Magyarország, 1935. május (42. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

.. •­ Ára 10 fillér MAGYARORSZÁG XLll. évfolyam, 98. szám Budapest, 1935. május 1. szerda Szerkeszti ZILAHY LAJOS Szerkesztőség és kiadó­­hivatal telefonszámláit 45-5-50 — 57-ig, 46-4-18 A program Nagy meglepetés az ország számá­ra, de talán az egész világ számára is az a nagyszabású beszéd, mellyel a magyar államfő ma az országgyű­lést megnyitotta. Nagy-Magyar­ország fényes márványpalotájában, az egykori hatalomnak és gazdag­ságnak visszfényében, egy pompa­­kedvelő nemzet minden megmaradt díszébe öltözött környezetben, ünnepi, szinte templomi hangulatban úgy ha­tott ez a beszéd, mint egy éppen nem távoli jövendőnek zenéje: dobpergés és harsonaszó, de nem a csatára, ha­nem a magyar feltámadásra. Mindenki meghallotta, sőt valószí­nűleg az egész világ meg is értette, hogy abban az igen mozgalmas és jelentőségteljes, történelmi helyzet­ben, amelyben most van a világ, va­lamennyi nemzet sorsa attól függ, hogy rátér-e végre az emberiség a megegyezéses bék­e útjára? Nem vár­hatjuk, hogy ezt minden nemzet azonnal megcselekedje: az államfő egyelőre a nagyhatalmaktól vár be­látást. Tizenhat év nyomorúsága ta­lán meg is teremti azt, amit annak­idején egy pillanatnak józan böl­csessége létrehozhatott volna. A megegyezéses békeszerződések rend­szere az egyetlen út és mód annak a bizonytalanságnak és bizalmatlan­ságnak megszüntetésére, amely miatt senyved az öt világrész egész gazda­sági élete. Kétségtelen, hogy az egész világ foglalkozni fog a hozzá intézett szó­zattal és miután a jövő alakulása attól függ, hogy ezek az eszmék ter­mő talajra hullottak-e vagy kőszik­lákra, az államfőnek a nemzetközi helyzetre vonatkozó szavai annyira lekötik a közfigyelmet, hogy valószí­nűleg csak napok múltával fog meg­kezdődni beszéde belpolitikai tar­talmának a megvitatása. Teljesen szokatlan, sőt példanélküli dolog, hogy a parlamentet megnyitó beszédnek ily nagy legyen a ter­jedelme és ilyen gazdag a tartalma. Még kormányprogramokban sem va­gyunk hozzászokva a munkaterv­nek oly konkrét megjelöléséhez és olyan részletezéséhez, mint aminőt ma az államfő beszédében hallot­tunk. A rendkívüli dolgoknak min­dig rendkívüli okai vannak s a rendkívüli okot valószínűleg eltalál­juk, ha azt mondjuk, hogy egy mi­niszterelnök beszéde mindig az ő kor­mányának programja, egy államfő beszéde azonban nem egy kormány­nak, hanem magának az államnak programja. Mi, akik váltig sürget­tük, hogy a kormány ne csupán el­veket hirdessen, hanem mondjon egé­szen konkrét dolgokat is, örvendve hallottunk ma egy minden lényeges kérdésre kiterjedő, nem kormány­­programot, hanem nemzeti programot. Nem képzelhető el a magyar élet­ben olyan párt, mely ezt a nemzeti programot magáévá ne tenné. A ki­tűzött célok mindnyájunknak céljai: lehet a magyar konzervatív vagy radikális, lehet klerikális vagy sza­badelvű. Sőt ‘ lehet a­ kapitalista ' Vagy szocialista,­­ a politika vezérelvét megjelölte számára az államfő e ke­resetlen, de éppen ezért nagyon em­beri pár szóban: »meg kell teremteni a­ megélhetés, a méltányos boldogulás lehetőségét minden dolgozó magyar számára!