Magyarország, 1924. június (31. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

r Mpa zofio u&pona r MAGYARORSZÁG * BUDAPEST, 1924 JÚNIUS 1. ^■■n, „u - ■ ■ ' r"g— VASÁRNAP XXXI. ÉVFOLYAM 106. SZÁM A latint kenyér Holnap, június elsején, a párizsi va­­sárnap ünnepélyességében Poinearé meg­jelenik az Elyséeben és benyújtja lemon­dását. Ez több egy kormány lemondásá­nál. Poinearé személyében több mint tíz esztendő francia politikája távozik. A há­borút előkészítő politika ez, a hábo­rús politika és az a háború utáni poli­tika, amely a fegyverszünet másnapján újra csak­­háborúkat készített elő titkos szerződésekkel, megszállásokkal, sarcok­kal. Revanehe — ez volt a jelszó a háború előtt, jusqu’au bont — a háború után, de lényegileg a kettő egy és a leglényegesebb a kettő közt levő Istenverte ötvenhárom hónap, amit a francia nép — úgy látszik — nem akar megismételtetni sem magán, sem másokon. Ha nem így volna,­ akkor nem kényszerítette volna a köztársaság elnökét arra, hogy holnap a mérséklet, a béke, a megértés, az emberséges demokrá­cia vezéreinek ajánlja föl Franciaország kormányát. Ez az egyik. A másik a német kor­mányválság. Mert Németországban is az van és Európában ma Toulontól Boden­­bachig nincs stabil kormány. De mekkora különbség a két krízis között ! A francia nép a gondolkozás latin tisztaságával, az elhatározás latin élességétől szabatosan megmondta, hogy mit akar és mit nem akar. Németországban, sajnos, másként történt. A háborút csináló vak imperia­lizmus szörnyű tohuvabohuban találkozik a háború régszülöttjével, a bolsevizmus­­sal és — elnök legyen a talpán, aki a ha­rag és indulatok e köztársaságában tudja, hogy mit akar a nép, amely maga se tud­ja, hogy mit akar és hogy milyen egységes kormányt alakítson ebből a néphangulat­ból, amely töredezett, mint a kánikulában megaszalt földgöröngy. Ma könnyebb köz­­társasági elnöknek lenni Párizsban, mint Berlinben. Nemcsak azért, mert Francia­­ország megnyerte a háborút, hanem azért is, mert Franciaország ezenkívül meg­nyerte a békét is. Megnyerte még pedig nem a háborúban, hanem a legutóbbi vá­lasztásokon, amikor ellenállhatlan erővel nyilatkoztatta meg a béke mellett­­ való akaratát. A nagy német nép ezt — sajnos — nem tudta megtenni. Értjük. A győző országokban hamarabb stabilizálódik a néplélek, mint a legyőzött és kifosztott Németországban, ahol kapkodó hangula­tok egyformán vetik föl a legszélsőbb há­borús és a legszélsőbb forradalmi uszítók nevét, Ludendorffét és bolsevistákét. Fran­ciaországban győzött a demokratikus mérséklet, a felvilágosodottság és ember­szeretet. Voltaire és Rousseau­­ voltak ott a listavezetők, míg a megszállt Rajnán innen szélsőjobb és szélsőbal eszi egymást és — hiszen ha csak egymást tépné ! — de marcangolja magát az országot. • Goethe és Kant, millió és millió ártatlan német pol­gár, paraszt, munkás, asszony és gyermek Németországát. Odaát napfény, emitt go­­molygó ködök. Ott szeretik az életet. Emitt nincs becsülete békességnek és életnek, az életnek, amely a mai német szótár szerint gyakran egyet jelent a zűrzavarral és a nyomorral, koplaló testtel, koplaló lélek­kel. Franciaországban, a szerencsésben, jut kenyér mind a kettőnek. Szép fehér gabonakenyér, amelynek első sütőmesterei latin pásztorok voltak Itália boldog ke­mencéi körül. Teleszksy útja: Róma-Svájc-Amszterdam Svájcban és Hollandiában tárgyal a főváros tartozásairól. — Miért utazott Popovics Londonba ? — A kölcsön első Haszonélvezője a Nemzeti Bank. — Korányi Bethlennel (A Magyarország tudósítójától.) Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter ma délelőtt tizenegy óra tájban felkereste Bethlen István gróf miniszterelnököt, akivel hosszú ideig tar­tó beható tanácskozást folytatott. A tanácsko­zás során, beavatott helyről szerzett értesülé­sünk szerint a pénzügyminiszter ismertette a miniszterelnök előtt a külföldi kölcsöntárgya­­lásokról legutóbb érkezett jelentéseket, ame­lyek a külföldi kölcsön ügyének állását a leg­kedvezőbb színben tüntetik fel. Beavatott informátorunk közlése szerint ugyanis nemcsak Londonból, hanem Rómából is szakadatlanul érkeznek a jelentések a köl­­csöntárgyalások minden jelentősebb mozzana­táról. Mint a Magyarország munkatársa értesül, Teleszky János nyugalmazott pénzügymi­niszter, aki a kölcsöntárgyalások dolgában legutóbb Rómában folytatott tanácskozáso­kat, tegnap elhagyta az olasz fővárost és Svájcba utazott. Teleszky svájci tartózko­dása alatt Genfben beható tanácskozást fog folytatni a Népszövetség titkárságá­val a magyar kölcsön lebonyolítása ügyé­ben, azután pedig vagy Genfben, vagy pe­dig Baselben találkozni fog Budapest szé­kesfőváros kiküldendő megbízottaival, akik a magyar főváros külföldi tartozásainak rendezése céljából jönnek ki immár má­sodszor Svájcba, hogy a külföldi hitele­zőkkel tárgyaljanak. A főváros adósságaira vonatkozó tárgyaláso­kat értesülésünk szerint Teleszky Jánossal együtt, aki kezdettől fogva, részt vett a fővá­rosi kölcsönök ügyében folyó tanácskozások­ban, Walter Gyula és Erney Pál, a Pesti Ha­zai Takarékpénztár elnöke és vezérigazgatója, továbbá a főváros részéről Csupor József ta­nácsnok és minden valószínűség szerint a fő­­városnak még egy képviselője folytatják le. A főváros külföldi tartozásainak rendezése dolgában folyó tanácskozásokat­­ a pénzügyi kormány köréből­ szerzett értesülésünk szerint Teleszky János Amszterdamban fogja foly­­tatni, ahova a legközelebbi napokban elutazik. Tut­­valevő ugyanis, hogy a főváros arany már­kára szóló tartozásait a német hitelezőktől egy hol­landi pénzcsoport vette át. Ezzel a pénzcsoport­tal fog a tartozások rendezésére vonatkozóan tárgyalni a volt pénzügyminiszter.­­ Az amszterdami tanácskozás befejezése után Teleszky előreláthatólag ismét Londonba tér vissza, ahol időközben Popovics Sándor ta­nácskozik a külföldi kölcsön ügyével. A pénz­ügyi kormányzattól nyert információnk szerint Popovics kiutazását azért szorgalmazta elsősorban a Népszövetség pénzügyi bizott­sága, mert — mint a szanálási törvényből ismeretes — a külföldi kölcsön első legje­lentősebb részletét a Nemzeti Bank fogja megkapni, a szanálás művének megkez­dése céljából. A londoni tárgyalási okat a jeteu Apilh­ulatbas fooga Henry Strakogh irányítja, mert­ Artúr Soltén a Népszövetség’"' pénzügyi bizottságának elnöke, három nappal ezelőtt elhagyta Londont és Genfbe utazott. Genfben Salter megbeszélést fog folytatni Teleszky Jánossal a kölcsöntár­­gyalások jelenlegi stádiumáról Állandó ostrom alatt a sajtóparagrafus Elfogadták az izgatást, módosították a sztrájk­szakaszt Kedden folytatja a bizottság a novella tárgyalását (A Magyarország tudósítójától.) A nemzet­gyűlés igazságügyi bizottsága Platthy György elnöklésével ma délelőtt 11 órakor folytatta a büntető novella tárgyalását. A 88 szakaszból álló törvényjavaslatnak ma a 8. szakasznál kezdődött a részletes vitája. Elsőnek Rupert Rezső szólalt fel és kifogásolta a 8. szakaszt, amely a következőképpen hangzik: »Aki sajtó gátján vagy egyébként nyilváno­san, vagy nagyobb számú, bár nem együttlévő személy előtt bűntett vagy vétség elkövetésére egyenesen, felhív, vagy izgat, fut, a bűntett vagy vétség elkövettetett, mint felbujtó­­ büntetendő. Ha pedig a felhívás vagy izgatás eredményte­len marad, amennyiben a törvény külön ren­delkezései alá nem esik, két évig terjedhető államfogház és 20 millióig terjedhető pénzbün­tetéssel büntetendő.