Magyarság, 1922. június (3. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-24 / 141. szám
922 június 24. szombath Ara 5 korona Budapest, ni. évf. 141. (W».Tsram Előfizetési árak: Egész évre 1100 korona Negyedévre 280 korona Félévre«.«* 560 korona Egy hóra.« 100 korona Egyes szám ára 5 korona tiifiww írniiii ihniiwiÉi iniw Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. szám* ] Telefon: József 68-90, József 68-91. — Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 68—92* Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Szavak és tettek »«19 ősze óta minden kormánynyilatkozat ouvertürje nemzeti és keresztény jelszavak és szólamok pontos megismétlésével próbált magának meghallgatást, türelmet, elnézést vagy rokonérzést biztosítani a továbbiakhoz. Néha, különösen kezdetben hatalmas fortissimóban recsegtették ezeket a népszerű, szinte varázserejű jelszavakat, máskor jámbor és diszkrét mólba olvasztották és szelídítettek át, legtöbbször pedig a különböző kormányok a maguk p politikai gramofonjába gépies és élek telen kötelességszerűséggel illesztették be a nemzeti és keresztény muzsika lemezét, amely harmadfél évvel ezelőtt arra látszott hivatva, hogy a jövő halhatatlan dala legyen s az a talizmán, mely »a vén földet ifjúvá teszi.« Azóta a ragyogó illúziókat, a bűvös hajnali álmokat smegtépázta s részben szétzilálta a kenyérkereső reggel, a minden-szöpi gondok szürke és örök foyamata. Bethlenek ajkáról mind ritkábban hangzottak el a keresztény feltámadás nagyszerű szócskázásai, amelyeket a magyar közönség is egyre elfásultabban és unottabban hallgatott azoktól, akik igazi belső hit nélkül, mintegy a konjuktúra paancsoló követelményeinek engedelmeskedve ismételték és újrázták azokat a gondolatokat és törekvéseket, amelyekben mezében annyi hibát, mulasztást és visszaélést követtek el. A választási hadjárat alatt is egyre ritkábban és szegényesebben hangzottak el a nemzeti és keresztény rendszer érdekeinek és céljainak tartalmát és védelmét formulázó kormánynyilatkozatok. A miniszterelnök úr állítólag a destrukció ellen agitált és hadakozott ugyan, de ez az ő értelmezésében és gyakorlati politikájában csaknem kizárólag a jobboldali ellenzék kiirtását célozta és jelentette. Úgy tetszik, mintha a mai kormánynak és rendszernek létalapját alkotó nemzeti és keresztény ügy megszűnt volna vízválasztó lenni a magyar problémák és kérdések hegyrendszerében. A kormányelnök személyes harcot folytatott a keresztény ellenzék vezére ellen, egyes vidékek hangulatához és helyi hangulatához szabta a maga mondanivalóját. Tett szabadválasztó nyilatkozatokat az Alföldön, mondott legitimista-gyanús beszédeket a Dunántúlon, néha kibuggyant száján valami a »kurzus« régi jelszavainak raktárából is, hacsak hangfogósan, tapintatosan és előkelően is, máskor megint liberális skálára hangszerelte át magát az erdélyi politikus különös, félhomályos és titokzatos modorában. Közben sikerült egy kalap alá hozni a keresztény intranzigenciát a polgári szabadelvűséggel, a 49-es hegypártiságot a Tisza István-féle ortodoxiával, sőt átrándult a szocialista szakszervezetekhez is, paktálván jobbra-balra, s keresztül-kasul puhítva minden irányt és minden világnézetet. Tegnap a kormányt támogató keresztények közé látogatva, úgy látszik, a hely és a társaság ihletének hatása alatt Bethlen István gróf — a kormány meglepő rekonstrukciója, némely vadonatúj tagjai és elllebelsbergesedése ellenére — azt a sajátos kijelentést tette, hogy ő és kormánya a nemzeti és keresztény gondolat alapján áll, de a keresztény politika lényegét és feladatát nem a szavak bizonyos készletének elcsépelésében látja, hanem cselekedetekben. A miniszterelnök úr nyilatkozata mögötti pillanatnyi célokat és az alkalmi előnyök rejtett