Magyarország, 1923. szeptember (30. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

­ Bármily súlyos helyzetben van a magyar állam. Bűnt követne el, ha ezt a nagyon üdvös akciót nem támogatná. Mindenütt engedélyezni fog polgári iskolát, ahol a lakosság száma elbírja. Fontos, hogy a polgári iskolai oktatást, gazdasági irányba tereljük. "A közoktatásügyi tanácscsal kidolgoztatott egy ter­vezetet egy felsőfokú gazdasági iskoláról, mert a mai helyzet úgyszólván szülőok számba mehet. A tanterv és a­ törvényjavaslat készen van, csak bü­rokratikus hatásköri villongások miatt nem ter­jeszthette be. Reméli, hogy a szünet alatt ezeket el­­iminálhatja és az őszi ciklusban a Ház elé hoz­hatja. A javaslat kiterjed nemcsak a középfokú, de a felsőfokú gazdasági oktatásra is. A polgári iskolák felügyeletét is reformálni kell, mert ezek szakszerű felügyelet nélkül állatiak. A re­form emelni fogja a polgári iskolák nívóját. A tan­felügyelőknek nem lesz szabad érinteni a polgári iskolák népies jellegét. Fenn akarja tartani a válto­zott viszonyoknak megfelelő szervezeti átalakítások­kal Csengeri Antal gyönyörű koncepcióját. A polgári iskolák számát lényegesen szaporítani kell és gyakor­­latiabbá kell tenni őket és komoly felügyeleti jogot kell létesíteni. A polgári iskolai rendtartás kibocsá­tásával komoly lépést teszünk előre a népoktatás te­rén. Meggyőződése szerint M/lagyaw&i’sma.ges’Sz nincs felesleges óvónő, tanító és sjolgdtvi iskolai tanár* Felkiáltások a szociáldemokrata párton: Az elbo­csátásoknál ne érvényesüljön a bosszúálló,s. Klebelsberg Kunó gróf: Mutassanak kinevezésem óta egyetlen rendelkezést, amelyben bosszúállás vagy politikai és pártszempontok vehetők észre. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Korábban tör­tént dolgok! Klebelsberg Kunó gróf: Elődeinek intézkedéseiért őt nem lehet felelősségre vonni. ... Horváth Zoltán: Hozunk­ konkrét eseteket. Klebelsberg Kunó gróf:­­Állok elébe. Klárik Ferenc: Vissza kell helyezni az ártdila­­ttokat. Klebelsberg Kunó gróf: Az 1440 elbocsátást az adminisztráció egyszerűsítése útján akarja keresztül­vinni. A központ túltengő személyi létszámát fogja csökkenteni. 1000 központi tisztviselőre ma nincs, szüksége a­ kultuszminisztériumnak. A központ de­centralizációját csak akkor tudja keresztülvinni, ha a népoktatási közigazgatást is decentralizálja. A köz­­pontból nem lehet úgy intézni a népoktatás admi­nisztrációját, mint a helyszínen. Az első lépés lenne a kinevezések decentralizációja, amelynél kéri, hogy ne lássanak benne politikai lépést. Felszólítja az el­lenzéket, hogy mondjon egyetlen tényt, amikor tuda­tosan pártpolitikai célokat elegyített annak a nagy célnak a szolgálatába, hogy a nehéz viszonyok köözött megmentse azt a magyar művelődést, amelyet fentartani ennek a szerencsétlen nemzedéknek becsületbeli kötelessége.­­ Ma nem jöhet eszményi reformokkal. 1 A legjob­ban a francia sAcademie- rendszer megvalósulását szeretné, de mi szólna a pénzügyminiszter, ha ma amikor az emberek ezreit el kell bocsátani, ilyen öt­letekkel jönne hozzá. Minisztersége tragikumának azt tartja, hogy ezt a gondolatot kénytelen egy bol­dogabb jövőnek átengedni. Most egy modern jöven­dőt tud csak javasolni, hogy na kelljen iskolákat rombolni. (Zajos helyeslés.) Mint felelős miniszter, nemcsak a nemzetgyűlés­nek, hanem az egész országnak beszél. Azt akarja, hogy meghallja hangját a tanítóság is. Ma az a helyzet, hogy a tanítói kinevezéseket a tanfelügyelő hozza javaslatba és a főispán törvény­adta jogánál fogva véleményezi. Fölkiáltások a baloldalon: Mi köze van ehez a főispánnak ? ! Horváth Zoltán: Tisza Kálmán politikából