Magyarország, 1936. május (43. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-27 / 121. szám

1936 május 27 szerda MAGYARORSZÁG G­­Y­E­R­E­K­E­K Bagoly, cinke és macskavadász gyerekek a rendőrbíróság előtt A dunai kapitányság, mint rendőri gyermekbíróság, amelynek a Szerb utoa 3. szám alatt van a hivatala, ma több fiatalkorú ügyében tartott tárgyalóét. Az Újlaki téglagyárnál szolgálatot tel­jesítő rendőrőrszem éjszaka három, kisfiút vett észre a téglagyár mögött. Megkér­dezte tőlük, mit keresnek arra, mire a gyerekek megszeppenve felelték, hogy baglyokat akartak fogni, ezért álltak les­ben ezen az elhagyatott vidéken a késő éjszakai órákban. A rendőr nem elége­dett meg a válasszal, a három­­gyanúsí­­tottat­ előállította a szerbuceai gyermek­­bíróságra, ahol újból elmondták, hogy semmi rossz szándékuk nem volt, csak a bagolyvadászat. Ezért szöktek el hazulról. Baglyot nem fogtak, ebben sem volt sze­rencséjük, ráadásul most odahaza bizo­nyosan nagyon kikapnak. A rendőri büntetőbíró jóindulattal ke­zelte az ügyet, dorgálásra ítélte a három kisfiút, majd rendőrt adott melléjük, a rendőr vitte vissza a szülői házba az elszánt bagolyvadászokat. A másik ügy már súlyosabbnak lát­szott. Egy mázsauccai tisztviselő fel­jelentést tett szomszédja 14 esztendős diákf­ia ellen, aki pisztollyal felszerelve vad vérengzést vitt végbe esténként a kő­bányai utcákban, agyonlőtte az eléje kerülő szegény macskákat. Többek között a feljelentő macskáját is. A tárgyalás hivatalos aktussal kezdődött, a rendőrség elkobozta a diák Flobert-pisztolyát, majd előállt a­n terhelte és elmondta védekezését. — Tulajdonképpen én szeretem az álla­tokat, de a macskáról nagyon rossz véle­ményem van, ezért lődöztem rájuk a pisz­tolyommal. Kutyát sohasem bántottam. Eszembe se jutott. Madarakat se. Bűnnek tartottam volna, de a macskákat nem sze­retem ... A védekezés nem volt túlságosan meg­győző, a rendőrbíró kihirdette ítéletét, a kőbányai macskák öt esztendős rémét dor­gálásra ítélte, egyben intézkedés tö­rtént, hogy az ítéletről a diák iskolai hatósága is értesüljön. Váratlanul drámai módon végződött a harmadik tárgyalás. 12 éves fiúcska volt a terhelt. Az volt a »bűne«, azzal köve­tett el kihágást, hogy a Kamara-erdőben cinkékre vadászott lépvesszővel. Csaloga­­tót is vitt ki magával, egy tarkatollú stiglicet kalitkában. A stiglic fütyöré­­szett, odacsalta a kalitka közelébe a cin­kéket és szegény cinkék a lépvesszőkön fogságba kerülte. — Ejnye... Zoltán, — mondotta a büntetőbiró — nem sajnáltad szegény ma­­darak­att Az iskolában nem tanítják, hogy az éneklőmadarakat nem szabad bointani. A 13 éves Zoltán elpityeredett. Dehogy akarta ő bántani a madarakat, hiszen éppen azért ment ki nagy apparátusával a Kmaraerdőbe, mert szereti a madarakat, de a kalitkában. Haza akarta vinni őket, kis unokahúgának is ígért egyet aján­dékba. Ennyi volt az egész. A az ítélet ezúttal is dorgálás vált. Most következett azonban a drámai fordulat. Rövid tanácskozás után a bíró úgy döntött, hogy a stiglicnek visszaadják szabadságát. Kinyitották a kis kalitka aj­taját, azután kinyitották a szoba ablakát is, azt mondták »áess« és a következő pil­lanatban a tarkatollú stiglc boldog csi­pogással kirepült az ablakon. A szomszédos szerb templom udvarán fű zöldést. A boldogtalan stiglic ide re­pült le visszanyert szabadsága első pilla­natában s ez volt a végzete. A kegyetlen sors közbelépett egy macska képében, a macska egyet ugrott, elkapta a stiglicet. "Ami velük történik minden fel­nőttet érdekel. Ezen az oldalon ma gyerekekről szóló híreket ködünk. A világ leggazdagabb babája a tízhónapos William Astor, John Jacob Astor tízhónapos kis­fia, 20 millió font bol­dog örököse. ­ A kanadai anyasági verseny izgalmas finise K­ét tízgyermekes anya vezet Toronto, május 26. (A Magyarország alkalmi tudósí­tójától.) Nagy izgalmak közepette kö­zeledik a finis felé a torontói híres anyasági verseny. Mint már beszéd moltunk róla, egy különc torontói ügyvéd, Charles Vance Millar körül­belül kétmillió pengő értékű díjat ha­gyott arra a kanadai