ajtóit most ne kutassuk. Higgyük el, hogy ez a nyilatkozat legalább is anynyira őszinte és komoly, mint az a másik, amellyel annak idején egységes pártját a Nagyatádi-féle kisgazdapárt sziklájára építette, melyet azóta csaknem láthatatlanná tett, illetőleg elmosott a választási árvíz. Higyjük el neki, hogy pontosan és kiváltképpen a nemzeti és keresztény gondolat nevében próbálta kiirtani a keresztény ellenzéket Higyyük el, hogy a kormány új tagjai, akik egy más világ küldöttei és egy más világnézet képviselői, csakugyan keresztény politikát fognak művelni, a szavak és szólamok ijesztő és tébolyító záporozása nélkül, de annál termékenyebb cselekedet által. De ha valóban ilyen japáni hallgatagsággal építi a keresztény politika bástyáit a miniszterelnök úr, akkor csakugyan fölösleges volna, sőt ártalmas róla beszélni. Ha a tettek és alkotások keresztény politikája következik most, akkor valóban fel kell hagynia mindenkinek a dobbal, verebet fogás vadászati módszerével és a kormánynak cselekedetekkel kell dokumentálnia, hogy a keresztény politika érdekében rendelte el a legkereszténytelenebb választásokat, hogy a keresztény kurzus zajtalan, de annál intézményesebb sikeréért támasztotta fel a munkapártot hamvaiból és a munkapárti erkölcsöket, hogy a keresztény kultúrpolitika életérdeke függött Klebelsberg Kuno gróf közoktatásügyi miniszterségétől s a kiváltképpen való keresztény közgazdaságpolitika sürgető követelése volt Nagyatádi reaktiválása a kivitelek minisztériumába és a különben tiszteletreméltó Valkó Lajos meghivatása a kereskedelmi tárcára s végül, hogy általában keresztény politika az, hogy egy kétségbeesett parlamenti harcot kezdjen a nemzetnek jobb lelkiismeretét képviselő keresztény ellenzékkel. Minthogy azonban fölötte nehéz a miniszterelnök úr tegnapi szincerizálása és cselekedetei között azt a viszonyt fölfedezni, amelyet a miniszterelnök úr elhitetni óhajt Wolffékkal és Ernstékkel: azt hisszük, ha félhangosan is, mégis csak tanácsos lesz a miniszterelnök úrnak néha elrecitálnia a nemzeti és keresztény frázisokat, hogy annál könnyebben, kevesebb ellenkezés torlaszába botolva, csinálhassa a maga külön — !A Magyarság tudósítójától —. A kormány csakugyan hat hónapra szóló indemnitást kért a nemzetgyűléstől egy szokatlanul kiadós törvényjavaslat keretében, 33 nyomtatott oldalon 33 paragrafusra szedve azokat a gazdasági és pénzügyi vonatkozású kérdéseket, amelyeket a kormány luba alatt, a zárszámadási jog kijátszásával akar elintéztetni a többség ököljogával, a pártabszolutizmus jegyében! A felhatalmazási törvényjavaslat ilyenformán pótköltségvetésnek is beillik, amely politikai tartalmánál fogva még jobban összekovácsolja a különböző elvű ellenzéki csoportokat, kizárva minden reményt és lehetőséget, hogy az ellenzékkel az indemnitás sima átengedéséről még csak tárgyalni is lehetne. A javaslat 6-ik szakasza eleve kizár minden lehetőséget, hogy a jelenlegi nemzetgyűlés törvényességét vizsgálat alá vehessék, midőn kimondja, hogy a kormánynak ama rendeletei, amelyek alapján a nemzetgyűlés összeült — jóváhagyatnak. A megokolásban pedig kiemeli a kormány alkotmányjogi szakértője, hogy a kormánynak egyébként is törvényes kötelessége volt annak megállapítása, hogy az új nemzetgyűlési választások milyen alapon történjenek. Egy másik politikai sérelem pedig az, amit a javaslat a kivételes hatalom megszüntetéséről mond. A törvényjavaslat 7-ik szakaszában egy tollvonással megszünteti a kormány a háború alatt és a később alkotott kivételes intézkedések joghatályát, később pedig kiderül, hogy a kivételes rendeletek segítségével akar kormányozni bizonyára azalkotmányosság és joguralom szellemében. A kormány — mondják — úgy látszik előre számításba vette, hogy amint a választásokat