Magyarország, 1923. szeptember (30. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
Bármily súlyos helyzetben van a magyar állam. Bűnt követne el, ha ezt a nagyon üdvös akciót nem támogatná. Mindenütt engedélyezni fog polgári iskolát, ahol a lakosság száma elbírja. Fontos, hogy a polgári iskolai oktatást, gazdasági irányba tereljük. "A közoktatásügyi tanácscsal kidolgoztatott egy tervezetet egy felsőfokú gazdasági iskoláról, mert a mai helyzet úgyszólván szülőok számba mehet. A tanterv és a törvényjavaslat készen van, csak bürokratikus hatásköri villongások miatt nem terjeszthette be. Reméli, hogy a szünet alatt ezeket eliminálhatja és az őszi ciklusban a Ház elé hozhatja. A javaslat kiterjed nemcsak a középfokú, de a felsőfokú gazdasági oktatásra is. A polgári iskolák felügyeletét is reformálni kell, mert ezek szakszerű felügyelet nélkül állatiak. A reform emelni fogja a polgári iskolák nívóját. A tanfelügyelőknek nem lesz szabad érinteni a polgári iskolák népies jellegét. Fenn akarja tartani a változott viszonyoknak megfelelő szervezeti átalakításokkal Csengeri Antal gyönyörű koncepcióját. A polgári iskolák számát lényegesen szaporítani kell és gyakorlatiabbá kell tenni őket és komoly felügyeleti jogot kell létesíteni. A polgári iskolai rendtartás kibocsátásával komoly lépést teszünk előre a népoktatás terén. Meggyőződése szerint M/lagyaw&i’sma.ges’Sz nincs felesleges óvónő, tanító és sjolgdtvi iskolai tanár* Felkiáltások a szociáldemokrata párton: Az elbocsátásoknál ne érvényesüljön a bosszúálló,s. Klebelsberg Kunó gróf: Mutassanak kinevezésem óta egyetlen rendelkezést, amelyben bosszúállás vagy politikai és pártszempontok vehetők észre. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Korábban történt dolgok! Klebelsberg Kunó gróf: Elődeinek intézkedéseiért őt nem lehet felelősségre vonni. ... Horváth Zoltán: Hozunk konkrét eseteket. Klebelsberg Kunó gróf:Állok elébe. Klárik Ferenc: Vissza kell helyezni az ártdilattokat. Klebelsberg Kunó gróf: Az 1440 elbocsátást az adminisztráció egyszerűsítése útján akarja keresztülvinni. A központ túltengő személyi létszámát fogja csökkenteni. 1000 központi tisztviselőre ma nincs, szüksége a kultuszminisztériumnak. A központ decentralizációját csak akkor tudja keresztülvinni, ha a népoktatási közigazgatást is decentralizálja. A központból nem lehet úgy intézni a népoktatás adminisztrációját, mint a helyszínen. Az első lépés lenne a kinevezések decentralizációja, amelynél kéri, hogy ne lássanak benne politikai lépést. Felszólítja az ellenzéket, hogy mondjon egyetlen tényt, amikor tudatosan pártpolitikai célokat elegyített annak a nagy célnak a szolgálatába, hogy a nehéz viszonyok köözött megmentse azt a magyar művelődést, amelyet fentartani ennek a szerencsétlen nemzedéknek becsületbeli kötelessége. Ma nem jöhet eszményi reformokkal. 1 A legjobban a francia sAcademie- rendszer megvalósulását szeretné, de mi szólna a pénzügyminiszter, ha ma amikor az emberek ezreit el kell bocsátani, ilyen ötletekkel jönne hozzá. Minisztersége tragikumának azt tartja, hogy ezt a gondolatot kénytelen egy boldogabb jövőnek átengedni. Most egy modern jövendőt tud csak javasolni, hogy na kelljen iskolákat rombolni. (Zajos helyeslés.) Mint felelős miniszter, nemcsak a nemzetgyűlésnek, hanem az egész országnak beszél. Azt akarja, hogy meghallja hangját a tanítóság is. Ma az a helyzet, hogy a tanítói kinevezéseket a tanfelügyelő hozza javaslatba és a főispán törvényadta jogánál fogva véleményezi. Fölkiáltások a baloldalon: Mi köze van ehez a főispánnak ? ! Horváth Zoltán: Tisza Kálmán politikából