anyára, aki az ő halálától számított at éven belül a legtöbb gyermeket hozza a világra. Az ügyvéd 1926 október 31-én halt meg s így a verseny 1936 október 31-én ér véget. Sokáig egy Mrs. Matthew Kenny nevű 13 gyermekes asszony vezetett a versenyben. A vetélytársak azonban rájöttek, hogy a 18 gyermek közül három nem az övé és ezért Mrs. Kennyt »diszkvalifikálták«. Most két asszony áll az élen, egyenlő eséllyel: Mrs. Arthur Timlock és Mrs. Stephen Darrigo. Tíz-tíz gyermekük van. Majdnem biztos, hogy ők fognak győzni holtversenyben, ha csak októ­ber 31-ig valamelyik kilencgyerme­­kes pályázó ikreket vagy éppen hár­mas, négyes vagy ötös ikreket nem hoz a világra. George Sproat, Millar végrendele­tének végrehajtója egy időre Angliá­ba menekül a verseny izgalmai elöl. A Székesfővárosi M. Kit. Pénzügyigaz­gatóság kéri a közönséget, hogy azok, akik a részükre küldött jótékonycélú ál­lami sorsjegyeket meg óhajtják tartani, azok árát: egy egész 1­3 pengő, fél —1­50 pengő, mielőbb fizessék be. Aki azonban a küldött sorsjegyet nem óhajtja megtar­tani, szíveskedjék azt azonnal visszakül­deni oda, ahonnan kapta. Akik a megtar­tani nem kívánt sorsjegyet nem küldik vissza, a jótékony célt ká­rosítják meg. A sorsjegyek visszaküldése díjtalan. Afrikai vér ömlik majd Olaszországba Egy angol biológus az olasz-abesszín „tejeskávé csecsemőkről" London, május 26. (A Magyarország alkalmi tudósító­jától.) Ugyanakkor, amikor Olaszor­szágban sok fejtörést okoz az olasz te­lepesek és a benszülött abesszínek ke­veredésének, a születendő »tejes­­kávé«-csecsemőknek a problémája. J. B. S. Haldane, a híres angol bioló­gus is foglalkozik, a kérdéssel a Times hasábjain.­­ Nem fordítottak elég figyelmet annak­ a ténynek élettani következményeire, hogy az olaszok meghódították Abesszíniát. A Duce azt tervezi, hogy negyedmillió olasz családot telepít le Abesszíniában. Ezek mint parasztok fognak letelepedni. Meg lehet jósolni, hogy keveredni fognak az abesszinekkel. Ez elkerülhetetlen, amikor az európai telepesek nem állnak sokkal magasabb gazdasági színvonalon, mint a­ bennszül­öittek. A keveredés elkerülhetetlen akkor is, ha az olasz kormány fel akarja eleveníteni azt a római politikát, amely Claudianusnak következő mondása foglal össze: Haec est in gremium victos quae sola recepit (csak ő öleli keblére a meghó­­dítottakat). Ez a római politika Olaszor­szágnak és az olasz Abesszíniának sokkal szorosabb egységét fogja maga után von­ni, mint amilyen Anglia és gyarmatai kö­zött fennáll. Sokk­a nagyobb lesz a nép­keveredés és el kell készülnünk arra, hogy tekintélyes mennyiségű afrikai vér ömlik be Olaszországba. Egy biológus nem jósol­hatja meg egy ilyen esemény történelmi következményeit. De azt hiszem, nem lesz elhanyagolható dolog Európa jövőjére nézve. 13 Összeült az „apák tanácsa“ Meg akarják tanulni a gyermeknevelést London, május 26. »Apák tanácsaki­ült össze London­ban. Az ülés résztvevői különböző­ angliai »apaegyesületek«-hol kerültek ki. Az első ilyen apaegyesületet 1920- ban alapította W. H. Wheeler lon­doni könyvtáros. Az egyes apaegye­­sületeik azután központi szervezetbe tömörültek. Ennek a szervezetnek a tiszteletbeli titkára most Wheeler. — A célunk az, — mondta, — hogy szakértőktől pontosan megtanuljuk, mi a kötelességünk, mint apáknak, gyermekeinkkel szemben. Például megtanuljuk, hogyan kell, gondos­kodnunk a gyermekekről, ha a fele­ségünk beteg és hogyan kell fiainkból hasznos állampolgárokat nevelni. Évente többször is összegyűlünk, meg­tárgyaljuk a problémákat. Tizenhét kiránduló­ gyermek a folyóba fulladt Lundenburg, május 26. (Csehszlovák Távirati Iroda.) A p rakvicei elemi iskola tanulói ma dél­előtt kirándulást tettek a közeli Pav­­lov-hegyre. A gyerekeket Neumühl közelében komp szállította át az eső­zésektől erősen megduzzadt Thaya­­folyón. A komp a folyó közepén fel­borult és a gyermekek a rohanó fo­lyóba estek, amely e helyen igen mély. A csendőrség jelentése szerint tizenhét gyermek a foly­óba súlt. A­ Thaya mentén mindenfelé csendőr­járőrök keresik a holttesteket.

Next