csi­nálta ezt a törvényt. El kell törölni! Klebelsberg gróf kijelenti, hogy egy csepp politi­kát sem akar elegyíteni ebbe a kérdésbe. A tanítói kinevezéseknél óriási fikció a miniszteri felelősség. A kultuszminiszter ismeri az egyetemi tanárokat, igazgatókat, de nem ismerhet minden pályázó óvó­nőt vagy népiskolai tanítót. A tanítói kinevezéseket a jövőben olyan garanciákhoz kívánja kötni, ame­lyek mindenkit megnyugtathatnak. Horváth Zoltán : A tanfelügyelő nevezze ki a tanítókat, ne a főispán. . Klebelsberg, kifejti, hogy ez adm­inisztrációs apasztást es.ha.-e** neves iskertartalm&ateise Ezután vázolja azokat az eredményeket, amelyeket a magas magyar kultúra szolgálatában elért. Hivat­kozik a Gyüjteményegyetemre, amelyet a sajtó egy része politikai érdekből meg akart mérgezni. A Gyüjteményegyetem Tanácsának működése egy év alatt minden reményét meghaladta. Ez a Tanács lehetetlenné fogja tenni a jövőben is, hogy politikai érdekből frivol kinevezések történjenek. (Taps a jobboldalon.) Meg kell mondania, hogy a kisgazdák részéről soha nem hallott kifogást azért, hogy a magas kultúrát igyekszik fejlesz­teni, csak a honoráciorok támadták politikai okból. (ügy van! Ügy van!) De nem is igaz, hogy az alsóbb fokú oktatást elhanyagolta volna, egy évi kultusz­minisztersége alatt a­ népoktatás 880 új osztálya nyílt meg. Az az igyekvése, hogy leépítse az admi­nisztrációt. Nagy Ernő: A kultuszminiszter nem, tud ma­gyarul, nem lehet leépíteni, csak fölépíteni. (Derült­ség. Zaj.) Klebelsberg: Én ugyan sokra becsülöm a nemzet­gyűlés tagjait, de kultúrát nem fogok itt tanulni! Bejelenti, hogy készen van a szakiskolai szerves törvény... A baloldalról folytonosan közbekiáltásokkal za­varják Klebelsberget, aki erre így szól: —­ Nem értem, hogy olyan kérdés tárgyalásánál, amelyben semmi politika nincs, miért zajonganak a képviselő urak? A közönség nagyon józan és tudni fogja, hol keresse azokat­ a férfiakat, akik igazán képviselik az érdekeit! (Nagy zaj.) Nagy Ernő állandóan közbeszól, mire az elnök kétszer egymásután rendr­eutasít­ja. Klebelsberg kultuszminiszter kijelenti, hogy ké­szen van a gazdasági szakoktatás reformjáról szóló törvényjavaslat is. Új iskolatípust létesít: a reál­gimnáziumot Huszonöt éve szolgálja a kultúrát, tíz évig volt államtitkár a kultuszminisztériumban, is­merte az ügykör minden zeg­zugát. Amikor odaállottam mint kultuszminiszter és lát­tam a magyar kultúra épületén a repedéseket és lát­tam azt a veszedelmet, amely a nemzet katasztrófá­jára, vezet, hogy ez a mű, amelynek alapkövét Besse­nyei tette le, amelyet Kazinczy és a többi nagyjaink tovább építettek, hogy ez a mű veszedelemben van, (úgy van, úgy van a jobboldalon) akkor éreztem csak annak végzetszerű komolyságát, hogy ilyen körülmé­nyek között micsoda súly Magyarország kultuszmi­niszterének lenne. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tisztelt nemzetgyűlés! Politizálhatunk, becsmérel­hetünk, személyeskedhetünk, ez újabban divattá lett, ezzel azonban a nemzeti jövőt nem biztosíthatjuk. Ezt csak azzal biztosíthatjuk, ha megmaradunk a jö­vőben is Kelet-E­urópa legműveltebb népének (Helyes­lés a jobboldalon.) Ebben a­ szent feladatban kell együttműködni, a napi politika válságait ki kell küszöbölni és minden alantjáró megfontoláson túl kell emelkedni. Vanczák János: A zalaegerszegi egyetem is hoz­zátartozik. /■ Klebelsberg Kunó gróf: Ezzel tartozunk­a ma­gyar jövendőnek. Ha a párt gyűlölete elvakit ben­nünket, ha nem lesz bennlünk annyi hazafiasság, hogy minden rendszabályt tárgyilagosan mérlegel­jünk a kultúr­ügyekben, akkor minket ugyanaz a keserves felelősség fog a jövővel