csinálta ezt a törvényt. El kell törölni! Klebelsberg gróf kijelenti, hogy egy csepp politikát sem akar elegyíteni ebbe a kérdésbe. A tanítói kinevezéseknél óriási fikció a miniszteri felelősség. A kultuszminiszter ismeri az egyetemi tanárokat, igazgatókat, de nem ismerhet minden pályázó óvónőt vagy népiskolai tanítót. A tanítói kinevezéseket a jövőben olyan garanciákhoz kívánja kötni, amelyek mindenkit megnyugtathatnak. Horváth Zoltán : A tanfelügyelő nevezze ki a tanítókat, ne a főispán. . Klebelsberg, kifejti, hogy ez adminisztrációs apasztást es.ha.-e** neves iskertartalm&ateise Ezután vázolja azokat az eredményeket, amelyeket a magas magyar kultúra szolgálatában elért. Hivatkozik a Gyüjteményegyetemre, amelyet a sajtó egy része politikai érdekből meg akart mérgezni. A Gyüjteményegyetem Tanácsának működése egy év alatt minden reményét meghaladta. Ez a Tanács lehetetlenné fogja tenni a jövőben is, hogy politikai érdekből frivol kinevezések történjenek. (Taps a jobboldalon.) Meg kell mondania, hogy a kisgazdák részéről soha nem hallott kifogást azért, hogy a magas kultúrát igyekszik fejleszteni, csak a honoráciorok támadták politikai okból. (ügy van! Ügy van!) De nem is igaz, hogy az alsóbb fokú oktatást elhanyagolta volna, egy évi kultuszminisztersége alatt a népoktatás 880 új osztálya nyílt meg. Az az igyekvése, hogy leépítse az adminisztrációt. Nagy Ernő: A kultuszminiszter nem, tud magyarul, nem lehet leépíteni, csak fölépíteni. (Derültség. Zaj.) Klebelsberg: Én ugyan sokra becsülöm a nemzetgyűlés tagjait, de kultúrát nem fogok itt tanulni! Bejelenti, hogy készen van a szakiskolai szerves törvény... A baloldalról folytonosan közbekiáltásokkal zavarják Klebelsberget, aki erre így szól: — Nem értem, hogy olyan kérdés tárgyalásánál, amelyben semmi politika nincs, miért zajonganak a képviselő urak? A közönség nagyon józan és tudni fogja, hol keresse azokat a férfiakat, akik igazán képviselik az érdekeit! (Nagy zaj.) Nagy Ernő állandóan közbeszól, mire az elnök kétszer egymásután rendreutasítja. Klebelsberg kultuszminiszter kijelenti, hogy készen van a gazdasági szakoktatás reformjáról szóló törvényjavaslat is. Új iskolatípust létesít: a reálgimnáziumot Huszonöt éve szolgálja a kultúrát, tíz évig volt államtitkár a kultuszminisztériumban, ismerte az ügykör minden zegzugát. Amikor odaállottam mint kultuszminiszter és láttam a magyar kultúra épületén a repedéseket és láttam azt a veszedelmet, amely a nemzet katasztrófájára, vezet, hogy ez a mű, amelynek alapkövét Bessenyei tette le, amelyet Kazinczy és a többi nagyjaink tovább építettek, hogy ez a mű veszedelemben van, (úgy van, úgy van a jobboldalon) akkor éreztem csak annak végzetszerű komolyságát, hogy ilyen körülmények között micsoda súly Magyarország kultuszminiszterének lenne. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tisztelt nemzetgyűlés! Politizálhatunk, becsmérelhetünk, személyeskedhetünk, ez újabban divattá lett, ezzel azonban a nemzeti jövőt nem biztosíthatjuk. Ezt csak azzal biztosíthatjuk, ha megmaradunk a jövőben is Kelet-Európa legműveltebb népének (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben a szent feladatban kell együttműködni, a napi politika válságait ki kell küszöbölni és minden alantjáró megfontoláson túl kell emelkedni. Vanczák János: A zalaegerszegi egyetem is hozzátartozik. /■ Klebelsberg Kunó gróf: Ezzel tartozunka magyar jövendőnek. Ha a párt gyűlölete elvakit bennünket, ha nem lesz bennlünk annyi hazafiasság, hogy minden rendszabályt tárgyilagosan mérlegeljünk a kultúrügyekben, akkor minket ugyanaz a keserves felelősség fog