Magyarország, 1925. november (32. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-01 / 247. szám

s MAGYARORSZÁG A Magyarország, Az Est és Pesti Napló tárcái Három lapunk mai, vasárnapi számában a következő szépirodal­mi közleményeket találja az ol­vasó: A Magyarország­ban . Erdélyi József: Levelek. (Vers.) Lakatos László: Egy közgazdász naplójából. (Ivroki.) Mikes Margit: Fuvolám éneke. (Vers.) Móricz Zsigmond: Üde tavasz. (Novella.) Az Est-ben: Habits Mihály: Síremlék. (Vers.) Karinthy Frigyes: Tizenkétezer­ötszáz. Kodolányi János: Öregember. (No­vella.) A Pesti Napló­ban:­­Barabás Lóránd: Interjú a Mes­terrel. (Kroki.) Erdős Renée: Válasz egy kedves olvasóm levelére. Karinthy Frigyes: Befektetés. (Novella.) Oláh Gábor: Hajnali ébresztő. (Vers.) Telekes Béla: Nem Isten itt az Úr! (Vers.) A Pesti Napló regényrovata közli Poe Edgar:­r Az Usher-ház vége című elbeszélésének folytatását- Rákosi Jenő a tragikumról Mint ajánlásában az író maga mond­ja: »Nem elméleti művek sugártörése,, nem elméleti olvasmányok ekhója, ha­nem egy művészi alkotások, remekmű­vek élvezetéből és az élet vizsgálatából megtermékenyült elme szüleménye e könyv tartalma!« A könyv rég letűnt a könyvpiacról s most új kiadásával nagy szolgálatot tesz a Franklin-Tár­­sulat Kultúra és Tudomány vállalata. Rákosi e műve ma is friss és érvényes, gondolatai ma is termékenyítően hat­nak s az olvasó igazat ad a nagynevű szerzőnek, hogy új kiadását sajtó alá adta. A k­iket tetszetős kiállításban je­lent meg, ára kötve 49.000 tarons. Üde tavasz írta: Móricz Zsigmond Özvegy embernek özvegy asz­, iszony a párja, Péchy doktor azon vette észre magát, hogy a kis Ba­­baynéval van kettesben. Különben is, Baba­y Béla is orvos volt, kolle­gák, bár csak egyszer találkoztak az életben Nagyváradon. Kicsit emlékszik rá, sovány, fekete, ma­gas, evikkeres volt. — Hogy ismerkedtek meg ma­guk ? — kérdezte az Özvegyet, aki erre a kérdésre egyszerre kibom­­lo­tt, virágba borult s habfehér ar­ca, válla, karja, nyaka egy kis ró­zsás színt kapott. — Tudja az nagyon, nagyon ér­dekes volt — és mingjárt s rend­kívül gyorsan s elevenen és oly boldog édesen mondta el a törté­netét, ahogy egy nő, élete egyetlen kincsével el tud dicsekedni. — Apa Szegeden volt kórházi igaz­gató-orvos és mi hárman voltunk testvérek­­. Iduska már gyakran volt bálban, de engem akkor elő­ször vittek el, én akkor csak tizen­hat éves voltam és képzelheti, mi­lyen nagy dolog volt az nekem. Istenem, a Kassba, a nagy terem­be s milyen fényes volt, na, és ter­mészetesen úgy éreztem, hogy az egész világ csak velem foglalko­zik, úgy jöttek utánam a fiatalem­berek,­ mit mondjak magának, mint a sugár a gyertya után és akkor­­jön a papa s azt mondja : / *Na, itt az én új beosztottam !« Egy szigorú fekete fiatal embert mutatott be, de mit törődtem én­ a fiatalemberekkel, törődjenek ők velem !... De ez azért, volt érde­kes és más, mint a többi, mert ez bizony nem törődött velem. Alig fogtam vele kezet, azért mégis ész­revettem, hogy a nővéremhez ül le s ez bosszantott. Természetesen Iduska már gyakran volt bálban, m­a mindenkinek csak velem kell foglalkozni !... Így gondoltam, h istenem az ember mikor tizenhat éves... azt képzeli, mindenkinek csak ő utána kell tolakodni, és ez az úr nem tolakodott, tudja ... Kü­lönben is olyan komoly volt s szó­­talan, látszott rajt­a, hogy ezt nem lehet megfőzni... Úgy éjféltájban észrevettem, hogy az új alorvos még egyet se táncolt velem. Még mindig Idukánál ül ?... Odame­gyek s azt mondom : »No megszó­laltattad ezt a sótalan doktort ?