Magyarország, 1923. december (30. évfolyam, 272-294. szám)
1923-12-01 / 272. szám
Budapest, 1923. december 1. szombat MAGYARORSZÁG Holnap is tart még az Ulam-vita fix igazságügy miniszter, ma a vita befejezését kérte, mert az ügyészség nem készíthet vádiratot. — Gömbös a betyönbecsütetet és diktaturánét• — Hakovszy István illáni kiadása mellett van, de szabadonbocsátását ként (A Magyarország tudósítójától.) Scitovszky Béla elnök féltizenegy után nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését. Az Klávn-ügyben ma Pallavicini György őrgróf az első szónok. Hivatkozik Andrássy, Rakovszky, Beniczky esetére, akiket a király hazatértekor letartóztattak lázadás címén. »Lázadás« a koronás király mellett csak a forradalmi országban lehetséges. Most kárörömmel nézhetné Ulain letartóztatását, akinek politikai fölfogásától mélységes szakadék választja el, de nem pártszempontból ítéli meg az ügyet és megállapítja, hogy Ulain mentelmi jogát megsértették, fogvatartása indokolatlan. Hans Albert báró hivatkozik az angol i mentelmi jogra, amely nem védi a büntetőügyeket. A bűntett elkövetésében részes angol képviselőt letartóztatják, akár történik tettenérés, akár nem. A mentelmi bizottság javaslatát elfogadja. Nem tartja azonban szükségesnek, hogy parlamenti szünet esetén hasonló ügyben össze kelljen hívni a Házat. Gömbös Gyula a következő szónok, aki visszautasítja a belügyminiszternek azt a kijelentését, hogy ő kalandor-nacionalista. Lehner-Lendvai Gömbös beszéde közben folytonosan közbeszól, mire Gömbös hátrafordulva a következőket mondja: — Most én beszélek. (Derültség.) Az ország ma ellenzéki hangulatban van — folytatja Gömbös — Mi a puccsistákkal és bombavetőkállott fel ezután szólásra. Röviden kivan nyilatkozni. Sajnálatos anomáliának tartja, hogy a letartóztatás november 6-án történt, most november 30-ika van és tz ügyészség még mindig nem képes vádiratot csinálni, mert az iratok itt vannak a nemzetgyűlés előtt. Irakovszky István: Miért nem másoltatják le az iratokat? Nagy Emil igazságügy miniszter: Nem lehet mindig elkészíteni a vádiratot, amíg fel nem függesztették a mentelmi jogot. Az ügy érdekében nagyon kéri a nemzetgyűlést, hogy a legsürgősebben tárgyalják le ezt az ügyet. A nemzetgyűlés kompetenciáját nem vonja kétségbe, de mégsem lehet ezt az ügyet itt teljes részletességgel tárgyalni, mielőtt a bíróság elé kerülne. Érdemileg nem kíván hozzászólni az ügyhöz, nem akar érdemben állásfoglalni, de a maga igazolására kénytelen valamit mégis megemlíteni. A sajtóban és a nemzetgyűlésen is elhangzottak olyan kijelentések, hogy az ügyészség és ő mint az igazságügy legfőbb őre , helytelenül jártak el, hogy rendes bíróság és nem statáriális bíróság elé utalták az ügyet. Ezt gyengeségnek tüntetik fel. A maga részéről egészen őszintén és nyíltan kijelenti, hogy sem ebben, sem más kérdésben más, mint a tiszta igazság szeretete nem vezeti, békét, hogy hibázott, hiszen gyarló ember ő is, amíg azonban az igazságügyminiszteri székben ül, más, mint az objektív igazság keresése nem vezeti soha. Erre nézve a túloldalon is tud tanultat állítani. Ha hibázott, akkor se kételkedjenek abban, hogy az objektív igazság keresése vezette. Az igazságügy legfőbb őréről nem is lehet mást feltételezni. Ha ezt nem tudják elhinni, akkor ne parlamenti ember vezesse ezt a fontos reszortot. Őszintén