Magyarország, 1926. február (33. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-14 / 36. szám
MAGYARORSZÁG Peyer gyanúsnak tartja Nádosyék egyértelmű állásfoglalását A Magyarország munkatársánakma délelőtt alkalma volt a bizottság ülése előtt hosszabb beszélgetést folytatni Peyer Károllyal a tegnap esti beszélgetésekről. Peyer a következő nyilatkozatot tette előttünk: — Ennek a kérdésnek érdemi részéről — hogy a megidézett letartóztatottak nem jelentek meg a bizottság előtt — csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy érthetetlennek tartom, hogy milyen egyöntetűen tudnak elzárt emberek bizonyos kérdésekben állást foglalni. Nagyon furcsa, hogy az utóbbi időben történt indiszkréciók nyomán bizonyos körök már a parlamenti bizottság feloszlatását sürgették. Még furcsábbá válik ez a körülmény, ha egybevetjük azzal, hogy a megidézett letartóztatottak nem jelentek meg a bizottság előtt. Ezeket a körülményeket feltétlenül tisztázni kell a bizottságnak. A lapok megírták, hogy a parlamenti bizottság Kurz Sándort a Térképészeti Intézet letartóztatott vezetőjét csütörtök estére már megidézte, a bizottság azonban hiába várta, mert Kurz nem jelent meg. Ezzel szemben a való tényállás az, hogy Kurz Sándor csütörtök este igenis megjelent a parlament főrendiházi épületszárnyában. Fogházőrök kíséretében jött, a palotaőrök átvették és átvezették a bizottság tanácskozóterme mellett lévő várakozó szobába. Tekintettel arra, hogy teljesen titokban történt az átszállítás, a rendőrőrszemek pedig mindenkit távoltartottak, nem volt megállapítható csütörtök este, hogy várjon Kurzot is átszállították-e valóban, vagy pedig csak Windischgratzet, Rábát és Haisot. Kurz Sándor rövid ideig várakozott a várószobában, kihallgatására azonban nem kerülhetett sor, mert a bizottság a rendelkezésére álló időből kifogyott. Ezek után teljesen érthetetlennek tartják, hogy miképpen lehetséges mégis, hogy Kurz Sándor másnap már megtagadta megjelenését a parlamenti bizottság előtt. Ezt a körülményt mindenesetre tisztázni akarja a bizottság. Nádosy meg nem jelenése — Sztrache szerint — politikai kérdés Ma délben egy órakor, az ügyészség elnöke újból átment az igazságügyminiszterhez, újabb tanácskozásra. Eltávozóban Sztrache főügyészhez a hírlapírók azt a kérdést intézték, hogy mi a véleménye arról, hogy Nádosyék megtagadták a parlamenti bizottság előtt való megjelenést. A főügyész a következőket mondotta: — Ez kérem politika, erről nem nyilatkozom. — Vélemény van arról, — mondták a hírlapírók, — hogy Nádosy, Kara és Gerő nem tagadhatja meg csak úgy egyszerűen az előállást, mert hiszen ők, mint vizsgálati foglyok, engedelmességgel tartoznak és ellenük a megtagadás miatt fegyelmi úton is el lehet járni. A főügyész gondolkodott egy daralag, majd a következőket mondotta: — Kérem, uraim, ez is politika, erre sem adhatok feleletet. Illetékes helyen szerzett értesülésünk szerint a fogházügyészség fegyelmileg eljárhat azzok ellen vizsgálati foglyok ellen, akikz engedelmességet megtagadják. El is járt volna a fogházügyészség Nádosyék ellen, de csak abban az esetben tehette volna ezt meg, ha erre illetékes hatóságától utasítást kapott volna. Utasítás a fogházi ügyészség nem kapott. Egy igazságügyi funkcionárius szerint Nádosy és társai nem kényszeríthetők a parlamenti bizottság előtti megjelenésre (A Magyarország tudósítójától.) Politikai körökben nagy feltűnést, kelt, hogy Nádosy Imre, Kurta Sándor és Gerő László nem jelentek meg tegnap a parlamenti frankbizottság előtt■ Számos politikus kifogásolja, hogy az ügyészség ■nem kényszerítette Nádosyt és társait a parlamenti bizottság előtti megjelenésre, az ellenzék egyenesen felelőssé teszi Pesthy Pál igazságügyminisztert, hogy miért nem adott utasítást az ügyészségnek a vádlottak elővezettetésére. A Magyarország munkatársa beszélgetést folytatott erről a kérdésről egy igazságügyi funkcionáriussal, akinek véleményében nyilván a hivatalos felfogás tükröződik vissza. -- Az igazságügyminiszter nem utasíthatta a királyi ügyészséget a vádlottaknak a parlamenti bizottság elé való vezettetésére s az ■ügyészség nem kényszeríthette Náflosyt és társait arra, hogy a frankbizottság előtt megjelenjenek. — mondta informátorunk. — A perrendtartás ilyen intézkedésre nem nyújt módot. Törvényellenesen járt volna el az igazságügy miniszter és hivatalos hatalommal való viszszaélést követett volna el az ügyészség akkor, ha erőszakos eszközökkel kényszerítette volna a vádlottakat a bizottság előtti megjelenésre. Nincs törvény, amely kötelezné a vádlottakat arra, hogy megjelenjenek a parlamenti bizottság előtt, törvény hiányában az illetékes igazságügyi hatóságok sem alkalmazhatnak kényszerítő rendszabályt. A vádlottak belátására van