« És hangosan S fuldokolva ne­vetni kezdett. Apró fogacskái oly épek és hibátlan­ok voltak s az egész szája oly friss s kívánatos, mintha nem is volnának ősz szálak a ha­jában. Most egész bakfis lett me­gint, kicsi, gömbölyded s kedves és sugárzó, mint egy nyílni kezdő bimbó. — Képzelheti, hogy meg voltak illetődve, a sótalan doktor nem is tudott mit válaszolni. Iduka ké­sőbb mondta : »té, nem szótlan ez a doktor, azt mondta, hogy nagyon sokan vannak körülötted.« Én kö­rülöttem ! Igen megsértődtem, mert nekem senki sem számított, én egészen magamban éreztem magam! Még soha életemben nem hallottam ilyen különös kijelen­tést és elhatároztam, hogy soha többet szóba nem állok ezzel a mo­­dortalan úrral. Most nagyon elhallgatott és sze­meit eljártatta a társaságon, mintha engedni akarna magának egy kis időt, hogy az emlékek, mint valamely titkos mély cisz­ternából előszivárogjanak a be­széd csorgójába. — No és akkor este nem is volt több, de másnapra bejelentette délutánra a látogatását s nekem­­ nem is jutott volna talán eszembe se, ha el nem marad... Nem je­lent meg a kellő időre... Ez na-­­­gyon bántott... Én persze nem tudtam, hogy apa őt kiküldte fa­lura egy súlyos beteghez, akihez orvost kértek, messze, valahova. Szóval a fiatalember azt hitte, hogy apa őt ki fogja menteni, apának pedig kisebb gondja is na­gyobb volt, szóval az történt, hogy én rettenetesen fel voltam papri­kázva a sótalan doktor ellen . És dacos fejecskéjét felbiggyesz­tette, mint egy galamb: az egész asszonyka olyan volt, mint egy édes hegyes kis galamb. — Na és mikor hétfő helyett pénteken eljött, akokrára én már egészen megértem. Tudja isten, ta­lán h­a minden simán ment volna, semmi se lett volna belőle, de az első perctől kezdve veszedelem s veszekedés volt köztünk. Tudja, folyton civakodtunk. Én csak azért lettem a felesége, hogy megmutas­sam neki, hogy . . . mit is . . . hát hogy megmutassam, hogy én győ­zök . . . hogy nekem van igazam, juszt is . . . Szegényke, aztán már sohasem volt köztünk azután né­zeteltérés, úgy éltünk együtt, mint apa és lánya, oly bizalmas voltam hozzá s ő hozzám . . . Mert nézze, nem úgy volt az, mint más házas­ságban; mi nem voltunk egyenlők, istenem én tizenhétéves voltam, ő harminc,­­ én egy kis szeles bohó voltam, ő egy komoly, roppant komoly ember, de nem volt neki olyan gondolata, amit nekem el ne mondott volna . . . Tudja, hogy mondjam meg! Ne úgy értse, hogy folyton beszélt s mindent elbe­szélt, azt nem; mert nem volt egy beszédes ember, fecsegő, isten ments, de nem is csinált titkot és mikor beszélt, én úgy éreztem, hogy megtisztelve érzem magam, hogy ő ezt nekem elmondja. Föl­emelve éreztem magam, mintha, tudja, a mellem dagadt volna és egy kicsit szárnyam nőtt volna, hogy könnyebb lett az egész tes­tem, mikor ő beszélt . . . A szeme könnyes lett s letörülte és mosolygott, hogy elfojtsa a könnyeit. . . Szegény jó uram, hivatásának lett áldozata, túl komolyan vette a kötelességét, injekciót kapott ope­rációnál s belehalt . . . Sokáig azt hittem, nem fogok többet nevetni s lássa . . . Péchy doktor hallgatott . .. Mi­lyen abszurdum, hogy mik történ­nek az emberrel . . . Éppen ma kellett annak a szerencsétlenség­­nek­ történnie, hogy elveszítette barátja miatt az egész vagyonát?... Ha még tegnap volna s neki nem volna tudomása arról, hogy már, koldusbot van a zsebében... ke­zében ... akkor most megfogná ennek a tiszta, drága, egészséges kis özvegynek a kezét . . . mily rendkívül fehér és jó keze van . . . az egész nő olyan, mint egy igen kívánatos falat . . . hm, s nem ve­heti ki a tányérára . . . — Úgy el tudtunk mi beszélgetn az urammal, — mondta az asz­szonyka — pedig ő egy szót sem szólt — mint maga —s azt mondja egyszer a papa : »Nézzétek meg : pincében, menjetek csak le, ezé gyökeret eresztettek, hogy milye mélyre ment le, a gyökér« . . . _ Kedvesen nevetett, s oly halka és oly elegáns volt fekete rah­­ás­­ban, édes kis bögyös töltött ga­lambocska. Olyan volt, mint t üde tavasz felcsillanó emléke­i őszben ... Az ember látja, s mit észreveszi, eltűnik . . . MAGYARORSZÁG Budapest, 1925. november 1. vasárnap Vidéki előfizetésekhez ! A kiadóhivatal vidéki előfize­tőinknek tudomására hozza, hogy a M. Kir. Postaigazgatóság a Postarendeletek Tára ez évi 39-ik számában megjelent 14.280. sz. ren­deletével az összes magyar posta­hivatalokat arra utasította, hogy figyeljék meg, váljon az előfizetők pontosan megkapják-e lappéldá­nyaikat és ha azt vennék észre, hogy azok közül egyesek elmarad­nának, azt a postahivatal haladék­talanul jelentse a Budapesten lévő 72. számú postahivatalnak. A pos­taigazgatóság eme dicséretes ren­deletét minden előfizetőnknek az­zal ajánljuk a figyelmébe, hogy ha lapunkat valamely napon nem kapja meg, ahoz a postahivatalhoz forduljon, amely neki a lapot kéz­besíti, mert mi így legrövidebb úton megtudjuk az előfizető pana­szát. Az előfizető pedig megtaka­rítja a postaköltségeket. Halotti lepel és virágok Tutánkámen szarkofágján Kairó, október 31. (A Magyarország tudósítójától.) Tutánkámen sírját tegnap újra fel­nyitották és azonnal hozzáláttak a szarkofág fedelének leemeléséhez. Legnagyobb meglepetésre a nagy szarkofágban egy másikra akad­tak, amely csodálatos finomságú szövettel volt letakarva. Ezen a ha­lotti leplen virágcsokrok hevertek teljesen ép állapotban, sőt a virá­gok még a színüket sem vesztették el. Mint ismeretes, tavaly, amikor a külső szarkofágot megszabadítot­­ták a burkától, szintén­ egy halotti lepelre akadtak, amely azonban a fény és levegő hatása alatt az első érintésre a szó szoros értelmében porrá változott. Most óvatosan jár­tak el és addig hozzá sem nyúlnak a lepelhez és a virágokhoz, amíg­ nem konzerválják őket. Nem zárták be a Ferenc­városi Demokrata Kört Egyes lapok azt írták, hogy belügy­miniszteri rendeletre bezárták a Fe­rencvárosi­ Demokrata Kört. Annak megállapítására kérnek bennünket, hogy a hír nem felel meg a­ valóság­nak. A belügyminiszter ez ellen a kör ellen csupán közigazgatási vizsgálatot rendelt el. Válságos a török kormány helyzete Konstantinápoly, október 31. (A Magyarország külön tudósító­jának távirata.) Tele vannak a la­pok válsághírekkel. Tény az, hogy Izmet Kasa miniszterelnök és mi­nisztertársai között éles vélemény­­eltérések támadtak, de mégsem va­lószínű, hogy a kormány lemond, mert a külpolitikai zavarok miatt csak káros lehet Törökországra nézve a mostani időpontban egy kormányváltozás. Az ellenzéki pártban is megvan a hajlandóság, hogy belpolitikai téren legalább