bejelenti, hogy az összes körülmények beható mérlegelése után jutottak arra a meggyőződésre, hogy az ügy a rendes bíróság elé tartozik. Felkiáltások a szociáldemokrata párton: Ha Moszkvába ment volna, bizonyára statáriális bíróság elé tartozott volna az ügy. Nagy Emil igazságügyminiszter: Nem adhat erről számot, ez tisztán jogi meggyőződés és lelkiismereti kérdés, Blassay szemére vetette neki a minősítést. A bűnvádi perrendtartás 321. §-a szerint a bíróságot az ügyészség minősítése sem a vád, sem a büntetés tekintetében nem befolyásolja. Ezt Rassay, mint kiváló jogász, igen jól tudja. Hogy fegyházas, vagy államfogházas-e a bűncselekmény, a döntés ebben a tekintetben is a bíróság kezében van. Ismételten kéri a nemzetgyűlést, hogy legkésőbb ma fejezze be ennek az ügynek a tárgyalását, hogy az ügyészség elkészíthesse a vádiratot. Megtámadták több oldalról saját pártja részéről is, hogy az ügy eldöntéséről annak idején mért adót,a ki kommünikét. Elmondja, hogy az ügyészség szájába különböző lehetetlen kijelentéseket adtak. Ez az ügyészség tekintélyének rovására megy. Hogy ilyen kijelentéseket imputálni ne lehessen, ezért adta ő ki a szigorú utasítást, hogy az ügyészség a tényállás tekintetében semmiféle információt nem adhat a sajtónak. Erre megjelentek előtte az újságírók és megkérdezték, hogy mi lesz most már, hogyan fognak részleteket közölni erről a fontos ügyről, mire ő megnyugtatta őket, hogy majd ő fog objektív felvilágosítást adni a döntés után. Afölött lehet vitatkozni, hogy ez az álláspont helyes volt-e vagy sem, ő azonban igen nagy tisztelője a sajtó intézményének, deformációit szeretné tehát megnyirbálni és ezt éppen azért teszi, mert tiszteli a sajtót, hel nem azonosítjuk magunkat. A betyárbecsület kívánja, hogy akivel együtt harcoltunk, azokkal szemben ne ily harcmodort kövessünk. Rakovszky István: Betyárbecsület? Horváth Zoltán: Cinkosok! Gömbös Gyula: Nem a szuronyok hegyén nyugvó diktatúrának a híve, amely a lelkek felett uralkodik. Benedek János : Undorodunk a diktatúrától. Gömbös Gyula (a szociáldemokraták felé) : Az önök diktatúrája volt és a kisebbség diktatúrája. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Horváth Zoltán: Akár vörös a diktatúra, akár fehér, mindenképpen undorító. Gömbös Gyula: Szóváteszi Klebelsberg kultuszminiszter csurgói számadásait a fajvédők ellen. Szépséghiba van azonban ezekben a számadásokban. A Kovács-féle kinevezés ügye még nincs elintézve, a kultuszminiszter tehát jobban tenné, ha elintézetlen ügyeit intézné el előbb. Bethlen István gróf miniszterelnök: Az Ulamügy az elintézetlen. Ez nem tartozik ide ! Nagy Ernő : Tetszik az nekem, amikor két ilyen komondor egymással veszekedik. (Zajos derültség a Ház minden oldalán.) Gömbös Gyula: Ha a kormánynak érdeke a Treuga Dei, akkor ez a szerződés ne legyen egyoldalúan csak az ellenzékre érvényes, de kötelezze a kormányt is. Ulain fogvatartása nem érdek. Nem tudja megérteni Kaasz Albertét, aki ellenzi a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy hasonló esetben azonnal hívják össze a Házat. Ez a nemzetgyűlés összeségének érdeke. Pakots József: Nem a sajtó a libás, nem a sajtó találta ki a nyilatkozásokat. Nagy Emil igazságügyminiszter: Rassay Károly gyöngeségnek mondta az eljárását. Objektívnak lenni sokkal nehezebb, mint az árral úszni. Arra kéri a nemzetgyűlést, hogy