Magyarország, 1931. augusztus (38. évfolyam, 174-197. szám)

1931-08-01 / 174. szám

2 Óriási felzúdulás támad erre ismét­­az ellenzéki padsorokban. — Halál Fábiánra! Halál reá! — kiáltják. Percekig tart a lárma és az elnök folytonos csengetéssel igyekszik a rendet­ helyreállítani. Krüger Aladár: A mentelmi bi­zottság ezért javasolja, hogy Fábián Bélánál a legenyhébb tételt alkalmaz­zák és kötelezzék arra, hogy a Házat meg­kövesse. — Nem lehet, nem követett el sem­mit! — kiáltozzák a baloldalon. Fülsiketítő lármában kavarog az egész terem. Pakots József áll fel, hogy kisebb­ségi véleményt terjesszen elő arról, hogy a Ház térjen napirendre az ügy felett. Az a mondás, amely az elnök úrból kiváltotta a mentelmi elé uta­lás indítványát, így hangzott: «Ben­nünket ne tessék meggyőzni, egyhan­gúlag megszavazzuk!« (Gúnyos de­rültség a baloldalon, felkiáltások: Nahát! Nahát!) Ugyanakkor Peyer Károlyt is figyelmeztette :az elnök és kiderült, hogy Peyer Károly Bécsben volt. (Gúnyos derültség.) — Napirendre, napirendre! — kiál­tozzák. Almásy elnök ezután felteszi a kér­dést, hogy elfogadják-e a mentelmi bizottság javaslatát, szemben a ki­sebbségi véleménnyel. Felkiáltások a baloldalon: Nem, nem! A jobboldal feláll, a kereszténypárt és a baloldal azonban ülve marad. Felkiáltások a baloldalon: Kisebb­ség! Az elnök azonban megállapítja a többséget, mire ismét óriási zaj tör ki. — Ellenpróbát! Ellenpróbát! — kiáltozzák a baloldalon. Az elnök folyton csenget, majd ki­jelenti: — Kétségtelen, hogy többség­ volt. Kérem Fábián Béla urat, méltóztassék a Házat megkövülni! Fábián Béla az elnöki emelvény elé áll és felolvassa a Házat megköve­tő szöveget. — Felháborító — kiáltozzák többen is a baloldalon. A nagy zajban az el­lenzéki képviselők az asztalt csapkod­ják. Fábián Béla Kun Béla: Ez a páriam­ent az izmus komédiája! Dinnyés Lajos: Menjünk vala­mennyien a mentelmi elé! „A parlament hatáskörét nem szabad formulákkal kijátszani** Lázár Miklós "A felhatalmazási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására tértek át ezután. Lázár Miklós sajnálkozik azon, hogy a közgazdasági helyzet mai ál­lapotában ilyen kevéssé auvernemen­­tális jelentőségű tárggyal foglalkozik a Ház. Almásy elnök rácsenget Lázár Mik­lósra és felszólítja, hogy a napirenden lévő tárgyi/dl'' fogl­ak ezzel­. Sauerborn Károly: Krajcáros ko­média! Az elnök figyelmezteti S­auerbornt, hogy­ ilyen sértő kifejezésektől tartóz­kodjék. Lázár Miklós: Franciaországban öt nap alatt hat kormány bukott meg a nagy pénzügyi vál­ság alatt. A hato­dik kormány szé­leskörű felhatalma­zást kért. _ A negy­vennyolc órára egy­beülő kamara azon­­ban arra az állás­pontra helyezke­dett, hogy nem ad­ja meg a felhatal­mazást és azt csak olyan kormánynak adja meg, amely gazdasági progra­mot ad. Hajnalban azután új kormány ala­kult és Poincaré programot adott. Erre a kamara megadta a felhatal­mazást. Poincaré akkor azt mondotta: nem lehet fehér a­lappal egy országot kivezetni a válságból és az államház­tartás egyensúlyát biztosítani, ha­nem csak csontig ható operálókéssel. Ha csak azzal állott volna elő a ma­gyar kormány, hogy a Ház a kiadott szükségrendeleteket szankcionálja, akkor ez ellen senki sem emelt volna szót, de a most előttünk fekvő javas­latban nem erről van szó. A parlament hatáskörének for­mulákkal való kijátszását mindig ellenezni fogom.