Magyarság, 1922. június (3. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-01 / 123. szám

1922 június 1, csütörtök MAGYARSÁG Gömbös Gyula előtt a cél szentesíti az eszközöket, akkor minő jogon merészel Wolff Károly és Ernst Károly keresztény etikáról beszélni, mikor a testvérpártokat­­ kommunisták arzenáljából kikölcsönzött fegy­verrel próbálja hátbatámadni ?! Vasek Ernő nyilatkozata Vasek Ernő volt főispán a következők közlésére kérte fel lapunkat: A Magyarország tegnap esti számában »Keresztény ellenzéki a szociáldemokrata mellett« Címen azt írta rólam, hogy én felhívást intéztem volna a pomázi kerület választóihoz, hogy a pótválasztáson a szociáldemokrata Gonda Bélára adják le szavazatukat s hogy erre vonatkozólag egy röpiratot is adtam volna ki. A Szó­­zat. ma reggeli száma kommentárt is fűz ehhez az állítólagos nyilatkozathoz. Kije­lentem, hogy választóimmal állásfoglalá­sukra nézve nem­­ tárgyaltam, senkit fel nem szólítottam, hogy kire szavazzon, a röpirat kiadásáról pedig tudomásom nincs ,» ha ez mégis megtörtént volna, nevemmel ütek vissza. Rosszakaratú hazug híresz­telésnek minősítem a nevemmel való visszaélést. »-■---T m ~------------— =1 Imi litt mntazfle az ill Heflin Bécsből jelentik. A nemzetgyűlésen Sei­pel dr., az újonnan megválasztott szövet­ségi kancellár ma tartotta programbe­szédét. Kijelentette, hogy neki, miként annak idején a régi Ausztria utolsó mi­niszterelnökének, akinek kabinetjében he­lyet foglalt, felelőssége tudatában nincs bá­torsága, hogy a reábízott tisztséget ellássa. De bízik Istenben, hogy minisztertársaival együtt alkalma lesz arra, hogy a hazának ezekben a komoly időkben némileg hasz­nára váljék. Ha esetleg bizalmatlanságot kelt, hogy egy volt császári miniszter köztársaság szövetség kancellárja lett, eelyeztet arra, hogy ő azért lépett be a Lammasch-l'Chinesbe, hogy részt vegyen a régi összeomló állam demokratikus és föderatív újjáépítésében. Mikor azután az összeomlás után arról van szó, hogy a nép számára új hajlékot építsenek, ebben közreműködött és akkor meglátta ebnek a népnek ín­ségét, amelyet régi állami és gaz­dasági kötelékeiből kiragadtak anél­kül, hogy a szabad önrendelke­zési jog ellenére megengedték volna neki, hogy új kötelékekbe lép­jen be. Napról-napra mindjobban be­látta, hogy Ausztria népén deus ex maechina segíteni nem fog és a leg­­visszásabb dolog volna, ha most ezen a talajon és az adott közjogi viszo­nyok közt valamennyi erő össze nem fogna, hanem valamely külső fordulattól, a monarchiától való visszatéréstől várnék boldogságunkat, ami az általános ínség­nek úgy sem vetne véget. A köztársa­sághoz való hűségemnek tehát az az értelme, hogy a köztársaságban élő népért való munkálkodás híve vagyok. A kancellár ezután így folytatta: A mostani kormány keresztényszocia­listákból és nagynémetekből áll. A ke­­resztényszocialisták közt engem olyannak ismernek, aki a politikai nagy szavaknak nem barátja és az egyes tartományokban rendezett csatlakozási népszavazásokat ellenezte. Álláspontomat ma sem változ­tattam meg. Pártom annak idején szüksé­gét látta, hogy a saint germaini szerződést törvényhozásilag elfogadja és ebből levonja a konzekvenciákat A nagynémet néppárt a kabinetben való részvételével kifejezte azt a nézetét, hogy némi bizalommal viseltetik a kancellár nemzeti érzülete Iránt és azt a politikát, amely