Magyarország, 1926. augusztus (33. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-01 / 172. szám

% * Régen és most Azt olvassuk, minisztertanács foglalkozott tegnap a központi fűtés kérdésével, sőt hogy a minisztertanács legfőbb tárgya az a pótrendelet volt, amely majd a központi fűtés tekintetében reformálja vagy kiegészíti a lakásrendeletet. A háború befejezése óta sok regényt, drámát és filmet írtak a képzeletbeli emberről, aki a világháború kitörése előtt egy órával elaludt és most ébredt fel; hát ha ez a képzeletbeli ember elolvassa ezt a kis tudósítást, egyszerűen nem hiszi. Hogy minisztertanács foglalkozik a központi fűtés kérdésével egy kérdéssel, ami alapjában a háztulajdonosra és a lakóra tartozik! És olyan hihetetlen ez békebeli álmából felébredő ismeretlenünknek, mint például a rendes repülőjáratok, mint például az új határok, mint például mindaz, ami a pénz stabilizálása előtt történt és mint ez az egész világrendszer, melyben furcsa lélekvándorlással éli tovább életét minden országban az a bizonyos háborús államszocializmus. Nálunk már a háborút előtt sokat panaszkodtak a miniszterek, hogy mindenki a kormánytól vár mindent — de a háború előtti állapot valóságos egészséges, decentralizációja volt az élet minden kis és nagy dolgának a mostani helyzethez képest, amikor mindenki a kormány elé szalad, deputációzik, csoportosul, audienciázik és gyűlésezik minden ügyben. Ezt a mostani központi fűtéskérdést csak ép példakép említjük a cikk élére —-,hisz ez kicsit természetes, minthogy a lakáspolitika terén még nem épültek le teljesen a kivételes állapotok, minthogy egyáltalában van még lakáspolitika s az még egyáltalában: kormányzati ügy, ha már nem is akkora mértékben, mint akkor, amikor a népjóléti miniszter feje mintegy nyilvántartása volt minden nagy- és kislakásnak Magyarországon és százezrek lakásigényei tartották ostromállapotban a népjóléti kormányt. • De nemcsak a központi fűtés ügye foglalkoztat ma így minisztertanácsokat — sokkalta jelentéktelenebb ügyek is, amelyeknek azelőtt, ha volt közigazgatási intézésük, elintézte egy vármegyei aljegyző, vagy egy rendőrfogalmazó. Valahogy hihetetlenül megnőttek a kisügyek s a nagy világfelfordulásban megváltozott minden méret — hogy mi tulajdonkép a kicsi és hol kezdődik a nagy ügy. Mikszáth Kálmán politikai regényében és karcolataiban még tréfásan beszélnek arról, hogy a képviselő azt mondja falusi vagy kisvárosi választójának, mikor az egy ezredrangú kérvényével, magánügyével vagy vicinális dolgával hozzáfordul, hogy majdbeszélek a miniszterrel. Most ez nem tréfa — sőt! Az a bizonyos képzeletbeli ember, aki most békebeli álmából felébred, a békében kétségbeesetten tiltakozott mindenféle állami beavatkozás ellen, egész tudományos irodalmakon rágta, magát keresztül, amelyek mind arra tanították, hogy angol mintára lehetőleg függetleníteni kell az életet, főleg a gazdasági életet az állami beavatkozástól, minden vonalon decentralizációra, az élet autonómiájára kell törekedni hát ez a képzeletbeli ember összecsapná a tenyerét ámulatában, mikor látja, hogy nemcsak hogy nem tiltakoznak az állami beavatkozás ellen, de egyenesen hunyorálnak érte, minden ponton valósággal hunyerálnak érte: személyes audienciákon, küldöttség,zárásokon és millióiban a kérvényeknek (soha annyi kérvényt és folyamodványt nem írtak, mint manapság!) és ép a miniszterek azok, akiknek már terhére van ez a túlságos hatalom s a beavatkozásoknak ez a rendszere, kényszere. A háború óta, amikor — a dolgok természetes kényszere folytán — kihullott a hadbavonult ember s az egész hadiszolgálatos társadalom kezéből sorsának intézése, a kormány kezébe kellett összefutnia minden szálnak s kezdve a moratórium-rendelettől az egész termelés valorizációjáig, az állam szabályozott mindent, ami azelőtt a gazdasági élet autonóm apparátusaiban mozgott. Ez nem szűnt meg a forradalomban sem s még erőséül lett a forradalom utáni első esztendőben. Ennek akkor megvolt a maga értelme, de lassanként fölszabadult a közgazdasági élet, a háborús kivételes felhatalmazások sorra hatályukat vesztették, az állami beavatkozás területe azonban még mindig óriási s ami még fontosabb: az emberek ott is keresik, ahol már megszűnt, ahol a felszabadulás már megtörtént: nem akarnak, vagy nem tudnak élni a szabadsággal. Ara 1500 maron* 112 fillér MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1926. AUGUSZTUS 1.