is addig nem okoz nehézséget a kor­mánynak, amíg a Moszul-kérdés el nem dől. (J. B.) Hétfőn temetik Tőry Gusztávot A magyar igazságszolgáltatás egyik legkiválóbb reprezentánsa, Tőry Gusz­táv, a Kúria nyugalmazott elnöke, teg­nap délután, 68 esztendős korában meghalt Tőry Gusztáv a régi nagy magyar bírók méltó utódja volt és kü­lönösen mint kodifikátor tette emléke­zetét maradandóvá. Hatalmas mun­kásságával, az igazság szeretetével példáját adta annak, hogy mi a bíró igazi hivatása. Tőry Gusztáv sokolda­lú jogi munkálkodás után, 1906-ban igazságügyi államtitkár lett, majd 1918-ban a Wekerle-kabinet igazság­­ügyminiszterévé nevezték ki. Számos nemzetközi tárgyaláson képviselte a magyar kormányt és az igazságügymi­nisztérium hivatalos lapjának szerkesz­tésével is nagy érdemeket szerzett. Pá­ratlan munkásságának elismeréséül 1920-ban a kúria elnöke lett és itt is az igazság ideális keresésében értékesí­tette nagy tudását és gazdag tapaszta­latait. Kevéssel ezelőtt vonult nyuga­lomba a kúria éléről Tőry Gusztáv, aki már két esztendő óta betegeskedett. Két héttel ezelőtt fordult állapota sú­lyosra és tegnap délután csendesen el­hunyt­. Hétfőn temetik a Kúria elő­csarnokából. Szörnyű puszt­ás jó bolgár falvakban Szófia, október 31. (A Magyarország külön tudósí­tójától.) A bolgár lakosság, amely a görögök által kiürített falvak­ba kezd visszatérni, szörnyű pusz­tulást talált. Minden lakásberen­dezést és eleségkészletet elhurcol­tak a görögök, az ingatlanokat pedig tönkretették. A nagyhatal­mak katonai attaséi, akik a ki­ürítés ellenőrzésével volta­k meg­bízva, ma elhagyják a bolgár fő­hadiszállást. ______ (6. Ak.) Csödönkívül A budapesti törvényszéken a mai na­pon csödönkívüli kényszeregyességi el­járást rendeltek el Tóbiás Béla buda­pesti (Dob ucca 53) liszt- és termény­­kereskedő ellen. Vagyonfelügyelő Badó Pál dr., köv. bej. november 25-ig, egyes­­ségi tárgyalás december 5. déli 12 óra­kor Csiky Károly dr. törvényszéki bír előtt Alkotmány utca 14. III. 45.­­Nagy István dr. törvényszéki bíró . mai napon kiadott hivatalos hirdetm­­nyekkel a következő kény­szer egy essei ügyek tárgyalását tűzte ki Altotmáy utca 14. III. 46. szám alatt levő hiva­tali helységében: Faragó Gyula és Tr­­sai faipari és fakereskedelmi rt. kéy­­szeregyess­égi tárgyalása december 1ó 16-án d. e. 11 óra. — Friedrich Siemns Művek vasön­tő és hőtechnikai gáz kényszeregyességi ügyében novemer 27-én déli 12 óra. — Offentarl Leót budapesti bej. cég kényszeregyeségi tárgyalása december 22, délelőtt 111 óra. — Bergsmann Miksa budapesti rej. kereskedő kényszeregyességi tárgyalása december 5, délelőtt 1412 óra. — Sátori Mór gipsz, műtrágya és vegyészeti gyárak rt. budapesti bej. cég kényszer­egyességi tárgyalása november 19-én, déli 12 óra. — Klein Nándor budapesti bej. kereskedő kényszeregyeségi tár­gyalása november 3. déli 12 óra. — Holndonner Nándor és Társa festék­gyár budapesti bej. cég kényszeregyes­ségi tárgyalása november 26-án déli 12 órakor lesz. — Singer Sándor cipész,­­iparos és kereskedő (Francia út 43—44) kényszeregyességi ügyében az adós és a hitelezők között megkötött egyességet a bíróság jóváhagyta és ezt a királyi ítélőtábla is megerősítette, minélfogva Csiky Károly dr. törvényszéki bíró ezt a kényszeregyességi ügyet ar ma kibo­csát­­tott hivatalos hirdetménnyel befe­jezettnek nyilvánította.

Next