Magyarország, 1926. február (33. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

3 (A Magyarország tudósítójától.) Ma reggel kilenc órakor kézbesí­tették a főkapitányságon dr. Ma­rinovich Jenő főkapitány kezébe az ügyészség megkeresését, amely a frankhamisítás ügyében pótnyo­mozás iránt intézkedik. Az ügyész­ség megkeresésére négy és fél oldal terjedelmű gépírásos átirat, amely utasítást ad a rendőrségnek abban az irányban, hogy milyen kérdé­sekre, és milyen részletekre kell még kiterjeszteni a­ kihallgatáso­kat, szükség esetén pedig nyomo­zati­ intézkedéseket. Marinovich Jenő rendőrkapitány az átirat kézhezvétele után azonnal magá­hoz hivatta Katona Rezső rendőr­­főtanácsost, a bűnügyi osztály ve­zetőjét és Litky Lajos rendőrfőta­­nácsos detektívfőnököt és együt­tesen tanulmányozták át az ügyész­ségi megkeresést és az abban fog­lalt utasításokat. Az átirat át­tanulmányozása után a főkapi­tány vezetése mellett két rendőr­­főtisztviselő tervezetet dolgozott ki a dél­előtt folyamán, hogy az ügyészségi utasításokat milyő indőpontok szerint csoporto­sítva és milyen beosztással végezzék el. Értesülésünk szerint tabellákat készítettek egyrészt a kihallgatá­sok foganatosításáról, másrészt ,a frankügy megvizsgálásának rész­letkérdéseiről. E tabellák alapján került a sor a referensek kijelölésé­re. Minthogy az első rendőri nyo­mozás referense, Mikla Sándor rendőr tanácsos megbetegedett, a szükségessé vált kihallgatásokat nem eszközölheti. Helyébe négy más tisztviselőt rendeltek ki a ki­hallgatások eszközlésére. Ennek a négy tisztviselőnek kirendelése azért is szükségessé vált, mert igen sok kihallgatásról van szó. A négy tisztviselő Lakatos Sándor és Smó­­ling Miklós rendőrkapitányok, Bartha József és Szeleczky Szi­lárd rendőrfogalmazók. Bauer Er­nő rendőrtanácsos, aki az­ egész nyomozást irányítja, személyesen kihallgatásokat nem végez, mert az ő feladata még az első eljárás so­rán is az lesz, hogy az újabb kihall­gatások során felmerülendő újabb adatok ügyében rendeljen el nyo­mozati munkálatokat. Értesülésünk szerint elsősorban az ügyészségi utasítás értelmében arra kerül a sor, hogy az ügy referensei a frankügy markouccai letartóztatottjai kö­zül hallgassanak ki néhányat a felmerült kérdőpontokra. Ezek a kihallgatások nem a rendőrségen fognak lefolyni, hanem az ügyész­ség Markó utcai fogházában, aho­va a rendőri kihallgatások lesznek és így, mint már jeleztük, azokon a francia kiküldöttek mint hatósá­gi tanúk jelen lehetnek. A déli óráikban a főkapitánysá­­gon véget ért a tanácskozás, amely Marinovich Jenő főkapitány veze­tése mellett folyt a pótnyomozás főintézői között. Értesülésünk sze­rint felosztották a k­­­­é­t négy re­ferens között az elkészített tabella adatai szerint, hogy a négy refe­rens az ügyészségen kit fog kihall­gatni. Azonban csak a kora dél­utáni órákban történnek meg az idevonatkozó első intézkedések, mert ma egész délelőtt a pótnyo­mozás kijelölt négy referense egyéb úgynevezett folyóügyeket intézett. Ennek befejezése után — minden valószínűség szerint —­­ még a mai délután folyamán megkezdik az ügyészség épüle­tében az újabb kihallgatásokat. tük elsősorban Gerő Lászlót, aki­nek tisztázni kell — mint a pénzha­misítás egyik legfőbb szakem­berének — a gépkérdést és felvilágosítást kell adnia arról, hogy az eddig­ lefoglalt gépeken és géprészeken kívül még milyen gé­peket használtak fel a hamisítási műveleteknél. Ugyanekkor került sor a másik nagyon fontos kérdésnek. --i ||l , v Az új rendőri nyomozás Szörtsey és Gerő kihallgatásával kezdődik Gépek, papír, hatezer hamis frank hiányzik az eddigi nyomozás adataiból. — Szörtsey eddig minden felvilágosítást megtagadott Négy rendőrtisztviselő kezdi meg a m­a délután a kihallgatásokat a Markéban MAG­Y­ARORSZÁG Budapest, 1926. február 2. kedd Tárgyi bizonyítékokat keresnek Hogy az ügyészségi pótnyomo­zást elrendelő megkeresés milyen utasításokat adott a rendőrségnek, erre vonatkozó illetékes helyen semmiféle információt nem ad­tak ki, éppen a nyomozás érdekében. El­lenben jól informált helyről a Ma­gyarország munkatársa azt a fel­világosítást kapta, hogy mindazok a ténykedések, amelyeket a rend­őrség fog foganatosítani az ügyész­ség megkeresésére, elsősorban arra irányulnak, hogy a frankhamisítás bűnügyében minden irányban tár­gyi bizonyítékokat szerezzenek be. Értesülésünk szerint ugyanis a francia kiküldöttek elsősorban azt ki­fogásolták a eddigi eljárás során, hogy nem áll kellő tárgyi bizonyíték rendelke­zésre a bűnvádi eljárás alátámasztására. A franciák szerint nincsenek meg teljes számban a pénzhamisí­tásnál szerepelt gépek s nincsenek meg azok alkatrészei, de nincsenek meg nagyon fontos egyéb bűn­jelek, így a még hiányzó ezer fran­kosok sem, valamint nincs meg a papír szállítás tisztázására vonat­kozó bizonyíték és még számos összekötő kapocs, amire a nyomo­zás során szintén tárgyi bizonyíté­kokat kívánnak. Hol vannak Szörtsey frankjai? A legfontosabb — további infor­mációnk szerint — a pótnyomozás során most annak a­­kérdésnek tisztázása, hogy Szörtsey József, a Nemzeti Szö­vetség letartóztatásban lévő alelnöke hova rejtette el azt a hatezer darab hamis frankost, amelyet egy kis katonaládában vitt a Géza utca 4. szám alatti lakásába, ,a Nemzeti Szövetség hivatalos he­lyiségének szomszédságába. Ször­tsey ugyanis idevonatkozóan meg­tagadott minden vallomástételt és a hatóságok máig sem tudják, — ami egyébként a ma publikált vád­iratból is kiderül — hogy mi tör­tént ezzel a hatezer darab ezer­­frankossal, így tehát elsősorban is Szörtsey Józsefet fogják kihall­gatni a bűnjelkérdésben, de ki fog­ják hallgatni ugyancsak sürgős kérdésben a Térképészeti Intézet letartóztatásban lévő vezetőit, köz­ a papírgyártás kérdésének tisztázására is, mert ebben az irányban az eddigi eljárás során csak olyan adatok merültek fel, amelyek a letartózta­tottak vallomásaiban szerepelnek, de hogy ezek az adatok tényleg helytállóak-e és a valóságnak meg­­felelnek-e, azt az eddigi nyomozás során még nem sikerült kétségtele­nül megállapítani. A postatakaréktól Baross Gáborig. (A Magyarország tudósítójától.) A frankhamisítás ügyében elké­szült vádirat Baross Gábornak, a Postatakarékpénztárnak , vezér­igazgatójának, szereplésével is fog­lalkozik és érdekes részleteket ál­lapít meg tevékenységéről és mű­ködéséről. A Postatakarékpénztár az álla­mi hiteléletnek egyik legjelenté­kenyebb tényezője, Baross Gábor működésének ideje óta beszéltet magáról, s bár maga az intézmény ter­mészetesen Baross minden tény­kedése dacára is, a gazdasági élet