múltjánál fogva tőle várható, elfogadhatónak tartja. Ausztria német népe a saint-germaini szerződésben biztosított önállóságában tovább fog élni, vagy pedig kellő pilla­natban egy nagyobb nemzeti egységbe fog beleolvadni. De tovább kell élnie és mi mindnyájan, akik az ő húsából való hús és az ő véréből való vér vagyunk, min­dent el kell, hogy kövessünk, ami hatal­mában áll, hogy tovább éljen. (Helyeslés és taps.) Önállóságunk azonban nem jelenti egyúttal függetlenségünket is. — Mint minden más állam, természetes fü­ggőviszonyban vagyunk szomszédaink­kal, elsősorban a német birodalommal. Kül­politikánk feladata lesz, hogy a kölcsönös függőviszonyt, mint eddig is, arra hasz­nálja fel, hogy valamennyi szomszédunk­kal lehető jó viszonyt teremtsen, elsősor­ban azonban, hogy jól megfontolt szerző­désekkel áttörje azokat a szűk korlátokat, amelyeket határaink a gazdasági élet elé állítanak. Az új kormány nevében a lehető legmesszebbmenő forgalmi és kereskedelmi , szabadság hívének vallom magamat. A kancellár beszéde további folyamán megállapítja, hogy eddig egyetlenegy lépés sem történt az ország politikai ön­állósága ellen és az új kormány ebben a tekintetben az osztrák állam méltóságát teljesen meg fogja óvni. A kormány azon lesz, hogy tovább folytassa a már igen előhaladott stádiumban lévő tárgyalásokat a külföldi hitelek elérésére, amelyek első­sorban az osztrák valuta talpraállítására fognak szolgálni. Ezután újjáépítési pro­gramját fejtegette, amely saját szavai szerint, csupa közismert dolgot tartalmaz. Határozottan kijelenti, hogy“ a kormány este megivott valami mélységes, nagy őszinteséget árasztott belőle. Legfél­tettebb titkához nyúlt az agya egyet­len villanásával. — Te... te vezérigazgató úr... — a hangja suttogóra halkult, a körülöttük ülők vidáman tereferél­tek, senki sem figyelt most a­­jubi­lánsra — én... én egyszer hozzá­nyúltam a bank pénzéhez is ... A vezérigazgató arcán, pillanatnyi sápadt megdöbbenés, de hamar el­takarta egy bátorító mosollyal: — No... csak nem­?... A kis pénztáros nekibátorodott: — De igen . . . beteg volt az asszony ... és két­ gyerek . . . pénz kellett volna orvosra .. . patikára ... kérni nem mertem . . . hozzányúl­tam a bank pénzéhez ... de eskü­szöm vezérigazgató úr, három nap múlva visszatettem . . . 100 forint volt az egész ... A feje lecsuklott a mellére, mint egy szárántört virág. Az arcán az őszinteség nagy meleg jósága tün­dökölt. Úgy érezte, hogy ez a be­ismerés hiányzott ennek a mai szép estének a teljességéhez. A vezérigazgató fölemelte a po­harat. — Sebaj, öreg barátom! Nem történt semmi! Régen volt, tán igaz se volt! Föl a fejjel! Koccintottak és kiitták a maradék bort is. A bankett után néhány nappal Bárányi behivatta a vezérigazgató. Az arcán most is ott a leereszkedő, nyájas mosoly, amely mögött mintha elkergethetetlen gyanú lappangana: — Hát kedves öregem, egy kel­lemes meglepetéssel szolgálok .. . Tekintettel akarunk lenni hosszú szolgálatodra, amelyet a banknál el­töltöttél . . . azt akarjuk, hogy végre kipihend magad . . . Talán valami könnyebb helyen, ahol nincs olyan nagy felelősség, munka . .. úgy ha­tároztunk, hogy ... hogy, no igen... a számvevőséghez teszünk át... Csakis egyedül rád való tekintettel... — De . .. de vezérigazgató úr kérlek alássan, én hál’ Istennek még nem érzem szükségét annak, hogy régi megszokott