Magyarország, 1930. május (37. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

1930. május 1. csütörtök MAGYARORSZÁG A nemzet kenyere írta: Jánosi György Jól tudja mindenki: a nemzet gazdasági életének alapja, a ke­nyéradó gazda munkája nem abból áll, hogy eresz alá tartja a zsákot, az tokv­orog maggal, a zsákot be­köti, piacra viszi, eladja, a pénzt hazaviszi, egymásra rakja lapjára, míg a rakás a mestergerendáig nem ér. Ész, gép, érzék, tapasztalat, munka, szorgalom, földszeretet, hit, minden, maiden összefog, frontba tömörül, hogy megvívja a nemzet megélhetéséért, kenyeréért a nehéz harcot. Be van fogva az igába állat, gép, ember, a gazdá­nak valamennyi házanépe, kora reggeltől késő estig, kiki a maga helyén, hogy 150 nap alatt annyi órát dolgozzék, mint más 730 nap alatt, a 8 órai munkaidő mellett. Szent ütközet folyik a rónán és a kenyér nem egyszer forog abban a halálos veszélyben, hogy aratásig, asztalig el nem érkezik. S ha nem érkezik el, lel ad akkor kenyeret a kenyéradóknak.? Ki tudja elő­varázsolni azt, amit a föld meg nem termett, Isten meg nem adott? Isten legnagyobb verése az, ha a kenyéren keresztül veri meg az embert, a nemzetet. Ha jön a késői fagy... Ha jön a suhogó jégverés... Ha rázúdul a felhőszakadás a telt ígéretre ... Ha jön a konkoly, a kígyószisz, az aszály, a sáska, penész, rozsda, féreg, üszők... Ha jön az Isten csapása és megveri a barázdák ki­rályát, a vetést, az ígéret leomlik, a gazda sóhajt s a nemzet asztalá­ra kevesebb kenyér jut, valahol az emberek ezrei nélkülözni kezdenek és egy visszahozhatatlan esztendő elveszett. Egyiptomban lángszórókkal küz­denek a sáskák ellen és az ember technikai felkészültséggel sem bír­ja leküzdeni ezt az átkot. Az, or­szágos fagíi idején az őszi vetések fekete helyén búsan vont új ba­rázdát a magvető, hogy meglopja az időt, az áldásból visszaszerez­zen valamit. És mégsem pótolhat­ta azt, ami már egyszer elveszett. Őrizze meg az Isten a magyar ró­nákat mindenféle elemi csapástól, minden veszélytől. Őrizze meg a nemzet kenyerét. Van itt úgyis elég baj. Van itt miért sóhajtozni. Az a gazdasági válság, amely készületlenül talál­ta a kenyéradó népet, — mert munkába elmerülve, nem vette észre közelgését — a sok szép ígé­ret ellenére is fokozódott és foko­zódik. A föld, amelyhez szíve egész sze­­retetével ragaszkodott a föld népe, mert magát és nemzetét tartotta gyümölcséből, olyan nagy terheket hord, amilyeneket a kőszikla sem bír el. A mezőgazdaság krízise pa­­naszözönben vergődik és úgy lát­szik, hogy ez a panaszözön egy új és állandó mezőgazdasági termék, amelyet a most folyó gazdagyűlé­sek állítanak ki a mai helytelen po­litikai rendszer épületeiben. A gazda nem kenyöradományt, de segítséget kér, hogy teljesíthes­se kenyéradó hivatását. Az általá­nos politikai bajból reá eső baj jellemzője az, hogy az árzuhanás egyoldalúan csak őt érintette, ér­dekköre fenmaradt egy olyan ma­gaslaton, amely más viszonyokhoz és árakhoz igazodott. A gazda­sereg a jobb jövő reményében adósságot csinált, eladósodott. És most jön az egész közgazdasági tragédia. Elérkezett az idő, amikor a föld termése jóformán nem elég a kamat lefizetésére. Ez mélybe rántja a gazdát és a nemzet ke­nyerét. Mi hát a teendő? Nyújtson a kormány a gazdák­nak kamatsegélyt. A kamat rabszolgasága a legne­hezebb s ily értelemben van aki már az unokája javait is eltéko­­zolta és sorsát megpecsételte. Ma­gyarul: van, aki már késő utódait is eladta a kamat rabszolgapiacán. A külpolitika áldásait, a külön­féle tárgyalások sikereit gyümöl­­­­­söztetni kell az ország javára,­­ úgyhogy a közjólét felfokozódjék­­ arra a pontra, amelyen egy gazdag­­ ország népének állania kell. A­­ múltban hozott nagy anyagi áldo­­­­zatok után jogos azok magatartá­­­sa, akik elvárják, hogy a gazdák kitartásának és ellenállóképessé-­ gének erősítésével biztosítsák a közgazdasági építkezés ingadozó állványait. Hogy a bajt, gyökeré­ben ismerjék fel és­­ szüntessék meg. Hogy elhárítsál­, a, magyar nemzet kenyerének veszedelmét Egy nemzet tagjai vagyunk. A jövő a miénk. Isten keze nagy és dicső hivatást helyezett, vetett el szívünkbe: egy új ezredév ígéreté­nek arany magvait. Ezt a vetést szent aratásig az segíti, érleli leg­jobban, ha egymásért és ezért a hazáért megteszünk mindent, amit ember tehet, hogy jobb legyen a helyzetünk, biztosabb, puhább és fehérebb a kenyerünk, nagysze­rűbb a magyar jövő. ! 