Magyarország, 1923. augusztus (30. évfolyam, 171-194. szám)

1923-08-01 / 171. szám

SOLGYAH.ORSZAG 5 .Bud­pest, 1923. augusztus 9. szerda I*­y­ fizetésrendezés megnyugvást keltett a ts­ztasztviseldje nagyrészében d­éhány lap alatt mindenki megkapta a fölemelt fizetést. — Eszmülőnegyvenezer korona a kúriai bíró havi fizetése ift (M Mgyarország tudósítójától.) A hivatalos lap mai száma közli a kormány rendeletét ,az Sáll­ami és vármegyei tisztviselők és egyéb­ al­kalmazottak illetményeinek, illetőleg az állami­­és vármegyei nyugdíjasok, özvegyek és árvák­­ellátási díjainak újabb szabályozása tárgya­iban­. A minisztertanács a korona romlására spóló tekintettel a köztisztviselők egységes fize­tését száz százalékkal felemelte. Eszerint a fel­­nli­a­gasabb havi fizetés 1.010.000 korona, a létmi­nimum 132.000 korona. A legmagasabb fizetést a kúriai bírák érik el. A napidíjasok 4400 ko­rona napidíjat kapnak. Az I. és II. osztályba tartozók havi fizetése 800.000 korona, az utolsó,­­KI. fizetési osztályban 158.000—142.000 és 132.000­­korona a havi fizetés. Az egyetemi tanárok leg­magasabb fizetése 680.000 korona, a tanítóké 282.000 korona havonként. A rendelet a pénzügyminisztérium illetékes­­ügyosztályának nyilatkozata szerint, a köz­­tisztviselők körében mindenütt a legnagyobb megelégedést keltette. Az új fizetések kiszámí­­­tása a pénzügyminisztériumra súlyos feladatot­­ró. Olyan helyeken, ahol többezer tisztviselő­­fizetéséről van szó, a munkát nem lehet hama­rosan elvégezni. Ezért olyan megoldást válasz­tottak, hogy 1-én mindenkinek kifizetik a jú­liusi fizetését, legkésőbb 3-ikáig kiutalják a pót­lékokat, a 100 százalékos újabb emelést pedig egy-két nap alatt fogják folyósítani.­­ A »Magyarország« munkatársa a fizetés­i emelésre­­vonatkozólag kérdést intézett egyes tisztviselő-szervezetekhez és érdekeltségekhez. A KANSz vezetősége részéről­­a következő nyilatkozatot kaptuk: — A pénzügyminiszter úr eredeti rendele­tét, amely a közalkalmazottak fizetésemelését szabályozza, bizony nagy nyugtalansággal vár­­­ta a köztisztviselők tábora. A korona időközben­­annyira elértéktelenedett, hogy a fizetésjavító miniszteri intézkedés megkésve érkezett volna.­­A rendelet szerint 66.000 koronában állapítot­ták meg a tisztviselők létminimumát, amely a mai viszonyok között és a korona mai állása­i mellett nem elegendő a megélhetésre. A teg­­nndpi minisztertanács figyelembe vette a súlyos és parancsoló körülményeket és belátta azt,­­hogy a régi rendelettel ma­ már a bajokon se­gíteni nem lehet, ezért a köztisztviselők augusz­tusi egységes illetményeit 100 százalékkal fel­emelte. Ez azt jelenti, hogy a létminimumot 1132.000 koronában állapították meg.­­­ A kormánynak ez a konciliáns magatarto­tása általános megnyugvást keltett a köztisztvi­selők körében, annál is inkább, mert a minisztertanács meg­ígérte, hogy a következő hónapok fizetéseit mindig az előző hónap utolsó napjainak árvi­szonyai szerint állapítják meg. A Mozdonyvezetők Országos Szövetségének vezetősége ezeket mondotta : " A fizetésemelés nem elégíti ki a moz­donyvezetők összességét, mert magával az eme­lés alapelveivel sem értünk egyet. A magunk részéről megoldásnak csak az indexrendszer beveze­tését tartjuk és ehez továbbra is változatla­nul ragaszkodunk. Ma délelőtt egyébként a