Magyarság, 1922. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

Í922 szeptember 1, péntek r Ara 10 korona Budapest, III. évi. 198. (506.) szám mMplEMMtSäi» Előfizetési árak: Negyedévre 560 korona Efly hóra... 200 korona Egyes szám ára 10 korona Ausztriában hétköznap és vasárnap 300 osztr, kor. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Mlksa-utca S. széni* Telelőn: JózseI68-00, Jőzsel 68-91. —Kiadóhivatalt VII. kerület, Mlksa-ntca 8. Telelőn: Jőzsel 68—92. Megjelenik hétlő kivételével mindennap. Elsimult az olasz-eseti ellentét Ausztria iooábbra is magéra maradt - Olaszország egyelnie csak a h&lcs&nnel segít Ausztrián — IHarienbadisan aláírták a csch-szerb szerződést Vendégjárás (y) Az interparlamentáris unió­dat, ennek a hatalmas és nagysulyu nemzetközi szövetségnek tagjai né­hány napra meglátogatják Csonka- Magyarországot, amelynek tragikus sorsa a legvilágosabban jelképezi azt a nagy erkölcsi és szellemi összeom­lást, amely a világháborút és a békekötéseket nyomon követte. Bizo­nyára lesznek közöttük olyan állam­férfiak is, akik közvetlen szemlélet­ből ismerték a háboruelőtti boldog és virágzó intéger Magyarországot, amely szilárd és megbízható oszlopa volt az európai békének és fáklyahordozója a nyugati civilizációnak. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy el­fogódottsággal és mély megindulás­sal lépik át a határt nemcsak ezek, de mindazok, akik csak némiképp is tisztában vannak az ezeréves magyar történelemmel és azzal a kiváló poli­tikai és kulturális szereppel, amelyet a magyar nemzet a Kárpátok alján hivatásszerűen mindig emberül betöl­tött, Megrenditően szomorú, szivet­­tacsarókóptárul imeeléjük: egy csonka, béna ország, amely szörnyű elesett­­ségében és roppant erőfeszítéssel és férfias elszántsággal kel birokra a szörnyű végzettel, de mindez sziszifusi munka, nem boldogulhat a magyar nemzet, — ezt harsogja minden nap tanulsága, — mig újra vissza nem szerzi gonoszul lemetszett végtagjait. És látniok kell, hogy Magyarország megcsonkításával megcsonkult az európai egyensulyrendszer egyik élkülözbetetlen tartó oszlopa és íegcsonkult az európai kultúra, j nyugati civilizáció is. Körötte mesterségesen nagyranövelt uj álla­mok halálos betegen, kaotikus etni­kai, politikai, közigazgatási és gazda­sági viszonyok közt vergődve. Észre kell venniök, — hiszen éles állam­­férfiúi szemmel nézik a dolgokat, — hogy a Dunavölgyének állami, gazda­sági és szociális rendje a sarkaiból ki van teljesen forgatva és minden lótágast áll. Alig hisszük, hogy az a gyaláza­tos rágalmazó hadjárat, amelyet a magyarországi szociáldemokrácia, a bécsi kommunisták és az ország­­veszejtő októbristák hármasszövet­­ége Csonkamagyarország ellen indí­tott, valamelyes hatással lenne a világ parlamentjeinek tapasztalt po­­itikusaira. Megsértenék őket, ha eltételeznők, hogy nem látnak át a zitán és nem veszik észre, hogy itt nem igazságos ügyről, hanem haza­árulásról, vakmerő hazudozásról és tervszerű rágalmazásról van szó azzal a céllal, hogy a Magyar­­országra fröccsentett sárból talán valami mégis megragad. A kül­földi politikusok tisztában van­nak azzal, hogy a kommunizmus­sal szövetséget tartó szociáldemokra­táknak a legkevésbé van meg az er­kölcsi alapjuk arra, hogy a legutóbbi esztendőkben történtek után demo­kráciáról, sajtószabadságról, jogrend­ről stb. szónokoljanak, hiszen mind­ezt — mihelyt bárhol hatalomra ke­rültek — mindenütt a legnagyobb cinizmussal megtagadták és lábbal tiporták. Aztán meg bizonyára fel­tűnt az interparlamentáris unió tag­jainak az a kétségbeesett erőfeszítés, amellyel a szociáldemokraták Magyar­­ország meglátogatását mindenáron megakadályozni igyekeztek. Aki­nek