Magyarország, 1924. szeptember (31. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-12 / 189. szám

l­I ........... ...................................... . . I ,1 —1—uiiiiiLMmigmiMarummMMgM A magyar Kalifornia ünnepe Norman ünnepli meg Nyíregyháza százesztendős jubileumát ? — Mindenütt építenek, a városban Új templomok, paloták, hivatalok épülnek. — Egy kis telep­vényes falunak karrierje száz esz­­­­tendő alatt ünnepségek. Lesz ünnepélyes városi közgyűlés a leg­nagyobb magyar ágostai evangélikus templomban ; lesz országos nagyvásár ama ősi alakjában, amilyen valaha a nyíregyházi vásár volt és két napig tartott; felvonulnak a híres tűzoltók, akik ezelőtt huszonöt esztendővel már­­olimpiászt­ nyertek, hazahozván a milánói nemzetközi versenyről az első aranyérmet... Kereskedők, iparosok, gazdák készülődnek, hogy meg­mutassák a remélhetőleg idetóduló idegeneknek kin­cseiket, javaikat, produktumaikat. (Termett is annyi krumpli és tengeri az idén, hogy szeme-szája elállhat a nem idevalósinak !)* Már a város külsején is meglátszik, hogy valami rendkívüli események készülődnek. A vasúti állo­másról befelé vezető úton sokfelé piroslanak tégla­rakások, épülő házak, emelkedő tetők. Nyíregyháza épít, amikor sehol sem építenek az országban, mert a városi polgárság körében már hónapokkal előbb mozgalom indult meg, hogy mindazok, akiknek Nyíregyháza, szeptember 8. (A Magyarország kiküldött­ munkatársától.) Mos­tanában nem kell attól tartani a Nyíregyházát kö­rülvevő sóstói erdő bolyongóinak, hogy valamelyik ágról akasztott ember pottyan a nyakukba, megbe­csülik itt magukat a szegény kétségbeesettek is, mert a jubiláns hangulat némi jókedvvel van össze­kötve: — ugyan ki hitte volna, hogy száz esztendőt élünk ezen a nyugtalan, futó homokon épségben, egészségben !­­ Igaz, hogy beköszöntött az ősz a város környé­kére, a kertekben reggelenként a cinke füttyent, a fa­levelek mind nagyobb szerelmet éreznek korán földre hullott társaik iránt, olykor nekiered az eső, hogy megrothassza azt a kevés szőlőt is, amely az idén termett az Oros felé eső nyilasokban , de idebent a városban e kis dolgokat most senki sem veszi észre a nagy dolgok mellett. Szombaton, szeptember 13-án nyílik meg ünnepélyesen a százéves város kiállítása, hogy két héten keresztül egymást érjék a különböző k végrehajtásának. Mert hiszen nyilvánvaló, hogy akármennyit vitatkozunk is ma róla, akármennyi formulát dolgozunk is ki érdeké­ben, ez mindaddig pium desiderium marad, amíg nincs me­g a morális leszerelés a lelkek­ben. " — Annak az állításomnak illusztrálására, hogy az erkölcsi leszerelés folyamatát Közép- Európában a Nemzetek Szövetségének akciója indította meg, két körülményre óhajtom fel­hívni figyelmüket. Az egyik az, hogy azok a törvényjavaslatok, amelyek a Nemzetek Szö­vetségének akciója folytán a magyar parlament elé kerültek, noha Magyarország pénzügyi ügy­vitelének szigorú ellenőrzését tartalmazzák, amelyek száma — és ez nem túlzás — a százat is jóval meghaladta. A Nemzetek Szövetségé­nek közbenjárása nélkül ez bizonyára nem lett volna lehetséges. Vagy szóljak-e arról, hogy a Szövetség akciója óta kezd Közép-Európában a nemzetközi forgalom és a kereskedelmi poli­tika terén is a rideg elzárkózás szelleme eny­hülni ; és ha eleinte még csak félénken