fizetésemelés ügyé­ben előkészítő bizottságunk tárgyalást folyta­tott az igazgatóság kiküldöttjével és a tár­gyalás eredményéről az augusztus 2-án tar­tandó ülésünkön fog beszámolni. A változott viszonyok között a kis fizetések ma sem ele­gendők a legszükségesebb élelmezési cikkek be­szerzésére és sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a régenvárt fizetésrendezés tulajdonkép­pen csak növeli az izgalmat. Ezután még az a reményünk sem maradt meg, hogy egy új ala­pokon nyugvó fizetésrevízió segít az állapoto­kon. A mozdonyvezetők vezetősége minden­esetre a maga hatáskörében mindent elkövet a béke­ érdekében és reméljük is, hogy valami közvetítő megoldást sikerül találni és a vá­lasztmányi ülésen szélsőséges határozatra nem kerül a sor. A Postások Országos Gazdasági Egyesülete így nyilatkozott: " A közalkalmazottak fizetésrendezéséről szóló rendeletet csak a hivatalos lap ma reg­geli számában tették közzé és mivel a részletek­ről és az új sémáról az elmúlt napokban semmi sem szivárgott ki, nehéz annak a tisztviselők körében tett hatásáról felvilágosítással szol­gálni. Bár meg vagyunk győződve a rendelet jóhiszeműségéről, ki kell jelentenünk, hogy ez gyökeres megoldást nem tartalmaz, különö­sen addig nem, amíg a fix fizetésekkel kap­csolatban az árak szintén nem stabilizá­lódnak. A postástisztviselők a rendelet szerint nyolc kategóriába tartoznak. Eddigelé csak arról van tudomásunk, hogy ezek közül két ka­tegória magára nézve nagyon is sérelmesnek tartja ezt a rendeletet. A szóbanforgó két kar­­egória ugyanis mindezideig a MÁV tisztvise­lőkhöz tartozott és a MÁV tisztviselők java­dalmazását élvezte. Most áttették őket az ál­lami tisztviselőkhöz, amelynek eredménye­képpen fizetésük kevesebb, mint eddig volt. Hogy a hátralévő hat osztály mennyire van megelégedve a fizetésrendezésről szóló rende­lettel, az a holnap délelőtti, illetőleg holnap délutáni egyetemes gyűlésünkön derül majd ki. A kormány az indexrendszer behozatalát teljesen visszautasította, most már a munkásság módot fog keresni arra, hogy a munkaadókat álláspontjuk meg­változtatására kényszerítse. A Szakszervezeti Tanács vezetősége ma délután ülést tart, amelyen a miniszterelnök válaszát beszé­lik meg és azt is elhatározzák, hogy milyen állást­pontot foglaljanak el a jövőre nézve. * ) Abból az alkalomból, hogy a Szakszervezeti Tanács Bethlen István gróf miniszterelnöknek át­adta a munkásság memorandumát, ma délben fél­­tizenkét órakor Budapest valamennyi ipari üzemé­­ben és gyárában tíz percre megállt a munka. Bethlen miniszterelnök az indexrendszer ellen A béregyeztetésről szóló törvényjavaslat őszre marad. — J1 kormány csak közvetítő lehet munkaadók és munkások között. — A Szakszervezeti Tanács küldöttsége elégedetlen a kormány válaszával (A Magyarország tudósítóidtól.) Bethlen István gróf miniszterelnök ma déli fél egy órakor fogadta a Szakszervezeti Tanács küldöttségét, amely, mint ismeretes, memorandumot nyújtott át a miniszter­elnöknek. A küldöttséget Peyer Károly vezette, aki beszédében rámutatott arra a rettenetes nyomorra, amelyben a munkásosztály él, és felh­ívja a minisz­terelnök figyelmét, hogy amennyiben a kormány nem fog törekedni, hogy a fix fizetésű hivatalnokok és munkások színvonalát emelje, akkor be fog következni a kivándorlás, amely a ma­gyar