Magyarország, 1924. június (31. évfolyam, 106-128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
r Mpa zofio u&pona r MAGYARORSZÁG * BUDAPEST, 1924 JÚNIUS 1. ^■■n, „u - ■ ■ ' r"g— VASÁRNAP XXXI. ÉVFOLYAM 106. SZÁM A latint kenyér Holnap, június elsején, a párizsi vasárnap ünnepélyességében Poinearé megjelenik az Elyséeben és benyújtja lemondását. Ez több egy kormány lemondásánál. Poinearé személyében több mint tíz esztendő francia politikája távozik. A háborút előkészítő politika ez, a háborús politika és az a háború utáni politika, amely a fegyverszünet másnapján újra csakháborúkat készített elő titkos szerződésekkel, megszállásokkal, sarcokkal. Revanehe — ez volt a jelszó a háború előtt, jusqu’au bont — a háború után, de lényegileg a kettő egy és a leglényegesebb a kettő közt levő Istenverte ötvenhárom hónap, amit a francia nép — úgy látszik — nem akar megismételtetni sem magán, sem másokon. Ha nem így volna, akkor nem kényszerítette volna a köztársaság elnökét arra, hogy holnap a mérséklet, a béke, a megértés, az emberséges demokrácia vezéreinek ajánlja föl Franciaország kormányát. Ez az egyik. A másik a német kormányválság. Mert Németországban is az van és Európában ma Toulontól Bodenbachig nincs stabil kormány. De mekkora különbség a két krízis között ! A francia nép a gondolkozás latin tisztaságával, az elhatározás latin élességétől szabatosan megmondta, hogy mit akar és mit nem akar. Németországban, sajnos, másként történt. A háborút csináló vak imperializmus szörnyű tohuvabohuban találkozik a háború régszülöttjével, a bolsevizmussal és — elnök legyen a talpán, aki a harag és indulatok e köztársaságában tudja, hogy mit akar a nép, amely maga se tudja, hogy mit akar és hogy milyen egységes kormányt alakítson ebből a néphangulatból, amely töredezett, mint a kánikulában megaszalt földgöröngy. Ma könnyebb köztársasági elnöknek lenni Párizsban, mint Berlinben. Nemcsak azért, mert Franciaország megnyerte a háborút, hanem azért is, mert Franciaország ezenkívül megnyerte a békét is. Megnyerte még pedig nem a háborúban, hanem a legutóbbi választásokon, amikor ellenállhatlan erővel nyilatkoztatta meg a béke mellett való akaratát. A nagy német nép ezt — sajnos — nem tudta megtenni. Értjük. A győző országokban hamarabb stabilizálódik a néplélek, mint a legyőzött és kifosztott Németországban, ahol kapkodó hangulatok egyformán vetik föl a legszélsőbb háborús és a legszélsőbb forradalmi uszítók nevét, Ludendorffét és bolsevistákét. Franciaországban győzött a demokratikus mérséklet, a felvilágosodottság és emberszeretet. Voltaire és Rousseau voltak ott a listavezetők, míg a megszállt Rajnán innen szélsőjobb és szélsőbal eszi egymást és — hiszen ha csak egymást tépné ! — de marcangolja magát az országot. • Goethe és Kant, millió és millió ártatlan német polgár, paraszt, munkás, asszony és gyermek Németországát. Odaát napfény, emitt gomolygó ködök. Ott szeretik az életet. Emitt nincs becsülete békességnek és életnek, az életnek, amely a mai német szótár szerint gyakran egyet jelent a zűrzavarral és a nyomorral, koplaló testtel, koplaló lélekkel. Franciaországban, a szerencsésben, jut kenyér mind a kettőnek. Szép fehér gabonakenyér, amelynek első sütőmesterei latin pásztorok voltak Itália boldog kemencéi körül. Teleszksy útja: Róma-Svájc-Amszterdam Svájcban és Hollandiában tárgyal a főváros tartozásairól. — Miért utazott Popovics Londonba ? — A kölcsön első Haszonélvezője a Nemzeti Bank. — Korányi Bethlennel (A Magyarország tudósítójától.) Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter ma délelőtt tizenegy óra tájban felkereste Bethlen István gróf miniszterelnököt, akivel hosszú ideig tartó beható tanácskozást folytatott. A tanácskozás során, beavatott helyről szerzett értesülésünk szerint a pénzügyminiszter ismertette a miniszterelnök előtt a külföldi kölcsöntárgyalásokról legutóbb érkezett jelentéseket, amelyek a külföldi kölcsön ügyének állását a legkedvezőbb színben tüntetik fel. Beavatott informátorunk közlése szerint ugyanis nemcsak Londonból, hanem Rómából is szakadatlanul érkeznek a jelentések a kölcsöntárgyalások minden jelentősebb mozzanatáról. Mint a Magyarország munkatársa értesül, Teleszky János nyugalmazott pénzügyminiszter, aki a kölcsöntárgyalások dolgában legutóbb Rómában folytatott tanácskozásokat, tegnap elhagyta az olasz fővárost és Svájcba utazott. Teleszky svájci tartózkodása alatt Genfben beható tanácskozást fog folytatni a Népszövetség titkárságával a magyar kölcsön lebonyolítása ügyében, azután pedig vagy Genfben, vagy pedig Baselben találkozni fog Budapest székesfőváros kiküldendő megbízottaival, akik a magyar főváros külföldi tartozásainak rendezése céljából jönnek ki immár másodszor Svájcba, hogy a külföldi hitelezőkkel tárgyaljanak. A főváros adósságaira vonatkozó tárgyalásokat értesülésünk szerint Teleszky Jánossal együtt, aki kezdettől fogva, részt vett a fővárosi kölcsönök ügyében folyó tanácskozásokban, Walter Gyula és Erney Pál, a Pesti Hazai Takarékpénztár elnöke és vezérigazgatója, továbbá a főváros részéről Csupor József tanácsnok és minden valószínűség szerint a fővárosnak még egy képviselője folytatják le. A főváros külföldi tartozásainak rendezése dolgában folyó tanácskozásokat a pénzügyi kormány köréből szerzett értesülésünk szerint Teleszky János Amszterdamban fogja folytatni, ahova a legközelebbi napokban elutazik. Tutvalevő ugyanis, hogy a főváros arany márkára szóló tartozásait a német hitelezőktől egy hollandi pénzcsoport vette át. Ezzel a pénzcsoporttal fog a tartozások rendezésére vonatkozóan tárgyalni a volt pénzügyminiszter. Az amszterdami tanácskozás befejezése után Teleszky előreláthatólag ismét Londonba tér vissza, ahol időközben Popovics Sándor tanácskozik a külföldi kölcsön ügyével. A pénzügyi kormányzattól nyert információnk szerint Popovics kiutazását azért szorgalmazta elsősorban a Népszövetség pénzügyi bizottsága, mert — mint a szanálási törvényből ismeretes — a külföldi kölcsön első legjelentősebb részletét a Nemzeti Bank fogja megkapni, a szanálás művének megkezdése céljából. A londoni tárgyalási okat a jeteu Apilhulatbas fooga Henry Strakogh irányítja, mert Artúr Soltén a Népszövetség’"' pénzügyi bizottságának elnöke, három nappal ezelőtt elhagyta Londont és Genfbe utazott. Genfben Salter megbeszélést fog folytatni Teleszky Jánossal a kölcsöntárgyalások jelenlegi stádiumáról Állandó ostrom alatt a sajtóparagrafus Elfogadták az izgatást, módosították a sztrájkszakaszt Kedden folytatja a bizottság a novella tárgyalását (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága Platthy György elnöklésével ma délelőtt 11 órakor folytatta a büntető novella tárgyalását. A 88 szakaszból álló törvényjavaslatnak ma a 8. szakasznál kezdődött a részletes vitája. Elsőnek Rupert Rezső szólalt fel és kifogásolta a 8. szakaszt, amely a következőképpen hangzik: »Aki sajtó gátján vagy egyébként nyilvánosan, vagy nagyobb számú, bár nem együttlévő személy előtt bűntett vagy vétség elkövetésére egyenesen, felhív, vagy izgat, fut, a