bízva, hogy meg akarnak-e jelenni kihallgatáson a bizottság előtt vagy sem. Amikor megkapják az idézést a kihallgatásra, a fogházban az illetékes személynek fel kell világosítania a vádlottakat, hogy ha akarnak, megjelennek a bizottság előtt és vallanak, ha nem akarnak, nem mennek el. Ez a kioktatás kötelező. Ettől az ügyészség nem térhet el, az igazságügyminiszter pedig semmi esetre sem adhat olyan utasítást az ügyészségnek, hogy a vádlottakat akaratuk ellenére vezettesse elő a parlamenti bizottság előtti kihallgatásra. . Ma is kérdés az, hogy helyes-e vagy sem a vádlottak magatartása. Az illem és tapintat föltétlenül azt követelné, hogy a szuverén nemzetgyűlés bizottsága előtt jelenjék meg minden állampolgár, ha oda megidézik. Az állampolgári etika ezt követeli elsősorban a közfunkcionáriusoktól, mint amilyen Nádosy Imre is, aki az országos főkapitány magas állását töltötte be. A nemzetgyűlés bizottsága előtt, amely előtt a kormány tagjai is megjelentek és felvilágosításokat adtak, meg kellett volna, jelenniük Nádosynak és társainak is — illendőség szeriit. Magatartásuk lehet elítélendő az állampolgári etika szempontjából és Nádosy részéről már csak azért is, mert makacskodása alkalmas lehet esetleg kellemetlen látszat előidézésére, jog szerint azonban kényszeríteni megjelenésre nem lehet. Szörtsey és Haála fogva marad A törvényszék vádtanácsa ma foglalkozott azokkal a szabadonbocsátási kérelmekkel, amelyeket Szörtsey József és Haála József adtak be a vádtanácshoz. Mindketten orvosi bizonyítványt csatoltak és betegségükre való hivatkozással kérték szabadonbocsátásukat. Szörtsey azt is kérte, hogy amenynyiben nem bocsátják szabadon, úgy helyezzék őt házi őrizetbe. Kauciót is ajánlottak szabadonbocsáltásuk ellenében. Szörtsey 300 milliót. Haála is nagyobb öszszeget._ A vádtanács mindkét szabadonbocsátási kérelmet elutasította. A védő a végzés ellen felfolyamodást jelentett be a kir. ítélőtáblához. A Petőfi Társaság Jókai-bélyegeinek szomorú históriája (A Magyarország tudósítójától.) Nagy port vert fel a Petőfi Társaságban a Jókai centenárium-emlékbélyeg akciója körül kitört háborúság, melynek egyik mellékhajtása most került a büntetőjárásbíró®,'gon Jankovich dr. járásbíró’ elé. A vádlott a Petőfi Társaság ügyészee, Várady Jenő dr., a sértett pedig Farkas Béla író, a Jókai emlékhely eg-akció megszervezője és lebonyolítója. Várady a feljelentés szerint a folyó év január 25-én délután hat órakor ügyvédje, Bányász Vilmos dr. társaságában megjelent a Petőfi Társaság ad hoc ülésén, mert a megjelenésre őt a Petőfi Társaság felkérte. Az ülésen a társaság Jókai emlékbélyeg-akciója körül támadt bonyodalmak kerültek szóba. A megbeszélés során Várady a feljelentés szerint a következőket mondotta Farkas Bélának: — Ön a bélyegeket a főváros házinyomdájából elvitette, holott erre önnek joga nem volt. Úgy látszik önnek is vaj van a fején, . .. ! Budapest/1926* február W/ vasárnap Becsületsértésért jelentette most fel az író az ügyészt. Várady védekezésében előadta hogy 1925 január 25-én az ad hoc bizottság elé kérette őt Farkas Béla, aki a társaság ellen mintegy 100—120 millió követelést jelentett be. Azért ellenezte a kártérítést, mert Farkas Béla nem követelhet kártérítést akkor, amikor a főváros házinyomdájából a Petőfi Társaság nevében, a társaság tudta nélkül és fizetés nélkül vitte el a bélyegeket. Farkas Béla ezután ezt mondotta el: — A Múzsa rt. igazgatója, Pászti Márton, jött hozzám azzal, hogy a Jókai centennárium alkalmából Jókai bélyegeket akar kiadni és a befolyó összegeket a Petőfi Társaság szegény sorsú írói javára akarja fordítani, felkért az akció vezetésére. Pásztó egyetlen fillért sem adott nekem, sőt a bélyegekért beffolyó összegeket is lassanként elszedegette tőlem. Pekár akihez fölé dúltam, utasított, hogy a Múzsa rt. a 114 millió korona értékű bélyegekből 50 millió korona értékűt titokban elzálogosított és az akciót súlyosan megkárosította. Kértem Szávayt, hogy most már ne a Múzsával, hanem az ad hoc bizottsággal lépjen összeköttetésbe. Erre a válasz az volt, hogy a Petőfi Társaság elvitette tőlem a bélyegeket, elvitetett tőlem mindent. A bíróság elrendelte a valódiság bizonyítását, e célból pedig a tárgyalást csntolta. ! Samy bey vagy Síró Sámuel? Mindegy: milliárdokat szedett össze A Magyarország tudósítójától. Ma délután a főkapitányságtól a toloncházba kísértek egy állítólagos konstantinápolyi nagykereskedőt, aki Papadopoulos, »Samy, bej és ?Siró Sámuel néven áruikát csalt ki budapesti vas-, prém-,- gész- és ékszerkereskedőktől. A kár meghaladja a kétmilliárd koronát. Samy bej azzal is szélhámoskodott, hogy hollandi kakaót árult nagyban, a kakaó azonban a ládák felbontásakor fűrészpíírnak bizvonyúlt ■—- r"l a