Magyarország, 1925. augusztus (32. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
a Amerika szanálja Erdély reformátusait Kolozsvár, július 30. f.AMagyarország tudósítójától.) Mst jelentettük tegnap, dr. Macfarland Charles, a református egyházak világszövetségének főtitkára nemrégiben Erdélybe érkezett, hogy az ottani reformátusok helyzetét tanulmányozza. Tanulmányútján jutott el , a főtitkár a szászvárosi Kun Kollégiumba, amelyet éppen most rekviráltak el, megölve ezáltal az erdélyi magyarok kulturális fejlődésének lehetőségét. Macfárland felháborodva konstatálta, hogy az erdélyi reformátusok a román hatóság részéről mennyi bántódást szenvedtek. El is határozta, hogy lépéseket tesz ebben az irányban. Szászvárosból való elutazta után fogadta a sajtó képviselőit, akik előtt ismételten kijelentette, hogy Amerika reformátusai erdélyihittestvéreik segítségére fognak sietni. Három román detektív ellopott egy új cigarettafajtát Temesvári tudósítónk jelenti: A most megnyíló aradi országos mintavásár alkalmából a temesvári dohánygyár új speciális cigarettákat készített, amelyeket a vásár területén Aradina néven fognak árusítani. Tegnap indították útnak az új cigarettákat tartalmazó leplombázott ládákat a temesvári pályaudvarról Aradra. Indítás előtt észrevették, hogy a vágón és benne a ládák fel vannak törve. A rendőrség nyomozni kezdett s több kávéházban és bárban a főpincéreknél már nagymenynyiségű Aradna-t talált. Ezek bevallották, hogy egy detektív feleségétől kapták a cigaretta-újdonságot. A detektív előállított feleségének előadásából pedig kiderült, hogy a temesvári rendőrség három detektívje közösen követte el a vagonfelörést s abból ötvenezer cigarettát loptak el. A detektívek is beismerő vallomást tettek. Mindnyájukat letartóztatták. . Egy kövér Júlia írta: Gellért Mária A büszke és szép szál kovácsot elöntötte a méreg, ha megpillantotta a régi szeretőjét. — Hízik, a cudarja ... Szerette volna jól hátbavágni, hogy megpukkanjon, mint valami nagyon felfújt duda. Igazán kövér volt. Nem akadt se gyerek, se menyecske, se kisasszony, se parasztlány kövérebb a faluban nála. A kovács már nem volt éppen legény, asszony várta otthon, három gyerek anyja. Hanem mikor ezt a kövér lányt meglátta, akkor a régi legény dühösködött benne. Nem kívánta ő azt, hogy mérget igyék, amikor otthagyta, se azt, hogy meghaljon hektikába. De fene látott olyat, hogy egy lány nekiálljon hízni, amikor az udvarné elhagyja. Ha még úgy így kilót hízott volna... Hízott aztán tizet is azóta. Akkor ramgyári rákezdte, szemlátomást duzzadt, máról-holnapra, mint valami fogfájós embernek az arca. Ő lett a falu csúfoltja. Azt mondták : — Búsul a babád, Lőrinc, ayirályán sovány, mint egy fogpiszkalo,. • És röhögtek. Aztán ez is kiment a divatból. Megszokták. Csak a kovács nem szokta meg. Most is elkáromkodta kicsit magát, ahogy a zöldelő földek mellett, a poros országút szélén megpillantotta duzzadó alakját. [Talán p.. • a ‘ u*-? ■ * - jíi/'V-''’ ‘ tíz lépéssel ment előtte. Döcögött.' A kovács elmosolyodott. Odalépett hozzá és azt mondta : — Kár a kövér embernek a láb... A kövér embernek gurulni kéne, mint a