______________VASÁRNAP________________XXXIII. ÉVFOLYAM 172. SZÁM Oroszországban nagy a mérsékelt elemek A frank igazi értéket akarja visszaszerezni Poincaré Az egyenes adók maximális tételét leszállítja , h így beszédet tartott ma a kamarában Párizs, július 31. (A Magyarország külön tudósítójától.) A kamara ma délelőtt 11 órakor kezdte tárgyalni a szanálási programot. A pénzügyi bizottság előadójának, Chappe de Laine képviselőnek rövidre fogott beszéde után, amelyben a javaslatok intézkedéseit, azoknak várható eredményeit ismertette, Poincaré miniszterelnök kért szót. Poincaré beszédének kiemelkedő részei a következők: — A frank legutóbbi áresését enyedül és kizárólag az a jogosulatlan, oktalan és ostoba pánik idézte elő, amelyet viszont az a botrányos tény magyaráz, hogy idehaza Franciaországban a nép kevesebb bizalommal viseltetik a saját pénze iránt, mint a külföld. A kormány politikája szem előtt fogja tartani azt a fő feladatot, hogy visszaszerezze a frank igazi értékét, amelynek mai mély szintjét a gazdasági élet rémüldözése és neuraszténiája okozta. A leghathatósabb eszköz ennek elérésére, ha a kormány minden rendelkezésre álló eszközzel igyekezni fog a külföldre menekült tőkéket visszahonosítani. Nem vádolom a francia tőkét hazafiatlansággal, inkább azt vagyok hajlandó feltételezni, — folyttatta Poincaré, — hogy kizárólag az a körülmény késztette menekülésre a francia tőkét, hogy az egyenes adók mértéke túl magas, nem progresszív, illetőleg az emelkedés túlmegy a józanság határain. Ez okból a kormány elhatározta, hogy a jövedelmi és az örökösödési adó legmagasabb tételét leszállítja s megvan arról győződve, hogy ez a mérséklés nem fogja, az állami jövedelmeket apasztani, hanem ellenkezőleg a bevételek növekedését fogja, maga Zitán vonni. Poincaré beszédét, amely a jobboldalon és a középen élénk tetszést váltott ki, a baloldal csak ritkán zavarta közbeszólásokkal, azután a kamara a szanálási javaslatok tárgylásának folytatását a délutáni ülésre halasztotta. (L. Sz.) Hadiállapot Mexikóban & kmitaspíiane miatt A kormány iskolát és könyvtárat csinál az ellenszegülő katolikus papok templomából* A katolikus gyárak beszüntették üzemüket, elbocsátották munkásaikat Newyork, július 31. (A Magyarország külön tudósítójától.) Mexikó Cityből jelentik, hogy péntek este a minisztertanács határozata következtében valósággal hadiállapot van az országban, minden helyőrségi állomáson készenlétben áll a katonaság és minden városban őrjáratok cirkálnak. Kisebb helységekbe a haditapminiszter automobilokon küldött katonai csapatokat. A katonaság szigorú utasítást kapott, hogy ne tűrjön körmenetet és semmiféle tüntetést s az első ellenállás esetén irgalmatlanul használja fegyverét. I Ma kormányrendelet fog megjelenni, amely szabályozza a katolikus templomok átvételét. A kormány el van tökélve, hogy azokat a templomokat, amelyeknek a papjai nem engedelmeskednek és nem kérnek az állami hatóságtól jogosítványt az egyházi funkciók végzésére, az állam javára lefoglalja s iskolák vagy közkönyvtárak céljaira építteti át, a templomok szent ereklyéit pedig a múzeumokban leltároztatja. A katolikusok ellenállását a papok tömeges letartóztatása még inkább szítja. A gazdasági bojkottok kimondása és az adófizetés megtagadása után most a katolikus lakosság tervszerűen rohamot intézett a mexikói nemzeti bank fiókjai és általában a pénzintézetek ellen. Tömegesen követelték vissza a letéteket, úgyszintén a takarékbetéteket, úgyhogy az állami bank fővárosi központja és egyes vidéki fiókok pénteken rövid időre kénytelenek voltak a pénztárakat lezárni, mert a pénzkészlet elfogyott, ...