helyemet elhagyjam! A vezérigazgató elővette előkelő bőrszivartárcáját és odanyújtotta a pénztáros elé: — Gyújts rá, öreg! Ezentúl már könnyebb lesz számodra a munka! Megérdemelted, hogy végre egy kis pihenéshez juss!... No, szervusz! Holnap jelentkezz Bagarinál, a szám­vevőségi főnöknél! A pénztáros egy finom, illatos szivarral a kezében, boldogan jött ki a vezérigazgató előkelő, zöldpár­­nás ajtajú szobájából, megnyugodva abban a tudatban, hogy a­ bank régi hű szolgálatait jutalmazta most, amikor a pénztártól a számvevőség­hez került. nem gondol arra, hogy pénzügyi téren a közgazdaságra káros erőszakos politikát folytasson, és teljesen távol van attól, hogy a bankjegyeket bevonja, vagy le­bélyegezze. A kancellár beszédét élénk helyesléssel és tapssal fogadták. A szocialisták a kormány összetétele ellen Bécsből jelentik. A kormány tegnap kö­­zölt összetétele még nem tekinthető teljesen véglegesnek, mert a szociáldemokraták több tárca betöltését kifogásolják. A szociál­demokraták főként a pénzügyminiszter, Seger gróf ellen van kifogásuk, arra való tekintettel, hogy az ő személyisége túl­ságosan arisztokratikus, továbbá azért, mert nem pénzügyi szakember. Ellentét mutatkozik abban is, hogy a pénzügyi tanács összeállítása aktív pénzügyi poli­tika követésére irányul, ami azt jelenti, hogy az osztrák kormány az Ausztriára nézve oly rendkívül fontos pénzügyi kér­­déseket a legnagyobb apparátussal mielőbb a megoldás útjára akarja hozni, addig Grünberger, az új külügyminiszter, aki eddig a kereskedelmi tárcát töltötte be a kabinetben, csupán hivatalnok-miniszter­nek tekinthető. Ebből azt következtetik parlamenti körökben, hogy ő a külügy­miniszteri teendőket csak szinteg fogja el­intézni, egyébként pedig úgy az ő műkö­dése, mint az egész kormány tevékeny­sége a pénzügyi kérdések megoldására fog irányulni, Így azonban a külügyi tárca tekintetében bizonyos aggodalmak merül­tek fel. A népszövetség pénzügyi bizottsága munkába kezd Bécsből jelenti a Magyarság tudósítója, Genf­ből jelentik : A népszövetség pénz­ügyi bizottsága június 6 án ülést tart, amelyen azokkal az ügyekkel fog foglal­kozni, amelyeket a génuai konferencia utalt a bizottság hatáskörébe. Ennek foly­tán tárgyalni fogják a nemzetközi köl­csönök kérdését, Ausztria újjáépítésének problémáját, továbbá több gazdasági és szociális természetű kérdést. 3 Poincaré pénteken Londonba utazik Négy napig­ tárgyal Lloyd­ George-zsal • A jóvátételi bizottságot kielégíti a német jegyzék - Hármas szer­vetség lesz a kisántantból Mai londoni távirat szerint Poincaré miniszterelnök nem június 17-én, hanem már pénteken, június másodikéin utazik Londonba s négy napig marad ott. A mi­niszterelnök előreláthatóan június hatodi­­kán tér vissza a francia fővárosba. Poin­caré tehát négy teljes napot szán a lon­doni tanácskozásra s már ebből is meg lehet állapítani, hogy igen jelentős kér­dések fognak szóba kerülni. . Ha az európai problémák közül csak azokat vesszük, amelyek a főszövetsége­seket legközelebbről érdeklik, de mosta­náig egyetlen lépéssel se jutottak köze­lebb a megoldáshoz, akkor Lloyd-George és Poincaré újabb találkozásának pro­gramjában a következő tételok fognak szerepelni: a német jóvátétel végleges elintézése, Amerika belevonása az új alapon tervezett európai tranzakciókba, az oroszországi vállalkozások felosztása a hágai értekezlet