Magyarország, 1929. február (36. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

­ Köhögés rfiMfsofl síjén ECat-R A mellpasztilla február létől minden este ■ ,a Műtőldről - h­­azatért holozsok­i illegi Jancsi­k és hírneves zenekara hangversenyez . 2 MAGYARORSZÁG 1929. február­­ péntek A narkotikumok élvezete Most a kokain és egyéb narkotikum Sitok haszn­álatára tör a védő. Kövess Jenő báró pár nappal a■­.­­előtt történt halálára, ennek a ha­lálnak körülményeire hivatkozik, hogy megvilágítsa­ azt a külön vi­lágot, amelyben szerinte Forgács Anna­ is élt. A fim is szenzáció, nem az érdekes­ség kedvéért említettem " fiatal báró esetét, — mondja a védő — de azért, mert ez is jellemző arra az életre, amely e perben is elérik tárul. , Fejtegeti a­ védő, hogy sz kokain és egyén narkotikumok élvezetét ■illetőleg pozitív, és. negatív, tanult égés* 'sos­e áll egymással szemben. Bizonyítani kívánja azt, hogy For­gács Anniát b­eteg szívének gyönge­­séget ölte meg, bizonyítani kívánja, hogy szívének gyengeségét a narko­tikumok mértéktelen élvezete okozta. Nem a negatív tanuk a fontosak, hanem azok, akik látták, tapasz­talták, tudják, hogy Forgács Anna igenis szedett hódító szereket. Ezt mondta Klár doktor, Gáspár Gé­za, Se­hen­feld Ferenc­né, Schuster egyetemi tanár is, aki hozzátette, hogy Forgács Anna neuraszténiáját is narkotikus szerek élvezetének tu­lajdonítja. Ebben az értelemben vall: Szilárd Bertalan dr. orvos, Irencze József­né, Bárd Erzsébet, a Belvárosi Színház pénztárosnője. Jött László Ernőné és elmondotta, hogy Forgács Anna elbes­zélte neki, kitől kapta, va­lami Ernőtől kapta a veronait. Gürt­­ner István tanú a főtárgyalási terem­be hozta a morfiumot, amelyből két cen­tigram­ot fecskendeztek be Forgács Annának, amykor az előadás előtt fet­­rengott és ideggörcsöket kapott. — Beszéltem arcosokkal, — mondja, a védő — akik mind azt mondatták hogy aki nem élvez morfiumot, az két centigram befecskendezése u­tán, még ha bivalyerős is, akkor sem tud ját­szani, mert elkábul. A­ védő ezután Kiaesner lsák Hans Barrasch, Sávoly Brúnó, Neiger Jenő és Lőwék tanúskodására hivatkozik, akik mind azt mondják, hogy Forgács Anna narkotikumokkal élt. — Éh­ nem akarok frivol lenni, nem akarok könnyelmű lenni, mert ha az akarnék lenni, azt mondanám: tes­sék csak megfordulni azokban a mű­vészi körökben. Mint ahogy itt Kré­­mer Dezső tanú mondota, nem mer­nek idejönni az emberek, félnek ebben a hírhedt ügyben való szerep­léstől. Jöttek hozzám, nagyon sokan jöttek és mondották: Uram, csak zárt tárgyaláson... Fél a társadalom első­l, nehogy kapcsolatba, kerüljön azzal. És akkor mondják, hogy nincs Loias- Seepsichosie, tömegpszichózis, amely megtévesztette az orvost, félrevezet­te a társadalmát és a névtelen levél nyomán a tömeg­hisztéria erejével tört fel ez a hangulat és elsöpörte az igazsá­gok És így volt ez. tekintetes törvényszék­ Egy halhit volt,, előttünk tegnapig, amikor felszabadultak az emberek és jöttek­ hozzám és­­elárasztottak leve­lekkel és megkönnyebbülten­­elmu­dot­­tü­k : felszabadultunk, most már lá­tunk, már kinyílt a szemünk, mi sem tartjuk gyilkosnak Erdélyi Bélát. — Sok rejtély van ebben az ügyben. Itt vallotta az, egyik tanú, hogy Do­­minénál az eldugott teremb­en­ hogyan vett együtt egy társasággal Forgács Anita, és­ hogyan élt kábító­szerekkel- ki tudja megmondani, hogy mennyi, minden játszott*■ itt közel­, mennyi ■minden történt, ami befolyással volt a későbbi eseményekre. Azt mondotta itt Kenyeres profesz­­sz­or úr, hogy amikor egy ilyen ta­­,lánnyal áll szemben, az igazságot Csak a jó Isten tudja megmondani. Mennyi talányt­­ad fel nekünk a min­­denségnek legmagasztosabb ura. ..Mennyi