Magyarország, 1935. május (42. évfolyam, 98-123. szám)
1935-05-01 / 98. szám
.. • Ára 10 fillér MAGYARORSZÁG XLll. évfolyam, 98. szám Budapest, 1935. május 1. szerda Szerkeszti ZILAHY LAJOS Szerkesztőség és kiadóhivatal telefonszámláit 45-5-50 — 57-ig, 46-4-18 A program Nagy meglepetés az ország számára, de talán az egész világ számára is az a nagyszabású beszéd, mellyel a magyar államfő ma az országgyűlést megnyitotta. Nagy-Magyarország fényes márványpalotájában, az egykori hatalomnak és gazdagságnak visszfényében, egy pompakedvelő nemzet minden megmaradt díszébe öltözött környezetben, ünnepi, szinte templomi hangulatban úgy hatott ez a beszéd, mint egy éppen nem távoli jövendőnek zenéje: dobpergés és harsonaszó, de nem a csatára, hanem a magyar feltámadásra. Mindenki meghallotta, sőt valószínűleg az egész világ meg is értette, hogy abban az igen mozgalmas és jelentőségteljes, történelmi helyzetben, amelyben most van a világ, valamennyi nemzet sorsa attól függ, hogy rátér-e végre az emberiség a megegyezéses béke útjára? Nem várhatjuk, hogy ezt minden nemzet azonnal megcselekedje: az államfő egyelőre a nagyhatalmaktól vár belátást. Tizenhat év nyomorúsága talán meg is teremti azt, amit annakidején egy pillanatnak józan bölcsessége létrehozhatott volna. A megegyezéses békeszerződések rendszere az egyetlen út és mód annak a bizonytalanságnak és bizalmatlanságnak megszüntetésére, amely miatt senyved az öt világrész egész gazdasági élete. Kétségtelen, hogy az egész világ foglalkozni fog a hozzá intézett szózattal és miután a jövő alakulása attól függ, hogy ezek az eszmék termő talajra hullottak-e vagy kősziklákra, az államfőnek a nemzetközi helyzetre vonatkozó szavai annyira lekötik a közfigyelmet, hogy valószínűleg csak napok múltával fog megkezdődni beszéde belpolitikai tartalmának a megvitatása. Teljesen szokatlan, sőt példanélküli dolog, hogy a parlamentet megnyitó beszédnek ily nagy legyen a terjedelme és ilyen gazdag a tartalma. Még kormányprogramokban sem vagyunk hozzászokva a munkatervnek oly konkrét megjelöléséhez és olyan részletezéséhez, mint aminőt ma az államfő beszédében hallottunk. A rendkívüli dolgoknak mindig rendkívüli okai vannak s a rendkívüli okot valószínűleg eltaláljuk, ha azt mondjuk, hogy egy miniszterelnök beszéde mindig az ő kormányának programja, egy államfő beszéde azonban nem egy kormánynak, hanem magának az államnak programja. Mi, akik váltig sürgettük, hogy a kormány ne csupán elveket hirdessen, hanem mondjon egészen konkrét dolgokat is, örvendve hallottunk ma egy minden lényeges kérdésre kiterjedő, nem kormányprogramot, hanem nemzeti programot. Nem képzelhető el a magyar életben olyan párt, mely ezt a nemzeti programot magáévá ne tenné. A kitűzött célok mindnyájunknak céljai: lehet a magyar konzervatív vagy radikális, lehet klerikális vagy szabadelvű. Sőt ‘ lehet a kapitalista ' Vagy szocialista, a politika vezérelvét megjelölte számára az államfő e keresetlen, de éppen ezért nagyon emberi pár szóban: »meg kell teremteni a megélhetés, a méltányos boldogulás lehetőségét minden dolgozó magyar számára!