Magyarország, 1929. július (36. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

Ara 10 Budapest, 1929. július 2. kedd Telefon: J. 455—50-től 56-ig, J. 464—18, J. 464-I. évfolyam 146. szám Bíróság előtt a meggyilkolt cár okmány hamisító rokona Vasbottal véresre verte Halász Lajos bankárt a Nádor utcában egy pénzügyi tanácsos Az autóbuszhoz futó bankár véletlenül meglökte, ez ingerelte fel a támadót Véres kesztyű, összetört bambuszhot . Mentők kötözték be a bankár fejét (A Magyarország tudósítójától.) Ma délután fél kettőkor példátlan bot­rány játszódott le a Tisza István ucca és a Nádor ucca sarkán. Ebben az időben kezdődik a legnagyobb for­galom ezen a környéken, a budapesti Cityben. Nagy tömeg tolong az autóbuszállomások körül. A Nádor ucca és a Tisza István fa sarkán lévő autóbuszállomás i­­é igyekezett a tömegben Halász Lajos, a közismert bankár, akinek tőzsdei nehézségeivel annak­idején annyit foglalkoztak a lapok. Meglátta, hogy már jön az autóbusz és futni kezdett. Közben súrolta egy idősebb férfi karját. Jelentéktelen összeütközés volt és a bankár egyszerű pardonnal tovább akart sietni.Ebben a pillanatban azonban a m­­ás­ik férfi meglökte Halászt és rá­kiálto­­t: — ön m meglökött engem! A tárná­d­ás A harsány kiáltást követő pillanat­ban felemelte jobbkezét, amelyben a kesztyű között valami sötét tárgyat tartott és a megdöbbenéstől szófián Halász Lajost fejbevágta. A ban­kár arcát elöntötte a vér. A hatal­mas ütés erejétől m­egtántorodott, de mielőtt kiállhatott volna, újabb ütés érte. Az egyszerűen öltözött 50 év körüli férfi három négy ütést mért a bankár fejére, míg az magához tért. — Kérem — kiáltotta végre a vér­től borított Halász, — hogy merészel hozzám nyúlni? Én nem nyúltam ön­höz! — Maga meglökött engem! — kiál­totta a másik férfi és újból fejbe súj­totta Halász Lajost. Ekkor már csurgott a vér a bankár fejéből és elöntötte ingét, ruháját. Egész ember gyűrű vette körül a vé­res kézzel hadonászó férfit és a vértől borított Halász Lajost, aki vastag­­bambuszbot­ját emelte fel, hogy vé­dekezzék az utcai támadóval szem­ben. A támadó most újra lesújtott Halászra, az ütés a bambuszbotot érte, amely három darabra tört. — Vasbot van a kezében! — kiál­totta a tömeg és most már egyszerre többen vetették rá ma­gukat a szakadatlanul hadonászó emberre, de még ekkor is több ütés érte Halász Lajost, aki teljesen védtelenül állott támadójával szemben. Végre abbamaradtak az ü­d­egek és csak ekkor látta a közönség, hogy Halász Lajos támadójának talmas ütések alatt. Néhány pillanat múlva a herpetya­­utcai rendőrőrszem futva érkezett a verekedés színhelyére és felszólította az ismeretlen támadót, hogy kövesse az V. kerületi kapitányságra. Halász Lajost bevitték a Nádor utca 3. szám alatt lévő gyógyszertárba, ahol se­beit megvizsgálták. A feje tetején három, az arcán is két-három ütés nyoma, a bőr és a hús leszakadt. Arca és a feje össze-vissza van verve, az ólmos bunkó hatalmas daganato­kat is ütött rajta. A helyszínére ki­érkezett mentők ragasztották be Ha­lász Lajos sebeit. Ezután megindult a menet a rend­őrkapitányság Vadász utcai épülete felé. A rendőr előállította Halász tá­madóját és Halász is bement a rend­őrségre. A menet a Nádor uccán Ha­­­ladt keresztül, ahol Halászt sokan ismerik. A tömeg egyre nagyobb lett. Halász Lajos magából kikelve kiál­tozta ismerőseinek: — Mégis csak felháborító orv tá­madás! Hozzá se nyúltam, csak a könyö­­­­két érintettem meg futás közben.