Magyarország, 1924. szeptember (31. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-13 / 190. szám
w/cnid 1z** 57^ f /r"y/w, **■»..% ....., _.... ^ ^___IX ?■ Ára 2000 korona IXfet MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1924 SZEPTEMBER 13. SZOMBAT______________XXXI. ÉVFOLYAM 190. SZÁM Tanácskoznak . Tanácskozások kezdődtek a tőzsdedolgában És örülni kell, hogy egyáltalában kezdődött valami , ha egyelőre csak tanácskozás is. Mert eddig nem is tanácskoztak arról, hogy mint gurul lefelé egy óriási nemzeti vagyon a tőzsdei árfolyamok ranglétráján, nem is tűzték napirendre ezt a kérdést, amelyet a katasztrofális áresések pusztító hatása napirendre tűzött . . . nemcsak azoknál a nagyon sokaknál, akiknek van értékpapírjuk, hanem azoknál a még többeknél is, akik soha életükben nem jártak a tőzsde táján. Most mégis kezdődik valami és reméljük, hogy talán történik is valami, és hogy nem nézik továbbra is ölhetett kezekkel a kurzusoknak azt a haláltáncát, ami oly régóta folyik. Magyarázatokban,óh, magyarázatokban nem volt hiány. Magyarázatokban általában soha sincs hiány és nincs hiány olyan bölcs megállapításokban sem, hogy »ennek így kellett történni*, vagy hogy »ha majd ez és az megváltozik, akkor végre a tőzsde is megváltozik*. Egy időben azt mondták, hogy a londoni konferencia hullámlökései majd viszszalökik régi rangjukra az árfolyamokat; hónapokig hallottuk, hogy csak a Ruhrkérdésnek kell megenyhülni — aztán hegyen-Völgyön lakodalom. Stabilizálódjon csak a korona, mondták sokáig, akkor rendbe jön a tőzsde is. Hát a londoni konferenciának vége lett, a Ruhr-probléma enyhült, a korona stabilizálódott ... az értékpapírok azonban estek tovább és kiderült, hogy még azoknak sincs igazuk, akik azt konstatálták, hogy »lefelé már nincs fantázia«. Bizony, volt lefelé is fantázia — a papírok estek és vagyonokat, jövedelmeket, egzisztenciákat rántottak magukkal a mélységbe, nagy egzisztenciákat is, főleg azonban tízezreit és tízezreit a kisegzisztenciáknak, akiket összetört, letaposott a drágaság és összetört a munkanélküliség, ami sohasem bontakozhatott volna ki oly rémes arányokban, ha a vállalkozás nem kap halálos sebet a tőzsdén. Nagyon örvendetes, hogy végre megszűnik az a csodálatos passzivitás, ami passzív ellenállásnak” az az egészen furcsa formája, amelyet eddig a pénzügyi kormány és a nagybankok tanúsítottak ezen a ponton. De ne adjanak kortörténelmi helyzetmagyarázatot, mi volt a krízis oka — mert ma igazán csak az érdekel mindenkit, hogy mi vet véget a krízisnek. Nem szívesen írjuk le ezt a szót, hogy felelősség, hisz az utóbbi esztendőkben ennek a szónak súlyos belső tartalma elkopott a mindennapos használatban , pedig igenis, a felelősség kényszerítő hatalmának kell áthatni ezeket a tárgyalásokat, ott van a felelősség minden tényezőn, a kormánytól a nagybankokig, a felelősség a múltakért, amiről most ne beszéljünk, de a felelősség a jövőért is, amiről igenis beszélni kell. Súlyos válságok forgatagán sodródunk keresztül, egyre nagyobb a tét, amely kockán van — egyre nagyobb az emberek felelőssége is. Azt a szanálási akciót, amelyről hivatalos szanálás közben megfeledkeztek , az élő közgazdaság szanálását a tőzsdén kell megkezdeni. Ma még lehet , de ne tanácskozzanak sokáig, mert az idő veszedelmesen múlik Ausztria nem csatlakozik a kisantanthoz . Bécs, szeptember 12. (A Magyarország tudósítójának telefon jelentése.) Mielőtt Seipel kancellár elutazott Genfbe, Bécsben hírek keringtek, hogy a Népszövetség ülésezése alkalmából az ott lévő kisantant képviselőkkel tanácskozni fog Ausztria csatlakozásáról. Ma Berlinből jöttek ilyen jelentések, sőt a német fővárosban már befejezett dolognak tartják, hogy az osztrák köztársaság belép a kisantant álllamszövetségébe. Tudósítónk illetékes helyen járt felvilágosításért s azt a választ kapta, hogy ezekből a hírekből egy árva szó sem igaz. Ausztria nem gondol arra, hogy egy politikai szövetséghez csatlakozzék, amelynek feladata és érdekei ellentétesek Ausztria érdekeivel, az osztrák szövetségi kormánynak és az osztrák államnak van elég gondja és baja. Gazdasági csatlakozásról sem lehet szó, ami érthető is, hiszen az utódállamok gazdasági érdekei mások, mint az osztrák gazdasági érdekek. Tényleg voltak és lesznek tárgyalások Genfben Ausztria képviselői és a kisantant miniszterei között a kereskedelmi kapcsolat élénkítése céljából, ezekre a konferenciákra azonban nagy tévedés volna messzemenő reménységeket építeni, mert a kisantant országai egész vámtörvényhozásukban arra törekszenek, hogy olyan fegyverek legyenek a kezükben, amelyekkel a kereskedelmi szerződés fejében túlcsigázott engedményeket lehet kierőszakolni. " Szeptember végére várja Ripka kormánybiztos az élelmezési cikkek olcsóbbodását Azért nem árulja el terveit, hogy megakadályozza az érdekeltségek aknamunkáját (A Magyarország