keretében, az angol­­- francia védőszövetségi szerződés s végül­­ valószínűen a török kérdés is, amely az előbbivel szorosan kapcsolatos, mert Anglia bizonyára csak úgy megy bele a Franciaországgal való szerződésbe, ha előre tudja, mekkora segítséget várhat tőle a brit világpolitikát és világgazdaságot érintő kérdésekben. Az egész program­ban azonban olyan éles szögben ütközik egymásba még most is az angol és francia érdek, hogy az újabb londoni entrevue sikerét már akkor is nagynak lehet piujd mondani, ha csak egyetlen­­ probléma-komplexumot sikerül­t mara­­­­déktalanul elintéznie. Itt említjük meg, hogy a francia kamarában most nyújtották be a sévresi szerződés ratifikálására vonatkozó tör­vényjavaslatot, amelyet legközelebb fog­nak napirendre tűzni. A szerződést 1920 augusztus 10-én írták alá a török megbízottak. Piros betűs nap a francia-n­émet viszonyban Bécsből jelenti a Magyarság tudósítója. A Daily Express párisi tudósítója azt írja, hogy a mai napot a naptárban piros betűvel kellene megjelölni, mert ez a nap fordulatot jelent Franciaország és Német­ország viszonyában. Most már bizonyos, hogy a jóvátételi bizottság válaszában a német kormány jegyzékét kielégítőnek fogja mondani és jól lehet, a francia kor­mány és jóvátételi bizottság francia tagjai között még némi véleményeltérés van,­ nagyon valószínű, hogy végül mégis a jóvátételi bizottság fölfogása fog győzni, s így nem lesz akadálya annak, hogy Németország és Franciaország között a jóvátételre vonatkozóan tovább folytassák a tárgyalást. A jóvátételi bizottság tárgyala a német jegyzéket Párisból jelenti a Saras-iroda. A szö­vetséges hatalmak delegátusai a jóvá­tételi bizottságban ma reggel félhivatalos ülést tartottak, h­ogy a tegnap közzétett német válaszjegyzéket megvizsgálják Noha a tanácskozás bizalmas jellegű volt, annyi mégis kiszivárgott, hogy a május 28-iki jegyzék a jóvátételi bizottság tag­jaira kedvező benyomást tett. Mivel a jegyzék megvizsgálását ma reggel telje­sen nem fejezték be, a delegátusok ma délután ismét összeülnek és esetleg ma este hivatalos ülést tartanak, hogy a né­met kormányhoz intézendő jegyzék szö­vegét megállapítsák. Hármas szövetség lesz a kisántaniból Londonból jelentik . A Morningpost meg­bízható forrásból arról értesül, hogy a cseh és a jugoszláv kormány a legközelebbi napokban évek hosszú sorára szóló for­mális szövetségi paktumot fognak kötni. Ez a paktum a két ország közt jelenleg fennálló ánlam­ot sokkal szorosabb unióvá fogja átváltoztatni. Biztosra veszik, hogy nemsokára Oláhország is csatlakozik a paktumhoz. A­ntangar-osztrák tárgyalás Bécsből jelentik, hogy a magyar kor­mány a választáson való elfoglaltsága miatt arra kérte az osztrák kormányt, hogy halasszák el pünkösd utánra az áru­­egyezségről való tárgyalást. Az osztrák kormány ebbe belement s igy a tárgya­lás a jövő szerdán, junius 7-én fog ismét megkezdődni. Újabb kölcsönt keresnek az oláhok Parisban Bécsből jelenti a Magyarság tudósítója­­ Párisi szikratávirat arról ad hírt, hogy az oláh pénzügyminiszter Parisban újabb kölcsön felvételéről tárgyal. A londoni oláh követ is résztvesz a tárgyalásokon és a lehetőséghez képest a kölcsönbe az angol pénzügyi köröket is be akarják vonni. Rozványi Vilmos: Ji Tilalmason Arany kor. Kapható a »Magyarság«, kiadóhivatalában, Budapest, VI­. kerület, Miksa­ utca 8. szám

Next