Magyarország, 1923. december (30. évfolyam, 272-294. szám)

1923-12-01 / 272. szám

Budapest, 1923. december 1. szombat MAGYARORSZÁG Holnap is tart még az Ulam­-vita fix igazságügy miniszter, ma a vita befejezését kér­te, mert az ügyészség nem készíthet vádiratot. — Gömbös a betyönbecsü­tet­et és diktaturánét• — Hakovsz­­y István illáni kiadása mellett van, de szabadonbocsátását ként (A Magyarország tudósítójától.) Scitovszky Béla elnök féltizenegy után nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését. Az K­lávn-ügy­ben ma Pallavicini György őrgróf az első szónok. Hivat­kozik Andrássy, Rakovszky, Beniczky esetére, aki­ket a király hazatértekor letartóztattak lázadás címén. »Lázadás« a koronás király mellett csak a forradalmi országban lehetséges. Most kárörömmel nézhetné Ulain letartóztatását, akinek politikai föl­­­fogásától mélységes szakadék választja el, de nem pártszempontból ítéli meg az ügyet és megállapítja, hogy Ulain mentelmi jogát megsértették, fogvatar­­tása indokolatlan. Hans Albert báró hivatkozik az angol i mentelmi jogra, amely nem védi a büntetőügyeket. A bűntett elkövetésében részes angol képviselőt letartóztatják, akár történik tettenérés, akár nem. A mentelmi bi­zottság javaslatát elfogadja. Nem tartja azonban szükségesnek, hogy parlamenti szünet esetén hasonló ügyben össze kelljen hívni a Házat. Gömbös Gyula a következő szónok, aki visszautasítja a belügymi­­niszternek azt a kijelentését, hogy ő kalandor-nacio­nalista. Lehner-Lendvai Gömbös beszéde közben folyto­nosan közbeszól, mire Gömbös hátrafordulva a követ­kezőket mondja: — Most én beszélek. (Derültség.) Az ország ma ellenzéki hangulatban van — foly­­tatja Gömbös — Mi a puccsistákkal és bombavetők­állott fel ezután szólásra. Röviden kivan nyilatkozni. Sajnálatos anomáliának tartja, hogy a letartóztatás november 6-án történt, most november 30-ika van és t­z ügyészség még mindig nem képes vádiratot csi­nálni, mert az iratok itt vannak a nemzetgyűlés előtt. Irakovszky István: Miért nem másoltatják le az iratokat? Nagy Emil igazságügy miniszter: Nem lehet min­dig elkészíteni a vádiratot, amíg fel nem függesztet­ték a mentelmi jogot. Az ügy érdekében nagyon kéri a nemzetgyűlést, hogy a legsürgősebben tárgyalják le ezt az ügyet. A nemzetgyűlés kompetenciáját nem vonja kétségbe, de mégsem lehet ezt­ az ügyet itt teljes részletességgel tárgyalni, mielőtt a bíró­ság elé kerülne. Érdemileg nem kíván hozzászólni az ügyhöz, nem akar érdemben állásfoglalni, de a maga igazolására kénytelen valamit mégis megemlíteni. A sajtóban és a nemzetgyűlésen is elhangzottak olyan kijelentések, hogy az ügyészség és ő mint az igaz­ságügy legfőbb őre , helytelenül jártak el, hogy rendes bíróság és nem statáriális bíróság elé utalták az ügyet. Ezt gyengeségnek tüntetik fel. A maga részéről egészen őszintén és nyíltan kijelenti, hogy sem ebben, sem más kérdésben más, mint a tiszta igazság szeretete nem vezeti, bék­ét, hogy hibázott, hiszen gyarló ember ő is, amíg azonban az igazságügymi­niszteri székben ül, más, mint az objektív igazság keresése nem vezeti soha. Erre nézve a túloldalon is tud tanultat állítani. Ha hibázott, akkor se kétel­kedjenek abban, hogy az objektív igazság keresése vezette. Az igazságügy legfőbb őréről nem is lehet mást feltételezni. Ha ezt nem tudják elhinni, akkor ne parlamenti ember vezesse ezt a fontos reszortot. Őszintén