Magyarország, 1924. szeptember (31. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-12 / 189. szám
lI ........... ...................................... . . I ,1 —1—uiiiiiLMmigmiMarummMMgM A magyar Kalifornia ünnepe Norman ünnepli meg Nyíregyháza százesztendős jubileumát ? — Mindenütt építenek, a városban Új templomok, paloták, hivatalok épülnek. — Egy kis telepvényes falunak karrierje száz esztendő alatt ünnepségek. Lesz ünnepélyes városi közgyűlés a legnagyobb magyar ágostai evangélikus templomban ; lesz országos nagyvásár ama ősi alakjában, amilyen valaha a nyíregyházi vásár volt és két napig tartott; felvonulnak a híres tűzoltók, akik ezelőtt huszonöt esztendővel márolimpiászt nyertek, hazahozván a milánói nemzetközi versenyről az első aranyérmet... Kereskedők, iparosok, gazdák készülődnek, hogy megmutassák a remélhetőleg idetóduló idegeneknek kincseiket, javaikat, produktumaikat. (Termett is annyi krumpli és tengeri az idén, hogy szeme-szája elállhat a nem idevalósinak !)* Már a város külsején is meglátszik, hogy valami rendkívüli események készülődnek. A vasúti állomásról befelé vezető úton sokfelé piroslanak téglarakások, épülő házak, emelkedő tetők. Nyíregyháza épít, amikor sehol sem építenek az országban, mert a városi polgárság körében már hónapokkal előbb mozgalom indult meg, hogy mindazok, akiknek Nyíregyháza, szeptember 8. (A Magyarország kiküldött munkatársától.) Mostanában nem kell attól tartani a Nyíregyházát körülvevő sóstói erdő bolyongóinak, hogy valamelyik ágról akasztott ember pottyan a nyakukba, megbecsülik itt magukat a szegény kétségbeesettek is, mert a jubiláns hangulat némi jókedvvel van összekötve: — ugyan ki hitte volna, hogy száz esztendőt élünk ezen a nyugtalan, futó homokon épségben, egészségben ! Igaz, hogy beköszöntött az ősz a város környékére, a kertekben reggelenként a cinke füttyent, a falevelek mind nagyobb szerelmet éreznek korán földre hullott társaik iránt, olykor nekiered az eső, hogy megrothassza azt a kevés szőlőt is, amely az idén termett az Oros felé eső nyilasokban , de idebent a városban e kis dolgokat most senki sem veszi észre a nagy dolgok mellett. Szombaton, szeptember 13-án nyílik meg ünnepélyesen a százéves város kiállítása, hogy két héten keresztül egymást érjék a különböző k végrehajtásának. Mert hiszen nyilvánvaló, hogy akármennyit vitatkozunk is ma róla, akármennyi formulát dolgozunk is ki érdekében, ez mindaddig pium desiderium marad, amíg nincs meg a morális leszerelés a lelkekben. " — Annak az állításomnak illusztrálására, hogy az erkölcsi leszerelés folyamatát Közép- Európában a Nemzetek Szövetségének akciója indította meg, két körülményre óhajtom felhívni figyelmüket. Az egyik az, hogy azok a törvényjavaslatok, amelyek a Nemzetek Szövetségének akciója folytán a magyar parlament elé kerültek, noha Magyarország pénzügyi ügyvitelének szigorú ellenőrzését tartalmazzák, amelyek száma — és ez nem túlzás — a százat is jóval meghaladta. A Nemzetek Szövetségének közbenjárása nélkül ez bizonyára nem lett volna lehetséges. Vagy szóljak-e arról, hogy a Szövetség akciója óta kezd Közép-Európában a nemzetközi forgalom és a kereskedelmi politika terén is a rideg elzárkózás szelleme enyhülni ; és ha eleinte még csak félénken tárultak fel és talán még csak egyes mellékbejáratok, lehet-e kétség aziránt, hogy a kölcsönös gazdasági érintkezés, az üzletkötés sűrűsödésével, az érdekek összefonódásával napról-napra mindjobban tágulnak majd a rések, amelyek a rideg gazdasági elzárkózás rendszerén — a háborító szellem e maradványán — máris ültettek és amelyek a jövő békéjének fentartására további biztosítékokat adni a legalkalmasabbak lehetnek ? — Nincs kétség aziránt, hogy a Nemzetek Szövetsége a Magyarország pénzügyi újjáépítése érdekében kifejtett nagy munkájával nemcsak Közép-Európának gazdasági talpraállítását vitte előbbre. —De még igen sok a tennivaló. A világ mindenütt tele van gyűjtőanyaggal. A kérdéseknek egész tömege rendezetlen még Közép-Európában is. Amíg látható tettek nem bizonyítják és amíg ezek világánál a népeket valóban át nem hatja annak biztos tudata, hogy a szabadság és az egyenlőjogúság elve a nemzetközi életben is újból uralomra juthat, amíg még kételyek merülhetnek fel, hogy a Nemzetek Szövetsége igazán hatékony eszközzé akar és tud is válni a népek közt