Magyarság, 1922. július (3. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
2 rendelkező jogunk feladásától, hogyan fogunk gazdálkodni az idén? Kié lesz az exportvaluta az idén az államé-e, afegyintézeté-e, avagy húsz-harminc magánérdekeltségé ? .. . Ma az a helyzet, hogy a koronával mennyi kormány rendelkezik, hanem egy egészen szűk érdekcsoport, mely a kiviteli valutát Hegedűs koránt intézkedései óta kezébe kaparinthatta. Az exportvaluta kisiklik a kormány és a nemzetgazdasági öncél keretéből és oly fegyverré válik (a külföldi bankokban deponálva!), amelyet bármikor fel lehet használni belpolitikai, gazdasági és világnézeti revolverezésekre is. E pillanatban is egy gazdasági megrevolverezés előtt áll a magyar gazdatársadalom. Azok az érdekeltek, akik minél nagyobb exporthaszonra törekszenek, mindent elkövetnek, — és ebben maguk mellé kapták segítőtársnak újból a magyar államot, ■— hogy a gabona árát leszorítsák, mélyen a tavasszal várható gabonaár alá. Az állam egy fügefalevéllel kendőzi magát e gazdasági visszaéléssel szemben, azt mondja : így akar erőszakkal segíteni a fogyasztás helyzetén. De kérdezzük: szabad-e a fogyasztás problémáját megoldani egyetlen társadalmi osztály terhére és számlájára ? És nem demoralizáló-e az, ami az adómorálban is sürgősen fogja éreztetni hatását, ha a gazda azt látja, hogy az őszi és tavaszi gabonaár között óriási eltérés van (tavaly hatszoros !). Az ilyen tapasztalat megtöri az állampolgári megbízhatóság összes pilléreit, a gazdát önzésre, gyanakvásra, gabonájának elrejtésére neveli, tehát a fogyasztás és az államkincstár súlyos megterhelésére. Ezzel szemben az volna a korrekt és a becsületes, ha az állam a gabonaár egyenletességét biztosítaná a koronaérték egyenletességének lehető biztosításával. Ehelyett azt látjuk, hogy a kormány abszolúte nem törődik a koronával, hanem teljesen kiszolgáltatja a tőzsdei kosz- és besz-spekuláció tőzsdei érdekeinek, amelyek hol szilárdságot, hol lanyhaságot akarnak csinálni mesterségesen, hogy az avatatlan tömeget megfoszthassák vagyonától, akkor is, aminen szolid beruházásra törekszik. A nagy perspektívát, az érdekeken felülálló kérlelhetetlen állam erős akaratának megnyilatkozását vártuk az indemnitási kormánynyilatkozatokban. Ehelyett, magyarán mondva, limonádét kaptunk. Azt az ártatlan folyadékot, amelytől sem lelkesedni, sem átszellemülni nem tud a reményevesztett magyar. MAGYARSAG 1922 Július 1, szombat Megkezdődött az indemnitás vitája A miniszterelnök részletes kormányprogramot adott — jogrendet, felekezeti békét és gazdasági konszolidációt hirdet — A pénzügyminiszter expozéja — A nemzetgyűlés ülése — A Magyarság tudósítójától — A parlament életében mindenkor nehéz kiszámítani valamely eseménynek a hatását. Egy apróságból, hamis sürgönyből vagy kis baklövésből váratlanul ily vihar korbácsolódhatik, mely kor. Hiányokat söpör el, máskor pedig a legizgalmasabbnak ígérkező ülések szinte az unalomig elszürkülnek. Ilyen szürke, csöndes külsőségek között kezdődött meg ma az indemnitási javaslat, tárgyalása. A kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök konferálta be a javaslatot és beszédében aggodalmasan kerülni igyekezett minden oly pontot, mely alkalmat adna az ellenzéknek a harcias fellépésre. A miniszterelnök általában nem mondható eleven, megragadó szónoknak, mondatait érctesen, színezet nélküli hangon adja elő, miközben jobbkezében a csiptetője gépiesen táncol fel és alá, ma azonban arra is vigyázott, nehogy túlságosan új, vagy érzékenységeket érintő gondolatsorokat építsen fel. Csupán a szociáldemokraták felé szögezte le határozottabb formában, hogy a börtönök ajtait nem nyithatja fel és nem biztosíthat teljes bűnbocsánatot a külföldi szökevényeknek, egyébként már legnagyobb, részt ismert általánosságokat mondott el újólag a kormány gazdasági programjáról. Az