« A kitűzött cél felé minden biza­lommal eltelve indulni kész minden magyar,­­ hiszen ezen az úton nem­csak a nemzet vezérében bízunk, ha­nem a teljes sikerben is. Kérdés: lesz-e a kormánynak ereje, az új par­lamentnek szívóssága és kitartása a nagy feladatok elvégzésére. Az út még rögös lesz odáig, talán nem is lesz nagyon rövid, de az elhangzott pro­gram végrehajtása alkalmas arra, hogy kijussunk a zsákutcából, mely­ben a reménytelenség veszedelme fe­nyeget­ő energiáinkat hallatlanul fo­kozná, ha remélhetnénk, hogy ezen az úton nem majd csak a fiaink vagy unokáink, hanem mi magunk is meg fogjuk látni a boldog magyar jöven­dőt. Mindenesetre nagy próbára vál­lalkozott a reformparlament. Vihar az új Házban­­ kormányzó nagy reform­­beszéddel , megnyitotta az országgyűlést a politikai és gazdasági élet egész területére kiterjeszkedett . Káprázatos pompa a parla­mentben és a Kossuth Lajos téren (A Magyarország tudósítójától.) Ma délben 12 órára hívták össze az Országház kupolacsarnokába az or­szággyűlés együttes ünnepélyes­ ülé­sét, amelynek egyetlen program­pontja volt: Horthy Miklós kor­mányzónak az országgyűlést meg­nyitó nagy beszéde. A Kossuth Lajos téren Már a koradélelőtti órákban látha­tók voltak a Kossuth Lajos téren (tíz ünnepség előkészületei. A rendőrség nagyarányú intézkedéseket tett, a térre torkoló utcákban lovasredőrök álltak, díszruhás rendőr szakaszok ér­keztek és festői négyszöget alkotva sorakoztak fel a téren. Lent az orosz­lános főkapu előtt rendőri díszőrség foglalta el 11 órakor a helyét. Ebben az időpontban kezdődött meg a ka­tonai díszzászlóalj felvonulása? A Kos­suth téren festői rendet alkotott a díszzászlóalj a katonazenekarral. A kupola­­csarnokban A meghívott előkelőségeknek prog­­­ram szerint fél 12-ig kellett elfogtani helyüket a kupolacsarnok páholyai-­ ban. Már jóval előbb gyülekeztek a képviselők, felsőházi tagok. Az autók csak úgy ontották a színesebbnél szí­nesebb díszmagyarokat, régi magyar festői­­ viseleteket, a katonai dísz­egyenruhákat, diplomáciai egyen­ruhákat.­­ A képviselők a képviselőházi tár­salgóban gyülekeztek. Sándor Pál korelnök egyszerű fekete zsakettban érkezett meg.­ Először a háznaggyal vonult vissza, majd a kupolacsarnok­ba sietett. Ekkor már ott volt Fiath Pál báró, a felsőház korelnöke, akit Zsakovszky Endre, a felsőház ház­nagya vezetett be. Kialakul a csodálatos kép Kigyulladtak a hatalmas márvény­­lépcsőházban a villanycsillárok és csodás fénybe borították a feljárót. A kupolacsarnok is vakító fényben ra­gyogott. A színes toalettekben felvo­nuló hölgykoszorú megtöltötte a kör­ben futó páholyokat. A kormányzó díszemelvénye mögötti két páholy­ban, jobbról a főhercegi család tagjai, balról pedig Angelo Rotta pápai nun­­ciussal az élükön a diplomáciai testü­let tagjai. A többi páholyban a kép­viselők, felsőházi tagok hozzátartozói és a többi meghívott előkelőség. A képviselők legnagyobb része díszmagyarban jelent meg de sokan voltak fekete zsakettben is. A felső­házi tagok díszmagyarban, katonai díszegyenruhában, a főpapok is tel­jes díszben. A képviselői társalgóban csopor­tok keletkeztek és élénken, tárgyal­ták az időszerű politikai kérdéseket. A főbejáratnál­ bárd­házi Bárczy István miniszterelnökségi államtit­kár fogadta először az érkezőket Putnoky Móric és Rakovszky Endre háznagyokkal. Egymás után érkeztek a Budapesten akkreditált követek. A diplomáciai testületnek csaknem va­lamennyi tagja megjelent, a katonai attasék csillogó-ragyogó egyenruhá­ban. Féltizenkettő után néhány perccel érkezett József főherceg piros tábor­nagyi díszben, világosszürke coboly­prémes mentével, a kezében aranyos ékkövekkel kirakott marsallbottal. Először Auguszta főhercegasszonyt, azután Anna főhercegnőt, József Fe­renc főherceg feleségét és Magdolna főhercegnőt vezette páholyába. Jó­zsef főherceg azután elvegyült a felsőházi tagok csoportjába, ahol már ott volt akkor Mikes János szombat­­helyi, Shvoy Lajos székesfehérvári, Glattfelder Gyula Csanádi püspök, Werner Adolf zirci apát és a klérus

Next