Magyarország, 1935. október (42. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-01 / 223. szám
XLII. évfolyam, 223. szám Budapest, 1935. október 1. kedd *\ urr\ m 3 o v ' Mas Koldusruhában Ara 10#m# MAGYARORSZÁG Szerkeszti ZILAHY LAJOS Szerkesztőség és kiadóhivatal telefonszámláit 45-5-50 - 57-ig, 46-4-18 A bíróság ítélt! A közigazgatási bíróság ismét beszélt egy választásról, sőt nem csak beszélt, hanem ítélt is. Megsemmisítette a déli kerület választását s ezenfelül párját ritkító büntetést szabott ki, a szavazatszedő bizottság elnökének és két tagjának szavazati jogát egy évre felfüggesztvén. Nem emlékszünk hamarjában ehhez hasonló ítéletre. Az egész választási rendszernek olyan súlyos megbélyegzése ez, hogy joggal feltehetjük a kérdést: mi történnék, ha minden mandátumot petícióval támadtak volna meg? Hány képviselő aludnék nyugodtan? A petícióhoz sok pénz, sok keserves utánjárás, rengeteg akadály legyőzése szükséges. Csak egy kis töredék kerül a legmagasabb bírói fórumok ítélőszéke elé, csak egy kis töredékről bizonyosodik be perrendszerűen a szabálytalanságok és törvénysértések halmaza. Csak egy kis töredéknél történik orvoslás... És íme, ez a töredék is komoly lavinává dagad, — eddig tizennégy mandátumot semmisítettek meg s hátra vannak még olyan petíciók, amelyek az idei választás legszebb virágszálai közé tartoznak, mint például a Kenyeres- Kaufmann-féle kerület petíciós anyaga ... Vajmi kevéssé érdekel minket, hogy melyik úr hol választatik meg s milyen programot vall. Egy becsületesen, érdeme szerint megválasztott kormánypárti képviselőnek éppen úgy örülünk, mint egy legitimistának, vagy kisgazdának. Hegen tudjuk, hogy nem a programok a fontosak, hanem az emberek, akik a programot magasra emelik, vagy a porba sújtják. Azt is tudjuk, hogy ezt a választási rendszert, példátlan képmutatásával, erkölcsromboló eszközeivel, az emberi lelket és a polgári jogokat gúzsbakötő intézkedéseivel nem a mostani kormánynak köszönhetjük. De éppen ezért, amikor felmerül a kérdés: a kenyér fontosabb-e, vagy a választójog, azt kell mondanunk: ma a választójog mindennél fontosabb! Annál inkább, mert a kenyér és a választójog között logikus kapcsolatot, vagy ellentmondást, de még sorrendi viszonyt sem lehet felfedezni. Az egymás után következő súlyos bírói ítéletek, a perrendszerűen megállapított törvénysértések mutatják: mindennél előbbrevaló a választójog becsületes reformja! A parlament, melyet ilyen megbélyegzett eszközökkel választanak, nem parlament. A szavazat, melyet így kényszerítenek ki akár ilyen, akár olyan párt javára, nem állampolgári vélemény, hanem kierőszakolt nyilvános llélektiprás. És a mai ítélet azt mutatja, hogy nemcsak a nyílt szavazás tarthatatlan, hanem még a titkos is, ha úgy alkalmazzák, ahogy szerencsénk volt tapasztalni. A kormány javára szól, hogy még Budapest titkos kerületeiben is tisztel Két interjú Gömbössel Berlinben ÚJ VÁLASZTÁS DÉLEN Szabálytalanul járt el a bizottság — Tíz képviselő elvesztette mandátumát — A közigazgatási bíróság megsemmisítő döntése Verebély választási elnök kiesik a felsőházból és az örökös bizottsági tagságból (A Magyarország tudósítójától.) Általános érdeklődés előzte meg a közigazgatási bíróság mai tárgyalási napját, amelyre a Budapest déli kerület mandátumai ellen benyújtott petíció folytatólagos tárgyalását tűzték ki. A felcsigázott érdeklődés nem is volt alap nélkül való: a bíróság érdemi ítéletet hirdetett és a Budapest déli kerület választását megsemmisítette. Ez a harmadik petíció érdemi elintézése. Mind a három a választás megsemmisítésével