Magyarország, 1929. február (36. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

1920. feb­ruár 1. gén­ek MAGYARORSZÁG szünetet rendel. A következő pillanatban már az egész közönség a védői pulpitushoz tódul és egyszerre száz kéz nyúl Gál Jenőhöz, aki kimerülten ül helyén. A gratulálók között elsőnek siet a védőhöz Temesváry ügyész és Falaky János szavazóbíró. Félóráig tartó szünet után fél egy órakor nyitotta meg Schadl elnök újból a tárgyalást és megkérdezte a királyi ügyészt, hogy kíván-e reflektálni a védők be­­tizedeire. mvédők válaszolnak az ügyésznek Ezután Szent­pét­e­ry Zoltán Dániel­­szky védője hangoztatja védence ár­tatlanságát. Daniielszkynek fogalma sem volt arról, hogy Erdélyi mire használja fel a tőle kért szívességet. Felmentést kér. Zimmermann G­éza, Borsos védője azt fejtegeti, hogy védencét részben megtévesztették és cselekményeinek egy részét szándék nélkül követte el ezekben az ügyekben tehát nem­­ megbüntetni. Roth Béla, Filó védője hivatkozik arra, hogy az írásszakértők szerint nem lehet biztosan állítani­, hogy Fi­lótól származna­k az alá­írások. Filó tehát ártatlan. De ha a bíróság mégis elítélné, a­ többi között vegye azt is enyhítő­ körülménynek, hogy kétszer volt ■vizsgálati fogságban ,és most, már hónapok óta reggel­től délutánig itt­­ül, a­­vádlottak padján s­ nem tud egzisztenciájáról gondoskodni . Az elnök ezután Gát Jenőnek adja át ismét a szát, aki először a vagyon elleni deliktu­­mokról beszél és hangoztatja, hogy­­a tanuk közül egyik sem vallotta azt, hogy végrehajtást vezetett volna ab­ban az esetben, ha Erdélyi nem fize­tett volna. Erdélyit tehát nem i­n ve­gezte veszély, ám volt szüksége arra hogy gyilkosság útján megszerezze a biztosítási összeget. Azután László vallomásával foglalkozik a védő. László Rómában elvesztette a pénztár­cáját és a magyar követség Erdélyi­hez utasította, mint, akitől pénzt kap­hat. Erdélyi „els­ő ■ látásra kivette a ‘pénztárcáját ...és odaadta íjászlónak, hogy vegyen ki annyit, aro.ennyire szüksége van. Erdélyi tehát Lászlóval­­szemben nem úgy viselkedett, mint ahogy László őt vallomásában lefes­tette. — Megütötte a­ fülemet a vád kép­viselőjének egy mondata — folytatja a védő — az, hogy a törvényszék egyes határozatai­ból m­ár következtetni lehetett a törvényszék mérlegelésére. Nincs bátorságom ahoz, hogy akár­csak­ válaszomban is megismételhes­sem ezt. Hiszen összeomlana az em­ber, minden hite, ha itt előre követ­keztetéseket lehetne levonni arra vo­natkozóan, hogy a bíróság hogyan mérlegel. Nem. .Majd ha, megkezdő­dik az ítélkezés, akkor az abszolút tiszta, legyen. — Az ügyész úr megköszönte a névtelen levélírónak, hogy levelét megírta. Én inkább azt köszönném meg, ha ide jönne. Mi oka van, hogy ne­ jöjjön i­de? Hiszen a vád szerint igazat mondott. Nincsenek in­­koánitó bizonyítékok, inkognitó ta­nul­, ma már nem tűrik, m­i szeretik sehol az­­inkognitó embereket. Tessék szemtől-sze­mbe álln­i. — Azt mondja az ügyész úr, hogy Erdélyi, eltitkolta azt, hogy májusban Veronáit adott feleségének. Lévy volt az első orvos, aki megkérdezte Erdélyit, hogy adott-e valamit fele­ségének és akkor Erdélyi minden köntörfalazás­a nélkül megmondotta, hogy mit adott­ be­ Forgács Annának. Ez is­utat­ja Erdélyi egyenességét. Nem volt oka, hogy tagadjon, nem is tagadta le. Millstattban a strand­fürdőn egész társaság előtt megmon­dotta, .l h­gy Forgács Anna nem tudott aludni és ezért veronait adott neki. — Az ügyész úr azt mondotta, hogy a beteg nem téveszthette össze a fo­lyadékot a porral. .Ez tévedés, mert a folyadék meleti, másik por is volt az éjjeliszekrényen. — És igaz, hogy miként Pichler, Klár dr. is vizsgálat nélkül felírta a ve­ronált. De Klár mint jó orvos fel­írta a receptre: „Telur, signeUir, ne repete!. Pichler viszont azt írta rá, hogy: Nach Bedarfh Így írt fel 1' félgramos port. Tessék elképzelni, mi történik, ha valaki tényleg Nach fredarf! beveszi az egész mennyisé­get. Ezt ugyanaz az orvos csinálta, aki 25 gram antitoxint intravénás alakban adott be a betegnek.­­ Hibás az ügyész úr érvelése, hogy két orvos ugyanezt mondotta ebben az ügyben. Három orvos­ eskü­dr­özött, hogy kézzel fojtották meg Forgács Annát, a többiek azután a sálra kezdtek esküdözni, míg végre a sál elmélete is megbukott és a zsinegelés gondolata született meg, hogy cukorsnárgával vagy roletta-zisnórral történt a meg­fojtás. Hát jó, tegyük fel, hogy Érdei­i tényleg szerzett cukorsnárgát, d­e van-e egyetlen bírói funkció, am­ely a­ spárga után kutatott volna, fia lett volna ilyen nyomozás, akkor jöttek volna azok, akik tudtál: arról, hogy Erdélyi cukorspárgát vett magának, vagy ilyen félét, sőt, ahogy a vallo­másokat látjuk, azok is eljöttek­­­ol­na, akiktől cukorsüveget vásárolt Er­délyi. 3 Temesváry műész a védőbeszédekre Temesvár­y ügyész kijelenti, hogy csak röviden kivan felelni a védők­­ismétlésekbe bocsátkozni ,nem akar, de néhány lényeges körülmény­re mégis kénytelen rámutatni. Először... a kisebb h­dlottak védői­nek beszédére reflektál. Bizonyítja Danielszky Miklós bűnösségét, majd fír,­­esősről és Filéról megállapítja, hogy mindkettő bűnös a váltóhamisí­tásban, végül Erdélyi Iréia védőjének beszédére reflektál. •— Ki kell jelentenem, — úgymond fiz ügyész — hogy nagy élvezettel hallgattam ■ a szónoki szépségekben bővelkedő védőbeszédet. Egy formá­jában, mint tartalmában gyönyör­ködtető volt ez a beszéd, de meg kell állapítanom, hogy a hangulatos védő­beszéd a vád súlyos bizonyítékait nem tudta megdönteni. Részletesen ismertettem már azokat az okokat,­­amelyek miatt Erdélyi Bélát bűnösnek kell ki­mondani úgy a­ hamisításokban, mint a gyilkosság kísérletében, mint a gyilkosság bűntettében. Ismétlésekbe­­ bocsátkozni tehát nem akarok. Csupán néhány körülményre hívom fel­ a törvényszék figyelmét. A védő azt mondotta, hogy ő minden eszközzel kutatott Erdélyi Béla lel­kében és arra a megál lapításra ju­­t­ott, hogy ez a vádlott tehet rossz, lehet elvetemedett, de semmi esetre sem gyilkos. Elismerem, hogy­ a vé­d úrnak ez a megállapítása tiszta meg­győződéséből fakad. Rá kell azonban múlanom arra, hogy Erdélyi Béla itt a főtárgyaláson is, de mindenütt az életben fon­dorlatos és kétarcú volt.­ Ennek tulajdonítom, hogy még védője előtt sem tárta fel a lelkét, vert­.nem­ akarta védőjét megfosztani ittól az erőtől, amit az­ kölcsönöz neki, hogy ártatlannak tudja védeni. " — Elhangzott az is, hogy tömeg­­hangulat uralkodik itt. Láttuk, hogy a védelem miként vonja kétségbe a. Vád minden tanújának szavahihető­­ségét- de viszont láttuk azt is, hogy ! a törvényszék minden egyes tanuval­­omást a legszorgosabb kritika a­lá tetté és összerombolhat­lanti ( mozaiksze­réé)) tevődött össze az a kép, amely Erdélyi Bélának a gyilkos­ságban való bűnösségét félreis­­merhetetlenül igazolja. — Beszélt... .védő­­úr-a­ névtelen le­dről is. Éppen a törvényszék utalá­­sára a hatóságok a legszorgosabban­ kutatták, hogy ki írta ezt a névtelen levelet, ezt azonban megállapítani nem lehet, - bárkitől származott, is a, névtelen ■él, köszönet el kell mondanom érte, rt énélkül a névtelen levél n­é­lkül állhatott volna az a szörnyűséges ’eset, hogy egy borzalmas bűn büntetlenül maradt volna. — A védő a biztosítási ügyiénél Forgács Anna jártassá,­ hivatko­zott. Miért­ tudna többet a biztosító 15 éves génírónője mint Erdélyi Béla, aki az ügyletet kötötte és célzatosan felhasználta? — A májusi mérgezést nem okozhatta szí­vgyepigeség, hiszen az orvosok az első perctől kezdve nar­kotikumra mérgezést láttak. Erdélyi nem könnyítette­ meg az