bűntett vagy vétség elkövettetett, mint felbujtó büntetendő. Ha pedig a felhívás vagy izgatás eredménytelen marad, amennyiben a törvény külön rendelkezései alá nem esik, két évig terjedhető államfogház és 20 millióig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Kupert Rezső kifogásolta az egész szakaszt, amely alkalmas arra, hogy politikailag üldözőbe lehessen fogni egyeseket, akikről az izgatás vétségét vagy bűntettét önkényben állapítja meg a feljelentés. Utána Farkas Tibor jelezte, hogy ő ugyan a sajtószakaszra nézve súlyos kritikát kíván majd elmondani, de a 8. szakasznak a szükségszerűségét maga is megállapítja. Benedek János nagyon sajnálatosnak tartja, hogy a sajtószakaszokat a büntető novellába beillesztették. A 18-as törvényalkotás megállapítja azt a jogrendszert, amely a sajtójog eddigi gyakorlati alkalmazásában megnyilvánult. Ha a kormány ezt a szakaszt, úgy hajtaná végre, mint ahogy politikai tekintet nélkül végrehajtható volna, akkor elfogadná. A maga részéről azonban azt tapasztalja, hogy az utóbbi esztendőkben a sajtó útján vagy nyilvánosan elkövetett izgatásokat nem torolták meg. Bizonyos szélsőséges irányzatok szabadon űzhették a maguk játékait és a kormánynak vagy ereje, vagy szándéka nem volt velük szemben eljárni. Sajnálja, hogy az esküdtszék intézményét kiiktatták az igazságszolgáltatásból Pakots József, mivel nem tagja az igazságügyi bizottságnak, külön engedélyt kér indítványtételre és azt indítványozta, hogy a nyolcadik szakasz töröltessék a novellából. Indítványát azzal okolta meg, hogy izgatás, amit a büntetőtörvénykönyv 17. szakasza precizíroz. Ami különböző kategóriákban foglaltatik minősülés szerint, itt olyan önkényesen állíttatik be, hogy ez a bírói mérlegelésnél a mindenkor uralmon levő politikai felfogás szerint igazodik. Ez veszedelmes üldözésekre ad alkalmat. Egyébként általánosságban azt kéri, hogy a sajtószakaszokat vegyék ki a novellából és a kormány új sajtótervezettel jöjjön, amely tervezetet a jogászi és sajtóérdekeltség előzetes tárgyalása alá bocsássanak. Elnök figyelmezteti Pakotsot, hogy ilyen indítványt már elutasított a bizottság és nem engedi meg, hogy a nyolcadik szakasz indokolásán túlmenve foglalkozzék a felszólaló a javaslattal. Horváth Zoltán módosítást ajánl a szakaszhoz és pedig az első bekezdésben ,vagy izgató, második bekezdésben ,vagy izgatást szavak kihagyását kéri, erre nézve indítványt terjeszt elő. Előadja, hogy a közigazgatási hatóságok hiányos értelmezése könnyen izgatásnak minősíthet politikai gyűléseken, vagy más egyéb nyilvános felszólalások alkalmával olyan nyilatkozatokat, amelyek nem terjednek túl a jogos kritika határán, így például Kiskunfélegyházán Szeder Ferenc képviselőt népgyűlési beszédében egy rendőrtanácsos megakasztotta azért, mert kritizálta a szanálási törvényt. A rendőrtanácsos tiltakozott, hogy Szeder Argatt a szanálási törvény ellen. El kell képzelni, — úgymond Horváth — hogyha egy rendőrírnok, ellenőriz mint közhatóság valamely ülést, ennek judiciuma még kisebb lesz s így mi mindenben lát majd izgatást. Ostör József: Feltétlenül szükségesnek tartja a szakaszt a maga egész terjedelmében való elfogadására. Horváth Zoltánnal ellentétben konkrét esetet hoz fel arra, hogy a szakasz hiánya folytán a kormánynak bizonyos bűncselekményeket vagy vétségeket nincs alkalma megfogni. Sopronban akadt olyan fiatalember, aki kocsmai helyiségekben izgatott a magyar állam területi épsége ellen s az Ausztriához való csatlakozásra intézett felszólítást. A kor-