­­A javaslat első célja az államháztar­tás egyensúlyának helyreállítása. Miért van szükség ezen túlmenő felhatalmazásra? Hogy a költségvetés kiadási oldalát redukálják, ahol nincs szükség felha­talmazásra, mert a költségvetés csak keret.­ Arra nem kért felhatalmazást a kormány, hogy száz- és százmillió­val feltornássz­a a költségvetést, miért kér most a redukcióra? Ha­­ nem konventikumokban tár­gyalnának, a személyes érdekek érvé­nyesítése alól mentesülni tudna a pénzügyminiszter, ha itt tárgyalnák a költségvetés csökkentésének ügyét, akkor az egész Ház a háta mögött állna és 300—359 millióval redukálhatnák a kiadásokat. A közbizalom hely­reállításának legegyszerűbb mód­ja a bankzárlat feloldása volna. De amikor azt látja a közönség, hogy az ország nyilvánossága elől el akarják zárni a gazdasági javaslato­kat és zárt ajtók mögött akarják egy bizottsággal letárgyaltatni, ez nem alkalmas a bizalom helyreállítására. Szemben kell állnom azokkal, akik azt mondják, amit a kormány főzött, egye meg: Malasics Géza: Az a baj, hogy nem eszi meg, hanem velünk eteti. Lázár Miklós: Közveszedelemben, mint ma, a megoldás módját kell a parla­mentnek keresnie. A kibontakozásért mindnyájunknak vállalni kell a felelősséget. A parlamenti szünet ellen beszél ez­után. Dolgozzon ki a 33-as bizottság egészen rövid idő gazdasági progra­mot és ezt tárgyalja a Ház. Amikor ég a ház, nem lehet tűzrendészen vizsgálatot tartani. Az ország nagy reformátora lesz az, aki a bürokrácia t­drengésétől megszabadítja az orszá­got. Míg a parlament egész munkássága nem áll egyébből, mint szavakból, addig ez a parlament nem végezhet komoly munkát és nem egyéb, mint a magyar állam költségén fenntartott nyelvelő testület. (Nagy tetszés és taps a baloldalon.) Szilágyi Lajos azzal kezdi, hogy a választások idején határozottan ál­lást foglalt választói előtt a jelenlegi miniszterelnök mellett. (Nagy zaj a baloldalon.) Kabók Lajos: Szóval egységespárti? Könyvtáram kiegészítésére szép és értékes könyveket lehetőleg egykorú, kötésben bogátzáslt Ajánlatokat »Riph­o­­ws&wsw. pfai" ten­géren kiadóba ­ Óriási viharok Szilágyi Lajosnak az ellenzék ellen támadó agresszív beszéde miatt Szilágyi Lajos Szilágyi Lajos: Ebből az is követ­kezik, hogy ezt a törv­­-javaslatot elfogadom, különö­sen az ellenzéki ér­vek hatása alatt. Ha olyan szomorú a helyzet, mint ahogy Gaal Gaston mondotta, hogy go­lyó van­­ a nemzet testében, akkor sza­vazatomat annál inkább a miniszter­­elnök mellett kell leadnom ennél a javaslatnál. Állíthatom, hogy az el­lenzéki pártok közül egyik sem élvez több bizalmat a nemzetnél, mint a kor­mánypárt. A pártközi konferencián is úgy vettem ki, hogy maguk az el­lenzéki vezérek tiltakoztak az ellen, hogy a miniszterelnök otthagyja a he­lyét. (Nagy zaj.) Friedrich István: Most már késő, azt, mondottuk. Szilágyi Lajos: N­a Gaal Gaston volna a magyar