tárul­tak fel és talán még csak egyes mellékbejára­tok, lehet-e kétség aziránt, hogy a kölcsönös gazdasági érintkezés, az üzletkötés sűrűsödésé­vel, az érdekek összefonódásával napról-napra mindjobban tágulnak majd a rések, amelyek a rideg gazdasági elzárkózás rendszerén — a há­borító szellem e maradványán —­ máris ültettek és amelyek a jövő békéjének fentartására to­vábbi biztosítékokat adni a legalkalmasabbak lehetnek ? — Nincs kétség aziránt, hogy a Nemzetek Szövetsége­ a Magyarország pénzügyi újjáépí­tése érdekében kifejtett nagy munkájával nem­csak Közép-Európának gazdasági talpraállí­­tását vitte előbbre. —De még igen sok a tennivaló. A világ mindenütt tele van gyűjtőanyag­­gal.­­ A kérdéseknek egész tömege rendezetlen m­ég Közép-Európában is. Amíg látható tettek nem bizonyítják és amíg ezek világánál a né­peket valóban át nem hatja annak biztos tu­data, hogy a szabadság és az egyenlőjogúság elve a nemzetközi életben is újból uralomra juthat, amíg még kételyek merülhetnek fel, hogy a Nemzetek Szövetsége igazán hatékony eszközzé akar és tud is válni a népek közt fennálló egyéb­ ellentétek békés és egyúttal igazságos elintézésére, addig a bizalom a népek között Genf, szeptember 11. (A Magyarország kiküldött tudósítójától.) A Népszövetség ma délelőtti teljes ülésének megnyitása előtt alkalmam volt beszélni Henry de Jouvenel szenátorral és személyes vélemé­nyét, úgyszintén a francia delegáció vélemé­nyét tudakoltam tőle Apponyi Albert gróf be­szédéről. De Jouvenel ezeket mondta : — Hogy nyíltan beszéljek, nem tartottam egészen helyénvalónak a hangot s ez a francia delegáció véleménye is. Apponyi beszéde túlsá­gosan nacionalista tendenciájú volt, ami egyút­tal azt is jelenti, hogy a Népszövetség ellen is irányult. Véleményem szerint sokkal helyesebb lett volna azt a beszédet nem a mostani ülés­szakon, hanem később valamely más alkalom­mal elmondani. Szerencse, hogy Apponyi gróf nem válaszolt Hymans fejtegetéseire s így ezt az ügyet befejezettnek tarthatjuk. Eltekintve ettől, nem hiszem, hogy a beszéd ártott voln­a Ma­gyarország és a Népszövetség között levő viszonynak, mégis túlnyomó nagy többséggel szavaztattak meg. Nyilvánvaló bizonyítéka ez annak, hogy a magyar népképviselet a szuverenitás időleges csorbulása ellenére készséggel ragadta meg a Nemzetek Szövetsége által nyújtott segítőkezet és tüntetően nyilvánította bizalmát a Szövetség békepolitikája iránt, amelytől egy jobb jövő virradását várja. — A másik körülmény még érthetőbb szavak­kal beszél. Amikor erre rámutatok, legyen szabad tanúságtételre a Magyarországgal ha­táros államok jelenlévő képviselőit felhívnom. Ők bizonyára igazat fognak nekem adni, ami­kor azt állítom, hogy csakis a Nemzetek Szö­vetségének akciója és egyidejű közvetítése tette lehetővé, hogy­­ nem lesz kielégítő módon helyreállítható és addig a béke véglegesen biztosítottnak nem mondható.