­ Kupert Rezső kifogásolta az egész sza­kaszt, amely alkalmas arra, hogy politikailag üldözőbe lehessen fogni egyeseket, akikről az izgatás vétségét vagy bűntettét ön­­kényben állapítja meg a­ feljelentés. Utána Farkas Tibor jelezte, hogy ő ugyan a sajtó­­szakaszra nézve súlyos kritikát kíván majd elmondani, de a 8. szakasznak a szükségszerűségét maga is megállapítja. Benedek János nagyon sajnálatosnak tart­ja, hogy a sajtószakaszokat a büntető novellá­ba beillesztették. A 18-as törvényalkotás meg­állapítja azt a jogrendszert, amely a sajtójog eddigi gyakorlati alkalmazásában megnyilvá­nult. Ha a kormány ezt a szakaszt, úgy hajta­ná végre, mint ahogy politikai tekintet nélkül végrehajtható volna, akkor elfogadná. A maga részéről azonban azt tapasztalja, hogy az utóbbi esztendőkben a sajtó útján vagy nyil­vánosan elkövetett izgatásokat nem torolták meg. Bizonyos szélsőséges irányzatok szabadon űzhették a maguk játékait és a kormány­nak vagy ereje, vagy szándéka nem volt velük szemben eljárni. Sajnálja, hogy az esküdtszék intézményét ki­iktatták az igazsá­gszolgá­ltatásból Pakots József, mivel nem tagja az igazságügyi bizottságnak, külön engedélyt kér indítványtételre és azt in­dítványozta, hogy a nyolcadik szakasz töröltes­sék a novellából. Indítványát azzal okolta meg, hogy izgatás, amit a büntetőtörvénykönyv 17. szakasza precizíroz. Ami különböző kategóriák­ban foglaltatik minősülés szerint, itt olyan ön­kényesen állíttatik be, hogy ez a bírói mérlege­lésnél a mindenkor uralmon levő politikai fel­fogás szerint igazodik. Ez veszedelmes üldözé­sekre ad alkalmat. Egyébként általánosságban azt­ kéri, hogy a sajtószakaszokat vegyék ki a novellából és a kormány új sajtótervezettel jöjjön, amely tervezetet a jogászi és sajtóérde­keltség előzetes tárgyalása alá bocsássanak. Elnök figyelmezteti Pakotsot, hogy ilyen indítványt már elutasított a bizottság és nem engedi meg, hogy a nyolcadik szakasz indoko­lásán túlmenve foglalkozzék a felszólaló a ja­vaslattal. Horváth Zoltán módosítást ajánl a sza­kaszhoz és pedig az első bekezdésben ,vagy izgató, második bekezdésben ,vagy izgatás­t szavak kihagyását kéri, erre nézve indítványt terjeszt elő. Előadja, hogy a közigazgatási ha­tóságok hiányos értelmezése könnyen izgatás­nak minősíthet politikai gyűléseken, vagy más egyéb nyilvános felszólalások alkalmával olyan nyilatkozatokat, amelyek nem terjednek túl a jogos kritika határán, így például Kis­kunfélegyházán Szeder Ferenc képviselőt nép­gyűlési beszédében egy rendőrtanácsos meg­akasztotta azért, mert kritizálta a szanálási törvényt. A rendőrtanácsos tiltakozott, hogy Szeder Argatt a szanálási törvény ellen. El kell képzelni, — úgymond Horváth — hogyha egy rendőrírnok, ellenőriz mint közhatóság va­lamely ülést, ennek judiciuma még kisebb lesz s így mi mindenben lát majd izgatást. Ostör József: Feltétlenül szükségesnek tartja a szakaszt a maga egész terjedelmében való elfogadására. Horváth Zoltánnal ellentét­­ben konkrét esetet hoz fel arra, hogy a szakasz hiánya folytán a kormánynak bizonyos bűn­­cselekményeket vagy vétségeket nincs alkalma megfogni. Sopronban akadt olyan fiatalember, aki kocsmai helyiségekben izgatott a magyar állam területi épsége ellen s az Ausztriához való csatlakozásra intézett felszólítást. A kor-

Next