rendíthetetlen bizalmát él­vezi, mégis, ma már olyan beállításban szerepel a közvélemény előtt,, hogy ott Baross Gábor azt csinált, amit akart és úgy sáfárkodott a Posta­takarékpénztár pénzével, hogy ar­ról egy vádirat keretében is meg kellett emlékezni. A­­ gazdasági élet egyik vezető­­egyénisége a Postatakarékpénztár ügyeivel kapcsolatban ezeket az információkat adta: — Szinte érthetetlen, hogy Baross Gábor miképen füg­get­lenntette ma­gát azoktól a tényezők­ől, akikre a Postatakarékpénztár felügyeleti jo­ga törvényben van megállapítva. Én magam többször fölhívtam az állami pénzügyi adminisztráció ve­zetőinek figyelmét a Postatakarék­pénztárnál mutatkozó és feltűnő je­lenségekre, ha ez a figyelmeztetés hiábavalónak bizonyult. Baross Gábor hivatalba lépésé­­nek első idejében megszüntette a Postatakarékpénztárnál mű­ködő tanácsot, amely hivatva volt a Postatakarékpénztár üzleteit ellenőrizni. Nyilván ez tette lehetővé, hogy a Postatakarékpénztár olyan pénz­ügyi műveletekbe is bocsátkozott, amelyek az intézet üzleti intenciói­val, működésével nem állhattak összefüggésben, mert hogyan is tör­hetett volna meg másképpen, hogy a Postatakarékpénztár olyan vállalatokat alimenált pénzzel, amelyeknek közgaz­dasági szempontból nem volt jogosultságuk, és így ezek a tőkék, amelyeket a Postataka­rékpénztár az ilyen vállalatok tám­ogatására folyósított, való­színűleg az intézet fond-perdü­ közé sorolhatók. Az ellenőrzés, amely a Postataka­rékpénztár üzleti ügyeire kiter­jedt, Baross Gábor személyében összpontosult és csak így lehet megérteni, hogy a Postatakarékpénztár vállala­tokba is bocsátkozott. A vállalatokat nem nevezzük meg név szerint, mert azoknak ártani senkinek sem áll érdekében, de ta­lán nem volna becsületes dolog a Postatakarékpénztár felügye­leti hatóságának a figyelmét felhívni, hogy abban az irány­ban is nézzen körül a Postata­karékpénztár portáján, hogy hány kurzusválalat és hány labilis értékű vállalkozás ka­pott hitelt Baross Gábortól, a Postatakarékpénztár vezérigaz­gatójától. Ebből az információból Baross Gábor üzleti tevékenységének ará­nyai bontakoznak ki, de más té­nyezők is foglalkoztak már a Pos­tatakarékpénztár dolgaival. Pénz­ügyi körökben már régóta h­íresz­­telik, hogy Smith pénzügyi főbiz­tos is érdeklődött a Postatakarék­pénztár ügyei iránt s fő­eg azok az üzletek érdekelték, amelyeket a Postatakarékpénztár bizonyos vál­lalatokkal csinált, bár minden ol­dalról hangsúlyozzák, hogy a Pos­tatakarékpénztár helyzete és ügy­vitele, ha megtisztítják bizonyos személyi szempontoktól, minden, részletében a legnagyobb meg­nyugvásra ad okot. Lanyhaság, változatlan árak az állatvásáron A mai vágómarhavásárra felhajtot­tak 517 darab vágómarhát. Árak a következők: ökör jobbrainőségű 11.5— 13, kivételesen 13.5—14, közél­ 9—11, gyenge 6—8.5, bik­a jobb 10—13, kivéte­lesen 13.5—14, közép és gyenge 7—10, bivaly 5—8, tehén jobb 9.5—12.5, kivé­telesen 13—13.5, közép és gyenge 6— 9.5, kicsontoznivaló marha 3.5—5.5, nö­­vendékmarha 5.5—11 ezer korona. A rendkívül lanyha irányzat mellett az árak változatlanok maradtak. A ferencvárosi sertésvásárra felhaj­tottak 4000 darab sertést. Élősúly kilo­­gramonként: könnyűsertés 14—15, kö­zép IS—17, nehéz 17—17,7 ezer korona. A vásár irányzata vontatott.

Next