ellenzék csöndben hallgatta, csak a főrendiházi reform kérdésénél pattant ki néhány csípős közbeszólás és a balszél idegeskedett a kivételes hatalom fenntartásával kapcsolatos fejtegetéseinél. Káltay Tibor pénzügyminiszter még inkább rajta volt, hogy az indemnitási javaslatnak csupán gazdasági rendelkezéseivel foglalkozzék és a kormány pénzügyi és adópolitikájának helyességéről próbálta a nemzetgyűlést meggyőzni. Kállay Tibor szinte mindent az adóztatás fokozásától vár a bankóprés helyett az adóprést akarja csavarni és másképp nem látja a menekvést az államcsődtől. A pénzügyminiszter új helyéről, a középen álló miniszteri asztaltól beszélt és jobbra és balra igazságos egyformasággal osztotta elegáns, szabatos mondatait. Nagyon higgadt előadó, kezeit állandóan a kabátzsebekbe mélyeszti és csak ritkán emeli fel, hogy valamelyik kijelentésének gesztikulációval is nyomatékot adjon. A kormánypárt megtapsolta a minisztert, aki ugy látszik nagyon bízik pénzügyi terveiben, mert Bethlen István gróf állítása szerint azoknak megvalósításához az egész kormány állását köti. A két miniszterután az ellenzék padjaiból először Friedrich István bírálta a javaslatot. Friedrich kikapcsolt minden politikai jellegű kérdést és a kormány gazdasági és pénzügyi programjáról adta elő a maga véleményét, már amennyire ez a program igen bizonytalan körvonalaiban összeállítható az eddigi kormánynyilatkozatokból. Politikai vonatkozást csak akkor vegyített beszédébe, amikor polemizált Jassay Károllyal és a szociáldemokratákkal. Felszólalása alatt nagyon érdekes tanulmányokat lehetett végezni, hogyan reagálnak a különböző pártok és pártvezérek erre a — amint ő maga mondta — letompított ellenzéki kritikára. (Gömbös Gyula egész idő alatt, másfél órán át padjára előrekönyökölve, mozdulatlanul, fürkészeleg figyelte Friedrichet, akinek a helye éppen vele szemben van. Arca inkább csodálkozást,mint bizalmat fejezett ki. Rassay oldalról igen bizonytalan pillantásokat vetett reá, néhanéha maga elé tett valami megjegyzést, vagy Vázsonyi Vilmossal osztotta meg észleleteit. Wolffék és a kormánypárt egy része helyeselt néha, amikor kitételével egyetértettek. Friedrich kritikai megjegyzései alatt a pénzügyminiszter szorgalmasan jegyzett és ..alkalmasint a vita végén fog azokra reflektálni. Az utolsó szónok a kormánypárti Temesvári Ilike volt, aki röviden néhány szakkérdésben tett indítványt a kormánynak. Gaál Gaszon elnök tizenegy órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés ülését. Bejelentette, hogy újabban Berky Gyula, Lukács György, Urbán Péter báró (komiánypártiak), Haller István, Rrpottyi Antal gróf, Rakovszky István (keresztény ellenzékiek), Peidl Gyula, Seeder Ferenc (szociáldemokraták), Nagy Ernő (Rassaypárti), Pakots József (demokratapárt) mandátuma ellen érkezett be petíció. Homonnay Tivadar, aki Haller István helyét foglalta el Budapest északi kerületében, bemutatta megbízólevelét. A Magyar- Amerikai Társaság július 2-án a Washington-szobor előtt tartandó ünnepélyén a nemzetgyűlés Huszár Károly fogja képviselni. Kijelenti az elnök, hogy tévedett a szerdai ülésen, amikor nem engedte meg Peidl Gyulának a deklaráció felolvasását, mert a precedensek szerint ez megengedhető. Megkezdték az indemnitási javaslat tárgyalását Az indemnitási törvényjavaslathoz először Ivády Béla előadó szólalt fel, aki részletesen ismertette a javaslat rendelkezéseit és azokat a változtatásokat, amelyeket a bizottsági tárgyalás alatt a javaslaton tettek. Tekintettel a javaslat gazdasági fontosságára, kérte annak mielőbbi elfogadását. Nagy Emil (kormánypárti), aki a javaslat egyik pontjához különvéleményt nyújtott be, kérte, hogy annak indokolását az indemnitási vita folyamán tartandó beszédében adhassa elő. Bethlen miniszterelnök beszéde Bethlen István gróf miniszterelnök: Röviden ismertetni akarom a kormány legközelebbi munkaprogramját anélkül, hogy szerves kormányprogramot adnék, mert azt már a választások során gyakran kifejtettem. Az országnak mindenekelőtt holsó békére van szüksége. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Semmiféle áldozat nem elég nagy arra, hogy az ország belső békéjét végleg helyreállítsuk. Elsősorban a társadalmi osztályok között kell, hogy béke legyen és minden társadalmi osztálynak együtt kell dolgozni az ország érdekében. Minden társadalmi réteg munkájára szükségünk van. Horváth Zoltán (pártonkívüli ellenzéki) : Azért élték a választáson a polgári elemet Bethlen István gróf miniszterelnök: Minden társadalmi osztálynak le kell arról tennie, hogy osztályuralmat gyakoroljon és önmegtagadást és önmérsékletet kell mutatnia. Olyan időket élünk, amikor az államnak kevés adnivalója van, ellenben minden társadalmi réteg áldozatkészségét igen erősen igénybe kell vennie. Tartózkodnia kell az egyes társadalmi osztályoknak attól, hogy a~jogosan rájukszárított teher alól menekülni igyekezzenek és azt más társadalmi osztályra akarják áttolni, a kormány tehát minden osztályt harmonikus együttműködésre hív fel. Ha egyes osztályok között súrlódások mutatkoznának, a kormány felajánlja önzetlen és objektív közvetítését. A felekezeti béke megóvása Bethlen István gróf miniszterelnök. Felekezeti békére van szükség. A felekezeti béke érdekében a kormány erős kézzel fogja a törvényeket végrehajtani és a jogrendet megvédelmezni. (Helyeslés a kormánypárton és a szélső ellenzéken.) Felhívom a felekezeteket, hogy erejüket ne az egymás elleni küzdelemre, hanem a nemzet javára fordítsák. A békéért a kormány nagy áldozatokra kész és igen erős felelősséget vállal az a párt, amely ehhez nem nyújt segédkezet. Rassay Király: Előbb jóvá kell tenni a törvénytelenségeket! Bethlen István,gróf miniszterelnök: Az ellenzéket megilleti a kritika joga, de a többségnek viszont feltétlen joga van a parlament vezetésére. (Helyeslés a kormánypárton ) .Ennek a nemzetgyűlésnek munkatképességétől függ nemzetünk jövője. Nem nyitják ki a börtönök kapuit Bethlen István gróf miniszterelnök . A kormány feladatának tekinti, hogy elősegítse az áttérést a háborús viszonyokról a békebeli viszonyokra. Ezt az átmeneti időt a kormány nem kiváltja nyújtani. Már a mait nemzetgyűlésen kijelentené, hogy a kivételes hatalomról szóló intézkedéseket apránként hatályon kívül helyezi. Ez két irányban történik: bizonyos rendelkezéseket hatályon kívül helyezünk, más intézkedéseknél pedig utasítjuk a hatóságokat,hogy enyhébben járjanak el. Hatályon kívül helyeztük eddig a sajtócenzúrát, a belföldi levelek és táviratok cenzúráját (mozgás az ellenzéken), a gyorsított bírói eljárást, a katonai bíráskodást civilek felett, kémkedést kivéve, a katonai felügyeletet a szénbányákban és visszaállítottuk a költözködési jogot. Csökkentettük az internálások számát.. Vanczák János (szociáldemokrata): Most is vannak internálások! Bethlen István gróf miniszterelnök: Ezen a téren tovább is kívánunk menni." Poidi Gyula kívánságára, aki azt kívánta, hogy általános amnesztiát adjunk és nyissuk meg a börtönök kapuit (Felkiáltások a szociáldemokratáknál. Csak a politikai elítéltek számára is, kijelenthetem, ara aim vagyok kapható, hogy a börtönök ajtait megnyissam, mert akik ittvannak, a bíróság által hozott ítélet alapján vannak ott a én megbízom a bíróság igazságérzetében. (Helyeslés a kormánypárton. Faj a szociáldemokratáknál.) Már kétszer adatott ki amnesztiarendelet (Felkiáltások a szociáldemokratáknál: De nem hajtották végre!) azokra nézve, akik öt évnél nem hosszabb szabadságvesztésre ítéltettek el és ezt végre is hajtották. A szökevények bűnei Bethlen István gróf miniszterelnök: Arra sem vagyok hajlandó, hogy az emigránsokat egyformán amnesztia alá vegyem. (Helyeslés a kormánypárton és a keresztény