ipar fennállását veszélyezteti. A kormány nem nézheti tétlenül — úgymond — a fix fizetésű tisztviselők és munkások nagy nyomorú­­ságát, hanem törvényes eszközökkel bele kell avat­koznia a mai állapotok megváltoztatásába. Sethlen István gróf miniszterelnök átvette az emlékiratot és kijelentette, hogy elismeri, milyen végtelen nehéz időket élnek a munkások és e nehézségek elhárítására a kormány is hajlandó közreműködni és igyekszik, hogy ezeken a válságos időkön mentői előbb keresztül jussunk. dagályai vannak azonban a memorandumban említett indexrendszer behozatala ellen, mert félő, hogy ez sokkal gyorsabban hozza magá­val pénzünk leromlását,­­mint az eddig történt. Bi­­zonyíték erre a külföldi példa. A kormány bármi­kor a munkásság rendelkezésére áll és hajlandó a szakszervezetek ügyében közreműködni és teljeesen pártatlanul a differenciák kiegyenlítésére törekedni. Sajnálja, hogy a béregyeztetésről szóló törvényja­vaslat a hosszúra nyúlt indemnitási vita folytán nem kerülhet ősz előtt tárgyalásra és így nincsen meg a törvényes mód arra, hogy a kormány beavat­kozzék ezekbe az ügyekbe, hanem csak mint köz­ve­títő léphet fel. Szavait azzal fejezte be, hogy min­denkor arra fog­ törekedni, hogy ez a nehéz válsá­gos idő, amit csak átmenetinek tart, mielőbb elmúl­jon és kéri, hogy ez alatt az idő alatt a munkásság vezetői, valamint a munkásság őrizze meg nyu­­galmát. Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter, aki szintén jelen volt a küldöttség fogadtatásánál, szólott ezután és kijelentette, hogy a maga részéről bármikor hajlandó a munkásság rendelkezésére állani. Közölte, hogy figyelemmel kíséri azokat a tárgyalásokat, amelyek a korona mindenkori esése alkalmával a munkások és a munkaadók között fel­merültek. Peyer Károly válaszában azt mondotta, hogy a szakszervezetek vezetői tel­jesen átérzik a nehéz gazdasági helyzetet és csak az ő működésüknek köszönhető, hogy az iparban még mindig nincsen anarchia. Ha szakszervezetek nem volnának, akkor a gyárak átalakulnának hadiszín­­térre, az ipari termelés megszűnne, ehelyett küz­­­­delem és harc volna,­­­ondolja meg a kormány,­­ mennyit kell dolgoznia egy munkásnak, amíg egy kilogram zsírhoz jut, aminek 10.000 korona az ára,­­ amikor az órabérek 3—400 korona között váltakoz­­i­­nk. Hány munkás van, aki egy napi munkájával­­ nem tud egy kilogram húst megszerezni. Ha a mai­­ állapotot összehasonlítjuk a békebeli állapottal, ak-­­­kor kitűnik, hogy milyen mélyre süllyedt a­­mun-­­­kásság életszínvonala és milyen nagy a nyomora. Bethlen István gróf miniszterelnök újra beszélt és azt mondotta, adatokat kér a munkásság helyze­­­­tére vonatkozóan. Hangoztatta, hogy jóakaratúan kívánja kezelni az ügyet és kérte, ha a­ munkásság­nak a munkaadókkal baja van, forduljanak biza­­­­lommal hozzá. A Szakszervezeti Tanács vezetőitől vett értesü­­­­­ések szerint a küldöttség tagjai a kormány vála­szával nincsenek megelégedve. A keresztényszocialisták kiválnak Wolffék pártjából (A Magyarország tudósítójától.) A keresztény községi pártban, a főváros többségi pártjában már hónapokkal ezelőtt megindult a bomlás, eddig azon­ban együtt tudták tartani a párt elégedetlen embe­reit. A többségi párt jelszavas politikája azonban nem tudta tartósan együtt tartani a széjjelszakadozó pártot, egymásután léptek