senki ne kételkedjék az ő legjobb szándékában. Györki Imre: Hibáztatja, hogy az igazságügyminiszter az Ulamügyet mellékvágányra terelte azzal, hogy az ügyet a statáriális bíróságtól elvonta. Kaas Albert báró mai beszédében szembeállította a magyar és az angol viszonyokat. Ezeknél az összehasonlításoknál azonban minden egyes esetben figyelmen kívül hagyják azt, hogy a politikai atmoszféra a két országban egészen más. Angliában mások a választások, mint nálunk és ott teljes az állampolgári szabadság. Gömbös Gyulának két nyilatkozatával egyetért. Egyetért nevezetesen azzal, hogy a kormány tegye lehetővé azt, hogy minden politikai irányzat érvényesíthesse a maga politikai szabdságát, továbbá azzal is, hogy az ország többsége most nincs a kormány mögött és ezért új választások szükségesek Hibáztatja azonban azt, hogy a legutóbbi választások alkalmával Gömbös nem képviselte ugyanezt az álláspontot. A hangulat ugyanis akkor is kormányellenes volt. Hálával tartozik Usainnak, hogy esetével módot adott arra, hogy bepillantsunk abba a híres konszolidációba és az állítólagos törvény előtti egyenlőségbe. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a dolgot, megdöbbentő kép tárul elénk. Az egész Ulain elleni ügyet a rendőrségen olyan barátságos tanácskozásszerűen kezdték és »Páli bácsi ne okoskodj« ,jelszó alapján folytatták. Tudomása van arról, hogy egy egységespárti képviselő figyelmeztette Ulaint, hogy vigyázzon magára, mert figyelik, nem alkalmaznak egyenlő mértéket ebben az országban és nincs törvényelőtti egyenlőség. De fennáll a törvényelőtti egyenlőtlenség a minősítés kérdésében is. Ulain ügyének a statáriális bíróság elé kellett volna kerülni. Ekkor azonban konzíliumot tart az igazságügyminiszter és kimondja, hogy az egész ügyre a büntetőtörvénykönyvnek csak a 156. és 157. §§-ai alkalmazhatók, miért is Ulainnek bűnéért csak államfogházbüntetés jár. Ulain, Szemere és Bobula kihallgatásuk alkalmával három napig megtagadták a vallomástételt azzal, hogy amíg a kormányzótól és a belügyminisztertől felszólítást nem kapnak, nem vallanak. A különböző atrocitásokról és a jogtalanságokról beszél és elmondja, hog volt egy főhadnagy, aki annak idején fölszólította a Simonyi-Semadam-kormányt, hogy hagyja el a helyét. S ez ellen a főhadnagy ellen nem indult eljárás, sőt azóta is sokszor hallatott magáról. Itt van azután a Fővárosi Operettszínház, itt van a magyaróvári atrocitás ügye, ezekben sem történt komolyabb lépés. Itt van Börster főszolgabíró ügye, aki ellen a belügyminiszter elrendelte a fegyelmi eljárást. Erről az ügyről sem tudunk továbbiakat,sik azt tudjuk, hogy a főszolgabíró úr, fütyülve a belügyminiszter rendeletére, továbbra is hivatalában maradt és van még ma is. Kilenc bassbavnei rémület volt ebben az országban, öle egyelhenary kinyomoztsa sem járt eredménnyel visindmostanáig, amikor talán sikerülni fog a tetteseket megbüntetni. Ha a miniszter urak egyszer kiszállnának autójukból és elmennének az igazi nép közé, megtudnák, hogy mi az igazi közvélemény ebben az ügyben Mindaddig nem tartotta szükségesnek a kormány, hogy eljárást indítson a merényletek pontos kinyomozására és a tettesek megbüntetésére, míg a merényletek ellenzéki politikusok és zsidók ellen irányultak, csak akkor tartotta szükségesnek a mostani nyomozáshoz hasonló intézkedést, amikor a merénylők egy