miniszterelnök, még a parlamentet sem tartaná együtt. — Na, na — kiáltják a független kisgazdapárton. Gaal Gaston: A képviselő úrral so­hasem küzdöttem együtt, csak szem­ben. Szilágyi Lajos a nagy zajban vála­szol valamit Gaal Gastonnak, aki így folytatja: ■— Olyan nyilatkozatot pedig soha­sem tettem Bethlen Istvánról ebben a teremben, mint Ön. Azóta az ön véleménye megvál­tozott, én nem szoktam megvál­toztatni. Szilágyi Lajos: Azért támadtam Bethlen Istvánt, mert elhittem, amit nekem mondtak, hogy a kormányzói állásra tör. Azóta meggyőződtem, hogy ez nem igaz. Gaal Gaston felmegy az elnöki emel­vényre és az elnökkel tárgyal. Szilágyi Lajos: A koncentráció nem jelentene erőgyarapodást a kormány részére, hanem ellenkezőleg annak erejét gyengítené, mint például a fő­városnál, ahol koncentrációs alapon kormányoznak. Vázsonyi János: Ugyanolyan a koncentráció ott, mint itt a keresz­ténypárt és az egységes párt között. Szilágyi Lajos: A koncentráció osztozkodást jelent a hatalmon. Látom a miniszterelnök -r fizikai fájdalmat a vita elhúzódása­ miatt, mert már szeretne cselekedni. Felkiáltások a szociáldemokrata párton. Eleget cselekedett tíz év alatt, attól koldul az ország. Szilágyi Lajos: A szanálási javas­latnál a demokrata párt és Ralsay úgy fogadták a­­ javaslatot, mint fait accomplit, Sándor Pál és Pakots Jó­zsef is elszigetelték magukat a Göm­bös Gyula körül csoportosuló ellen­zéktől. Friedrich István: Bizony sokat har­coltunk együtt Gyulával, (Nagy de­rültség.) amíg kapitányból tábornok lett. Tempóra mutantuk. Nem is kel­lett az óceánt átrepülnie. Szilágyi Lajos 1924-ben mondott éles ellenzéki beszédét ismerteti. Szeder Ferenc: Akkor mondta a képviselő úr, hogy nem szív Bethlen­nel egy levegőt? (Nagy derültség a Ház minden oldalán.) Szilágyi Lajos egy pillanatra meg­­hökken, majd Szeder felé fordulva, ezt mondja:­— Nem, ezt akkor mondtam, ami­kor a­­házelnök az önök soraiból 14 képviselőt kivezettetett. Akkor a mi­niszterelnök úr szomszédjával beszél­getett, és mosolygott. Felháborodtam, mert azt hittem, hogy a kivezetéseken mosolyog. Sauerborn Károly: Közben levegő­változás történt. (Nagy derültség.) Szilágyi Lajos: A frankhamisítás­nál vált el az utam az ellenzéktől. 1926 óta minden olyan javaslatot, amely meggyőződésemmel megegyezett, meg is szavaztam. Akkor azt kifogásolta az ellenzék, hogy a kormány a főbiz­tostól függő helyzetbe kerül. Fábián Béla: Ez csak a fajvédők álláspontja volt. Sziilágyi Lajos: Külföldi ellenőr­zésről többé nem kérünk. Ellenzéki oldalról elhangzott, hogy egy-két bankot hagyjunk elveszni. Az a kér­dés, milyen bankról van szó. Senki nem áll itt a bankok szolgálatában. Zsilinszky Endre magából kikelve kiáltja Szilágyi Lajos felé:­­— Provokálnak! Idehozzuk adatain- Államdő lárma, tumultus Gaal Gaston harsogva. Minden esküszegő tisztviselő bandita — Úgy van, úgy van! — harsant fel kórusban az egész ellenzéken. Szilágyi Lajos éles hangon: Kire érti ezt a képviselő úr? Bihar megye főispánjára, vagy alispánjára? .. .Szilágyinak erre a kijelentésére a baloldalon teljes erővel tör ki a mél­tatlankodás. Fábián Béla: Akire akarja. Mi van