takargatni valója van, bizo­nyára nem hiv magához vendéget és aki igazat beszél, nem szalad el akkor, ha bizonyításra kerül a sor. Vendégeink saját szemükkel győ­ződhetnek meg róla, hogy a Ma­gyarországról terjesztett hírek kilenc­tized része halálos ellenségeinktől eredő szemenszedett valótlanság és az az egy tizedrész is, ami belőle esetleg igaz, mindjárt másképp fest, ha a körülményeket és a való helyzetet, mint magyarázó okot megismerik. Józan ésszel senkisem állítja, hogy Magyarországon ideális állapotok volnának és ilyet a lezajlott szo­morú események után józan ésszel nem várhat el senki sem. Azt azon­ban meglepetéssel fogják tapasztalni külföldi vendégeink, hogy más or­szágok állapotával összehasonlitva, Csonkamagyarországon a társadalmi és gazdasági rend, a jogbizton­ság, az egyéni és politikai sza­badság mily nagy mértékben érvényesül. Nem üldözi itt senki a munkásosztályt, hiszen testvérnek te­kintünk itt minden dolgos, kérges kezet, aki őszintén segit az ország újjáépítésében, Csak nem tiki az öntudatra ébredt nemzeti és keresz­tény társadalom, hogy az országot a felforgatok újra aláaknázzák és al­kalmas pillanatban újra felrobbant­sák. Sőt bizonyára túlzottan elnéző­­nek és türelmesnek fognak bennün­ket ítélni azok, akikben fejlett nem­zeti érzés és kiforrott polgári ön­tudat van, Nagy jelentőséget tulajdonítunk en­nek a látogatásnak politikai és er­kölcsi szempontból egyaránt. A mi igazunk oly világos és kétségtelen, hogy a külföldi politikusoknak köz­vetlen szemlélettől eredő összbenyo­mása nem lehet más, mint az, hogy velünk szemben a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságát követ­ték el, melynek jóvátétele nemcsak a mi érdekünk, de elsőrendű euró­pai és kulturális érdek is. Lehetet­len, hogy ennek a megismerésnek a hazatérő politikusok saját hazájuk parlamentjeiben kifejezést ne adja­nak. Ez pedig erkölcsileg hatalmasan alátámasztja a mi szent küzdelmün- j két a történeti Magyarország helyre- I i állításáért. ) — A Magyarság tudósítóidtól — Az osztrák kérdésben mindinkább tisz­tázódik a helyzet és mind világosabban látszik, hogy az egyes hatalmak milyen értelemben foglalnak állást ezzel a nehéz problémával szemben. A háborús fellegek egyelőre elvonultak, de ezzel együtt lé­nyegesen csökkent annak a lehetősége, hogy Ausztria sorsáról hamarosan komoly és végleges döntés történjék. Olaszország és a kisántánt féltékenysége megaka­dályozta, hogy valamely állam vagy államcsoport magára vegye a tönkrement osonka osztrák állam intézését é3 most osupán arról lehet szó, hogy a népszö­vetség milyen módon tud injekciót adni a halálosbeteg államnak. Olaszország fenn akarja tartani a mai Ausztriát Az osztrák-olasz tárgyalások eddigi eredményéből megállapítható, hogy az olasz kormány teljesen elejtette, ezidösze­­rint legalább, a politikai unió gondolatát, sót még szorosabb gazdasági kapcsolat ter­vével sem foglalkozik. Olaszország termó­­mészetesen csak akkor lett volna haj­landó nagyobb gazdasági áldozatot hozni, ha ennek politikai előnyét látta volna és mintán a oolitikai helyzet alaku­lása jelenleg Ilyen előnyökkel nem kecsegtet, még a kereskedelempolitikai és gazdasági tárgyalásokban is érezhető lany­hulás mutatkozik. Ennek az állásfogla­lásnak kifejezést adott a belgrádi olasz ügyvivő hivatalos nyilatkozata is, aki közölte a belgrádi kormánnyal, hogy Olaszországnak Ansztriával szemben követett politikáját a saint-germaini szerződés szigorú végrehajtásának szán­déka irányítja. Olaszország ehhez ragasz­kodik és ezt fogja kívánni más hatalmak­tól is; ennek megfelelően — mondotta az olasz ügyvivő — ellenszegül a status quo minden megváltoztatásának. Olasz­ország tartózkodik