ki Horváth Károly, Bibiti Horváth János, nemrégiben mondott le a mostaná­ban elhunyt Vsetty Ferenc a pártban viselt alelnöki tisztségéről és napról-napra nő azoknak száma, akik nincsenek megelégedve a keresztény községi párt gyűlölködő és meddő politikájával. A közlekedési bizottság pénteken délutáni ülé­sén Szabó József, a kersztényszocialista szakszerve­zet főtitkára, a többségi párt tagja érdekes kijelen­tést tett, amelyet nem méltattak kellő figyelemre. A vita során ugyanis Szabó József a következőket mondotta: — Ma még tagja vagyok a keresztény községi pártnak... Ez a kijelentés célzás volt egy igen jelentős moz­galomra. A keresztényszocialisták között ugyanis, akik főként a főváros munkás és szociális politikájá­val nem értenek egyet, egyre nagyobb lett­ az elége­detlenség, a legutóbbi napokban már komoly formát öltött , megkezdték a tárgyalásokat Székely János volt államtitkár, a keresztényszocialista párt köz­ponti elnöke és Intézőbizottsági tagjának és Szabó József főtitkárnak bevonásával a kiválásról. Meg­bízható helyről nyert értesülésünk szerint a keresztény községi pártból való kiválást a keresztényszocialisták már el is határozták és szeptemberében be is jelentik ezt a törvény­­hatósági bizottság közgyűlésének. Arról még nincs döntés, hogy a keresztényszocialisták hol fognak el­helyezkedni, szó van arról, hogy önálló ellenzékbe mennek át, lehetséges azonban az is, hogy az alakuló polgári ellenzékkel lépnek, legalább részben közös plattformra. Ez az új mozgalom most már alakjában ingatja meg Wolffék uralmát. Az ellenzék lemon­dása után a keresztényszocialisták ott hagyják a többség padsorait és a baloldalra vonulnak át, s ez­zel egyre jelentéktelenebbé törpül Wolffék többségi pártja. A francia pénzlefoglalások elősegítik a márka zuhanását — mondja Cuno kancellár Berlin, július 31. Böss, berlini főpolgármester a városi tanács küldöttségének élén a kancellárral és az illetékes minisztériumok államtitkáraival folyta­tott tanácskozáson tegnap még egyszer részletesen kifejtette Berlin ínséges helyzetét. A nagykereske­delmet kielégítő mennyiségű deviza nyújtásával ha­ladék nélkül abba a helyzetbe kell hozni, hogy ele­gendő mennyiségű élelmiszert szerezhessen be. A kancellár kijelentette, hogy a márkának az utóbbi napokban való roppant elértéktelenedését nem kis mértékben a megszállt területeken francia részről történt pén­zlefoglalások okozták. Dr. Cuno kancellár a továbbiakban még kifejtette, hogy a kormány felemelt adóbevételekkel és állandó értékű kölcsönökkel szándékozik küzdeni az infláció ellen. Életfogytiglani kényszermunkára változtatták a franciák a halálraítélt hét német munkás büntetését Berlin, július 31. Francia forrásból szár­mazó jelentés szerint a néhány héttel ezelőtt a mainzi haditörvényszék által halálraítélt hét munkás ítéletét a francia gyarmatokon eltöl­tendő életfogytiglani kényszermunkára változ­tatták át. Álítólag Görges gazdasági tanítót, akinek a pápa közbenjárására kegyelmeztek meg, szintén a gyarmatokra szállítják. r I­vám iwwiMh nass fjf Ma, kedden záróra ADMIRAL STEFÁNIA ÚT 25. SZÁM (VÍZTORONY- efLnf?5í£« NAL.) - TELEFON: JÓZSEF 113-06 HaKOVlanU | ff |fsS^BPs^^ és mindennap E^||[1.|(0r *" ív., nagymező ik­on 48 záróra reggel Bfopjw ihtimUlikert Nyitva reggel óráig ... ■ SSSRSjPH •■ .

Next