Magyarország, 1935. október (42. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

XLII. évfolyam, 223. szám Budapest, 1935. ok­tóber 1. kedd *\ urr\ m 3 o v ' Mas Koldusruhában Ara 10#m# MAGYARORSZÁG Szerkeszti ZILAHY LAJOS Szerkesztőség és kiadó­hivatal telefonszámláit 45-5-50 - 57-ig, 46-4-18 A bíróság ítélt! A közigazgatási bíróság ismét be­szélt egy választásról, sőt nem csak beszélt, hanem ítélt is. Megsemmisí­tette a déli kerület választását s ezen­felül párját ritkító büntetést szabott ki, a szavazatszedő bizottság elnöké­nek és két tagjának szavazati jogát egy évre felfüggesztvén. Nem emlékszünk hamarjában ehhez hasonló ítéletre. Az egész választási rendszernek olyan súlyos megbélyeg­zése ez, hogy joggal feltehetjük a kér­dést: mi történnék, ha minden man­dátumot petícióval támadtak volna meg? Hány képviselő aludnék nyu­godtan? A petícióhoz sok pénz, sok keserves utánjárás, rengeteg akadály legyőzése szükséges. Csak egy kis tö­redék kerül a legmagasabb bírói fóru­mok ítélőszéke elé, csak egy kis töre­dékről bizonyosodik be perrendsze­­r­űen a szabálytalanságok és törvény­sértések halmaza. Csak egy kis töre­déknél történik orvoslás... És íme, ez a töredék is komoly lavinává da­gad, — eddig tizennégy mandátumot semmisítettek meg s hátra vannak még olyan petíciók, amelyek az idei választás legszebb virágszálai közé tartoznak, mint például a Kenyeres- Kaufmann-féle kerület petíciós anya­ga ... Vajmi kevéssé érdekel minket, hogy melyik úr hol választatik meg s mi­lyen programot vall. Egy becsülete­sen, érdeme szerint megválasztott kor­mánypárti képviselőnek éppen úgy örülünk, mint egy legitimistának, vagy kisgazdának. Hegen tudjuk, hogy nem a programok a fontosak, hanem az emberek, akik a programot magasra emelik, vagy a porba sújt­ják. Azt is tudjuk, hogy ezt a válasz­tási rendszert, példátlan képmutatá­sával, erkölcsromboló eszközeivel, az emberi lelket és a polgári jogokat gúzsbakötő intézkedéseivel nem a mostani kormánynak köszönhetjük. De éppen ezért, amikor felmerül a kérdés: a kenyér fontosabb-e, vagy a választójog, azt kell mondanunk: ma a választójog mindennél fontosabb! Annál inkább, mert a kenyér és a választójog között logikus kapcso­latot, vagy ellentmondást, de még sorrendi viszonyt sem lehet felfedez­ni. Az egymás után következő súlyos bírói ítéletek, a perrendszerűen meg­állapított törvénysértések mutatják: mindennél előbbrevaló a választójog becsületes reformja! A parlament, melyet ilyen megbélyegzett eszközök­kel választanak, nem parlament. A szavazat, melyet így kényszerítenek ki akár ilyen, akár olyan párt javára, nem állampolgári vélemény, hanem kierőszakolt nyilvános llélektiprás­. És a mai ítélet azt mutatja, hogy nemcsak a nyílt szavazás tarthatat­lan, hanem még a titkos is, ha úgy alkalmazzák, ahogy szerencsénk volt tapasztalni. A kormány javára szól, hogy még Budapest titkos kerületeiben is tisztel Két interjú Gömbössel Berlinben ÚJ VÁLASZTÁS DÉLEN Szabálytalanul járt el a bizottság — Tíz képviselő elvesztette mandátumát — A közigazgatási bíróság megsemmisítő döntése Verebély választási elnök kiesik a felsőházból és az örökös bizottsági tagságból (A Magyarország tudósítójától.) Általános érdeklődés előzte meg a közigazgatási bíróság mai tárgyalási napját, amelyre a Budapest déli ke­rület mandátumai ellen benyújtott petíció folytatólagos tárgyalását tűz­ték ki. A felcsigázott érdeklődés nem is volt alap nélkül való: a bíróság ér­demi ítéletet hirdetett és a Budapest déli kerület választását megsemmisí­tette. Ez a harmadik petíció érdemi elin­tézése. Mind a három a választás megsemmisítésével járt. Ennek az ér­dekes körülménynek az indító oka az, hogy a debreceni, nyírbátori és Bu­dapest déli kerületi petíciónál az ira­tokból kitűnő tisztázott tényállás alapján jogkérdést kellett a bíróság­nak eldönteni, ennélfogva, nem volt szükség a petícióknál egyébként szo­kásos hosszadalmas bizonyítási eljá­rás lefolytatására. A mai tárgyalás negyed tizenegy órakor kezdődött. Balázs Kornél ta­nácselnök, Borsos Endre az ügy elő­adója, majd a többi szavazóbíró el­foglalta helyét a bírói asztalnál. Balázs Kornél elnök először kér­dést intézett a felekhez, hogy van e még valami előadni valójuk, majd tagadó válasz után megkérdezte, hogy kívánják-e a költségeket saját feleikkel szemben is megállapítani. Csupán Szőke Gyula, a Wolff párt ügyvédje kívánta ezt. Az elnök közölte, hogy a bíróság a tárgyalást befejezettnek nyilvánítja és határozathozatal céljából vissza­vonul. Több mint egy óra hosszat tartott a bíróság tanácskozása. Megsemmisítés Már féltizenkettő is elmúlt, amikor újra bevonult a tanács. Balázs elnök kijelentette, hogy a bíróság ítéletet hirdet. Az ítélet szerint a közigazgatási bí­róság a Budapest déli kerület képvi­selőválasztása ellen benyújtott pa­nasznak helyt ad, a választást érvény­telennek mondja ki és kötelezi a­ vá­lasztásvédőket, hogy Bieber József panaszló képviselője javára 6500 pen­gőt, a választást nem védő képviselő­ket pedig ugyancsak Bieber javára 3500 pengő költséget fizessenek meg. Egyben a bíróság Verebély Jenő dr.-nak, a választási bizottság elnö­kének, Zsellér Imre és Jeszenszky Je­nő választási bizottsági tagoknak or­szággyűlési képviselőválasztási jogát az ítélet elhangzásától számított egy év tartamára felfüggeszti. Amikor elhangzottak az elnök sza­vai, hogy a bíróság a panasznak­­ helyt ad, a közönség éljenezni kezdett,a­ mire Balázs elnök figyelmeztette a­ hallgatóságot, hogy tartózkodjék minden tetszés vagy nemtetszés nyil­vánításától. Mindamellett azonban másodszor is felhangzott az éljen, amikor az ítéletnek ahhoz a szavaihoz ért az elnök, hogy a választás érvény­telen. Az elnök ekkor már erélyeseb­ben figyelmeztette a közönséget és ki­jelentette, ha nem lesz csend, kiürít­­teti a termet. Erre azonban nem ke­rült a sor. A továbbiakban az ítélet indokolását a legnagyobb csendben hallgatta végig az érdeklődő közön­ség. Az indokolás Az indokolásban először a panasz­­irat ellen benyújtott alaki kifogások­kal foglalkozott részletesen a bíróság. Megállapította, hogy ezek nem helyt­állók. • Érdemben részletesen ismertette a panasz tárgyát és ezzel szemben a választást védő előterjesztését. Meg­állapította a bíróság, hogy a válasz­tási törvénynek nincs olyan rendel­kezése, amely eltiltaná a választási bizottságot attól, hogy segédmunka­­erőket alkalmazzon az ajánlások át­vizsgálásánál. Ebből következik, hogy esküt tett közigazgatási tisztviselők­nek segédmunkaerőkü­l való felhasz­nálása szabálytalanságnak nem te­ letreméltó eredményt mutathat fel. Nyilván nem vett tehát szüksége a kormánynak ezekre a módszerekre. Sikere biztos volt. Milyen érdek kö­veteli mégis, hogy tűrjük ezt a tűr­hetetlen rendszert? Kinek van ebből haszna? Kit tölt el örömmel, ki élve­zi ezeket a tortúrákat? Kit boldogít az a tudat, hogy a magyar választás nem választás, hanem hadjárat a pol­gárok lelkiismerete ellen? A bíróság ismét ítélt­ ítélete, re­méljük, egyben halálos­­ ítélete lesz ama választási rendszernek is, amely kenyeret ugyan nem ad senkinek, de a becsületérzését, hitét, önérzetét annál inkább elveszi s olyan erkölcsi elme­zavarba süllyeszti Magyarországot, amiből kiemelni évtizedes tisztesség­gel és áldozatos kormányzással lehet csak. De nagyon nehezen...

Next