az Ausztria rekon­strukcióját Illetőleg minden döntéstől addig, amig szövetségeseivel és a szom­szédos államokkal megállapodott. A veronai tárgyalások tisztán gazdasági természetűek voltak. Az osstráh krízis alapjában rázta meg Csehországot Az olasz diplomácia nem hiába hang­súlyozta annyira, hogy a status qno meg­változtatását más hatalom részéröl nem tűri, miután bizonyítékok jutottak a kor­mány kezébe arra vonatkozóan, hogy o francia intervenció előtt a szerbek nagyon komolyan készültek a katonai beavatko­zásra. Az erről szóló okmányok és fény­képek alapján Olaszország igyekezni fog garanciákat szerezni, nehogy Szerbia és Csehország katonai vezetősége meglepetés­­szerű katonai intézkedéseket készíthes­sen elő. A cseh és szerb diplomáciai és katonai tányezóknek túlságosan merész és agresz­­sziv fellépése nemcsak kifelé váltott ki nagy ellenhatást, hanem befelé is rend­kívüli idegességet keltett. Az egész krízis megmutatta, hogy az uj államalakulatok belsőleg nem elég erősek a háborús meg* próbáltatások elviselésére és ezzel ma* gyarázható, hogy a cseh pénzügyi kor­mány minden erőfeszítése ős nagy anyagi; áldozatai ellenére a cseh korona az utolsó1 napokban rohamosan esett. A kisántánt nemzetkäzi ellen­őrzési kíván Ausztria megsegítésére egyelőre azok ; a kölcsönök szolgálnak, amelyeket az olasz és a cseh kormány hajlandónak: nyilatkozott kiutalni, továbbá az az ösz-J szeg, amelyért — hír szerint tizenötmillió angel font erejéig — az angol kor­mány külföldi bankérdekeltségekkel szem­ben jótállást vállal. Ennél messzebbmenő segítséget Schüller osztrák osztályfőnök­nek nem sikerült Paratore olasz pénz­ügyminiszterrel folytatott tárgyalásai so­rán elérni. Schüller utazása tehát lé« nyegében kudarccal végződött. Ausztria se­gélyezésére különben Rómában ßarizio Massimo herceggel az élén nemzetközi bizottság alakult. A genfi tárgyalásokon a kisántánt lehetőleg Franciaország támogatásával azt a megoldási módo­zatot szeretné elfogadtatni, hogy Ausz­triát pénzügyi és gazdasági ellen­őrzés alá helyezzék és a gazdasági ügyeket nemzetközi bankcsoportra hízzák. Termé­szetesen ezeknek a nemzetközi szervek­nek a legmesszebbmenő befolyást akar­ják biztosítani. A mai megváltozott hely­zet folytán, miután az összes érdekelt államok bizonyos passziv álláspontra he­lyezkednek, Ausztriában teljes joggal tar­tanak attól, bogy a népszövetség elé ter­jesztett sok terv között nem sikerül olyan kompromisszumot létesíteni, amely az osztrák klvánságokat’kielégitonó. Ezért Grünberger osztrák külügyminiszter a svájci sajtó előtt tett nyilatkozataibaa nyomatékosan rámutat arra, hogy ameny­­nylben a népszövetség Ausztriát nem tudja kielégíteni, semmiféle osztrák kor­mány nem tudja feltartóztatni azt a fejlődést, amely beláthatatlan veszélye» két rejt magában egész Európára nézve, Rövidebb időre kötötték meg a eseta-sserb szerződés« Pasics szerb miniszterelnök marienbadi üdülését váratlanul megszakította és bel­politikai okok miatt hazautazik Belgrádba, A minisztert elutazása előtt Benes még egyszer felkereste és ez alkalommal történt meg voltaképp a cseh-szerb szerződés végleges aláírása. Most döntöt­tek a szerződés tartamáról is, mert ezt a kérdést eddig nyitva hagyták. Oláh­­ország és Lengyelország nem titkolt bizalmatlansága miatt a szerződést a tervezettnél jóval rövidebb Időre kötötték meg és tudatták a bukaresti és varsói kormányokkal, hogy számítanak a két államnak a szerződésbe való bevonásával. Az oláh és lengyel politika magatartására a kisántánt másik két államával szemben döntő befolyással lesz Pilsudszki lengyel államfő látogatása Szinajában az oláh királynál.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék