Magyarság, 1921. december (2. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-01 / 270. szám

TH MÍfIÍABSAfir Előfizetési árak: Egész évre 860 korona Negyedévre IÍO korona Félévre ~ 340 ko-pua Egy hóra... 60 korona Egyes szóm ára 3 korona Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség : VII. kerület, Miksa-utea 8. szám. Telelőn: József 68-90, Józsel 68-91. - Kiadóhivatalt VU. kerület, Miksa-utea 8. Telelőn: Józsel 68-92» Megjelenik bétló kivételével mindennap. Besses elméletben és gyaKorlaSban íp. s.J A háború után Genfben alakult egy francianyelvü folyó­irat, — Revue de Génévé címen,— amely annak a célnak munkálá­­sát tűzte feladatául, hogy a kul­­turnépek közt a világháború vé­res szekercéje által vágott rést, illetőleg tektonikus szakadékot átívelje a megértés és szolidari­tás hirdetésének aranyhidjával. Ez az irodalmi és politikai Vö­röskereszt abban az országban és abban a társadalomban tá­madt, amely a nagy viadalnak legváltozatosabb fordulatai alatt is igyekezett megóvni pártatlan semlegességét s amely humani­tárius feladatának érezte azt, hogy élére álljon a vezető népek között annyira szükséges kien­­gesztelődésnek. E folyóirat mun­katársai sorában tisztelheti a mai Európa legkiválóbb géniuszait és vezető politikai elméit az orosz Mereskovszkitól a román Take Jonescuig, a német Hauptmann­­tól a cseh Benes Edvárdig. Min­ket magyarokat a mi két nagy reprezentatív man-ünk és nem­zetközi tekintésünk: Andrássy Gyula és Apponyi Albert képvi­selnek ebben a fényes együttes­ben. E folyóiratnak legutóbbi fü­zetében a cseh miniszterelnök és külügyminiszter, a kisántánt esze és mindenese, Benes irt egy na­§yobb tanulmányt, amelyről tu­­omást kell vennie a magyar közönség széles rétegeinek is, mert tömörítve és ügyes dialek­tikával megérvelve ráakadunk benne arra a hazug és képmu­tató ideológiára, amelynek »igaz­ságai« nevében szélhasogatták Középeurópa régi szerkezeiét és lebontották az egységes Magyar­­ország ezeresztendős építményét. A kisántánt nem katonai szervezkedés, — igy hangza­nak Benes tételei, — nem egy konjunkturális politika vé­letlen képződménye, hanem azok­nak a konstruktív erőknek a ha­talmi kifejezése, amelyek most munkában vannak Középeurópa újjáépítésén. A Habsburgok je­lenléte teljesen összeférhetetlen az uj renddel, s ezeknek újból való megjelenése a régi Magyarország területén nem jelentene mást, mint ezeknek az uj »konstruk­tiv« erőknek felbomlását és pusz­tulását. Ezzel a Benes-féle rend­szerrel erőszakosan készek szem­behelyezkedni nemcsak a régi hatalmi polcukról letaszított nem­zetek, hanem bizonyos társadalmi osLualyok is, amelyeket a béke­kötés megfosztott előjogaiktól és földjeiktől s amelyek azt szeret­nék bebizonyítani, hogy az uj ál­lami tagosulás nincs rendjén, nem tarthat sokáig, sőt maris bomladozik. Ezeket az újkeletű konstruktiv elemeket két de­strukció fenyegeti: egyik a mon­­arkista, habsburgos, militarista reakció, a másik pedig a bolse­vizmus. A végső katasztrófától csak úgy tud menekülni a kis­ántánt Középeurópája, ha bizto­sítani képes a kölcsönös függés elve alapján az uj államok között szükséges érintkezéseket s ba az egyes népindividuumok szabad­ságának tiszleletbentartásával ki tudja magából fejleszteni a Közép­­európai Egyesült Államok gon­dolatát. ‘ Mikor e cikk egyes megállapí­tásait, okfejtéseit és céltüzéseit végigolvastuk, a szemünk káp­­rázolt, vájjon nem Jászi Oszkár szelleme rémlik-e föl előttünk, nem a régi Huszadik Század zöld füzeteit lapozzuk-e, mikor Benes elmefuttatásának vonalát végigkísértük? A népek föderá­ciója alapján újjászervezendő osztrák-magyar monarkia, ame­lyet kezdetben aderékkauton-épitő mester a Habsburgok jogara alatt, az októberi felfordulás után Kos­suth Lajos dunai