Magyarország, 1925. augusztus (32. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

› Budapest¡ 1925. augusztus 1. szombat MAGYARORSZÁG3 Csökken a magyar behozatal Ausztriában és míg például 1923-ban az osztrák kivitel a­z egész magyar kivitel 44.12 százalékát tette, 1924-ben az már csak 36.45 százalék volt és 1925 első negyedében 28.29 száza­lék. Ennek a visszaesésnek okait alaposan meg kell vizsgálni,­­ meg­ kell tudni, hogy mennyi ré­sze van abban az osztrák közgaz­dasági­ politikának é­s mennyi a mienknek. Mi nem gondoljuk, hogy magyar részről is lettek volna okok, amelyek az Ausztriába való kivitelt ilyen fokozatosan leszál­lítják, sőt azt hisszük, hogy ma­gyar részről valóban megtörtént minden amna ».'Jó szomszédi vi­szonya­ ápolására, amelynek tartós egészségére Bécsben is annyi lel­kes pohárköszöntő cseng minden ünnepélyes alkalommal. De tisz­tába kell azzal lenni, hogy a jó szomszédi viszony ma mindenek felett a lojális gazdasági viszonyt jelenti Magyarországon csak öröm­mel nézték, mint emelkedik fel a katasztrófák mélységeiből az az Ausztria, amely jó sokáig csak mint a­ régi monarchia táncoló vígözvegye lengette életét, míg maga­ Bécs hói Európa nagy árve­rési csarnoka, hót pedig az európai nagy sikerkonjunktúra fényes köz­ponti csarnoka volt. Nálunk Ausztria gazdasági konszolidáló­dása csak­­örömet keltett, azt a magyar közgazdaság, amennyiben tehette,­­ támogatta , érthetetlen .. .­ . .. v..­. .. volna, ha Ausztria ezzel szemben olyan politikát folytatna, amely a magyar behozatalt gyöngíti. Mi azt hittük, hogy a közös ügyes vi­szony­ felbomlásával véget érnek Ausztria gazdasági kellemetlenke­dései és a közös sors — amely a régi közös politikánál is több gaz­dasági kapcsolatot teremt a két rokonsorsú, feldarabolt ország közt — valóban megteremti azt a jó szomszédi viszonyt, amely nem lehet üres diplomáciai formula. Ezt a formulát a gazdasági barát­ság fényével kell megtölteni és a magyar kormánynak és a magyar érdekeltségeknek tisztában kell lenni kötelességeikkel arra az iga­zán nem várt esetre, ha ezt Auszt­ria nem teszi meg. —­szinte hajlandók vagyunk azt mondani, — még elég szép, ezért a fizetésért. Most aztán fölemelték a napi­díjat — huszonötezer koronára. Úgy, de ezt nem ment olyan köny­­nyen. A korszakalkotó reformon temérdeket kellett tanácskozni. Alázatos instanciákat kellett in­tézni a belügyminiszterhez, a vá­lasz minden reménye nélkül. Mert válasz nem jött. Rengeteg tintát, tollat, papírost kellett elpocsékol­ni, hiába, míg végre most ,előleg, utólagoe jóváhagyás” címen, a né­gyet ki merték kerekíteni huszon­ötre. Az ablakon kosárral döntik ki a bankót s a kulcslyukon potyogta­tok fillér­jét aggasztó figyelemmel számolgatják. Várjon miért ! Hol van ilyenkor az a sok vízdíjból, gázdíjból, villanydíjból s minden­féle adóból begyűjtött, verejtéke­­sen kiizzadt összeg, amelyből any­­agi nélkülözhető intézményt, ál­lást, hivatalt tudnak eltartani?! 24 arany fillér, vagyis négyezer papírkorona volt eddig a fővárosnál a választási névjegyzéket összeíró tisztviselők napidíja. Nem tévedés. Mondd és írd : Négyezer korona ! Ki csudál­­kozik ezek után, hogy a végzett munka is egyenes arányban állt megbízhatóság, pontosság és lel­kiismeretesség tekintetében a­­ napidíjjal. A legutolsó választási névjegyzék, amely ügyvédből or­vost, orvosból kereskedőt, keres­kedőből halottat, halottból élőt csinált s tízezrekre menő jogosult­­földír nevét h­agyta ki a listából. A N. P. Journal komoly és értékes újságja volt az ország németül beszélő polgárainak több mint egy emberöltőn át s igen jelentékeny szolgálatokat tel­jesített a nemzeti és demokratikus eszmék terjesztésében. A magyar irodalom is elismeréssel tartozik neki számos írónk műveinek német nyelven való publikálásáért. Egy nagytudású és finomlelkű publicis­ta, Bródy Zsigmond, közgazdasági szempontból is igen jelentékeny vállalattá emelete a Neues Pester Journal-t, mely egy időben a leg­jobb anyagi viszonyok között ha­ladt előre a lassú, de biztos fejlő­dés útján. Trianonban azonban el­vágták a Journal fájának gyöke­reit : elvesztettük a Bánságot, Bácskát, Erdélyt, a Szepességet és Nyugat-Magyarországot, azt a te­rületet, ahol a Neues Pester Jour­nal közönségének több, mint fele lakott. Előrelátható volt, hogy ennyire megfogyatkozott közönsé­ge nem sokáig tudja a Journalt fentartani, s a mai napon meg is szűnt a tisztes múlttal bíró újság. Sorsa nem példátlan a mai