mindenre nem találunk vá­laszt és mindenki esküszik az Istenre, nemzetek,­ pártok, fajok, felekezetek vetik minden bizalmukat az Istenbe és ebben a nagy kataklizmában min­denki csak abban a nagy talányban bízik, amelynek egyetlen megfejtője a m­indenségnek mindenekfölöt álló­ ura. És nem találják meg a kiutat, hanem mindenki a maga igazában bízik. — Én itt a jog templomában a ki­­­­utat keresem. . Itt nem­ szabad sem előítéletnek, sem rokonszenvnek,­­ sem ellenszenvnek, sem, tömeghozi­gúlásnak érvényesül­­nie, csak a bizonyítékoknak. És ha bizonyítékok jönnek az én meggyőző­désemmel szemben,, akkor én meg­adom magam. De ha nincsenek, ak­kor én itt állok igazságom tudatá­ban és önök — fordul most Gál Jenő a bírói pulpitus felé — jöjjenek ide és fogjanak velem kezet és mondják boldogan, hogy sikerült elérnünk az igazságot. Sikerült elérnünk, hogy a gyanú örvénnyé ne váljon. Hétszer hallgatták ki Thiemm -Hil­dát. Hatszor azt vallotta, hogy ami­kor ő­­eltávozott a 'kritikus délelőttön szobájukból Erdélyi nem maradt Forgács Annával, hanem utána ő is elhagyta a szobát. Azután kihall­gatta az osztrák vizsgálóbíró heted­szer és ebben a hetedik vallomásában azután egyszerre felbukkan egy mon­dat, hogy Erdélyi Béla negyedórára egyedül maradt Forgács Attilával a szobában. Aki objektív adatokat ke­res Erdélyi Béla tagadásával szem­­­ben, átírják, nem lehet döntő adat a lúd elődi vallomást m­eg­változtató hetedik vallomás. A zsír­embóliára tér most át a védő és azt fejtegeti, hogy a tudomány ál­lítása szerint csak akkor nem lehet a zsírembóliát bizonyítani, hogy ha a fontos hullarészek spirituszba kerül­nek. Hát itt éppen ez történt. A zsír­réteg a hullarészekkel ..spirituszba került és a zsírrétegek feloldódtak. Ezután­­ a vagyon elleni bűn­­cselekményről beszél a védő. Azt mondja, hogy a vagyon elleni bűncselekményről nem beszélne, mert azokra nem fektet súlyt, hogyha az ügyésznek szerinte néhány állítása té­vedésen nem alapulna. — A kimaszkírozás farsangi jelleget ad a dolognak és azt mutatja, hogy nem volt konokság, megátalkodottság­. Váltóhamisítás? Bű­n, amelyet meg meg kell büntetni. De nemi súlyosabban, mint mások bű­nét. Hányszor láttuk mát.r 'szitbizomá­­nyi tulajdonosok, főórák fiát, kon­junkturális gazdagok fiát a vádlottak padján! — Azt ígérgette Erdélyi, hogy 700 milliót kapott Forgács Annával és eb­ lili­szti ingy­en PESTI NAPLÓ apróhirdetéseiben Akinek tie ilyen szelvénye­­van ingyen kaphat egy iliíxavas apró*­hirdetést a PESTI NAPLÓ bármely ssoraában ből fizet olajd. Az ügyész úr rögtön rácsapott erre. A biztosítás balesei klauzulával volt összekötve és ezer sürgönyzött rögtön Erdélyi. Nem he­lyezek súlyt ezekre a­­ kicsiségek­re,­­ olyan­­számokkal operálni, amelyet folyton változnak, non lehet. Álá kurzusok voltak akkor, mint amilye­neket az ügyész úr felhoz. Ebben , bűnperben­ nem is érdemes mindenné foglalkozni. — A­ római járandóság azonban komoly dolog, vallomások szólnak mellette. Hogy nem jutott hozzá Er­délyi­­ fájdalom, a hitelezők manap­ság nem­ szoktek­ lejáratkor fizetni de nem lel­et azt mondani, hogy ez­­ 40.000 pengő nem létezett. Tény, hogy a­ római üzletnél Erdélyi volt az úr, s rendelkezett a befolyó pénzekkel is Gáldy vallomása is bizonyítja, hogy Erdélyiék tervbe vették a római utat hogy Rómában behajthassák a 40.001 pengőt. — Ha így van, ne jöjjön ide senk azzal, hogy a biztosítás legyen az üt­köző. Egy bizonyos ebben a biztosítási üzletben : Erdélyi Béla 100 dollá­ros jutalékot vágott zsebre. Azt se mondják, hogy Erdélyi Béla akarta a biztosítást. Jól ismerjük a biztosítási ügyletek természetét, ha ügynökök járják ki a biztosítás­­kötést. Erdélyi Béla nem sóvárogja a