hordónak... — Hát bizony jó volna, — nevetett a kövér lány. A kovács megvakarta a tarkóját. — Nem bán ez semmit, — gondolta ámulva, — hát van a szíoin is... De a foga szép fehér, kalapácssor most is ... És izzad. Liheg. A zsebkendőjével legyezi az arcát. Megsajnálja. — Ülj le kicsit, Juliska, — mondja neki, — nagyon sírt a nap, kifut belőled a zsír, — robban elő a szívéből a bosszúság, de aztán, hogy leülnek a gyepre, az árok szélén, komollyá válik az arca. Felkapja a fejét és rátekint: — Mondd meg nekem, mi a csoda történt te veled, hogy úgy meghíztál . Tán nem is hagytalak vóna ott, ha úgy neki nem fogsz annak a csúnya hízásnak. Igaz, hogy ki volt már tervelve a házasságom, merthogy az anyám anynyira rágta a fülemet... de ha látom, hogy te búslakodsz, hogy megyen le a gyönge hús rólad... tán mégis visszatérek hozzád ... Más lány sovány lett volna a te helyedben... te meg híztál... úgy híztál, mint akit fújnak, az egész falu röhögött énrajtam... • A lány mosolyogva hallgatja, mintha nem is ő róla beszélne. A kovács egy pillanatra meg is bökken tőle. Valami furcsa van benne. Rajta. Kívül vagy belül. Olyan, mintha nem is ő volna , hanem csak a kövérre hízott szelleme. Ül az árokparton, fut a verejték róla, nézi a füvet. Töri a fejét. Nehéz gondolkozni ilyen nagy melegben, különösen, ha az ember kövér. Mért is hízott úgy meg , Sohse gondolkodott rajta. Ha kövér, az ember, akkor kényelmes. Már nem szereti a kovácsot. Talán már a régi legényt se, akit egykor szeretett benne. Ezt a három gyerek apját meg éppenséggel nem. S éppen ezért egy pillanatig maga is eltanakodik, hogy mért is hízott hát meg ? Minek a kövérség, ha már nem szereti ? - Akkor szükség volt rá, amikor elhagyta. Ha nem hízott volna meg, akkor meghalt volna. Elvitte volna az a nagy, sötét viharú szél, ami akkoriban fújt benne. Amikor elhagyta ez a Lőrinc, — nem is ez, hanem a régi. Mikor rászakadt a nagy-nagy szomorúság, akkor öt éve, fölment az erdőbe, a házuk felett, be a fák közé és sírt. Ment és sírt. Úgy sírt, ahogy lépett. Nem félt semmitől. Sírt. Talán fel is akasztotta volna magát, ha nincs olyan részeges iparos apja, meg egy anyátlan kis öccse. Arra gondolt, mikor a füvön ült és a fejénél fütyültek a rigók. Olyan elhagyatott volt a német erdőben és a madarak olyan fájósan danultak, bizony, a szíve majdhogy ki nem szakadt. Sokáig ült az erdőben, éhes lett, volt egy darab kenyér a zsebében, meg egy savanyú alma — istentudja honnan, talán a testvérének tette el — most gépiesen nyúlt érte, megette. Barátságos volt hozzá az alma és a kenyér, mint a tündér a mesében, — mintha azt mondta volna: ne búsulj hát, édes lányom... Nem is búsult többet. Egyszerre elmúlt a búsulás a szívéből. De elmúlt minden más is. A testvérkére rá se nézett otthon és az apjára a vállát rángatta. Szombat este kilopott a pénzből, úgyis elkocsmázta, ott pedig nem tudja, mennyi volt, olyan részeg már, mikor fizetni kell. Addig is úgy tett, hogy ebéd legyen az álláson, és ruha néha magának vagy az öcsikének. Most sajtot vett a boltban meg csokoládét. Kérést adott a kisfiúnak. A többit megette. Néha mem is adott. Feküdt a padkán vagy az ágyon, vagy a kertben, nézte az eget és evett. Olyan volt, hogy ha nem eszik, akkor mindyárt megreped a szíve. Eljárt néha a szomszédba süteményt sirtni, s ha egyedül hagyták, marékkal tömte magába a cukros diót, a pillanat alatt benyelt egy kanál lekvárt. A padlót otthon nem sikálta, a pókhálón mosolygott, a szakadást a ruhán nem foltozta be. Minek ? Nem bánt ő már semmit. Lustálkodott. Evett. És ilyenkor nem törődött egyébbel. Tán ettől hízott úgy meg? És Lőrinc azért nem jött vissza hozzá, lám csak. Most már ez a felfedezés se bolygatja meg valami nagyon, most már megszokta nála nélkül az életet, úgy bizony, elég kövér hozzá, hogy ne vigye el a szél. — Meghíztam a búbánattól, — mondja nevetve, mert ha komolyan mondaná, akkor is azt hinné MAGYARORSZÁG budapest, 1925. augusztus 1. szombat Neues Pester Journal, 1925 július 31..Ma megszűnt egy régi »magyar« újság. A Neues Pester Journal, amelynek lapjai fölé mindig odaképzeltük a nagyapák pápaszemét. Talán éppenez volt a véglete ennek a régi pesti orgánumnak, hogy az utóbbi időben már csak pápaszemesek olvasták , ezek pedig egyre" kevesebben vannak. Ötvennégy esztendővel ezelőtt alapította Bródy Zsigmond. A németajkú pesti polgárság, a környékbeli sváb gazdák s Erdély és a Felvidék német lakossága számára készült. Az erdélyi és felvidéki olvasókat elvitte Trianon, a sváb gazdák és a pesti németek fiaipedig már magyar nyelvű lapot olvasnak. A »Journal« számára valóban nemmaradt más mint néhány pápaszem, amely a pesti múlt felé mereng. Pontosan ötezerötszáz ember olvasta a lapot. Hogy ez mit jelent ma, a Sajtó lüktető életében, azt talán magyarázni sem kell. Elmúlt az a kor, amelyben a Journal megszületett s a lap Szerkesztősége ötvennégy év múltán búcsúzik olvasóitól, miután becsülettel teljesítette hivatását. Munkatársai közül nem egy oszlopa lett a magyar hírlapírásnak és irodalomnak. Volt idő, amikor Dóczy Lajos neve jegyezte a vezércikket. Regényei és a híressé vált Alferlei rovata valami benső, családi kapcsolatot teremtett előfizetői között. Holnap az Erzsébet téren ülő öregek már hiába várják a Journal-t. Eltűnt, elmúlt, a régi Pesttel együtt... ______ A Károly körúton is lehet férjhez menni . A VII. kerületi anyakönyvvezetőség Kertész utca 32. szám alól Károly körút 15. szám alá költözik. Csődönkivül A budapesti királyi törvényszéken ma a következő cégek ellen rendelték el a csődönkivüli kényszeregyezségi eljárást: Holzmann Henrik utóda gőzmosógyár (Hunyadi utca 8.) cég és ennek birtokosai Eisenberger Márton és Eisenberger Mártonné. Vagyonfér- ügyelő Boda Gyula ügyvéd. Köv. bej. szeptember 18-ig, egyességi tárgyalás október 7-én 11 órakor Tribusz Gábor törvényszéki bíró előtt Alkotmány ucca 14. III. 49. Grünfeld Illés (Hajó ucca 3.) be nem jegyzett kereskedő, Grünfeld Miksáné és özv. Stahler Salamonné budapesti lakosok. Vagyonfelügyelő Tímár Dezső. Köv. bej. október 14-ig, egyezségi tárgyalások október 29-én déli 12 órakor dr. Nagy István törvényszéki bíró előtt Alkotmány ucca 14., III. 46. A Mátra Ipari, Anyagkereskedelmi Zrt. (Gróf Zichy Jenő ucca 4.) bejegyzett cég csődönkivüli kényszeregyességi ügyében az adós és