bejelenti, hogy az összes körülmények beható mérlegelése után jutottak arra a meggyőződésre, hogy az ügy a rendes bíróság elé tartozik. Felkiáltások a szociáldemokrata párton: Ha Moszkvába ment volna, bizonyára statáriális bíró­ság elé tartozott volna az ügy. Nagy Emil igazságügyminiszter: Nem adhat erről számot, ez tisztán jogi meggyőződés és lelki­ismereti kérdés, Blassay szemére vetette neki a minő­sítést. A bűnvádi perrendtartás 321. §-­a szerint a bíróságot az ügyészség minősítése sem a vád, sem a büntetés tekintetében nem befolyásolja. Ezt Rassay, mint kiváló jogász, igen jól tudja. Hogy fegyházas, vagy álla­mfogh­ázas-e a bűncselekmény, a döntés ebben a tekintetben is a bíróság kezében van. Ismételten kéri a nemzetgyűlést, hogy legkésőbb ma fejezze be ennek az ügynek a tár­gyalását, hogy az ügyészség elkészíthesse a vád­iratot. Megtámadták több oldalról saját pártja részéről is, hogy az ügy eldöntéséről annak idején mért adót,a ki kommünikét. Elmondja, hogy az ügyészség szájába különböző lehetetlen kijelentéseket adtak. Ez az ügyészség tekintélyének rovására megy. Hogy ilyen kijelentéseket imputálni ne lehessen, ezért adta ő ki a szigorú utasítást, hogy az ügyészség a tényállás tekintetében semmiféle információt nem adhat a sajtónak. Erre megjelentek előtte az újságírók és megkérdezték, hogy mi lesz most már, hogyan fog­nak részleteket közölni erről a fontos ügyről, mire ő megnyugtatta őket, hogy majd ő fog objektív fel­világosítást­ adni a döntés után. Afölött lehet vitat­­kozni, hogy ez az álláspont helyes volt-e vagy sem, ő azonban igen nagy tisztelője a sajtó intéz­ményének, deformációit szeretné tehát megnyir­bálni és ezt éppen azért teszi, mert tiszteli a sajtót, hel nem azonosítjuk magunkat. A betyárbecsület kívánja, hogy akivel együtt harcoltunk, azokkal szemben ne ily harcmodort­­ kövessünk. Rakovszky István: Betyárbecsület? Horváth Zoltán: Cinkosok! Gömbös Gyula: Nem a szuronyok hegyén nyugvó diktatúrának a híve, amely a lelkek felett uralkodik. Benedek János : Undorodunk a diktatúrától. Gömbös Gyula (a szociáldemokraták felé) : Az önök diktatúrája volt és a kisebbség diktatúrája. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Horváth Zoltán: Akár vörös a diktatúra, akár fehér, mindenképpen undorító. Gömbös Gyula: Szóváteszi Klebelsberg kultusz­­miniszter csurgói számadásait a fajvédők ellen. Szép­séghiba van azonban ezekben a számadásokban. A Kovács-féle kinevezés ügye még nincs elintézve, a kultuszminiszter tehát jobban tenné, ha elintézetlen ügyeit intézné el előbb. Bethlen István gróf miniszterelnök: Az Ulam­­­ügy az elintézetlen. Ez nem tartozik ide ! Nagy Ernő : Tetszik az nekem, amikor két ilyen komondor egymással veszekedik. (Zajos derültség a Ház minden oldalán.) Gömbös Gyula: Ha a kormánynak érdeke a Treuga Dei, akkor ez a szerződés ne legyen egy­oldalúan csak az ellenzékre érvényes, de kötelezze a kormányt is. Ulain fogvatartása nem érdek. Nem tudja megérteni Kaas­z Albertét, aki ellenzi a men­telmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy hasonló esetben azonnal hívják össze a Házat. Ez a nem­zetgyűlés összeségének érdeke. Pakots József: Nem a sajtó a libás, nem a sajtó találta ki a nyilatkozásokat. Nagy Emil igazságügyminiszter: Rassay Károly gyöngeségnek mondta az eljárását. Objektívnak lenni sokkal nehezebb, mint az árral úszni. Arra kéri a nemzetgyűlést, hogy senki