« A kitűzött cél felé minden bizalommal eltelve indulni kész minden magyar, hiszen ezen az úton nemcsak a nemzet vezérében bízunk, hanem a teljes sikerben is. Kérdés: lesz-e a kormánynak ereje, az új parlamentnek szívóssága és kitartása a nagy feladatok elvégzésére. Az út még rögös lesz odáig, talán nem is lesz nagyon rövid, de az elhangzott program végrehajtása alkalmas arra, hogy kijussunk a zsákutcából, melyben a reménytelenség veszedelme fenyegető energiáinkat hallatlanul fokozná, ha remélhetnénk, hogy ezen az úton nem majd csak a fiaink vagy unokáink, hanem mi magunk is meg fogjuk látni a boldog magyar jövendőt. Mindenesetre nagy próbára vállalkozott a reformparlament. Vihar az új Házban kormányzó nagy reformbeszéddel , megnyitotta az országgyűlést a politikai és gazdasági élet egész területére kiterjeszkedett . Káprázatos pompa a parlamentben és a Kossuth Lajos téren (A Magyarország tudósítójától.) Ma délben 12 órára hívták össze az Országház kupolacsarnokába az országgyűlés együttes ünnepélyes ülését, amelynek egyetlen programpontja volt: Horthy Miklós kormányzónak az országgyűlést megnyitó nagy beszéde. A Kossuth Lajos téren Már a koradélelőtti órákban láthatók voltak a Kossuth Lajos téren (tíz ünnepség előkészületei. A rendőrség nagyarányú intézkedéseket tett, a térre torkoló utcákban lovasredőrök álltak, díszruhás rendőr szakaszok érkeztek és festői négyszöget alkotva sorakoztak fel a téren. Lent az oroszlános főkapu előtt rendőri díszőrség foglalta el 11 órakor a helyét. Ebben az időpontban kezdődött meg a katonai díszzászlóalj felvonulása? A Kossuth téren festői rendet alkotott a díszzászlóalj a katonazenekarral. A kupolacsarnokban A meghívott előkelőségeknek program szerint fél 12-ig kellett elfogtani helyüket a kupolacsarnok páholyai- ban. Már jóval előbb gyülekeztek a képviselők, felsőházi tagok. Az autók csak úgy ontották a színesebbnél színesebb díszmagyarokat, régi magyar festői viseleteket, a katonai díszegyenruhákat, diplomáciai egyenruhákat. A képviselők a képviselőházi társalgóban gyülekeztek. Sándor Pál korelnök egyszerű fekete zsakettban érkezett meg. Először a háznaggyal vonult vissza, majd a kupolacsarnokba sietett. Ekkor már ott volt Fiath Pál báró, a felsőház korelnöke, akit Zsakovszky Endre, a felsőház háznagya vezetett be. Kialakul a csodálatos kép Kigyulladtak a hatalmas márvénylépcsőházban a villanycsillárok és csodás fénybe borították a feljárót. A kupolacsarnok is vakító fényben ragyogott. A színes toalettekben felvonuló hölgykoszorú megtöltötte a körben futó páholyokat. A kormányzó díszemelvénye mögötti két páholyban, jobbról a főhercegi család tagjai, balról pedig Angelo Rotta pápai nunciussal az élükön a diplomáciai testület tagjai. A többi páholyban a képviselők, felsőházi tagok hozzátartozói és a többi meghívott előkelőség. A képviselők legnagyobb része díszmagyarban jelent meg de sokan voltak fekete zsakettben is. A felsőházi tagok díszmagyarban, katonai díszegyenruhában, a főpapok is teljes díszben. A képviselői társalgóban csoportok keletkeztek és élénken, tárgyalták az időszerű politikai kérdéseket. A főbejáratnál bárdházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár fogadta először az érkezőket Putnoky Móric és Rakovszky Endre háznagyokkal. Egymás után érkeztek a Budapesten akkreditált követek. A diplomáciai testületnek csaknem valamennyi tagja megjelent, a katonai attasék csillogó-ragyogó egyenruhában. Féltizenkettő után néhány perccel érkezett József főherceg piros tábornagyi díszben, világosszürke cobolyprémes mentével, a kezében aranyos ékkövekkel kirakott marsallbottal. Először Auguszta főhercegasszonyt, azután Anna főhercegnőt, József Ferenc főherceg feleségét és Magdolna főhercegnőt vezette páholyába. József főherceg azután elvegyült a felsőházi tagok csoportjába, ahol már ott volt akkor Mikes János szombathelyi, Shvoy Lajos székesfehérvári, Glattfelder Gyula Csanádi püspök, Werner Adolf zirci apát és a klérus