biz­tosítási összeget, csak annyit akar belőle, hogy Forgács Annát h­azaho­zati­ssa és síremléket emelhessen neki. Egy megtört, koldusbotra jutott apával együtt az első szava : — Kemi kell, nem kell. Gál Jenő hangja erőteljesebbé válik. Mindenki érti, hogy most jön a védőbeszéd míg akkordja. Az egész hallgatóság feszült figye­lemmel fordul a védői­­emelvény felé. — Az az Erdélyi Béla, aki rá­borult a­­ holttestre és csókolgatta, n­ hogy megváltozott mindenki szemében. Ember lett, ember áll elöttünk, em­ber,­ aki­­szintén szenved, és tűr. ‘ — Amikor a Pichler-Lagner kony­hát nézem, Goethe Zauberlehrling-je, jut az eszembe. A Zauberlehrling, aki először boncol, de azért vállalja a fe­lelősséget, és­ kotyvasztja, a vádat." Én Procheszka Ottokár szállóigéjét val­lom: aki csak ésszel igyekszik az igaz­ság felé, az olyan, mint a madár, aki egy szárnnyal repül. Az ész nem elég, átélés is kell a bírálathoz. — Bemutatóm -- ejti le most hang­ját. Gál Jenő — az osztrák törvény­­hiteles szövegét, amelyről a szakér­tőkkel is perbeszálltam. A törvény szerint Piehlernek nem volt joga hul­lad­arabokat , kezébe venni és ú­ó véle­ményt mondani, mert a véleményben benne van­­ orvosi. ' rendelésének­­ az igazolása is. — Elnézést kérek­ azért, hogy elő­terjesztésem ilyen hosszúra nyúlt, legyen mentségem, sogy magam is úgy szenvedtem, mint ahogy szenved a­ Gangon partján szenvedő hivő, aki hiszi, hogy mások megváltásához a magunk szenvedése szükséges. Higy­­yék el a tudós bírák, hogy ebből az elgondolásból születnek a Rabi túk­a­­­j­nátok és a Ghánáik, és ez a tudat váltja meg az embereket. — Deák Ferenc mondja: —­­ Az igazságtalan bírói­­ ítélet visszavet­i a­z államokat. Ha eddig az élt a köz­­tudatban, hogy a világot f­ent ártó nagy ige: "Szeresd felebarátodat mint tenmagadat, akkor az új világ már­­ azt harsonázza: Jobban szeresd fele­barátodat, mint tenmagadat, mert csak akkor lehetsz ítélőbíró abban, amit az élet eléd adott. Fiat justica, pereat nunndus.. .in­kább dőljön össze a világ, csak az igazság maradjon meg. M­íg egy emléket kell elmonda­nom. Egy jelenet jutott az eszembe, amely ebben a teremben játszódott le. Fiatal jogásztársaimmal itt ültem ■a­­teremben és ott, ahol most a bíró urak ülnek, ott ült Vo­­ List, mel­lette ült Csemegi és Vavrik. Von List a nemzetközi büntetőjogi egyesület elnöke volt és azért jött ide, hogy az új büntetőjog útjait hirdesse. Hir­dette azt, hogy csak bizonyítékok alapján lehet ítélni. És minket azért neveztek el jogásznemzetnek, mert évezredek során kifinomult .jogászi érzésünk. De a legutóbbi időkben az alvilág­ból fellövi a káosz, elsöpört minden fogat, a nemzetet is. Mikor a magyar bíró ismét leült ide, hogy igazságot osszon, akkor tá­madt f­e­l a magyar nemzet­­. És azt mondotta akkor Von List, az esküdtszék­ terem mén­­yezetének egyik freskójára mutatva : A’, felejt­sétek el, ti jogásznemzedék, hogy rii van ezen a freskón : a páncélos, fegy­veres emberrel szemben a meztelen ember. . .Én is úgy állok itt, mint eg­y HI -7.télen ember, szeplőtelen , homlok­­kal, szerény tudásommal és akara­tommal, hogy az igazságot megtalál­hassam, így­ ál­lok itt szemben a fegy­veres, a páncélos emberrel. é - Ennem saj­nálom Erdélyi Bélát Nekem sem ideálom az ilyen ember. Nekem ideálom a jog és ideálom, hogy ne lehessen olyan igazságosztás, ahol az ember többet kapjon annál, mint amennyit megérdemel. Én ezért a­ jogért, ezért az igazságért állottam harcban és arra kérem a tekintetes bíróságot, hogy amint a Magyar ál­lam nevében hirdeti­­meg ítéletét, kezdje meg a jó Isten nevében és a jó Isten áldása legyen munkáján. Hangos morajlás fogadja a védőbe­széd befejezését." Be had! elnök

Next