a jövővel szemben terhelni, mint amivel terheli a mohácsi vész generációját, amelynek kezén igen sok kultúrérték elsikkadt. Nagy Ernő: Saját kormányzatukat bírálja. Heisinger Ferenc: Erre a beszédre Szilágyi már tegnap megfelelt. Soebelsberg Kunó gróf: Ezek a szempontok vezettek engem ennek a javaslatnak a megkoncipiálásánál, ezektől a megfontolásoktól vezetve kérem a javaslat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Minthogy pedig, sajnos, egészségi állapotom parancsoló szükséggé teszi, hogy műtétnek vessem alá margómat, kérem önöket, méltóztassék megengedni, hogy politikailag Walkó Lajos tisztelt barátom képviselő hesszei a részletes vitánál, a részletes felvilágosítást pedig Pesti Pál politikai államtitkár adhassa meg. Kérem a javaslatnak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául leendő elfogadását. (Zajos helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Hegymegi Kiss Pál: Mi lesz az 1818:XX. t.-c.-kert Nagy Ernő: Tessék szónok úr az 1818:XX. t.-c.ről nyilatkozni. Az elnök: Kérem Nagy Ernő képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Csík József: Egy államnak nem a katonaság a főereje, hanem a népoktatás, ebbe tehát politikát bevinni nem szabad. A politikai rendszernek pedig mindenkori exponense a főispán. Lelkiismeretlen dolog ilyen politikai exponens kezére bízni a magyar kultúrát. A tanítóságot ezzel a törvényjavaslattal lezüllesztenék a politikai ágenssék színvonalára. Megnyugvással veszi tudomásul, hogy csak az adminisztratív oktatási tisztviselőket fogják redukálni. Ezután adatokat sorol fel a magyar iskolaügyről. Csonka-Magyarországon egy iskolára három tanító esik és egy tanítóra több mint ötvenhárom tanuló. Így nem lehet szakszerű oktatást végezni. Egy iparostanonciskolára 155 növendék jut. Inkább növelni kellene az oktató személyzetet, semmint csökkenteni. Fontos, hogy minden elbocsátott munkaalkalmat találjon, mert olyan követen vagyunk, hogy minden marokra és minden agyra szükségünk van. Ostör József azzal a szakasszal foglalkozik, amelyik a gyámhatósági eljárásra vonatkozik. Kéri a belügyminisztert, hogy inkább egy új törvényjavaslattal álljon elő, azonban mivel ez a rendelekezés is fontos lépés az előrehaladásban, természetesen azt meg fogja szavazni. Östör József határozati javaslatokat nyújt be, melyekben kéri a 13. és. második és harmadik bekezdésének kikorrigálását, és a gyámügyi eljárás gyorsítására vonatkozó rendelkezések törvénybe iktatását. A javaslatot elfogadja. Az elnök ezután öt perc szünetet rendel el. Szünet után Kiss. szól a javaslathoz. Több felszólaló nem lévén elnök a vitát bezárja. Most Rakovszky Iván belügyminiszter kér szót. Rakovszky Iváts, b belügyminisztsrr ! Sajnálom, hogy a vita ellaposodott stádiumában ■vagyok kénytelen kifejteni azokat a szempontokat, amelyek a kormányt a javaslat benyújtására késztették. Kötelességemnek tartom kifejezést adni annak, hogy a javaslat a nemzet életében és az egész ország közigazgatásában nagy kordérével bír, míg az érdeklődés megcsappanásával is megérdemli, hogy nagy gondossággal és nagy szeretettel foglalkozzunk vele. Mikor a kormány a javaslatot beterjesztette és a nemzetgyűlés afelett szavazni fog, igen szomorú feladatot teljesítünk. Nemcsak az ország megcsonkítása, nemcsak a trianoni szerződés következményei voltak azok, melyek a tisztviselői létszámapasztást szükségessé tették, hanem elsősorban az ország gazdasági, és pénzügyi helyzete. Bizonyos, hogy a létszámcsökkentés mindenkire nézve csak fájdalmas lehet. De nem szabad tisztán a fájdalom érzésétől vezettetve hozzányúlni ezekhez a kérdésekhez. Nagyfokú