tudósítójától.) A főváros közélelmezésének kérdése áll most az érdeklődés előterében. Ripka Ferenc kormánybiztos programbeszédében is a legfontosabb pontként a főváros ellátásának megjavítását, az élelmezés olcsóbbá tételét jelölte meg. A programbeszéd óta eltelt néhány nap és semmiféle konkrét részlet a kormánybiztos tárgyalásairól nem jutott nyilvánosságra és így felkerestük ma a kormánybiztost hivatalában. Kora reggel óta egymásnak adják a kilincset a különböző látogatók, akiknek egy része pusztán csak udvariassági kötelességének tesz eleget és üdvözli hivatalba lépésekor, mások viszont már különböző ajánlatokat és indítványokat terjesztenek elő. Ma délben jelent meg az új városházán József Ferenc főherceg is és tárgyalt mintegy félóra hosszat a kormánybiztossal. A hosszú tartózkodás arra mutat, hogy e látogatásnak nem volt csupán üdvözlő jellege. Ugyancsak ma délelőtt fogadta a kormánybiztos Balkányi Kálmán dr., az, QMKE ügyvezető igazgatóját is, aki a kereskedők néhány kérelméről informálta őt. A Magyarország munkatársa mindenekelőtt azt a kérdést intézte Ripka Ferenchez, hogy milyen irányban igyekszik Budapest közellátását megjavítani, s a következő választ kaptuk: — Sajnos, nem áll módomban tárgyalásaim menetéről, előterjesztéseimről és az eddigi eredményekről már most részletes információkat adni. El akarom kerülni ugyanis, hogy a részletek idő előtt nyilvánosságra kerüljenek és ezáltal meginduljon a különböző érdekeltségek aknamunkája, amellyel terveimet elgáncsolni igyekeznék. Azt közölhetem azonban, hogy a legerélyesebben folytatom a megindított akciót. Állandó érintkezésben vagyok az illetékes kormánykörökkel és tárgyalásaim a legteljesebb sikerrel biztatóak. Nem az a célom, hogy egy-egy efemer értékű úgynevezett olcsó akciót rendezzek egyik vagy másik élelmezési cikkben. Gyökeresen akarom ezt a kérdést rendezni, mert félek attól, ha Budapest közellátásán erőteljesen nem lendítünk, nagyon nehéz és szomorú tél elé nézünk. Igyekszem elérni, hogy az egyes élelmicikkek behozatalának útjábaa álló magas vámok a szükséghez képest mérsékeltessenek. Arra is törekszem, hogy a vidékről való felhozatal megkönnyebbítése érdekében különböző tarifális kedvezményeket eszközöljek ki. Arra a kérdésünkre, hogy a belügyminiszter által megkívánt városi üzemmegszüntetés mennyiben érinti a közélelmezést, a kormányf’biztos a következőket mondotta: — A belügyminiszteri rendelet azt mondja, hogy azok a városi üzemek, amelyek a kisiparosság érdekeit sértik és amelyeknek városi kezelésben tartását közérdek , nem kívánja, meg kell szüntetni. Már ebből is látható, hogy e rendelet nem intencionálja a fontos közérdeket képviselő községi élelmiszerüzemek és a kenyérgyár megszüntetését. Éppen ellenkezőleg, ezeket a községi jól bevált üzemeket fejleszteni kívánom oly sokra, hogy nivellálólag tudjanak hatni a helyi piacra s ezáltal törhessük le a mutatkozó kinövéseket. Ezek az üzemek a mi erősségeink, fegyvereink és ezeket a lakosság ellátásának biztosítása érdekében kezünkből ki nem adhatjuk. .Végül arra a kérdésünkre, hogy mikorra remélik, hogy a közönség érezni fogja akciójának hatását, a kormánybiztos a legnagyobb bizakodás hangján a következőket mondotta: — A tejellátás érdekében már ma tárgyalunk a budapesti tejvállalatok képviselőivel és e téren a legrövidebb időn belül remélek eredményt. Általánosságban is azonban mondhatom, hogy szeptember hó végén sok minden fontos közélelmezési cikk határozott olcsóbbodását remélem elérhetni. A városok háztartása rendbehozható az állam által átengedett jövedelmekből Lukács Ödön nyilatkozata a városok nyíregyházai kongresszusáról (A Magyarország tudósítójától.) Nyíregyházán holnap kezdődnek a centennáris ünnepségek, amelyek során vasárnap a városok kongresszusa kerül napirendre. Az ünnepségen és a kongresszuson a pénzügyminisztert Lukács Ödön miniszteri tanácsos, a községi és városi háztartási osztály vezetője fogja képviselni. Lukács miniszteri tanácsom elismerten elsőrangú szakember. Lukács Ödön a kongresszuson napirendre kerülő kérdésekre vonatkozólag a következőképpen nyilatkozott a Magyarország munkatársa előtt: ... r. A városok nyíregyházai kongresszusán többek között szóba fog kerülni a városok hőstartásának rendezése is. Miután a kormány bizonyos erőforrásokat engedett át a városoknak, nevezetesen a kereseti adót, a bor- és húsfogyasztási adót, az italmérési illetéket és más jövedelmeket, egyben megszüntette az államsegélyt. Ha a városok a kapott erőforrásokat kellő mértékben kihasználják, akkor a jövőben nem lesznek rászorulva az állam támogatására. Az első időben természetesen mutatkoztak bizonyos átmeneti jellegű bajok, minthogy a szükséglet jelentkezett, de a bevételekhez a városok rögtönnem jutottak hozzá; ezeknek az átmeneti nehézségeknek elkerülésére engedte meg a pénzügyminiszter, hogy az átmeneti ne