vonatkozó rendelkezéseivel. Ezen az alakon a versaillesi szerződésnek egyik cikke ad nekik jogot ahoz, hogy Németországot az állandó nemzetközi bíróság elé idézhessék. A világtörténelem­ben ez az első eset, hogy valamely államot nemzetközi bíróság elé idéznek. A bíróság a kérdést júniusi rendes ülésszaka során fogja megvizsgálni. Tíz aiTievízióií szenátus kü­lügyi bízott* szegjcmr. Trezvdímg ellem Párizs, március 3. (A Magyarország tudósítójá­nak távirata.) Washingtoni kábeltávirat jelenti: A szenátus külügyi bizottsága úgy határozott, hogy javaslatában nem ajánlja a szenátusnak, hogy még ezen az ülésszakon tárgyalja Varding elnök üzenetét, amelyben azt kívánta, hogy Amerika képviseltesse magát a népszövetség által létesített nemzetközi tör­vényszék kebelében. (II.) At­­­bar­áfi Sa­h egyesülését kívánja Lloyd. Geomore London, március 3. Lloyd George Edinbourghban beszédet m­ondott, amelyben a liberális párt ketté­szakadásának kiküszöbölése picitétt szállt síkra, mert a megoszlik! következtében energiáját céltalanul ,■ ,fe­­cséríi el, ellentétben a munkáspárttal, amely lelkes. A liberálisok megmentéséhez az első lépés a viszály­­kodások elsimítása. Az egyetlen ép szabortel Két szobor a szemét között Szoborrészlet A Műemlékek Országos B­izottságán.ik titkár­ság,inni Összetört oszlopok 5

Next