­­ Azok az áldozatok, amelyeket a népek­nek a béke helyreállítása érdekében hozniok kell, csak látszólagosak, hiszen mindnyájunk biztonságának — leghatalmasabbakénak ép­­úgy, mint a legkisebbekének­­ is — végered­ményben csak egy igazi garanciája van és ez a népeket izgató, súlyos függő problémák­nak a méltányosság szellemében való meg­oldása. A Nemzetek Szövetsége egy ilyen problé­mának megoldására sikerrel adott példát. Üd­vözlöm ezért a Szövetséget szívem egész mele­gével. Kérem, hogy férfiasan és bátran halad­jon tovább ezen az úton és felajánlom cserében a béke ilyen szolgálatára hazám tettrekész közreműködését a jövőben is. Bethlen hatása Bethlen István gróf miniszterelnök mai felszólalása húsz percet vett igénybe és mérsé­kelt hangjával általánosan jó hatást keltett. De nemcsak a nagyantant delegátusai fogad­ták rokonszenvesen, hanem a kisantant pad­jain sem hangzott fel ellene megjegyzés. Különösen nagy tetszést keltett a beszéd­nek az a része, amelyben a magyar minisz­terelnök a morális leszerelés nagy jelentő­ségét hangsúlyozta s mikor azt fejtegette, hogy minden ország életében a legjobb biztosítéka a békének az igazi demokrácia meghonosítása. Beszéde vé­r­­én sokan melegen gratuláltak neki, köztük Parmoor lord angol és Jouvenel francia dele­gátusok. — Értesülésem szerint Apponyi Albert gróf tegnapelőtti beszéde nemcsak a kisantant kö­rében gyakorolt kedvezőtlen benyomást, ha­nem a Népszövetség tanácsának tagjaira is. A tanács zárt ajtók mögött tartott ülésén, ami­kor a katonai ellenőrzés és a leszerelés kérdésé­­vel foglalkozott, Apponyi gróf felszólalását is megbeszélte s egyhangúlag megbízta Hymans külügyminisztert, a tanács elnökét, hogy ő vá­laszoljon Apponyinak nyílt ülésen. A belga külügyminiszter ehez tegnap kikérte Motta el­nök előzetes engedélyét és meg is kapta. Hy­mans válasza hangban rendkívül haté­­­rázott, de a végletekig udvarias volt. Beszéde során a belga külügyminiszter tüzetesen ismertette a népszövetségi­ tanács tárgyalásainak módját a kisebbségi kérdésben és kiemelte, hogy a Népszövetség titkárságá­nak ez a probléma sok gondot okoz, mert sok­szor kénytelen vele foglalkozni és mindig cél­tudatos munkát végzett. (G. A.) sikerült Székés és atéltányos alapon elintézni Magyarország és szomszédai között az elerg­őiekat okozó és f­üggőban levő kérdések egész kös­sgét. J@uv@neS szerva$@9- Apponyi beszédéről 2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1924. szeptember 12. péntek házépítési szándékaik vannak, most megvalósítsák szándékukat... Hadd lássa az idevetődő idegen, hogy Nyíregyházán akkor is van pénz építői mun­kára, amikor az talán a legdrágább passzió. De ha nem is építenek mindenfelé a városban, mindenütt legalább tataroznak, hogy a város házai megfelelő csinossághoz jussanak. A városháza ormán aranypiros színekben pompázik a címer, a luteránu­­sok tornya újonnan van festve, puritán szürkére, míg a reformátusok tornya körül mostanában kezdik el­­szedegetni az építő­állványokat. Vájjon mi lesz a gerendák és deszkák vázai alatt ? De fellelkesültek a nyíregyházi zsidók is az általános építési láztól, —­ mégpedig az ortodox zsidók (akiknek bizonyos része Szabolcsban földműveléssel, ekemunkával foglalko­zik) és rövidesen kimondták, hogy új imaházat épí­tenek, — a legnagyobbat Magyarország területén . . . Már maholnap tető alá is kerül a hatalmas építkezés, amely milliárdokba fog kerülni . . . Ugyanakkor a piacot javában tisztogatják a főkapitányság emberei a mindenféle rossz külsejű üzérektől, akik már eszté­tikai szempontból sem tűrhetők meg egy jubileumát ünneplő város központjában. A vármegye cselédei rendbehozták a megyeház előtt elterülő Bessenyei