szemben terhelni, mint amivel terheli a mohácsi vész generációját, amelynek kezén igen sok kultúrérték elsikkadt. Nagy Ernő: Saját kormányzatukat bírálja. Heisinger Ferenc: Erre a beszédre Szilágyi már tegnap megfelelt. Soebelsberg Kunó gróf: Ezek a szempontok­ ve­zettek engem ennek a javaslatnak a megkoncipiálá­­sánál, ezektől a megfontolásoktól vezetve kérem a javaslat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Minthogy pedig, sajnos, egészségi állapotom paran­csoló szükséggé teszi, hogy műtétnek vessem alá mar­gómat, kérem önöket, méltóztassék megengedni, hogy politikailag Walkó Lajos tisztelt barátom képviselő hesszei a­ részletes vitánál, a részletes felvilágosítást pedig Pesti Pál politikai államtitkár adhassa meg. Kérem a javaslatnak általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául leendő elfogadását. (Zajos helyeslés és­ taps a jobboldalon és a középen.) Hegymegi Kiss Pál: Mi lesz az 1818:XX. t.-c.-kert Nagy Ernő: Tessék szónok úr az 1818:XX. t.-c.­­ről nyilatkozni. Az elnök: Kérem Nagy Ernő képviselő urat, mél­­tóztassék csendben lenni. Csík József: Egy államnak nem a katonaság a főereje, ha­nem a népoktatás, ebbe tehát politikát bevinni nem szabad. A politikai rendszernek pedig mindenkori exponense a főispán. Lelkiismeretlen dolog ilyen politikai exponens kezére bízni a­ magyar kultúrát. A tanítóságot ezzel a törvényjavaslattal lezüllesz­­tenék a­ politikai ágenssék­ színvonalára. Megnyug­vással veszi tudomásul, hogy csak az adminisztra­tív oktatási tisztviselőket fogják redukálni. Ezután adatokat sorol fel a­ magyar iskolaügy­ről. Csonka-Magyarországon egy iskolára három tanító esik és egy tanítóra több mint ötvenhárom tanuló. Így nem lehet szakszerű oktatást végezni. Egy iparostanonciskolára 155 növendék jut. Inkább növelni kellene az oktató személyzetet, semmint csökkenteni. Fontos, hogy minden elbocsátott munkaalkalmat találjon, mert olyan követen­ vagyunk, hogy minden marokra és minden agyra szükségünk van. Ostör József azzal a szakasszal foglalkozik, amelyik a gyámható­sági eljárásra vonatkozik. Kéri a belügyminisztert, hogy inkább egy új törvényjavaslattal álljon elő, azonban mivel ez a rendelekezés is fontos lépés az előrehaladásban, természetesen azt meg fogja sza­vazni. Östör József határozati javaslatokat nyújt be, melyekben kéri a 13. és. második és harmadik bekez­désének kikorrigálását, és a gyámügyi eljárás gyor­sítására vonatkozó rendelkezések törvénybe iktatását. A javaslatot elfogadja. Az elnök ezután öt perc szü­netet rendel el. Szünet után Kis­s. szól a javaslathoz. Több fel­­szólaló nem lévén elnök a vitát bezárja. Most Rakovszky Iván belügyminiszter kér szót. Rakovszky Iváts, b belügyminisztsrr ! Sajnálom, hogy a vita ellaposodott stádiumában ■vagyok kénytelen kifejteni azokat a szempontokat, amelyek a kormányt a javaslat benyújtására kész­tették. Kötelességemnek tartom kifejezést adni an­nak, hogy a javaslat a nemzet életében és az egész ország közigazgatásában nagy kor­dér­ével bír, míg az érdeklődés megcsappanásával is megérdemli, hogy nagy gondossággal és nagy szeretettel foglalkozzunk vele. Mikor a kormány a javaslatot beterjesztette és a nemzetgyűlés afelett szavazni fog, igen szomorú feladatot teljesítünk. Nemcsak az ország megcsonkí­tása, nemcsak a trianoni szerződés következményei voltak azok, melyek a tisztviselői lét­számapaszt­ást szükségessé tették, hanem elsősorban az ország gaz­dasági, és pénzügyi helyzete. Bizonyos, hogy a lét­számcsökkentés mindenkire nézve­ csak fájdalmas le­het. De nem szabad tisztán a fájdalom érzésétől ve­zettetve hozzányúlni ezekhez a kérdésekhez. Nagy­fokú realitás