szo­morú időkben : igen sok vállalat enyészett így el, miután fogyasztó­piacát elvették. De egy lap el­enyészte mégis szomorúbb, mint egy másik vállalaté, mert egy lap és közönsége között olyan érzelmi és erkölcsi kötelékek fejlődnek ki az idők folyamán, aminő kötelékek sohasem jöhetnek létre például egy szappangyár és annak fogyasztói között. Néhány ezer ember holnap reggel nem fogja találni a lapot, mely őt az élet eseményeiről az ő felfogásának és ízlésének megfele­lően tájékoztatta. A Journal halá­la egy kulturális érték elvesztését jelenti s ezért jobb sorsra érdemes bajtársunk temetésén megilletődés­­sel emeljük le kalapunkat. Ön érti? Ez a kalap kétszer olyan drága, mint a másik Ez a kalap fele olyan olcsó, mint a másik Ezt a kalapot Pesten vettem Ezt a kalapot Milanóban vettem „Megölték, de visszavitték Lasszába“ London, július 31. Tibeti és kalkutta­ jelentések szerint azok az ellentétek, amelyek a haladó párt és a konzervatívok között már régen megvoltak, most nyílt harcban törtek ki. Katonai lázadást fedeztek fel, amelynek az lett volna a célja, hogy a papsá­got eltávolítsa. Magasállású sze­mélyek állottak a mozgalom élén, többek között a­ dalai laitta testőr­cégének paracsnoka is, aki mene­külni akart, mikor a terv kiderült, útközben elfogták és megölték, fe­jét és kezét visszavitték hosszába. Más hírek szerint egy kínai tábor­nok 10.000 katonával Tibet ellen vonult, ezt a hírt azonban kétel­kedve fogadják. (W. H. E) 5 A kolozsvári pezsgős halál gyanúsítottja az ügyészségen Boeriu dr. tanársegéd továbbra is fogva marad Kolozsvár, július 31. (A Magyarország tudósítójától.) A Pesti Napló­ban ma reggel rész­letesen beszámoltam Nussbaum Mór titokzatos haláláról. Most sincs megállapítva, várjon öngyil­kosság áldozata lett-e a tövisi ke­reskedő. Boeriu Olimp dr. egyetemi ta­nársegéd, akit azzal gyanúsítanak, hogy ő gyilkolta meg a kereske­dőt, a rendőrségről már az ügyész­ségre került, a vizsgálóbíró to­vábbra is fentartotta fogvatartá­­sát. Papp Annus, az a kenyerosleány, aki az első kihallgatások alkalmá­val a tanársegéd mellett mentő val­lomást tett, ma már visszavonta vallomását. A boncolás eredménye után is kizártnak tűnik, hogy Nussbaum öngyilkos lett volna. Kolozsvárt állandó izgalomban tartja Nussbaum titokzatos halála. Vannak, akik Boeriu ártatlansága mellett foglalnak állást, viszont a csoportosított gyam­okok gyilkos­nak tüntetik fel a tanársegédet. (k. t.) ­ Megindul az építkezés , drágítják a kartelek az építőanyagokat (A Magyarország tudósítójától.) Az építkezések megindulásának első hírére akcióba léptek azok a vállalkozások, jobban mondva azok a nagy kartelek, amelyek egyes fontos építőcikkek piacán dominál­nak. Megemlékeztünk már arról, hogy az izzólámpakartel a közel­múltban emelte árait. Most ismét oly híreket kaptunk, hogy a kábelkartel, amely hatalmas vámvédelmet élvez, nagyará­nyú árfelemeléssel lepte meg a piacot. Nem szabad elfelejteni, hogy a Né­metországban és Olaszországban gyártott kábelek, huzalok, — ha a hatalmas vám nem akadályozná — feleáron kerülhetnének a magyar piacra. A kábelkartel, illetőleg az egyes kábelgyárak a pozsonyi kábel­gyár, a Féltén és Guilleaume Ká­bel- és Sodronygyár, valamint az Első Magyar Kábelgyár, egyértel­műen értesítették a viszontelárusí­­tókat, hogy amíg eddig 25 százalé­kos árengedményt adtak a nagy­kereskedelmi árakból, ezt az en­gedményt 10 százalékra szállítják le. Itt tehát máris 7 százalékkal drágítottak. Ezenkívül azonban például az 1 milliméteres vörösréz huzalnak az árát 1300-ról 1430-ra, az 1,5 mag.-eset 1700-ról 1870-re, a 2 mm.-esé­t 2500-ról 2750-r­e, stb. emelték fel. Teljesen érthetetlen a kábelgyá­raknak ez az árpolitikája, hiszen nem hivatkozhatnak arra, hogy a nyersanyag avagy a munkabér emelkedett volna. Rendkívül nehéz helyzetbe h­ozták ezzel a váratlan áremeléssel, — amelyre igazán sen­­ki sem számíthatott — azokat a vál­lalkozókat is, akik a régi árak alapján kalkulálva adtál­ be pél­dául állami szállításokra pályáza­taikat. Szakkörökben okos meg­lepetést keltett ez a váratlan kábel­­drágítás és nem tudják mással megmagyarázni, mint hoggy a vámvédelemben bizakodó ká­belkartel a mutatkozó építke­zési konjunktúrát alaposan ki akarja használni A kormánynak résen kell lennie, mert máskülönben előáll az a hely­­­zet, hogy a különböző építkezési anyagokat előállító kartelek mes­terkedései az amúgy is nehéz épít­kezési viszonyokat még súlyosabbá teszik.

Next