ne kételkedjék az ő legjobb szándékában. Györki Imre: Hibáztatja, hogy az igazságügyminiszter az Ulam­­­ügyet mellékvágányra terelte azzal, hogy az ügyet a statáriális bíróságtól elvonta. Kaas Albert báró mai beszédében szembeállította a magyar és az angol vi­szonyokat. Ezeknél az összehasonlításoknál azonban minden egyes esetben figyelmen kívül hagyják azt, hogy a politikai atmoszféra a két országban egészen más. Angliában mások a választások, mint nálunk és ott teljes az állampolgári szabadság. Gömbös Gyu­lának két nyilatkozatával egyetért. Egyetért neveze­tesen azzal, hogy a kormány tegye lehetővé azt, hogy minden politikai irányzat érvényesíthesse a maga politikai szabdságát, továbbá azzal is, hogy az ország többsége most nincs a kormány mögött és ezért új választások szükségesek Hibáztatja azonban azt, hogy a legutóbbi vá­lasztások alkalmával Gömbös nem képviselte ugyanezt az álláspontot. A hangulat ugyanis akkor is kormányellenes volt. Hálával tartozik Usainnak, hogy esetével mó­dot adott arra, hogy bepillantsunk abba a híres konszolidációba és az állítólagos törvény előtti egyen­lőségbe. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a dolgot, megdöbbentő kép tárul elénk. Az egész Ulain­ elleni ügyet a rendőrségen olyan barátságos tanácskozás­­szerűen kezdték és »Páli bácsi ne okoskodj« ,jelszó alapján folytatták. Tudomása van arról, hogy egy egységespárti képviselő figyelmeztette Ulaint, hogy vigyázzon magára, mert figyelik, nem alkalmaznak egyenlő mértéket ebben az országban és nincs tör­vényelőtti egyenlőség. De fennáll a törvényelőtti egyenlőtlenség a minősítés kérdésében is. Ulain ügyének a statáriális bíróság elé kellett volna ke­rülni. Ekkor azonban konzíliumot tart az igazság­ügyminiszter és kimondja, hogy az egész ügyre a büntetőtörvénykönyvnek csak a 156. és 157. §§-ai al­kalmazhatók, miért is Ulainnek bűnéért csak állam­fogházbüntetés jár. Ulain, Szemere és Bobula kihall­gatásuk alkalmával három napig megtagadták a vallomástételt azzal, hogy amíg a kormányzótól és a belügyminisztertől felszólítást nem kapnak, nem vallanak. A különböző atrocitásokról és a jogtalanságokról beszél és elmondja, hog volt egy főhadnagy, aki annak idején fölszólí­totta a Sim­onyi-Semadam-kormányt, hogy hagyja el a helyét. S ez ellen a főhadnagy ellen nem indult eljárás, sőt azóta is sokszor hallatott ma­gáról. Itt van azután a Fővárosi Operettszínház, itt van a magyar­óvári atrocitás ügye, ezekben sem történt komolyabb lépés. Itt van Börster főszolgabíró ügye, aki ellen a belügyminiszter elrendelte a fegyelmi eljárást. Erről az ügyről sem tudunk továbbiakat,­­­s­ik azt tudjuk, hogy a főszolgabíró úr, fütyül­ve a belügyminiszter rendeletére, továbbra is hivatalában maradt és van még ma is. Kilenc ba­ssbavnei rémület volt ebben az országban, öle egyelhena­­ry kinyo­­mozt­sa sem járt eredménnyel visind­­mostanáig, amikor talán sikerü­lni fog a tetteseket megbüntetni. Ha a miniszter urak egyszer kiszállnának autójukból és elmennének az igazi nép közé, megtudnák, hogy mi az igazi közvélemény ebben az ügyben Mindaddig nem tartotta szükségesnek a kor­mány, hogy eljárást indítson a merényletek pontos kinyomozására és a tettesek megbüntetésére, míg a merényletek ellenzéki politikusok és zsidók ellen irányultak, csak akkor tartotta szükségesnek a mos­tani nyomozáshoz hasonló intézkedést, amikor a merénylők egy idegen állam követsége ellen követ­tek el merényletet. Friedrich István: Ez tény, ez igaz.