teret. Az ércbeöntöttségében is merengő szabolcsmegyei gárdista-költő körül el­távolítottak minden gizgazt, bokrot, parkírozták az ügyes megyei kertészek a térséget, — a költő szinte megifjodva, megszépülve nézhet körül me­gyéje házának környékén. Kültay Miklós, a főispán, mindenben segítségére sietett a város ünnepélyének, bár régi nóta, hogy az ősi Kallóból áthelyezett vármegye és az ifjúságában »stréberkedő« Nyíregy­háza még a múlt időkben nem nagyon szerették egymást. — Ugyanekkor a híres országút-építő alispán, Mikecz István, — ama régi­­nagy alispá­nok* egyenes utóda, — utolsó szemléit tartja a vármegye országos nevezetességű kő­útai felett.­­ Hordják a tokaji kőbányából a finom jó bazaltkö­vet a megyei előfogatok, hogy az esetleges­­ hiányo­kat idejében pótolják. Hátha eszébe jut valamely kiállítási vendégnek a vármegyében is körülnézni, és­ Szabolcs ne valljon szégyent az ifjú Nyíregy­háza mellett.• Valamikor, amikor szerettük a szép szavakat, a magyar Kaliforniának nevezték Nyíregyházát, és a környékét. Igaz, hogy száz esztendő alatt meggaz­dagodott, felépült, empiriummá lett ez a város, de ne felejtsük el, hogy ez mind nem csupán a va£ véletlenségnek köszönhető, hanem annak a neve­zetes körülménynek is, hogy a nyíregyházi ősla­kosságnál szorgalmasabb, józanabb,­­garast becsü­lőbb nép alig lakik Magyarországon. Most már ez ősla­kosság magyarsága ellen sem emelhető kifogás, azok a görbe hajfésűs öreg tanyai parasztok, akik a magyar nyelvet a tót szóval keverték, rég eltü­nedezőben vannak. A tanyák telve magyar iskolák­kal, a numerus clausus csúfot vallott Nyíregyházán a Kosstrtós-főgimnázium révén, ahová valláskülönb­­­­­ség nélkül minden jelentkezőt befogadtak szeptem­ber elején. Művelődni, tanulni akar itt mindenki. Tudományos és legújabb szépirodalmi könyveket ol­vasnak az iparosok is. Álmélkodva kell körülnézni ebben a nagyra növekedett városban. Hová jutott száz esztendő alatt az egykori kis falu néhány száz lakosával ! Ötvenezer főnyi lakosságot számláló palotasoros nagyvárosig a becsület és a munka révén­ ______________________________(Kr. Gy.) n­­ „A gazdagok nem hoznak elég áldozatot a népjóléti és közegészségügyi intézményekért" Vass miniszter beszéde Székesfehérváron Székesfehérvár, szeptember 11 (A Magyarország tudósítójának telefon jelentése) Vass József helyettes miniszterelnök megjelenet a Fejér vármegye közadakozásából épült gyermekkór­ház felavató ünnepségén, ahol az üdvözlések után beszédet tartott. Megjelenésével — úgymond — do­kumentálni akarta, hogy mennyire szívén viseli a magyar kormány az ország közegészségügyét. Elmondotta a miniszter, hogy lentjárt az Alföl­dön és ott szomorúan tapasztalta, hogy a gazdagon semmiféle áldozatot nem hoznak kórházak építésére és általában népjóléti és társadalmi intézmények fejlesztésére. — Folyton azt mondják, — folytatta a minisz­ter, — hogy az állam segítsen, mert ez az állam kötelessége. Ki kell jelentenem, hogy az állam nincs abban a helyzetben a legjobb akarat mellett sem, hogy segíthessen. — El kellett ezt mondanom, — végezte be be­szédét Vass József miniszter, — mert az ország több vidékéről kérnek támogatást közegészségügyi intéz­mények létesítésére, sajnos azonban, ezeket a kéré­seket legnagyobbrészt nem tudjuk teljesíteni.

Next