­­ Izgalmában Halász Lajos nem tu­dott többet mondani a történtekről.­­A támadó viszont folyton azt hangoz­­tat­ta, hogy Halász Lajos meglökte őt. A kapitányságon Halászt leültet­ték egy székre, hogy ott kipihenje magát, közben megkezdték a jegyző­­könyv felvételét. Halász Lajos támadóját igazoltat­ták elsősorban és ekkor kiderült, hogy az egyszerűen öltözött, fekete­kabátos, csíkosnadrágos úr véráztatta szarvasbőrkesztyűs kezében bőrbevarrt vasbunkó van. Az egész jelenet néhány pillanat alatt játszódott le, úgy hogy senki­­sem tudta megakadályozni, hogy a támadó Halász Lajos fejét össze­vissza ne verje. Szinte csodálatos, hogy­ a bankár nem esett össze a ha­ Csernikovics Miklós 50 éves nyug. pénzügyi tanácsos. Halász Lajos azonnal megtette pa­naszát Csernikovic­s Miklós ellen.. El­mondta, hogy ok nélkül támadt rá ál­mos botjával. — Wilhelm Károly dr.-nál, ügyvé­demnél, voltam, — mondotta Halász Lajos — és tőle távozva fel akartam szállni az autóbuszra, amikor ez a férfi megállított és teljes erővel többször az arcomba sújtott. Botomat is össze­törte. * Csodálom, hogy ilyen ütések után még életben maradtam. Csakugyan, Halász Lajos fején mély sebek tátonganak. Az őrszoba aszta­lára letett ólmos bunkó és az összetört bambuszbot magyarázza, hogy mi­lyen ütések érhették a bankár fejét. Az V. kerületi kapitányságon a délutáni órákban megkezdték Cser­­nikovis Miklós kihallgatását, ame­lyet Halász is megvárt. Még annyi ideje sem volt, hogy véres kezét és arcát megmossa. Közben még egyre nagyobb tömeg érkezett a Vadász utcai rendőrségi épület elé. Halász barátai és ismerő­sei, akik gyorsan értesültek az inci­densről, a rendőrség kapuja előtt várják, hogy a véresre vert bankárt hazavigyék lakására. „M kell Irtani a bürokrácia rákfenéjének iszapos posványát“ Az embert, a barátot lássák bennünk, aki százezrek haján gyorsan akar segíteni Scitovszky belügyminiszter haza kinövései ellen (A Magyarország tudósítójától.) A belügyminisztérium levéltári dísz­terme ma volt először nagyszabású miniszteriális ünnepség színhelye. A díszterem közepén hatalmas emel­vényt állítottak fel, amelyet perzsa­­szőnyeggel borítottak be. Rajta ara­­­nyozott vörös brokát karosszék,­­ előtte asztal, amelyen Scitovszky­­belügyminiszter, Sztranyavszky Sán­­­­dor és Ladák Gusztáv államtitkár,­­ továbbá Balogh Sándor helyettes ál-­­lamtitkár és Horváth Béla minisz­teri tanácsos kormányzói kitüntetése volt elhelyezve. Ezeknek a kitüntetéseknek az át-­ adási ünnepségére gyűlt össze a bel­ügyminisztérium tisztviselői kara a díszteremben. Megjelentek a belü­gy­­minisztériuum belső tisztviselőin kívül a rendőrség, az államrendőrség és a folyamőrség vezetői is. Sztranyovszky államtitkár meleg szavakkal üdvözölte a minisz­tert: , , Az isteni gondviselés ránk ruházta ,annak a nagy munkának az elvégzését, hogy a te kezed által írassák meg a ma­gyar közigazgatás történelmének egy­­ lapja. Ezt megértik azok, akik a te betse­det, képességeidet energiádat jól ismerik. Mikor magad elé tűzted a célt, hogy a ma­i

Next