fennálló egyéb ellentétek békés és egyúttal igazságos elintézésére, addig a bizalom a népek között Genf, szeptember 11. (A Magyarország kiküldött tudósítójától.) A Népszövetség ma délelőtti teljes ülésének megnyitása előtt alkalmam volt beszélni Henry de Jouvenel szenátorral és személyes véleményét, úgyszintén a francia delegáció véleményét tudakoltam tőle Apponyi Albert gróf beszédéről. De Jouvenel ezeket mondta : — Hogy nyíltan beszéljek, nem tartottam egészen helyénvalónak a hangot s ez a francia delegáció véleménye is. Apponyi beszéde túlságosan nacionalista tendenciájú volt, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a Népszövetség ellen is irányult. Véleményem szerint sokkal helyesebb lett volna azt a beszédet nem a mostani ülésszakon, hanem később valamely más alkalommal elmondani. Szerencse, hogy Apponyi gróf nem válaszolt Hymans fejtegetéseire s így ezt az ügyet befejezettnek tarthatjuk. Eltekintve ettől, nem hiszem, hogy a beszéd ártott volna Magyarország és a Népszövetség között levő viszonynak, mégis túlnyomó nagy többséggel szavaztattak meg. Nyilvánvaló bizonyítéka ez annak, hogy a magyar népképviselet a szuverenitás időleges csorbulása ellenére készséggel ragadta meg a Nemzetek Szövetsége által nyújtott segítőkezet és tüntetően nyilvánította bizalmát a Szövetség békepolitikája iránt, amelytől egy jobb jövő virradását várja. — A másik körülmény még érthetőbb szavakkal beszél. Amikor erre rámutatok, legyen szabad tanúságtételre a Magyarországgal határos államok jelenlévő képviselőit felhívnom. Ők bizonyára igazat fognak nekem adni, amikor azt állítom, hogy csakis a Nemzetek Szövetségének akciója és egyidejű közvetítése tette lehetővé, hogy nem lesz kielégítő módon helyreállítható és addig a béke véglegesen biztosítottnak nem mondható. Azok az áldozatok, amelyeket a népeknek a béke helyreállítása érdekében hozniok kell, csak látszólagosak, hiszen mindnyájunk biztonságának — leghatalmasabbakénak épúgy, mint a legkisebbekének is — végeredményben csak egy igazi garanciája van és ez a népeket izgató, súlyos függő problémáknak a méltányosság szellemében való megoldása. A Nemzetek Szövetsége egy ilyen problémának megoldására sikerrel adott példát. Üdvözlöm ezért a Szövetséget szívem egész melegével. Kérem, hogy férfiasan és bátran haladjon tovább ezen az úton és felajánlom cserében a béke ilyen szolgálatára hazám tettrekész közreműködését a jövőben is. Bethlen hatása Bethlen István gróf miniszterelnök mai felszólalása húsz percet vett igénybe és mérsékelt hangjával általánosan jó hatást keltett. De nemcsak a nagyantant delegátusai fogadták rokonszenvesen, hanem a kisantant padjain sem hangzott fel ellene megjegyzés. Különösen nagy tetszést keltett a beszédnek az a része, amelyben a magyar miniszterelnök a morális leszerelés nagy jelentőségét hangsúlyozta s mikor azt fejtegette, hogy minden ország életében a legjobb biztosítéka a békének az igazi demokrácia meghonosítása. Beszéde vérén sokan melegen gratuláltak neki, köztük Parmoor lord angol és Jouvenel francia delegátusok. — Értesülésem szerint Apponyi Albert gróf tegnapelőtti beszéde nemcsak a kisantant körében gyakorolt kedvezőtlen benyomást, hanem a Népszövetség tanácsának tagjaira is. A tanács zárt ajtók mögött tartott ülésén, amikor a katonai ellenőrzés és a leszerelés kérdésével foglalkozott, Apponyi gróf felszólalását is megbeszélte s egyhangúlag megbízta Hymans külügyminisztert, a tanács elnökét, hogy ő válaszoljon Apponyinak nyílt ülésen. A belga külügyminiszter ehez tegnap kikérte Motta elnök előzetes engedélyét és meg is kapta. Hymans válasza hangban rendkívül hatérázott, de a végletekig udvarias volt. Beszéde során a belga külügyminiszter tüzetesen ismertette a népszövetségi tanács tárgyalásainak módját a kisebbségi kérdésben és kiemelte, hogy a Népszövetség titkárságának ez a probléma sok gondot okoz, mert sokszor kénytelen vele foglalkozni és mindig céltudatos munkát végzett. (G. A.) sikerült Székés és atéltányos alapon elintézni Magyarország és szomszédai között az elergőiekat okozó és függőban levő kérdések egész kössgét. J@uv@neS szerva$@9- Apponyi beszédéről 2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1924. szeptember 12. péntek házépítési szándékaik vannak, most megvalósítsák szándékukat... Hadd lássa az idevetődő idegen, hogy