3 Bethlen: Beismerem, hogy a vám­tételek kissé túlzott mértékben védik az ipart a mezőgazdaság rovására Revízióra van szükség, a kezdeményező lépések megtörténtek Gaal Gaston nagy beszédben élesen bírálta a kormány politikáját amikor a kereskedők és iparosok egymás után tönkremennek, a bürokrácia terjeszkedik és él, ami csak katasztrófához vezethet (A Magyarország tudósítójától.) A képviselőház mai ülésén­, amelyet Puky Erndre alelnök délelőtt 10 óra­kor nyitott meg, Wekerle Sán­dor pénzügyminiszter beterjesztette egyes törvényhatósági joggal felru­házott, s egyes megyei városok ré­szére engedély­ezért" rendkívüli" fiáz­­adómentességről szóló jelentését, m­ajd folytattá­k i­s az állami költségvetés tárgya­lását. Kru­ger Aladár azt fejtegette, hogy a mai politikai rendszer feladata és erkölcsi kötelessége, hogy a munka­nélküliségen, úgy ahogyan lehet, se­gítsen. Egyes köz­életi vezető férfiak nagy fizetéséről szólva megállapít­ja, hogy paolkus­­házyén kívül van­nak olyan mam­­mutfizetések, ame­lyekről eposzokat lehetne írni. Élet támadást intézet ezután a bankok ellen, amelyek „ .. .. .. mindenre rátér- Kruger Aladár­peszkednek. Kötelezni kellene a ban­kokat, hogy­ az építkezési tevékenysé­get előmozdítsák. A városi bankok fuzionálását szükségesnek tartja, a kis banküzleteket pedig könyörtele­nül pusztítják ki. Határozati javaslatokat terjeszt elő a nyilvános számadásra, kötelezett vállalatok titkos tartalékainak meg­adóztatásáról, továbbá arról, hogy a kormány terjesszen elő törvényjavas­latot a földbérlő szövetkezetekről, a tanyai telepek önálló községekké való fejlesztéséről, hogy eláll as szótól, mert szerény ké­pességeivel egy óra alatt nem képes a költségvetést megbírálni. Én is őszintén bevallom, hogy a költségve­tés tételeivel nem foglalkozom, mert hiábavaló volna a heteken át tartó mélyreható tanulmányozás, ha fejtegetéseim­ közepén belém­ fojtja az elnök a szót a házszabályok rendelkezései alap­ján. Ezért csak a kormány általános irányzata fölött gyakorol bírálatot. Mindenekelőtt figyelmébe ajánlom a kormánynak a régi és új nyugdíja­sok járandóságai között fennálló ki­áltó ellentéteket. (Helyeslés az egész Házban) Ennek a kérdésnek egyszer már nyugvópontra kell jutnia. A falusi lelkészek és tanítók megélhe­tését is biztosítani kell. Abszurdum, hogy diplomás intelligens emberek­nek 25—30 hold jövedelméből kelljen megélni. Ezután én, akit a tisztvise­lők halálos ellenségének neveznek, egy tisztviselő kérdésre akarom fel­hívni a figyelmet. Arra az igazságtalanságra neve­zetesen, amely a postaszemélyzet­tel az 1925. évi státusrendezés al­kalmával történt. Ennek a státusrendezésnek hibáit ki kell küszöbölni annál inkább, mert ez mindössze 150.000 pengőbe kerül. Több határozati javaslatot ter­jeszt elő. Egyik határozati javaslatában azt kívánja, hogy a jövőben a költségve­tésekben minden minisztérium adjon kimutatást a dologi kiadásokról, a bél­és külföldi kiküldetések költségeiről, a napidíjakról, az anyagbeszerzések­ről és így tovább, hogy az állami hadsérvek körülbelül 25 százalékát ki­tevő „dologi kiadásoknak” nevezett is­meretlen tételeket módunkban legyen megismerni. Határozati javaslatot terjeszt elő arra vonatkozóan, hogy a költség­­vetésben név szerinti kimutatás legyen ar­ról, hogy az Államvasutak és a posta milyen alakulatoknak minő refakéiákat adnak és hogy milyen összegre rúg ilyen módon az elmaradó állami bevétel. Határozati javaslatot nyújt be ar­­ra vonatkozóan, hogy a költségvetés­ben kimutatás készíttessék arról, hogy a kormány milyen alakulatokkal milyen szerződéses viszonyban áll, milyen összegre rúg az államnak ilyen irányú megterhelése. Kimutatást kíván arról, hogy a kormány hány tisztviselői jóléti in­tézményt tart fenn, milyen összegre rúgnak ezeknek költségei és honnan veszi a kormány az ezekhez szüksé­ges dotációt. A következő határozati javaslatai­ban azt kívánja, hogy név szerint so­roltassanak fel azok az aktív és Gaal Gaston bírálja a kormány politikáját Gaal Gaston, a következő szónok, mindenekelőtt kijelentette, hogy az előtte szólók által beterjesztett hatá­rozati javaslatokat­­ elfogadja, majd így folytatta: A költségvetés bírálatát a jelen házszabályok nem teszik lehetővé,­­ mert egy óránál­­ többet egy képvi­■uaal Gaston ”elő sem beszélhet, úgyhogy­ Európa legnagyobb szónoka, Apponyi Albert gróf is kénytelen volt kijelenteni: Az őszi viharok mindent elsöpörnek, ami szennyes és egészségtelen. És így eltűnik minden tisz­­tátalanság, ha Radionnal mossa ruháit. 30 percnyi kifőzés és kész a mosás, mert RÁDIÓN egymaga mos!

Next