Magyarország, 1937. február (44. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

1937 február 2 Kedd MAGYARORSZÁG ­ Dugulás és aranyeres bántal­mak, különféle gyomor- és bélzavarok, máj- és lépduzzadás, a has állandó puffadtsága és a rekeszizom gyakori feltolódása, hát- és derékfájás ellen a rég bevált természetes Ferenc József keserűvíz, kisebb adagokba elosztva, naponta többször bevéve, hathatós segítséget nyújt. Az orvosok ajánlják Izgalmas jelenetek, drámai vallomások a rágalmazó névtelen rendőrségi levelek bűnügyének mai letárgyalásán (A Magyarország tudósítójától.) A törvényszék Várady-Brenner-tankcaa, mára tűzött ki tárgyalást Le­­otay Barna rendőri fogalmazó, Róna Ernő detektívfelügyelő, Róna Ernőné, Vaj­da Istvánné magántisztviselőnő, Zsig­mondy Endre rendőrkapitány bűn­ügyében, akiket az ügyészség hamis vád vétségével vádol. Lehotay, a vádirat szerint, rábírta Vajdánét, aki a toloncház foglya volt, hogy Rajczy Géza rendőrfőtaná­csost tudva azzal vádolja, hogy 1918- ban mint aranyosmaróti főszolgabíró az élelm­i­szerb­esze­r­zés céljaira a la­kosságtól beszedett és őrizetére bí­zott pénzeket elsikkasztotta. Lehotay elmondta ezt Róna Ernőnek, akinek felesége beadványt készített erről és egy-egy példányt minisztereknek, a főkapitánynak és a főkapitányhelyet­tesekhez elküldött. Zsigmondy kapi­tány a vád szerint e cselekmények elkövetését szándékosan előmozdí­totta. Vajdáné regénye Elsőnek Vajda Istvánnét hallgatta ki a bíróság. — Bűnösnek érzi magát? — kér­dezte az elnök. — Tudatlanságom miatt bűnösnek érzem magam. 1918-ban,­ amikor az aranyosmaróti főszolgabíróságon tel­jesítettem szolgálatot, Rajczy­ Géza volt a főszolgabíró. Egy szilvaakc­ó körül csalás történt, amelynek az lett a vége, hogy engem tartóztattak le ártatlanul. Négy hónapot is kaptam, mert hallgattam. Meggyőztek arról, hogy a szilvacsalás a főszolgabíró úr tudtával történt. — Honnan ismeri Lehotay Barnát? — Az életvédelmi osztályról, ami­kor öngyilkos akartam lenni, átkí­sértek a toloncügyosztályra. Leho­tay Barnához kerültem, aki durván bánt velem. 1935 januárjában talál­koztam vele - díjból. Érdeklődött az aranyosmaróti szilvaakcióról. _ Azt mondotta, hogy csináljak perújítást, ő előteremti a költségeket. Azt mond­­ta, Rajczy Gézán be­ lehet hajta­ni a költségeket, csak állítsam előtérbe. Még többször beszéltem Lehotayval, aki mindig sürgetett, hogy csináljam meg a perújítást, nem kerülnék min­dig toloncházba. — Október 31-én detektív vitt a fő­­kapitányságra, ahol az aranyosma­róti ügyről faggattak. Úgy állítottam be Rajczy főtanácsos úr szerepét, ahogy Lehotay fogalmazó úr kívánta. November 8-án, amikor újból kihall­gattak, beismertem, hogy korábban nem mondtam igazat. Megmondtam, hogy Lehotay mire vett rá. A szem­besítésnél azonban Lehotay mindent letagadott. „Itt valami nem stimmel** Lehotay Barna tagadta bűnösségét. Elmondta, hogy a tolonch­ázból ismeri Vajdánét, aki elpanaszolta, hogy Aranyosmaróton ártatlanul szenve­dett, mert a szilvaakció pénzeit Raj­czy szedte fel­. Mint rendőrtisztviselő szó nélkül hagyta, hogy egy toloncházi rabló ilyeneket állítson egy fontos pozíció­ban lévő főtanácsosról? Miért nem vitte Vajdánét a főtanácsos úr elé? — kérdezte az elnök. — Kétségtelenül ezt kellett volna tennem. . . — Erre most jön rá? Itt valami nem stimmel. — Gondolkoztam a dolgon — vála­szolta a fogalmazó. Vajdáné neki akar menni Lehotaynak Az elnök Lehotay elé tárta, hogy milyen vallomásra akarta rávenni Vajdánét, az asszony szerint. — Egy szó sem igaz abból, amit Vaj­­dáné mondott, — jelentette ki a fogal­mazó. Vajdáné, aki már eddig is rendkívül izgatottan hallgatta a fogalmazó val­lomását, felpattant a helyéről: • — Nem bírom hallgatni... neki­megyek ... Az őrizetére kirendelt rendőr azon­ban erélyesen visszarántotta a padra, mire Vajdáné görcsös zokogásba kez­dett. — Vajdáné szerint ön munkát adott neki, díjazta őt — mondotta az elnök. — Ez sem áll, — válaszolta a fogal­mazó. Az elnök most szembesítette Vajdá­nét a fogalmazóval. — Az az igaz, amit vallottam. Ezt a szemébe mondom — kiáltotta Vaj­dáné íngertsen és zokogva. — Nem felel meg a valóságnak — mondotta Lehotay. — Szégyelje magát — kiabálta Vaj­dáné, mire az elnök erélyesen rendre­­utasította és a rendőrrel kivezettette. Lehotay elmondotta, még, hogy amikor az állítólagos beszélgetés folyt közte és Vajdáim között, fe­gyelmi alatt állott, de ügye rende­ződött. — A központi ügyeleten beszéltek Zsigmondyval a Rajczy-ügyről? — kérdezte az elnök. — Nem. Eg­y alkalommal telefon­hoz hívtak, Róna Jenő jelentkezett. FEBRUÁR 1-ÉM, hétfőn éjjel zártkörű Metnnequin-bá! .Zanzibarban VI., Jókai ucca 31. Asztalfoglalás csakis előreváltott jeggyel, meghívó fel­mutatása mellett a rendezőknél és elsőrendű divatsza­lonokban. Estélyi ruha kötelező. 3 ROOSEVELT ELNÖK DETEKTÍVREGÉNYÉT szombaton kezdi közölni a Magyarország Szombati számában egy amerikai regény közi tiét kezdi meg a Magyar­­ország. Ez a regény ma Ameri­ka legnagyobb szenzációja , és nemcsak irodalmi szempontból, ötlete ugyanis Roosevelttől származik, a hatalmas or­­szág rendkívüli egyéniségű államfőjétől. Ő vetette fel a té­mát, hogy egy milliomos ho­gyan tűnhet el régi környe­zetéből a millióival együtt s kezdhet új életet új környe­zetben, anélkül, hogy megint régi élete a rokonok, bará­tok és a többi érdeklődők és érdekeltek képében rátalálj­on. A feladat nehéz — olyan nehéz, hogy Roosevelt, aki a politi­kának és közgazdaságnak nem egy súlyos problémáját oldotta meg sikerrel, évekig hiába keresett rá megoldást. Végül hat kitűnő amerikai detek­tívregényíró vállalkozott a do­­logra, így született meg egy remek modern detektívregény,mely tárgyánál és megírásánál fogva akkor is szenzáció volna, ha nem Roosevelt ál­lana mögötte. Rónával mindössze kétszer találkoz­tam szolgálati ügyben, azelőtt soha nem láttam, azt se tudtam, hogy fe­­gyelmi ügye van. Azt mondotta, hogy beszélni szeretne velem. Néhány nap múlva újból jelentkezett és baráti borozgatásra meghívott , magához. Azt mondta, ott lesz Zsigmondy ka­pitány is. Elmentem hozzá, de Zsig­mondy nem volt ott. — Róna ekkor közölte velem, hogy fel van függesztve és üldöztetésnek van kitéve. Tanácsot kért tőlem, mi­képpen lehetne fegyelmi ügyét ked­vezően elintézni? Már menni készül­tem, amikor megkérdezte, hallot­tam-e hogy Rajczy főszolgabíró ko­rában visszaélést követett el? Kér­­deztem, kitől tudja, de ezt nem akar­ta megmondani. Azt válaszoltam, hogy ezt a híresztelést nem tartom­, komolynak mert egy megbízhatat­lan, imbeció­s nő állítja a toloncház­­ban. Figyelmeztettem, ne is beszéljen róla, mert kellemetlensége lehet. Az­óta sohasem beszéltem Rónával. — _A beszélgetés alatt a szomszéd szobában nem tartózkodott valaki? — Nem láttam. Róna drámai vallomása Ezután Róna Ernő detektívfelügye­­lőt hallgatták ki. Kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Egy alka­lommal felesége közölte vele, hogy Zsigmondy kapitány nála járt és azt halotta tőle, hogy pletykák keringe­nek Rajczy főtanácsosról. Aztán meg­látogatta őt Lehotay fogalmazó is, akinek elpanaszolta, hogy névtelen le­velek érkeztek ellene és emiatt fe­gyelmi indult. Lehotay akkor vigasz­talta őt, hogy nagyobb urakról is be­szélnek kellemetlen dolgokat, így pél­dául egy rabnő a toloncházban egé­szen furcsa dolgokat mondott Rajczy főtanácsosról. — Máskor is szokott önhöz járni. Lehotay? — kérdezte az elnök. — Nem. Akkor járt először nálam. — Ön mint detektív meg tudja ezt érteni? Mi ez? Keresztrejtvény? — kérdezte az elnök. — Azt hittem, hogy kollegiális ba­ ks/rrm*4&n‘ kh cvJkoT* 'fiN&rd&b OS Y^uk­ofv&vt V. i Tjtvc/r\. ut| A Központi Tejcsarnok összes fiókjainál is kapható.

Next