Nyíregyházán akkor is van pénz építői munkára, amikor az talán a legdrágább passzió. De ha nem is építenek mindenfelé a városban, mindenütt legalább tataroznak, hogy a város házai megfelelő csinossághoz jussanak. A városháza ormán aranypiros színekben pompázik a címer, a luteránusok tornya újonnan van festve, puritán szürkére, míg a reformátusok tornya körül mostanában kezdik elszedegetni az építőállványokat. Vájjon mi lesz a gerendák és deszkák vázai alatt ? De fellelkesültek a nyíregyházi zsidók is az általános építési láztól, — mégpedig az ortodox zsidók (akiknek bizonyos része Szabolcsban földműveléssel, ekemunkával foglalkozik) és rövidesen kimondták, hogy új imaházat építenek, — a legnagyobbat Magyarország területén . . . Már maholnap tető alá is kerül a hatalmas építkezés, amely milliárdokba fog kerülni . . . Ugyanakkor a piacot javában tisztogatják a főkapitányság emberei a mindenféle rossz külsejű üzérektől, akik már esztétikai szempontból sem tűrhetők meg egy jubileumát ünneplő város központjában. A vármegye cselédei rendbehozták a megyeház előtt elterülő Bessenyei teret. Az ércbeöntöttségében is merengő szabolcsmegyei gárdista-költő körül eltávolítottak minden gizgazt, bokrot, parkírozták az ügyes megyei kertészek a térséget, — a költő szinte megifjodva, megszépülve nézhet körül megyéje házának környékén. Kültay Miklós, a főispán, mindenben segítségére sietett a város ünnepélyének, bár régi nóta, hogy az ősi Kallóból áthelyezett vármegye és az ifjúságában »stréberkedő« Nyíregyháza még a múlt időkben nem nagyon szerették egymást. — Ugyanekkor a híres országút-építő alispán, Mikecz István, — ama réginagy alispánok* egyenes utóda, — utolsó szemléit tartja a vármegye országos nevezetességű kőútai felett. Hordják a tokaji kőbányából a finom jó bazaltkövet a megyei előfogatok, hogy az esetleges hiányokat idejében pótolják. Hátha eszébe jut valamely kiállítási vendégnek a vármegyében is körülnézni, és Szabolcs ne valljon szégyent az ifjú Nyíregyháza mellett.• Valamikor, amikor szerettük a szép szavakat, a magyar Kaliforniának nevezték Nyíregyházát, és a környékét. Igaz, hogy száz esztendő alatt meggazdagodott, felépült, empiriummá lett ez a város, de ne felejtsük el, hogy ez mind nem csupán a va£ véletlenségnek köszönhető, hanem annak a nevezetes körülménynek is, hogy a nyíregyházi őslakosságnál szorgalmasabb, józanabb,garast becsülőbb nép alig lakik Magyarországon. Most már ez őslakosság magyarsága ellen sem emelhető kifogás, azok a görbe hajfésűs öreg tanyai parasztok, akik a magyar nyelvet a tót szóval keverték, rég eltünedezőben vannak. A tanyák telve magyar iskolákkal, a numerus clausus csúfot vallott Nyíregyházán a Kosstrtós-főgimnázium révén, ahová valláskülönbség nélkül minden jelentkezőt befogadtak szeptember elején. Művelődni, tanulni akar itt mindenki. Tudományos és legújabb szépirodalmi könyveket olvasnak az iparosok is. Álmélkodva kell körülnézni ebben a nagyra növekedett városban. Hová jutott száz esztendő alatt az egykori kis falu néhány száz lakosával ! Ötvenezer főnyi lakosságot számláló palotasoros nagyvárosig a becsület és a munka révén ______________________________(Kr. Gy.) n „A gazdagok nem hoznak elég áldozatot a népjóléti és közegészségügyi intézményekért" Vass miniszter beszéde Székesfehérváron Székesfehérvár, szeptember 11 (A Magyarország tudósítójának telefon jelentése) Vass József helyettes miniszterelnök megjelenet a Fejér vármegye közadakozásából épült gyermekkórház felavató ünnepségén, ahol az üdvözlések után beszédet tartott. Megjelenésével — úgymond — dokumentálni akarta, hogy mennyire szívén viseli a magyar kormány az ország közegészségügyét. Elmondotta a miniszter, hogy lentjárt az Alföldön és ott szomorúan tapasztalta, hogy a gazdagon semmiféle áldozatot nem hoznak kórházak építésére és általában népjóléti és társadalmi intézmények fejlesztésére. — Folyton azt mondják, — folytatta a miniszter, — hogy az állam segítsen, mert ez az állam kötelessége. Ki kell jelentenem, hogy az állam nincs abban a helyzetben a legjobb akarat mellett sem, hogy segíthessen. — El kellett ezt mondanom, — végezte be beszédét Vass József miniszter, — mert az ország több vidékéről kérnek támogatást közegészségügyi intézmények létesítésére, sajnos azonban, ezeket a kéréseket legnagyobbrészt nem tudjuk teljesíteni.