­­ Györky Imre: Csak ezután vette elő a kormány a régi aktákat. Egy hang a szociáldemokratáknál: Nem mind­egyiket, mert sok eltűnt. Györky Imre: Sem a háromkapás, sem egyéb ügyekben nem történt semmi és ezekben az ügyek­ben már régen ki kellett volna tűzni a főtárgyalást. Így lehetséges, hogy a belügyminiszter tegnapi érés­­yes nyilatkozatának már senki sem hitt. A minisz­terelnök az egységes párt vacsoráján nyilatkozott legutóbb és azt is kijelentette, hogy még nem érke­zett el annak az ideje, hogy ezekkel a lelkibetegek­kel leszámoljanak. Ez a kijelentés teljesen új foga­lom. Eddig csak azt láttuk, hogy a tőzsdén vezették be a határidőüzletet, de ilyen ügyekben még nem lát­tunk hasonló esetet. A megtorló igazságszolgáltatást nem lehet határ­időhöz kötni. Ez a kijelentés azt is bizonyítja, hogy a kormány még ma sem tud megbirkózni ezekkel az emberekkel. A jogi részre vonatkozóan osztja Rupert Rezső véle­ményét. Ezután elmondta, hogy a Szemere Körben egy összejövetelnél azzal is foglalkoztak, hogy be kell vonni ebbe az ügybe a magyar puccsok atya­mesterét, Friedrich Istvánt is. Friedrich István (mosolyogva): Ki mondta ezt? Rupert Rezső: Ilyen nem vérengző emberre nem­ volt szükség. Friedrich István: Csodálkozom, belügyminiszter úr, hogy nem fogtak le. Györky Imre: A kiadatáshoz hozzájárul, de a mentelmi jog sérelmére vonatkozólag tartózkodni fog a szavazástól. Szakács Andor: A kormány kötelességszerűen járt el, amikor a ter­vezett puccsot leleplezte és a résztvevőket le­tartózt t­tatta. A vádtanács túllépte hatáskörét. Nem volt fel­jogosítva arra, hogy a letartóztatás kérdésében ha­tározzon. Az 1867. évi 12. törvénycikk értelmében ugyanis az országgyűlés tagjainak fogvatartása, megszüntetése, vagy meghosszabbítása tárgyában egyedül az országgyűlés illetékes határozni. Hajós Kálmán: A mentelmi jog nem privilégium. Griger Miklós : De privilégium a nemzet érdeké­ben. Szakács Andor: A büntető törvénykönyv sem érinti a képviselők mentelmi jogát; hasonlóan intéz­kedik a perrendtartás is. Megállapítja tehát, hogy a bíróság túllépte hatáskörét, amennyiben Ulam le­tartóztatása kérdésében határozott. Egyébként az a véleménye, hogy a kormány Ulam­ mentelmi jogát a letartóztatás elrendelésével nem sértette meg, mert veszélyes akciót hiúsított meg ezzel a ténnyel, mely siker esetén belső felfordulást, megrázkódtatást okoz­hatott volna, amelyet esetleg később fegyverrel és emberáldozatokkal kellett volna meghiúsítani. A kor­mány tehát helyesen járt el, de helytelen volt az eljá­rása akkor, amikor nyomban nem hívatta össze a nemzetgyűlést, hogy határozzon a fogvatartás kér­­désében. Nem akarja a Ház elnökségét kritizálni, de meg kell mondania, hogy a Ház elnökségét is fele­lősség terheli. Az 1967 óta kifejlődött joggyakorlat szerint a mentelmi jog legfőbb őre az elnök, neki kellett volna tehát gondoskodni a nemzetgyűlés ha­ladéktalan összehívás­áról Nagy Emil igazságügy mii­iszter* 3 lírlegí képes könyvelő, Ess német leveBasesbera fas­tas, fel­vétetek eBsGs-arcga vstfig&Safhos. Ajánlatokat pontos referenciákkal »Goga« jeligére a kiadóba I­­­TME UESSEM’S világszenzációit december 1-től a m mmBA F­ÉNYfö&PEK kossak utóda És művészi !.«js»©5s rilfen­s?.'0’l,cca PÁRISIÉN GRILLI ZÁRÓRA | REGGEL ^^^ÓRAKOa amerikai jazz-band játszik. ]jsjH­aaaeE5HB

Next