fit? (Óriási zaj.) Gaal Gaston gesztikulálva kiáltó­­zik Szilágyi Lajos felé, szavai azonban elvesznek a tomboló lár­mában. — Ön nem fog névsorolvasást tar­tani — hangzik ki a kaotikus lármá­ból Fábián Béla hangja. Gaal Gaston indulatos hangja is kihallatszik a zsivajból: — Itt nem fog terrorizálni, arról biztosítom! Szilágyi Lajos: Minden képviselőre fennáll az, hogy ha ilyen kijelentést tesz, akkor meg is nevezi, hogy kiket ért alatta. . . . Sauerborn Károly: Visszaéltek a hivatalos hatalommal. Szilágyi Lajos: Biharban rendben ment a választás. — Ez nem igaz! — hangzik fel is­mét kórusban. • Zsilinszky Endre: A legnagyobb terror volt Biharban. Szilágyi Lajos: Én nem láttam se­­hol sem terrort! Szilágyi további szavai elvesznek az újból kitörő óriási lármában. Györki Imre Bethlen miniszterelnök felé, aki nyugodtan ül a helyén, ezt kiáltja: — Miniszterelnök úr, mi van a köl­csönnel? Kun Béla: Úgy van, mi van a be­ígért kölcsönnel? Almásy elnök állandóan rázza a csengőt, de percekig tart, amíg szer­hoz tud jutni. Az elnök nyugalomra inti a képvi­selőket és amikor a lárma kissé elül, Szilágyi Lajos azzal folytatja, hogy az ő ellenjelöltjének minden gyűlését engedélyezték, szabadon mozoghatott, pedig 15 napra elítélték. Az a határ­talan izgatá­s... — Úgy van! — zúg fel most a jobb­­álalról kórusban. Szilágyi Lajos: ... amely a szociál­demokrata párt részéről visszamenőleg mutatkozott, Bihar megyében vapuntu­­­s hatósági beavatkozást tett szüksé­gessé. A Gaal Gaston-párt egy kortese saját fiát tagadta ki, mert levente­oktató lett, két! Mi nem is akartuk, de ön kény­szerít rá. Friedrich István az elnök felé: Szil- Nagy lárma tört ki erre a kij­elentésre, Szilágyi szavai el­vesznek a nagy zajban, az eln­ök állandóan rázza a csengőt és alig tudja helyreállítani a csendet. MAGYARORSZÁG 1931. augusztus 1. szombat — Na-na, — kiáltják a baloldalon. Szilágyi Lajos: A Gaal Gaston-párt tagjai a tízéves rendszerről beszélnek. Gaal Gaston: Gaal Gaston-párt nincs, csak független kisgazdapárt van, méltóztassék ezt tudomásul venni. Szilágyi Lajos az iratai között ke­resgél, majd felmutat egy füzetet: — Íme, rá van nyomva erre: Gaal Gaston és Szijj Bálint vezetése alatt álló párt. Gaal Gaston: Na látja, csak veze­tése alatt áll. Vázsonyi János: A demokratikus blokk is Szilágyi Lajos vezetése alat állott. Szilágyi Lajos: Nem engedhetjük elhomályosítani azt a történelmi tényt, hogy Gaal Gaston elnöke volt a kormánypártnak akkor, amikor a földreformtörvényt és az ingatlan­­váltság törvényt megszavazták; Szijj Bálint pedig alelnöke a kormány­pártnak. A képviselő úr elnök utódjá­nak működését haraggal figyeli... Fábián Béla: Gaal Gaston alatt összeszámlálták a szavazatokat, az el­lenpróbát megtartották. Szilágyi Lajos Gaal Gaston felé fordulva folytatja:­­— Sakat vártam a képviselő úr pártalakításától: azt vártam, hogy az agrártársadalom vezérférfiait fogja jelöltetni, hogy behoz ide a parla­mentbe egy állattenyésztési szakér­tőt . . . A képviselő úr azonban — intézi to­vábbra is szavait Gaal Gastonhoz — Bihar vármegye tisztviselőiről azt mondotta, hogy banditák.

Next