Magyarország, 1925. július (32. évfolyam, 144-169. szám)
1925-07-05 / 148. szám
Július 4-ike az amerikai nemzet születésnapja is egyszersmind kiindulópontja azoknak a forradalmaknak, melyek megteremtették a demokrácia uralmát. Az Egyesült Államokban minden évben kitörő jókedvvel, tömérdek rakétával és lövöldözéssel ünnepült meg ezt a napot, Amerikán kívül azonban csak egy ország van, amely megüli Amerika nagy szabadság-ünnepét és ez Magyarország. Hasonlóképpen Amerikán kívül csak egy város van, ahol Washingtonnak szobrot állítottak, és ez Budapest. Az a szeretet azonban, amely Amerika és Magyarország között tapasztalható, — sajnos, meglehetősen egyoldalú és annyira plátói, hogy a másik fél nem is vesz róla tudomást. A budapesti amerikai követség évrőlévre megjelenik ugyan a Budapesten rendezett amerikai szabadság-ünnepen, mert hívják, s így elmaradnia lehetetlen, — de még egyszer sem hallottuk, hogy a tisztelet, a hódolat és a szeretet magyar kitöréseire ott, a Washingtonszobor lábánál, Amerika képviselői csak egy szót is válaszoltak volna. Heine gyönyörű verset írt arról, hogy a trópusok pálmája szerelmes a norvég fenyőbe, de ezt a szerelmet még a költő is úgy gondolta el, hogy a norvég fenyő is szerelmes a trópusok pálmájába. Egyoldalú szerelmek nem ihletik meg a költőket, még kevésbé a népeket. A kongrua-bizottság új előadója Az országos kongrua-bizottság Szmrecsányi Lajos egri érsek elnöklésével ülést tartott, amelyen a tavasszal elhúnyt Timon Ákos helyére Zsembery István ügyvédet választották meg a bizottság előadójául. Súlyos feltételű kardpárbaj Tegnap délután súlyos feltételű kardpárbaj folyt le a Fodor-vívóteremben Lázár József, a Szózat főmunkatársa és dr. Darvai János ügyvéd között, aki nevét mint Prónay Pál ügyvédje tett© ismertté. Lázár József segédei voltak Rácz Vilmos dr. és Golubovics Zoltán, dr. Lárvai János, Thiry Kálmán dr. és Gábor András. A párbaj 12 igen heves összecsapás után — melyek közben Lázár József karján és mellén, Lárvai Jánosnak pediga fején és bal vállán esett kisebb sérülés — az orvosok véleménye folytán mindkét fél harcképtelenségével végződött. A párbaj után a felek kibékültek. MAGYARORSZÁG Budapest 1925. július 5. vasárnap A szigeten nyár van... Forró kánikulai meleg fürddbi, a Duna-strandot, a véneket,a fiatalokat, az atlétikai klub pályáján futballoznak, pesti polgártársunk sört iszik, miniszterválságot teremt és megold, jó margitszigeti port eszik liptói körözöttel, mert az öntözőkocsiból csak ritkán esik az eső . . . A karszalagos bácsi fölényesen sétál a színésznők, háztartásbeliek, fajvédők és destruktívak, cselédszerzők és háztartásbeli alkalmazottak között, — rendet tart A Margitszigeten nincsen rend ... A postások nagy csinadrattával keserítik az emberek életét, zenekíséretet szolgáltatnaka szeralmesteknek, akik a pesti oldal sűrű bokrai között csókolóznak, mert éristenkém, valahol csak kell csókolózni. Ilyenkor meleg van a szigeten, meleg van a bokrok között is, és különösen meleg van, ha ketten összesírválva tavaszról, szerelemről — és drágaságról beszélnek... A férfi panaszkodik, a nő — nem érti meg... Itt vigasztalan a helyzet. Fent, a romok körül nincsenek ilyen bajok, mert nincsen karszalagos bácsi és nincsen rendőr és — nincsen erkölcsrendészeti kihágás... A mentőautó belátogat néha a szigetre, de komolyabb baj soha nincsen errefelé. Az érvágásokat a szigetklubban a főpincér és séta közben — a barátnők végzik... A tűzoltókra soha nincs szükség, mert a szigeti tüzek — olthatatlanok, a gyújtogatók — testszínű harisnyában, térdig érő áttetsző szoknyában szabadon járnak... Egy kisgazdaképviselő fagylanttal töltött jégcsokoládét eszik, álmélkodik a víztorony, meg a virágóra előtt és a miniszteri bársonyszékről elmélkedik. A szigeti álmok zöldek és unalmasak, mint egy kormánypárti választójogi beszéd... A szigeten nem kötnek üzleteket, mert? — lehet mama üzleteket kötni?... A zenekar körül gyereklányok