realitás és objektivitás is szükséges ahhoz, hogy az azok mögött rejlő magasabb szempontokat is megérezhessük. El kell végezni ezt a szomorú kötelességet és vállalni is kell azért a felelősséget. Gondolni kell arra, hogy már az ország területi épségének megcsonkítása előtt is szükség volt bizonyos fokú létszámcsökentésre. Aki Magyarország közigazgatásának rejtekutait ismeri, nem tagadhatja le, hogy vannak fölösleges hivatalaink és hogy a hivatalok komplikáltabbak, mint ahogy ez szükséges. Vannak hivatalok, melyeket a háború nehéz gazdasági viszonyai teremtettek meg. Most, amikor a fokozatosan, lépésrőllépésre át kell térnünk a békegazdálkodásra, ezeket a hivatalokat meg kell szüntetni. Vannak egyes fontos hivatalok is, amelyeknek meg kell maradniok, bár működési lehetőségük és hatáskörük megalapítása óta vesztett fontosságából. Ezeket a hivatalokat be kell olvasztani más hivatalokba s a hivatalnokok létszámát ezekben is alaposan apasztani kell. Az aktasibolds okai is abban keresendők, hogy egyes hivatalokban a tisztviselők létszáma túlteng és így a hivatali munka erősen tagozódik és a hivatali ügykörök és a tisztviselők között hosszú érintkezési lánc keletkezik, ez pedig a hivatalos ügyek elintézését erősen meglazítja. A létszámcsökkentést két szempontból kell nézni. El kell bocsátanunk azt a létszámot, amely az ország területi megcsonkítása révén vált feleslegessé, másrészről pedig meg kell válnunk attól a létszámfeleslegtől, amely eddig ahelyett, hogy javítani tudta volna a közigazgatás menetét, csak komplikáltabbá tette és elnehezítette azt. A tisztviselők érdekeit összhangba kell hozni az állam egyik legfontosabb érdekével : a takarékossággal. Egyik szempontnak sem szabad predominálni. El kell ismerni hogy ezek a kellemetlen következmnyek, melyeket a kényszerű operáció idéz elő, erősen fogják érezni az elbocsátott tisztviselők. Az állam módját igyekszik ejteni annak, hogy állami és társadalmi eszközökkel az elbocsátott tisztviselőket valamiképpen kárpótolhatja. A belügyminiszteri tárcát érdeklő részletkérdések közül eminenter legfontosabb a vármegyék egy részének összevonása, illetőleg megszüntetése. Sajnálom azt, hogy a felszólalók egy része olyan szempontból vette bírálat alá a javaslatot, amely nélkülöz minden összefüggést és a vitát mellékvágányra tereli. Kénytelen vagyok mindamellett reflektálni a törvényjavaslat ellen felhozott egyes kijelentésekre, így elsősorban vissza kell utasítanom azt az érvet, hogy azáltal, hogy bizonyos megcsonkított vármegyék közigazgatását a kormány egyszerűsíteni kívánja, ezáltal már az ország a nemzetgyűlés, a kormány pregnáns kifejezését adná annak, hogy a trianoni békeszerződést igazságosnak ismeri el. Ezt nem lehet a törvényjavaslattal kapcsolatba hozni, mert a létszámapasztási javaslat a vármegyék közigazgatásának egyszerűsítését célozza és csak annyiban függ össze tényleg a trianoni szerződéssel, hogy az ország megcsonkítása a szerződés következménye volt. Ez az újabb rendezés azonban nem fogja jelenteni sem ti külföldi, sem a hazai közönség előtt ma, hogy a trianoni szerződés igazságosságáról mi meg lennénk győződve, hanem mindenki tisztában van azzal, hogy kizárólag "dini- If® | Igazgató: KADÁR MIKLÓS 11 MagnA I |Vl elán: láziét 78-22. |; PÉTRANGERS VII. KERÜLET, ERZSÉBET KÖRÚT 53. SZ. HOLNAP, SZOMBATON ESTE 9 ÓRAKOR NYÍLIK MEG VILÁGVÁROS! MŰSORRAL! PÉNZTÁRI TELEFON: JÓZSEF ,78-22. MAGYARORSZÁG Budapest, 1923. szeptember 1. szombat PELE-MÉLE BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ UTCA 30. -KEZDETEK,11 - TELEFON SG-17 * SZENZÁCIÓS MEGNYITÓ S 10*9 IS'11 5—