konföderációjá­nak mintájára szerkesztett meg: a tények azonban Benes terve és célja szerint rajzolták ki Jásziék csöndes támogatásával. A radi­kális és demokratikus erők, ame­lyek szétvetelték a régi Közép-, európa monarkista, arisztokra­tikus és katonai berendezkedé­sének ódon bástyáit, nem a mi nagy Oszkárunk agyvelejének po­litikai leleményei-e? Annyi bizo­nyos, — akár összebeszélésre dolgoztak, akár csupáncsak a »nagy szellemek« és rokonlelkek véletlen találkozásából, — hogy Jászi Oszkár és Benes Edvárd különböző oldalról, de együtt ásták a keltős monarkia alapjai alá azokat a tárnákat és alag­­utakat, amelyekbe rölíbantó sze­reikethelyezték. Nézzük már most, miképpen fest a valóság­ban az a Középeurópa, amelyet oly vakítóan szép és meleg ideológiai színekkel ábrázolt a cseh miniszterelnök, maga is egyike az uj rendszer építőmes­terein ek ? A régi Középeurópa területén a kisántánt karámjába zárt né­pek zsibbadtan és dermedten te­kintenek föl arra a rendszerre, amelynek piramisára a szabad­ság, egyenjogúság és demokrácia betűi vannak vésve, — dehogy! — mázolva. Soha gyávább bru­talitással jelszavakat és ígérete­ket meg nem gyaláztak, mint az uj urak a régi Ausztria-Magyar­­ország területén. Soha álnokabb és hitványabb és alantasabb zsar­nokság alatt népek nem nyög­tek, mint a Beneséké alatt. Soha »felszabadítókat« az ugymondolt leigázott népek keservesebben el nem átkoztak, mint a kisántánt uralkodó nemzeteit. Soha, még a cári Oroszországban sem volt kevesebb szabadság, nagyobb az önkény és embertelenebb az erő­szak, mint aminő most virul a kisántánt tragikus mezőin. Soha rémesebb és fojtogatóbb szociá­lis nyomorúság nem hervasí tolt nemzeteket, mint amicsoda gazdasági állapotok vannak" a kisántánt által teremtett paradicsomban. Soha olyan buta és a békés polgársággal aljasabbul garázdálkodó milita­­rizmusnem létezett, mint aminőt a Wilson—Jászi—Benes-féle ideoló­gia teremtett az uj Középeurópá­­ban. Soha annyi visszaélés, képmu­tatás és hazugság nem volt egy­másra halmozva, annyi potem­­kiniáda rendszeresen és ceirüdá­­tosan Öászeaszalva, soha annyi macchiavellizmuss^l egyetlen »ál­lami« tákolmány védve, mint amennyi azokon a drótkerítése­ken belül napról-napra elkövet­tetik és politikai rendszerré kris­­tályosiltatik, amelyeket a csehek, a szerbek és az oláhok feszítet­tek ki zsákmányuk biztosítására. /Soha borzalmasabb kulturális I tatárjárást nem müveitek és hit­ványabb vandalizmust cl nem »követtek, — még talán Alarik gótjai ésGenzerik vandáljai se,— mint arainőket a pozsonyi szo­borrombolók végeztek és végez­nek. És ráadásul soha türelmet­lenebb és vadabb nacionalizmus végig nem gázolt más nemzetek szabadságán és életén, mint a »radikális« és »humanitárius« cseh uralom teszi azt a magya­rok, németek és tótok emberi és polgári jogaival. így fest Benes ur ideológiája — a gyakorlatban. Ha pedig egy államban ilyen ordító ellenmondások vannak az elmélet és a gyakorlat között, ha egy nemzeti uralom annyira rá van utalva a hazugságokra és a szemfényvesztésekre: akkor azon az államon és azon a nem­zeti uralmon már rajta van a végzet ujjlenyomata és a pusz­tulás bélyege. Mert lehet ugyan összehazudui és összerabolni or­szágokat s az emberekkel egy darabig elhitetni, hogy a fekete fehér, hogy a rabszolgaság sza­badság, hogy a nyomorúság pa­radicsom. De a hazugságok hegye szétporlik, mihelyt meg­érinti az igazság szellője. A mtiilsiterciitöft m ctölcrlcsifóst tett a taiidiif zéittsif A «ereszteni) part tűmogaí?a Betűien István grófot partalaMtíis! t«reff?eséöen - A nefiszetgiiites december else hap'fáihaa összeül A politikai helyzet — A Magyarság tudósítójától — A kisgazdapárt tegnapi állásfoglalása következtében uj helyzet és uj válság ke­letkezeit. Az