és objektivitás is szükséges ahhoz, hogy az azok mögött rejlő magasabb szempontokat is meg­­érezhessük. El kell végezni ezt a szomorú kötelessé­get és vállalni is kell azért a felelősséget. Gondolni kell arra, hogy már az ország területi épségének megcsonkítása előtt is szükség volt bizonyos fokú létszámcsök­­­entésre. Aki Magyarország közigazgatásának rejtekutait is­meri, nem tagadhatja le, hogy vannak fölösleges hi­vatalaink és hogy a hivatalok komplikáltabbak, mint ahogy ez szükséges. Vannak hivatalok, melye­ket a háború nehéz gazdasági viszonyai teremtet­tek meg. Most, amikor a fokozatosan, lépésről­­lépésre át kell térnünk a békegazdálkodásra, ezeket a hivatalokat meg kell szüntetni. Vannak egyes fon­tos hivatalok is, amelyeknek meg kell maradniok, bár működési lehetőségük és hatáskörük megalapí­tása óta vesztett fontosságából. Ezeket a hivatalokat be kell olvasztani más hivatalokba s a hivatalnokok létszámát ezekben is alaposan apasztani kell. Az aktasibolds okai is abban keresendők, hogy egyes hivatalokban a tisztviselők létszáma túlteng és így a hivatali munka erősen tagozódik és a hivatali ügykörök és a tisztviselők között hosszú érintkezési lánc keletkezik,­­ ez pedig a hivatalos ügyek elin­tézését erősen meglazítja. A létszámcsökkentést két szempontból kell nézni. El kell bocsátanunk azt a létszámot, amely az ország területi megcsonkítása révén vált feleslegessé, másrészről pedig meg kell válnunk attól a létszámfeleslegtől, amely eddig ahe­lyett, hogy javítani tudta volna a közigazgatás me­netét, csak komplikáltabbá tette és elnehezítet­te azt. A tisztviselők érdekeit összhangba kell hozni az ál­lam egyik legfontosabb érdekével : a takarékosság­gal. Egyik szempontnak sem szabad predominálni. El kell ismerni hogy ezek a kellemetlen következm­­­­­nyek, melyeket a kényszerű operáció idéz elő, erősen fogják érezni az elbocsátott tisztvi­selők. Az állam módját igyekszik ejteni annak, hogy állami és társadalmi eszközökkel az elbocsátott tiszt­viselőket valamiképpen kárpótolhatja. A belügymi­niszteri tárcát érdeklő részletkérdések közül eminen­­ter legfontosabb a vármegyék egy részének összevo­nása, illetőleg megszüntetése. Sajnálom azt, hogy a felszólalók egy része olyan szempontból vette bírálat alá a javaslatot, amely nélkülöz minden összefüggést és a vitát mellékvágányra tereli. Kénytelen vagyok mindamellett reflektálni a törvényjavaslat ellen fel­hozott egyes kijelentésekre, így elsősorban vissza kell utasítanom azt az érvet, hogy azáltal, hogy bizonyos megcsonkított vármegyék közigazgatását a kormány egyszerűsíteni kívánja, ezáltal már az ország a nem­zetgyűlés, a kormány pregnáns kifejezését adná an­nak, hogy a trianoni békeszerződést igazságosnak ismeri el. Ezt nem lehet a törvényjavaslattal kap­csolatba hozni, mert a létszámapasztási javaslat a vármegyék közigazgatásának egyszerűsítését céloz­za és csak annyiban függ össze tényleg a trianoni szerződéssel, hogy az ország megcsonkítása a szer­ződés következménye volt. Ez az újabb rendezés azonban nem fogja jelenteni sem ti külföldi, sem a hazai közönség előtt ma, hogy a trianoni szerződés igazságosságáról mi meg lennénk győződve, hanem mindenki tisztában van azzal, hogy kizárólag "dini- If® | Igazgató: KADÁR MIKLÓS 11 Mag­­nA I |Vl elán: láziét 78-22. |; P­ÉTRANGERS VII. KERÜLET, ERZSÉBET KÖRÚT 53. SZ. HOLNAP, SZOMBATON ESTE 9 ÓRAKOR NYÍLIK MEG VILÁGVÁROS! MŰSORRAL! PÉNZTÁRI TELEFON: JÓZSEF ,78-22. MAGYARORSZÁG Budapest, 1923­. szeptember 1. szombat PELE-MÉLE BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ UTCA 30. -KEZDETE­K,11 - TELEFON SG-17 *­ SZENZÁCIÓS MEGNYITÓ S 10*9 IS'11 5—

Next