párton.) Propper Skucor: Ez az engesztelődés politikája? (Zaj.) Bethlen István gróf miniszterelnök: Akik büntetendő cselekményt nem követtek el, bátran hazajöhetnek. Akik ilyet elkövettek, azokkal, mert emigránsok, nem bánhatok enyhébben, mint azokkal, akik itthon maradtak. Annál is inkább, mert ezek külföldön aláásták és tönkretették az ország jóhírnevét. Felkiáltások a szociáldemokrata párton: Csak a kurzusét, nem az országét (Hagy zaj.) Felkiáltások a kormánypárton: Az országnak és a nemzetnek is ártottak. A kivételes hatalom fenntartása Bethen István gróf miniszterelnök? A kivételes rendelkezések közül csak azokat kivánjuk érvényben tartani, amelyek vagy a trianoni szerződés végrehajtása szempontjából szükségesek, vagy a gazdasági élet folytonosságának biztosítása miatt, vagy a közérdek szempontjából. A kormány az érvényben tartandó rendeleteket rövidesen a nemzetgyűlés elé terjeszti. Amelyek nem kerülnek a nemzetgyűlés elé, hat hónap múlva önmaguktól megszűnnek. A kivételes hatalmat nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, mert a közellátás, a termelés és fogyasztás nagy érdekei megkívánják, hogy a gazdaság életei a kormány általános felhatalmazás alapján időről-időre rendeletileg szabályozza. Sok tekintetben ma még nehezebb viszonyok között élünk, mint a háború idején. A gazdasági életben olyan hullámzásoknak vagyunk tanúi, amelyek a háború alatt nem mutatkoztak. A békekötések folytán a társadalom széles rétegeiben olyan orvosolhatatlan elégedetlenség van, mely miatt a rendkívüli hatalomról az egész vonalon nem mondhatunk le. Ezeken az állapotokon egyetlen magyar kormány nem tud segíteni, csak a győző államok tudnának itt gyógyítani. A Kormány pénzügyi programjával áll vagy bukik Bethlen István gróf miniszterelnök: Elintézésre vár egész sereg olyan törvényjavaslat, amelyek az állami berendezés teljesebbé tételéhez szükségesek. Heroikus erőfeszítést kell tennünk, hogy a pénzügyi egyensúlyt helyreállíthassuk, ha ezt nem tesszük és a gazdasági életet nem szanáljuk, Ausztria sorsára ,ju- nak. Háéiból, a nemzetnek az áldozatkészség legszélső határáig el kell mennie, a kormánynak pedig mindent meg kell próbálnia, hogy külföldi kölcsönt biztosíthasson. E tekintetben nem akarom a nemzetgyűlést illúziókban ringatni. A génnai konferencián azt a határozatot hozták, hogy a leromlott valutájú országok csak akkor állíthatóktalpra, ha megteremtik az előfeltételeit a külföldi kölcsönök kiutalásának. Akármilyen áldozatkész azonban a nemzet, ha reparációt követelnek, tőlünk, ez pénzügyi és gazdasági csődbe taszít bennünket. (Általános helyeslés.) Számtalanszor kijelentettük, hogy ez a nemzet reparáció fizetésére nem képes. Bár ez a bizonytalanság fenyeget, mégis igénybe akarjuk venni a nemzet áldozatkészségét, mert ha ezt a bizonytalan reparációkon való félelmünkben nem tesszük, egész bizonyosan tönkremegyünk. A bankjegy inflációt nem fokozhatjuk, mert ez egyes osztályokat egészen tönkretenné. A kormány teljes mértékben szolidáris a pénzügyminiszter által előterjesztendő pénzügyi programmal és ezt oly fontosnak tartja, hogy vele áll vagy bukik. Rakovszky István: Dehogy bukik! (Derültség.) Az ezeréves főrendiház Bethlen István gróf miniszterelnek ! Az alkotmány terén szükség van a kétkamarás rendszer behozatalára. Véget kell vetni annak a kényszerhelyzetnek, hogy a nemzetgyűlés egyedül képviselje a nemzet szuverenitását. Némelyek azt hozzák fel kifogásul, hogy addig nem lehet megcsinálni aiersfrházat, amíg végleges választójog nincsen. (Élénk helyeslés az ellenzéki pártokon.) A parlament már tizenöt éve nem tudott olyan választójogot alkotni, amely ezt a kérdést közmegnyugvásra elintézte volna. A főrendiházi javaslat sorsát nem lehet attól függővé tenni, hogy a kormány mikor terjeszti elő a választójogijavaslatot. (Állandó nagy táj a» ellenzéki párt«-