hitelezők között létrejött egyezség jóváhagyását Csiky Károly törvényszéki bíró megtagadta, mert a részvénytársaság vezérigazgatója az üzletvitel körül csalárdul járt el. Kardos M. és társa (Gróf Zichy Jenő utca 4.) bejegyzett cég és annak egyedüli tulajdonosa, Kardos Miklós ez év április havában kényszeregyességi eljárást kért önmaga ellen, és negyvenszázalékos egyességi kvótát ajánlott fel a hitelezőknek. Orbán József törvényszéki bíró előtt tartották megaz egyességi tárgyalást, ahol a hitelezők kétharmad többsége az ajánlat elfogadása mellett szavazott. A bíróság azonban az egyesség jóváhagyását megtagadta, mert a vagyonfelügyelő és a könyvszakértőjelentéséből megállapítható, hogy az adós cég már ta-valy is passzív volt, a vagyonhiány múlt év végén 45 millió koronát tett ki ez év január havában már 70 millió koronára emelkedett a fedezetlen tartozása. Február havában kétszázmilliónál több értékű árut vásárolt hitelbe, noha korábbi áruraktára sohasem volt nagyobb tizenöt-húszmillió értékűnél. Megállapították, hogy az adós könyveit hanyagul, sokhónapos késedelemmel vezette, az 1924 üzletév eseményeit utólag, az idén könyvelték el. Amikor a kényszeregyességi kérvényt beadta, passzívái már 306 millió koronára emelkedtek és nyilvánvaló, hogy ez csak a rosszhiszemű gazdálkodás eredménye. Pesten csak a külföldiek hurcolkodnak Holnap beköszönt augusztus elseje, a »fertály«, a házbérfizetés és a hurcolkodás dátuma. Valamikor a július végi utcákat hosszú, esetlen bitoroskocsik, szekerek, izzadt munkások, tört lábú székek, begöngyölt tükrök lepték el. Most mindebből semmi sincs. Egyes kapukon megjelent ugyan itt-ott egy: egy fehér cédula, ami a régi jó fertály elsejét juttatja eszünkbe, amikor még a »Kiadó” szövegű fehér cédulák lógtak a kapukon. De ma nem hurcolkodnak az emberek. Megkérdeztük erről az egyik legnagyobb budapesti szállítócég főnökét, aki a következőket mondotta : i' i >-■í w ’ — Békében ötvennégy hatalmas bú •torszállító kocsim forgott Budapesten és a vidéken, most közvetlenül a negyed előtt mindössze ■ . , két kocsim dolgozik. Pesten nem hurcolkodnak az emberek. Nincs pénzük lakást venni. Ez 82 állapot egyre rosszabbodik: a háború óta. A nagy hossz idején volt Valami mozgalom, akkor akadtak felbukkant gazdagok, akik lakást cseréltek, ma azonban az üres lakásnak, — mert már elég sok van ilyen, — nem akad gazdája. Én magam három-négy nagy szép lakásról tudok, amelyek hónapok óta üresen állnak. — Ami mozgalom mégis van, az a vidéki és külföldi üzlet körébe esik. Vidékről még mindig jönnek fel emberek, akik részben álláshoz jutottak, részben állást remélnek. De még többen vannak olyanok, akik megunták a küzdelmet és vidékre költöznek. — A külföldi forgalom is egyre növekszik. Hiszen amióta elvben megnyíltak a határok, sokan vannak, akik magányosan, de olyanok is, akik családjukkal hurcolkodnak külföldre. És bármily csodálatos, a napokban három küföldi család bútorait, szállítottam Budapestre. Még vannak, akik azt hiszik, hogy itt jobb az élet. Az idült székrekedés kórtana és orvoslása Irta: Dr. Izsák Ede. Ára 56 000 kor. _____________Kapható Az Est könyvkereskedéseiben