orvosok mun­káját, csak akkor mondotta meg, hogy több veronai tablettát adott, Forgács Annának, amikor Forgács Anna már beszélni kezdett. ■— Millstattra vonatkozóan már megengedi a védő, hogy Erdélyi gondatlan volt, mert egyedül hagyta Forgács Annát a ve­­ronállal. De nem történhetett sem öngyilkos­ság, sem­ gyógyszeresére, hiszen Forgács Anna a veramont sem akarta, bevenni, másrészt szörpön orvosságot kapott Pichlertől, m­ár pedig az üvegét nem lehetett ösz­­szecserélni a skatulyával. F regél tanár két és fél gram veronait talált Forgács Anna belső részeiben, ami halálos adagot jelent.­­ A zsírembóliára is hivatkozik; a védő és azt mondja, hogy azért nem tudja tökéletesen bi­zonyítani, mert a boncoláskor elmu­lasztották az erre vonatkozó vizsgá­latot. Hivatkozni kell azonban arra, hogy ezek a bizonyos szimptómák akkor léptek fel, amikor Erdélyi már megszerezte a Veronáit. A zsírembólia gondolata Minicht ta­nár előadása nyomán született, de éppen Minich tanár zárta ki tudomá­nyos felkészültséggel a zsírembólia lehetőségét.­­ Hangoztatta a védő, hogy For­gács Anna nem volt eszméletlen, ref­lexei működtek. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy Forgács Anna teljes ántudatlan­­ságban volt. Éppen Lom Olga vallotta itt, hogy férje nehéz lépteire és az ajtó csapó­­dására sem mozdult meg. • Temesvári kir. ügyész —­­ Veronaim­érgezés azért nem okozhatott halált, mert megelőzte — Vádolják Piehlert, hogy vizsgá­lat nélkül adott Erdélyinek Veronáit. Klér Zoltán is vizsgálat nélkül ren­delte a veronait Erdélyinek. Erdélyi kieszközölte Pieh­lernél, hogy szörpös gyógyszert rendeljen Forgács Annának, hogy folyadé­ka legyen a veronai számára.­­­ Azt mondja a védő, hogy nem lehet kétségtelenül megállapítani, a­ halál okát, ahány orvos, any­­nyiféleképpen beszél. Utalok azonban arra, hogy Millstallban három orvos boncolta fel Forgács Anna tetemét, s Klagenfurtban két orvos­ végzett fe­lülvizsgálatot és itl, három szakértő mondott véleményt. A­ két törvényszéki szakértő egy­hangúlag zsinegeléstől előidézett halált állapított meg, két orvos pedig ugyancsak egyhangúlag megfojtási halált. Az ellenőrző szakértő volt az egyet­len az orvosok sorában, aki ennek ellene mondott. —­ Olyan ítéletet kérek tehát, amilyet már vád­beszédemben megjelöltem. Materán professzor­ véleménye — Köteles tisztelettel vagyok a bí­rói határozat iránt, amely nem en­gedte meg, hogy részletesen foglal­kozzam annak a nagy tudósnak a vé­leményével, aki ebben az ügybe­n meg­­mondotta véleményét. De hogy ne legyen ennek az ügynek semmiféle rejtélye sem, rá kell mutatnom arra, hogyan született meg ez a jegyző­­köny­v. — Felmentem Bécsbe a professzor­hoz, mert meg akartam nyugtatni magamat, elvittem hozzá mindazokat az iratokat, jegyzőkönyveket, a per egész anyagát, amelyet Minich és Kenyeres tanár urak láttak. Habrida professzor meg is jelölte azokat az iratokat, amelyeket áttanulmányo­zott és azok áttanulmányozására egyheti időt kért. Egy hétig tartó munka után mondotta csak meg vé­leményét a professzor, aki ezt meg­előzően megmondotta: »Barátom, ön nem is képzeli, hogy én milyen szi­gorú ember vagyok, én sokkal szi­gorúbb vagyok, mint Minich kollé­gám­. Én nem olvashatom fel a véle­ményt, csak egy mondatot idézek belőle: A boncolójegyzőkönyvből nem le­het felismerni, hogy Forgács Anna mitől halt meg, m­ert a fülh­­arlásos halálnak semmiféle bizo­nyítéka nincs ezekben az adatokban. — Ezt leírja ország-világ előtt­ Európa egyik legnagyobb tudósa és akkor talán mégsem lehet apofiktivat megállapítani, hogy Forgács Anna halálát fulladásom halál okozta. — Kenyeres tanár úr megjósolta raeval Nem is megy vissza a barlangjába, mert látja, hogy 10 IDŐ jár a vevőkre alatt február 2-tól DI¥tfc£SűKOK | Rákócai út 74 |

Next