táncolnak, — ötven-hatvan tánccsuda illeg-billeg órákhosszat fáradhatatlanul, kétségbeejtő félszegen, mert — a nevelőnő eltűnt a barátjával ... Nyolcvankilós mamák szuszognak a padokon, hárman-négyen eülve-főve. arról beszélnek, hogy emelkedett a főzelékfeltét ára, valamelyik színésznőnek négy babája van, az őrnagyné zálogba tette a fehérneműjét és közös ismerősünk a vágott szárnyas kereskedői kényszeregyezkedik ... ______ (cikl) . Blumenthal Roboz Imre igazgatót bízta meg a további tárgyalások vezetésével (A Magyarország tudósítójától.) Ben Blumenthal háromnapos budapesti tartózkodás után tegnap délután visszautazott Marienbadba. Mielőtt elutazott, személyesen tárgyalt a színészek, Színészszövetségi és Színpadi Szerzők Egyesületének vezetőivel. A tárgyalások eredményét összegezve, Blumenthal megadta a továbbiakra vonatkozó direktívákat és Roboz Imre igazgatót bízta meg azzal, hogy a tárgyalásokat folytassa és azokat minél előbb befejezéshez juttassa. A Magyarország munkatársa megkérdezte Roboz Imre igazgatót, hogy mik a tervei! Roboz a következőket válaszolta: — A hét véget ért és így most már az idő rövidsége miatt a holnapi napra nem ülhetünk össze újabb tárgyalásra a színészekkel. Véleményem szerint az igazgatók a jövő hét elején alkalmat fognak keresni arra, hogy a színészeket újabb tárgyalásra bírják. Az Új Magyarország » nem Új Magyarország A Magyarország tek. Szerkesztőségének Budapesten Tisztelettel kérjük a tekintetes Szerkesztőséget, b. lapjuk 1. hó 4-iki számában megjelent »Haller Istvánt beperelték az Új Magyarország kétszeri eladása miatt« című cikkükkel kapcsolatban a következőket közölni: A Haller István képviselő úr által szerkesztett soj Magyarország: nem azonos a most megjelenő hasonnevű politikai hetilappal, mivel az előbbi mint havi folyóirat, 145538/1924—XI. számú polgármesteri határozattal megszűnt. Az új lapengedélyt 1577/1925— III. M. E. sz. alatt adták ki ez év márciusában s az 31962/1925—XI. sz. polgármesteri véghatározattal vétetett tudomásul. Szívességüket előre is hálásan köszönve, vagyunk Budapest, 1925. VII/4. , teljes tisztelettel az Új Magyarország szerkesztősége . A madarak nyelvén Irta: Szomory Dezső Az alkonyatban a Margitszigeten írorelt tanár úr magányosan ült egy padon, a platánok alatt és súlyos fejét szellőztette, mint egy gazométért, a levegő minden irányában. Fekete kemény kalapja elnyűtten pihent mellette a padon azzal a sajátságos hozzátartozással, mellyel bizonyos ruhaneműért megosztják sorsukat és melankóliájukat tulajdonosaikkal. Nem tudom, magam is valami tárgyi vonzódással ültem le Horeb tanár úr mellé ironikusan, mint ahogy az ember egy ilyen kopasz tudós mellé ül. — Milyen szép feje van a tanár úrnak! — mondottam elérzékenyedve. — Kár, hogy mindig úgy el szokta rejteni, filozofikusan, a kalapja alá. — Szép feje van Theopompusnak és Széchenyi Istvánnak — felelt elhárító szerénységgel és tájékozottam — A szép fej első követelménye, plasztikailag szólván, a szakáll. Az olyan vastag, tömött, bodros szakáll, amilyen például Anacreonnak volt. Hogy úgyszólván abszorbeálja, s fölfalja a bőrt szőrszálai tömegével, amelytől az arc örökre elmerül. Egyébként mivel szolgálhatok? — végezte azzal fölényes idegenkedéssel, amelylyel általában orientalisták ,viseltetnek laikusok iránt. .. — A salamoni időkkel foglalkozván — jegyeztem meg inszinuálóan —, talán lesz olyan kegyes megvilágosítani sötétségeimet egynémely legendával. — Hallja csicseregni a madarakat?