járt. Ennek az érdekes körülménynek az indító oka az, hogy a debreceni, nyírbátori és Budapest déli kerületi petíciónál az iratokból kitűnő tisztázott tényállás alapján jogkérdést kellett a bíróságnak eldönteni, ennélfogva, nem volt szükség a petícióknál egyébként szokásos hosszadalmas bizonyítási eljárás lefolytatására. A mai tárgyalás negyed tizenegy órakor kezdődött. Balázs Kornél tanácselnök, Borsos Endre az ügy előadója, majd a többi szavazóbíró elfoglalta helyét a bírói asztalnál. Balázs Kornél elnök először kérdést intézett a felekhez, hogy van e még valami előadni valójuk, majd tagadó válasz után megkérdezte, hogy kívánják-e a költségeket saját feleikkel szemben is megállapítani. Csupán Szőke Gyula, a Wolff párt ügyvédje kívánta ezt. Az elnök közölte, hogy a bíróság a tárgyalást befejezettnek nyilvánítja és határozathozatal céljából visszavonul. Több mint egy óra hosszat tartott a bíróság tanácskozása. Megsemmisítés Már féltizenkettő is elmúlt, amikor újra bevonult a tanács. Balázs elnök kijelentette, hogy a bíróság ítéletet hirdet. Az ítélet szerint a közigazgatási bíróság a Budapest déli kerület képviselőválasztása ellen benyújtott panasznak helyt ad, a választást érvénytelennek mondja ki és kötelezi a választásvédőket, hogy Bieber József panaszló képviselője javára 6500 pengőt, a választást nem védő képviselőket pedig ugyancsak Bieber javára 3500 pengő költséget fizessenek meg. Egyben a bíróság Verebély Jenő dr.-nak, a választási bizottság elnökének, Zsellér Imre és Jeszenszky Jenő választási bizottsági tagoknak országgyűlési képviselőválasztási jogát az ítélet elhangzásától számított egy év tartamára felfüggeszti. Amikor elhangzottak az elnök szavai, hogy a bíróság a panasznak helyt ad, a közönség éljenezni kezdett,a mire Balázs elnök figyelmeztette a hallgatóságot, hogy tartózkodjék minden tetszés vagy nemtetszés nyilvánításától. Mindamellett azonban másodszor is felhangzott az éljen, amikor az ítéletnek ahhoz a szavaihoz ért az elnök, hogy a választás érvénytelen. Az elnök ekkor már erélyesebben figyelmeztette a közönséget és kijelentette, ha nem lesz csend, kiürítteti a termet. Erre azonban nem került a sor. A továbbiakban az ítélet indokolását a legnagyobb csendben hallgatta végig az érdeklődő közönség. Az indokolás Az indokolásban először a panaszirat ellen benyújtott alaki kifogásokkal foglalkozott részletesen a bíróság. Megállapította, hogy ezek nem helytállók. • Érdemben részletesen ismertette a panasz tárgyát és ezzel szemben a választást védő előterjesztését. Megállapította a bíróság, hogy a választási törvénynek nincs olyan rendelkezése, amely eltiltaná a választási bizottságot attól, hogy segédmunkaerőket alkalmazzon az ajánlások átvizsgálásánál. Ebből következik, hogy esküt tett közigazgatási tisztviselőknek segédmunkaerőkül való felhasználása szabálytalanságnak nem te letreméltó eredményt mutathat fel. Nyilván nem vett tehát szüksége a kormánynak ezekre a módszerekre. Sikere biztos volt. Milyen érdek követeli mégis, hogy tűrjük ezt a tűrhetetlen rendszert? Kinek van ebből haszna? Kit tölt el örömmel, ki élvezi ezeket a tortúrákat? Kit boldogít az a tudat, hogy a magyar választás nem választás, hanem hadjárat a polgárok lelkiismerete ellen? A bíróság ismét ítélt ítélete, reméljük, egyben halálos ítélete lesz ama választási rendszernek is, amely kenyeret ugyan nem ad senkinek, de a becsületérzését, hitét, önérzetét annál inkább elveszi s olyan erkölcsi elmezavarba süllyeszti Magyarországot, amiből kiemelni évtizedes tisztességgel és áldozatos kormányzással lehet csak. De nagyon nehezen...