idegen állam követsége ellen követtek el merényletet. Friedrich István: Ez tény, ez igaz. Györky Imre: Csak ezután vette elő a kormány a régi aktákat. Egy hang a szociáldemokratáknál: Nem mindegyiket, mert sok eltűnt. Györky Imre: Sem a háromkapás, sem egyéb ügyekben nem történt semmi és ezekben az ügyekben már régen ki kellett volna tűzni a főtárgyalást. Így lehetséges, hogy a belügyminiszter tegnapi érésyes nyilatkozatának már senki sem hitt. A miniszterelnök az egységes párt vacsoráján nyilatkozott legutóbb és azt is kijelentette, hogy még nem érkezett el annak az ideje, hogy ezekkel a lelkibetegekkel leszámoljanak. Ez a kijelentés teljesen új fogalom. Eddig csak azt láttuk, hogy a tőzsdén vezették be a határidőüzletet, de ilyen ügyekben még nem láttunk hasonló esetet. A megtorló igazságszolgáltatást nem lehet határidőhöz kötni. Ez a kijelentés azt is bizonyítja, hogy a kormány még ma sem tud megbirkózni ezekkel az emberekkel. A jogi részre vonatkozóan osztja Rupert Rezső véleményét. Ezután elmondta, hogy a Szemere Körben egy összejövetelnél azzal is foglalkoztak, hogy be kell vonni ebbe az ügybe a magyar puccsok atyamesterét, Friedrich Istvánt is. Friedrich István (mosolyogva): Ki mondta ezt? Rupert Rezső: Ilyen nem vérengző emberre nem volt szükség. Friedrich István: Csodálkozom, belügyminiszter úr, hogy nem fogtak le. Györky Imre: A kiadatáshoz hozzájárul, de a mentelmi jog sérelmére vonatkozólag tartózkodni fog a szavazástól. Szakács Andor: A kormány kötelességszerűen járt el, amikor a tervezett puccsot leleplezte és a résztvevőket letartózt ttatta. A vádtanács túllépte hatáskörét. Nem volt feljogosítva arra, hogy a letartóztatás kérdésében határozzon. Az 1867. évi 12. törvénycikk értelmében ugyanis az országgyűlés tagjainak fogvatartása, megszüntetése, vagy meghosszabbítása tárgyában egyedül az országgyűlés illetékes határozni. Hajós Kálmán: A mentelmi jog nem privilégium. Griger Miklós : De privilégium a nemzet érdekében. Szakács Andor: A büntető törvénykönyv sem érinti a képviselők mentelmi jogát; hasonlóan intézkedik a perrendtartás is. Megállapítja tehát, hogy a bíróság túllépte hatáskörét, amennyiben Ulam letartóztatása kérdésében határozott. Egyébként az a véleménye, hogy a kormány Ulam mentelmi jogát a letartóztatás elrendelésével nem sértette meg, mert veszélyes akciót hiúsított meg ezzel a ténnyel, mely siker esetén belső felfordulást, megrázkódtatást okozhatott volna, amelyet esetleg később fegyverrel és emberáldozatokkal kellett volna meghiúsítani. A kormány tehát helyesen járt el, de helytelen volt az eljárása akkor, amikor nyomban nem hívatta össze a nemzetgyűlést, hogy határozzon a fogvatartás kérdésében. Nem akarja a Ház elnökségét kritizálni, de meg kell mondania, hogy a Ház elnökségét is felelősség terheli. Az 1967 óta kifejlődött joggyakorlat szerint a mentelmi jog legfőbb őre az elnök, neki kellett volna tehát gondoskodni a nemzetgyűlés haladéktalan összehívásáról Nagy Emil igazságügy miiiszter* 3 lírlegí képes könyvelő, Ess német leveBasesbera fastas, felvétetek eBsGs-arcga vstfig&Safhos. Ajánlatokat pontos referenciákkal »Goga« jeligére a kiadóba ITME UESSEM’S világszenzációit december 1-től a m mmBA FÉNYfö&PEK kossak utóda És művészi !.«js»©5s rilfens?.'0’l,cca PÁRISIÉN GRILLI ZÁRÓRA | REGGEL ^^^ÓRAKOa amerikai jazz-band játszik. ]jsjHaaaeE5HB