egységes párt eszméje meg­bukott s a robbantást a gazdapárt kö­vette el, a pártközi konferencia határoza­tának megszegésével, s azáltal, hogy a párt nem volt hajlandó feladni jellegét, s helyet adni egy uj pártalakulás lehető­ségének. Bethlen István gróf az nj hely­zetben uj módszerhez és ennek megfelelő uj eszközökhöz folyamodik. Terveiről a miniszterelnök még nem nyilatkozott, de beavatott információk szerint Bethlen Ist­ván gróf megbízatásának visszaadását csak formai dolognak kell tekinteni s a kormányzótól nyert nj megbízatása eso­­tón a m niszterelnök most már koalíciós megoldás irányában tesz kísérletet a pár­toknál. Ha ez a lépése nem vezetne si­kerre, a kormány megteszi az előkészü­leteket a nemzetgyűlés feloszlatására és az uj választásokra. Az egységes párt megalakulását a gazdapártban Nagyatádi Szabó István tegnapi beszéde, illetőleg a kisgazdapárt vezérének kormányzói kihallgatása borí­totta föl. A kisgazdapárt vezére nem kapott biztosítékokat arra nézve, hogy a földmivelésügyi tárcái az uj kormányban ö lógja betölteni s tudomására jutott, hogy Bethlen István gróf e tárca betöl­téséről Gaál Gasztonnal és Mayer Jánossal is tárgyalásokat folytatott, Nagyatádi Szabó Istvánnak pedig csak tárcanélküli miniszterséget szántak az nj kormányban. Ez volt az oka annak, hogy a kisgazdák vezére olyan keményen szembehelyezkedett a tegnapi értekezleten a miniszterelnök pártalakitási tervével. A hereszteni) pár! állás­foglalása A keresztény nemzeti egyesülés pártja ma délelőtt folytatta tegnap este tiz óra­kor megszakított értekezletét. Az érte­kezlet megnyitása előtt Haller István, Huszár Károly, Prohászlta Ottokár, Fwís József, Milotay István és Ernst Sándor bizalmas tanácskozáson állapították meg az értekezlet elé terjesztendő határozati javaslat szövegét A király kérdés kikapcsolása Az értekezletet, melyen Bemolák Nán­dor, Hegyeshalmi/ Lajos és Pass József minisztereken kivüi a párt csaknem vala­mennyi tagja résztvett, pár perccel tizen­két óra után nyitotta meg Haller István elnök s beszódóben felemlítette azt a több oldalról hangoztatott vádat, hogy a párt a királykórdés erőszakos megbolygatásáva! országos agitációt akarna kezdeni, vagy döntőst provokálni. Miután — mondotta — ez a hamis beál­lítás alkalmas arra, bogy a pártot hely télén színben tüntesse föl. indítványozom, hogy a párt függetlenül minden egyek politikai akciótól, szögezze le ebben a kér­désben a maga álláspontját s e cólbói a következő határozati javaslat elfogadását ajánlom: »Ismételten felhangzó állításokkal szem­ben, mintha a keresztény nemzeti egyesű-, lés pártia a királykérdés bolygatását cé­lozná, a párt kijelenti, hogy a maga ré­széről a ktrálykéi dés felvetését a jelen vi­szonyok között elitéli és az ország békéja érdekében a párt tagjait, a párt ezen ál­láspontjának nugtattására, a párt fegyelem erejével kötelezi.« Az értekezlet a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. A párt nem fogadja el a kisgazdapárt teltételeit Haller István ismertette ezután az ál­talános politikai helyzetet s Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök pártajak hasi akcióját illetően az alábbi határozati ja­vaslatot terjesztette elő: 1. A párt elfogadja a miniszterelnök kormányzati munkaprogramját. . 2. A párt megállapítja, hogy a kisgazda* párt által az egységes párt tekintetében felállított feltételeket nem fogadja el. 3. A párt támogatja a miniszterelnököt kormányzati párt alakítására irányuló törekvésében. Az értekezlet a határozati javaslatot vita nélkül egyhangúlag magáévá tette. miről a miniszterelnököt Fa»s József kultuszminiszter értesítette. 1921 december 1, csütörtök Ära 3 korona Budapest, TI. évi. 270. (284.) szám

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék