Magyarország, 1937. február (44. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

1937 február 2 Kedd MAGYARORSZÁG Dugulás és aranyeres bántalmak, különféle gyomor- és bélzavarok, máj- és lépduzzadás, a has állandó puffadtsága és a rekeszizom gyakori feltolódása, hát- és derékfájás ellen a rég bevált természetes Ferenc József keserűvíz, kisebb adagokba elosztva, naponta többször bevéve, hathatós segítséget nyújt. Az orvosok ajánlják Izgalmas jelenetek, drámai vallomások a rágalmazó névtelen rendőrségi levelek bűnügyének mai letárgyalásán (A Magyarország tudósítójától.) A törvényszék Várady-Brenner-tankcaa, mára tűzött ki tárgyalást Leotay Barna rendőri fogalmazó, Róna Ernő detektívfelügyelő, Róna Ernőné, Vajda Istvánné magántisztviselőnő, Zsigmondy Endre rendőrkapitány bűnügyében, akiket az ügyészség hamis vád vétségével vádol. Lehotay, a vádirat szerint, rábírta Vajdánét, aki a toloncház foglya volt, hogy Rajczy Géza rendőrfőtanácsost tudva azzal vádolja, hogy 1918- ban mint aranyosmaróti főszolgabíró az élelmiszerbeszerzés céljaira a lakosságtól beszedett és őrizetére bízott pénzeket elsikkasztotta. Lehotay elmondta ezt Róna Ernőnek, akinek felesége beadványt készített erről és egy-egy példányt minisztereknek, a főkapitánynak és a főkapitányhelyettesekhez elküldött. Zsigmondy kapitány a vád szerint e cselekmények elkövetését szándékosan előmozdította. Vajdáné regénye Elsőnek Vajda Istvánnét hallgatta ki a bíróság. — Bűnösnek érzi magát? — kérdezte az elnök. — Tudatlanságom miatt bűnösnek érzem magam. 1918-ban, amikor az aranyosmaróti főszolgabíróságon teljesítettem szolgálatot, Rajczy Géza volt a főszolgabíró. Egy szilvaakcó körül csalás történt, amelynek az lett a vége, hogy engem tartóztattak le ártatlanul. Négy hónapot is kaptam, mert hallgattam. Meggyőztek arról, hogy a szilvacsalás a főszolgabíró úr tudtával történt. — Honnan ismeri Lehotay Barnát? — Az életvédelmi osztályról, amikor öngyilkos akartam lenni, átkísértek a toloncügyosztályra. Lehotay Barnához kerültem, aki durván bánt velem. 1935 januárjában találkoztam vele - díjból. Érdeklődött az aranyosmaróti szilvaakcióról. _ Azt mondotta, hogy csináljak perújítást, ő előteremti a költségeket. Azt mondta, Rajczy Gézán be lehet hajtani a költségeket, csak állítsam előtérbe. Még többször beszéltem Lehotayval, aki mindig sürgetett, hogy csináljam meg a perújítást, nem kerülnék mindig toloncházba. — Október 31-én detektív vitt a főkapitányságra, ahol az aranyosmaróti ügyről faggattak. Úgy állítottam be Rajczy főtanácsos úr szerepét, ahogy Lehotay fogalmazó úr kívánta. November 8-án, amikor újból kihallgattak, beismertem, hogy korábban nem mondtam igazat. Megmondtam, hogy Lehotay mire vett rá. A szembesítésnél azonban Lehotay mindent letagadott. „Itt valami nem stimmel** Lehotay Barna tagadta bűnösségét. Elmondta, hogy a toloncházból ismeri Vajdánét, aki elpanaszolta, hogy Aranyosmaróton ártatlanul szenvedett, mert a szilvaakció pénzeit Rajczy szedte fel. Mint rendőrtisztviselő szó nélkül hagyta, hogy egy toloncházi rabló ilyeneket állítson egy fontos pozícióban lévő főtanácsosról? Miért nem vitte Vajdánét a főtanácsos úr elé? — kérdezte az elnök. — Kétségtelenül ezt kellett volna tennem. . . — Erre most jön rá? Itt valami nem stimmel. — Gondolkoztam a dolgon — válaszolta a fogalmazó. Vajdáné neki akar menni Lehotaynak Az elnök Lehotay elé tárta, hogy milyen vallomásra akarta rávenni Vajdánét, az asszony szerint. — Egy szó sem igaz abból, amit Vajdáné mondott, — jelentette ki a fogalmazó. Vajdáné, aki már eddig is rendkívül izgatottan hallgatta a fogalmazó vallomását, felpattant a helyéről: • — Nem bírom hallgatni... nekimegyek ... Az őrizetére kirendelt rendőr azonban erélyesen visszarántotta a padra, mire Vajdáné görcsös