— felelte Horeb abban a kérdő formában, mely a tudósok modorában afféle bevezetés szokott lenni. — Hallom, — feleltem érdeklődve, mert a fejünk fölött csakugyan madárfütty hallatszott az ágon. — Ezek rigómadarak — folytatta Horeb tanár úr, — de amelyekről én beszélnék magának, azok egyszerű kis szarkák voltak egy cipruson, Salamon király idejében. Ez egy régi mese, midrászi mese, ha úgy tetszik, s talán maga is hallotta már... Mégis szívesen megismétlem, mert szimbolikus értelme örökbecsű előttem. — Előttem is, — mondottam mindenesetre. — Tehát ezek egyszerű kis szarkák voltak — folytatta Horeb, — egy hímszarrka és egy nőstényszarka, akik egy magas cipruson ültek azon a vidéken, ahol Salamon király temploma fölépült, ön tudja, micsoda világcsodája volt ez a templom. Isten dicsőségére! Az egész Napkelet. Phőniciától Carmániáig csak erről a hallatlan épületről beszélt, mely tizennyolc márványteraszával, egymás fölé építve, a legmagasabb egekig vonta föl csodálatos oszlopsorát, az aranysasok és aranyoroszlánok olyan masszív, tömegével, hogy ez túlszárnyalt minden egyiptomi építkezést és csakugyan annak az elegáns várkastélynak tűnt, amelyet Jehova méltónak fog találni arra, hogy oda végleg beköltözzék. Ez lévén a helyzet, Salamon király , jókedvűen jött ki a kertjébe és leült egy kőpadra, éppen ama ciprus alatt, amelyen a két szarka csicsergett. De mivel innen nyílt a legszebb kilátás is a templomra, a király megelégedetten szemlélte nagy művét, két szőrös kezét dörgölve s csak akkor borult el egy pillanatra, mikor a költségvetés jutott az eszébe, a rengeteg számla, amivel még tartozott részben a fáraóknak a márvány- és arany- tömbökért, részben a tyrusi királynak azokért a kiválasztott és extrafinom cédrus-sudarakért, melyeket ez Libanonból szállított, ab Ophir, ahogy a kereskedők mondják. Le a nap éppen leáldozván az oszlopsorok fölött, • az egész templom, végtelen kőmasszáival, merő aranynak tűnt az égben. .."Mindegy!« kiáltott fel a király elragadtatva, nem fontos, mibe került!« s már kézilantját kapta föl, hogy a legboldogabb»Énekek éneké«-be kezdjen, mikor hirtelen figyelmes lett a madarak hangjára, amelyet tudvalevőleg épúgy értett, mint az emberi beszédet. Pontosan hallotta akkor, amint a feje fölött, a ciprus lombjában, a hímszarka azt mondta a nősténynek: »de nagyra van Salamonaz ő templomával! Holott csak egyet rúgnék a kupoláján, hogy az egész menten fölborulna!« Mire Salamon király éktelen haragra gerjedt, amint azt szokta minden szamárságért , rögtön maga elé citálván a vakmerő csicsergőt, keményen rászólott a madarak nyelvén . »Mit mertél te mondani, te szarka?! Hogy te feldöntöd az én templomomat!?* S már azon volt, hogy agyoncsapja. »Óh királyom« sipongott a szarka, »még ez egyszer könyörült meg rajtam. Hiszen csak azért mondtam az egészet, hogy egy kicsit imponáljak a menyaszonyomnak, párzás ideje közeledvén!:: »Ne eredj!:. felelt elnézéssel a király, bölcsen megértve minden lelki dolgot, még az ilyen kis szarkamadár hiúságát is. S haragja csillapodván, fölkapta alantját, megindult lobogó köpenyével s elment, miközben a madár visszarepült a fára. S mikor ott volt megint a sűrű lomb között az ágon, s megint büszkén a tollát borzongatta, a kis nőstényszarka azt kérdezte tőle: »Mit ' akart tőled a király?.. .Szépen megkért, hogy ne bántsam a 'templomát*, felelte. — Óh, a szemtelen! — mondot* tani. _ ^ . i. — No lássa! — felelt Hóréb tanár. Le hirtelen a kalapja után nyúlt, miközben sértődötten pillantott fel a platánra,, a sárgar. rigók irányában. A Magyarország, Az Est és Pesti Napló tárcái Három, lapunk mai vasárnapi számában a következő szépirodalmi közleményeket találja az Olvasó. ii-A Magyarországban: Babits Mihály: A visszafelé szálló madarak. (Vers.). Lakatos László: A mezítelen férfi. (Kroki.) ‘ ' ’. Szabó Lőrinc: Sugarak érett kalászaival. (Vers.) ■ Szomory Dezső: A madarak nyelvén. (Novella.) ' o. Az Est-ben. * Erdélyi 'József: Orgonavirágt (Vers.). | Szemaházy István: A zöld szó-’ nyeg. (Novella.) A Pesti Napló banJ . Fodor József: Szelídlábú napjaim.(Vers.) K. ' Karinthy Frigyest Felvágott, (Kroki.) 7"" Kosztolányi Dezső: Nagy a reggel (Vers.) Móricz Zsigmondi A drága nóta,(Novella.) Révész Béla: Halálos fiatalok. (Miniatűr.) _ . , A Pesti Napló vasárnapi regényrovatában kezdi közölni : Erdős Renée: A meztelen táncod című regényét és közli napról- napra folytatásokban. !