vesztegetéssel és szuronyokkal vezette, most az ellenzéket kifullasztó permanens ülésekkel és klotűrrel akarja keresztülrajzolni. Ez a módszer pedig mindenre jó, csak arra nem, hogy a pártelleptéteket elenyhitse s hogy az annyit hangoztatott, normális parlamenti viszonyokat megteremtse. Jilive Étéi* felftszíszéni az érst és hovmtírt. A rendkívül terjedelmes törvényjavaslat 33 szakaszból áll. Az első szakaszok általános rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek szerint a kiadásokra nézve az 1921/22. költségvetési évre egybeállított rendelkezések irányadók. A kormány a kiadások fedezésére az Országos Pénzügyi Tanács hozzájárulása alapján a jegykurzusát. Lehet, hogy Wolffék és Ernsték nyugtalankodó keresztény lelkiismeretét sikerül néhány napra elaltatnia vagy elhallgattatnia, de a keresztény társadalomét csak akkor, ha a miniszterelnök úr tettei és alkotásai nem éppen az ellenkezőjét jósolják és hirdetik annak a beszédnek, amelyet elsuttogott a kormányt támogató keresztény frakció klubhelyiségében. intézetektől állami jegyhitelt vehet igénybe. f&v&fitatgy&sa A hatodik szakasz egymagában egy teljesen külön törvényjavaslat anyagát tartalmazza, amennyiben utólag törvényesíteni kívánja a kormány választójogi rendeleteit. A szakasz szó szerinti szövege a következő: Jóváhagyatnak a kormánynak ama rendeleteit , amelyek alapján a nemzeti gyűlés összegyűlt. A hetedik szakasz szerint a háború esetére szóló kivételes hatalom a javaslat törvényerőre való emelkedésével egyidőben megszűnik, azonban a kormány felhatalmazást nyer arra, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsátott azon rendelkezéseket, amelyek még hatályon kívül nem helyeztettek, a közszabadságoknak, valamint a gazdasági élet teljesszabadságának visszaállítására irányuló átmenet időtartama alatt ideiglenesen hatályban tarthassa és a szükséghez képest módosíthassa vagy kiegészíthesse. Felhatalmazza a szakasz a kormányt még arra is, hogy a békeszerződés végrehajtása, vagy a békeszerződés rendelkezéseinek következtében előállott helyzet rendezése céljából szükséges rendelkezéseket a háború esetére vonatkozó kivételes intézkedésekről szóló törvényekben foglalt felhatalmazások körében rendelettel állapíthassa meg. A kormány minden ilyen intézkedésről jelentést tesz a nemzetgyűlésnek. 7tL áFfHetw&sfei&Refectivs&méimyoar A nyolcadik szakasz a tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek, árvák) kedvezményes ellátásáról rendelkezik és azt 1923. évi június hó végéig meghosszabbítja. A következő három szakasz ennek a rendelkezésnek végrehajtási módjait szabályozza, kimondva többek között, hogy az államsegélyt élvező tanszemélyzet tansegélyei 1922. évi december 31-ig folyósíthatók. A tizenharmadik szakasz a szivarkahüvely és a szivarkapapír után az államkincstár részére újabb részesedést biztosít. A tizennegyedik szakasz további intézkedésig érvényben tartja az őrlési és forgalmi adóról szóló rendelkezéseket. A következő szakasz a vámvonalon át behozott só engedélyilletékéről, továbbá a fémjelzésről szóló illetékek szabályozásáról rendelkezik. A tizenhetedik szakasz a lakbérre vonatkozó kincstári haszonrészesedésről szól s kimondja, hogy a kincstári haszonrészesedés fejében az állami házadék alapjául vett haszonérték 60 százaléka fizetendő. Kimondja a szakasz azt is, hogy minden háztulajdonos tartozik lefizetni minden új házbéremelés 80 százalékát. Xx tjtiffsaiuSaeti elSntozsaSMsa A tizennyolcadik szakasz felhatalmazza a pénzügyminisztert arra, hogy az ■ építkezések ellönránítása érdekében a, magyar i sz imdemnitással alkotmányjogi felhatalmazásokat akar kierőszakolni a kormány . Politikai javaslatokat bujtattak el a felhatalmazslst törvénytervezetben — Kern szkník meg a kivételes hatalom