zokogásba kezdett. — Vajdáné szerint ön munkát adott neki, díjazta őt — mondotta az elnök. — Ez sem áll, — válaszolta a fogalmazó. Az elnök most szembesítette Vajdánét a fogalmazóval. — Az az igaz, amit vallottam. Ezt a szemébe mondom — kiáltotta Vajdáné íngertsen és zokogva. — Nem felel meg a valóságnak — mondotta Lehotay. — Szégyelje magát — kiabálta Vajdáné, mire az elnök erélyesen rendreutasította és a rendőrrel kivezettette. Lehotay elmondotta, még, hogy amikor az állítólagos beszélgetés folyt közte és Vajdáim között, fegyelmi alatt állott, de ügye rendeződött. — A központi ügyeleten beszéltek Zsigmondyval a Rajczy-ügyről? — kérdezte az elnök. — Nem. Egy alkalommal telefonhoz hívtak, Róna Jenő jelentkezett. FEBRUÁR 1-ÉM, hétfőn éjjel zártkörű Metnnequin-bá! .Zanzibarban VI., Jókai ucca 31. Asztalfoglalás csakis előreváltott jeggyel, meghívó felmutatása mellett a rendezőknél és elsőrendű divatszalonokban. Estélyi ruha kötelező. 3 ROOSEVELT ELNÖK DETEKTÍVREGÉNYÉT szombaton kezdi közölni a Magyarország Szombati számában egy amerikai regény közi tiét kezdi meg a Magyarország. Ez a regény ma Amerika legnagyobb szenzációja , és nemcsak irodalmi szempontból, ötlete ugyanis Roosevelttől származik, a hatalmas ország rendkívüli egyéniségű államfőjétől. Ő vetette fel a témát, hogy egy milliomos hogyan tűnhet el régi környezetéből a millióival együtt s kezdhet új életet új környezetben, anélkül, hogy megint régi élete a rokonok, barátok és a többi érdeklődők és érdekeltek képében rátaláljon. A feladat nehéz — olyan nehéz, hogy Roosevelt, aki a politikának és közgazdaságnak nem egy súlyos problémáját oldotta meg sikerrel, évekig hiába keresett rá megoldást. Végül hat kitűnő amerikai detektívregényíró vállalkozott a dologra, így született meg egy remek modern detektívregény,mely tárgyánál és megírásánál fogva akkor is szenzáció volna, ha nem Roosevelt állana mögötte. Rónával mindössze kétszer találkoztam szolgálati ügyben, azelőtt soha nem láttam, azt se tudtam, hogy fegyelmi ügye van. Azt mondotta, hogy beszélni szeretne velem. Néhány nap múlva újból jelentkezett és baráti borozgatásra meghívott , magához. Azt mondta, ott lesz Zsigmondy kapitány is. Elmentem hozzá, de Zsigmondy nem volt ott. — Róna ekkor közölte velem, hogy fel van függesztve és üldöztetésnek van kitéve. Tanácsot kért tőlem, miképpen lehetne fegyelmi ügyét kedvezően elintézni? Már menni készültem, amikor megkérdezte, hallottam-e hogy Rajczy főszolgabíró korában visszaélést követett el? Kérdeztem, kitől tudja, de ezt nem akarta megmondani. Azt válaszoltam, hogy ezt a híresztelést nem tartom, komolynak mert egy megbízhatatlan, imbeciós nő állítja a toloncházban. Figyelmeztettem, ne is beszéljen róla, mert kellemetlensége lehet. Azóta sohasem beszéltem Rónával. — _A beszélgetés alatt a szomszéd szobában nem tartózkodott valaki? — Nem láttam. Róna drámai vallomása Ezután Róna Ernő detektívfelügyelőt hallgatták ki. Kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Egy alkalommal felesége közölte vele, hogy Zsigmondy kapitány nála járt és azt halotta tőle, hogy pletykák keringenek Rajczy főtanácsosról. Aztán meglátogatta őt Lehotay fogalmazó is, akinek elpanaszolta, hogy névtelen levelek érkeztek ellene és emiatt fegyelmi indult. Lehotay akkor vigasztalta őt, hogy nagyobb urakról is beszélnek kellemetlen dolgokat, így például egy rabnő a toloncházban egészen furcsa dolgokat mondott Rajczy főtanácsosról. — Máskor is szokott önhöz járni. Lehotay? — kérdezte az elnök. — Nem. Akkor járt először nálam. — Ön mint detektív meg tudja ezt érteni? Mi ez? Keresztrejtvény? — kérdezte az elnök. — Azt hittem, hogy kollegiális ba ks/rrm*4&n‘ kh cvJkoT* 'fiN&rd&b OS Y^ukofv&vt V. i Tjtvc/r\. ut| A Központi Tejcsarnok összes fiókjainál is kapható.