Magyarság, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

2 TMIsorsiág nem mond le Salgtalanual nemzeti földrSl se Musztafa Kemal basa — mint Párisitől jelentik — a Journal munkatársának ki­jelentette, hogy a török nép nem mond le nemzeti területének legkisebb darabjáról sem s utolsó lehelletéig fog küzdeni a kapitulációk megszüntetéséért, mert ezek súlyosan sértik nemzeti önérzetét. Az új Törökország engesztelékeny szellemű, de tudatában van méltóságának és erejének is s készen áll arra, hogy jogainak meg­védése érdekében egész exisstek­ciáját latba­­vesse. VSsr&H­ISISteSEs E­ícsintöen A párisi lapok jelentik Konstantinápoly­­ról. Angolából közükt hivatalosan, hogy Mossulban az ottomán állampolgárok, valamint a kurd lakosság között felkelés tört ki abból a célból, hogy ezt a terüle­tet újból Törökországhoz csatolják. Lausannéból jelentik, hogy Curzon lord válaszolt Izmed basának Mossulra vonat­kozó jegyzékére. Carzon kijelentette, hogy kész a Szíria és Irak határaira vonatkozó területi kérdésekről tárgyalni, hogy a török igények lehetetlenségét a to­o­ssuli kérdésben az angol kormány részéről kimutassa. A a konferencia első Ülése Parisból jelentik. A konferenciát Poin­teré miniszterelnök elnöklésével délután két órakor megnyitották. Poincaré, Bonar Law és della Torretta márki olasz nagy- követ előterjesztették kormányaik javas­latait. A legközelebbi illés holnap lesz, hogy a szakértőknek alkalmat adjanak a különböző nézetek alapos tanulmányo­zására. . Az angol javaslat négyévi moratóriumot ad Németországnak Londonból jelenti a Reuter-iroda. Az angol tervezet a jóvátétel rendezésére a következő : Németországnak négyévi mora­tórium adandó. Ezután Németország négy éven át évi kétmilliárd arany­márkát szes­­zen. További két éven át két és fél­­milliárd aranymárkát, ezen idő után pedig évi három és félmilliárd arany­márkát vagy ennél esetleg kisebb össze­get, mely azonban nem lehet kevesebb, mint két és félmilliárd aranymárka és amelyet pártatlan nemzetközi döntőbíróság állapít meg. A francia minisztertanács jóváhagyta Poincaré programját Parisból jelentik. A Millerand elnök­­lésével ma délelőtt tartott minisztertanács egyhangúlag jóváhagyta Poincarénak a kon­ferenciára vonatkozó programját. Poincaré azután felkereste Bonar Law miniszter­elnökét és Curzon lordot, akikkel a jóvá­tételek ügyében és a keleti kérdésről ér­tekezett. A Mföefajeszi az ige A filproiítácsai Éter tisztelgése a scormdnoz Anai - Csöndes újév o fj MDlltiifában — A Magyarság tudósitójától — A hivatalos újesztendő, mint minden évben az összeomlás után, az idén is csendes volt. Egyetlen kiemelkedőbb ese­mény gyanánt a Budapesten székelő diplomáciai karnak a kormányzó előtt történt megjelenését jegyezhetjük föl. A háború után ez volt az első eset ugyanis hogy a diplomáciai testület az újév alkal­mából hivatalosan köszöntötte az államfőt. HQ!dötiséé€h a Kormányzónál Az újév alkalmával Horthy Miklós kor­mányzót több küldöttség üdvözölte. Első­nek a székesfőváros küldöttségét fogadta a kormányzó, melyet Sipőcz Jenő polgár­­mester vezetett. Ezután Kapustyák Ká­roly és Janky Szocsárd altábornagyok a honvédség üdvözletét tolmácsolták, majd a kormány Budapesten időző tagjai jelen­tek meg a kormányzó előtt. A miniszterek távozása után a Buda­pesten székelő diplomáciai kart fogadta ünnepélyes kihallgatáson a kormányzó. A fogadáson jelen volt Daruváry Géza ideiglenes külügyminiszter, valamint a külügyminisztérium és a kabinetiroda több főtisztviselője is. A diplomaták ne­vében Schioppa Lőrinc pápai nuncius, a diplomáciai testület doyenja üdvözölte a kormányzót, kérve a Mindenhatót, hogy továbbra is oltalmazza Magyarországot, hogy teljesíthesse történelmi hivatását, mely őt a béke, a kultúra és a civilizált nemzetek boldogulásának egyik legértéke­sebb tényezőjévé jelöli ki. A kormányzó válaszában, hangsúlyozta, hogy Magyar­­ország a békés munkára irányuló politi­kával reméli teljesíteni történelmi hivatá­sát s ebben a munkában az összes nem­zetek hathatós támogatására számít. A diplomáciai kar fogadása után Szes­­tovszky Béla a nemzetgyűlés, Ravasz László püspök és Németh Károly­­pedig a református egyház nevében üdvözölte a kormányzót. , , A politika újéve A politika újéve szegény volt nyilat­kozatokban. A szokásos üdvözlések a miniszterelnökségen az idén is elmarad­tak, s ami nyilatkozat a politika berkei­ben mégis elhangzott, az inkább az ellen­zéki kritika megnyilatkozása volt. A keresztény ellenzék táviratilag üdvö­zölte vezérét, Andrássy Gyula grófot, valamint Haller Istvánt is. — A demo­kratáknál Benedek János köszöntötte Vá­­zsonyi Vilmost, aki válaszában a kereseti adó végrehajtási utasításáról mondott éles bírálatot, majd pedig a jóvátétel kérdé­séről szólott. — A nemzeti polgári párt­ban Oaár Vilmos üdvözölte a párt elnö­két, Heinrich Ferencet. Heinrich válaszá­ban hangsúlyozta, hogy állást kell fog­...... latni a nemzetgyűlésen megnyilvánuló s antimerkantiista irányzattal szemben. A­­ jóvátétel kérdését érintve, annak a­ véle­ményének adott kifejezést, hogy erőskezű külügyminiszterre volna szükség, aki állan­dóan küzdjön a jóvátétel ellen. Beszéde után Dési Géza Lukács László volt mi­niszterelnököt üdvözölte, aki a megértés politikájáról szólott rövidebben. —■ Az egy­séges pártban és a Bo­ssay-pártban nem volt újévi köszöntés. Apponya Ain'Ci't gróf üdvözlése A Magyar Külügyi Társaság újév nap­ján kü­ldöttségileg tisztelgett Apponyi Albert grófnál és a küldöttség vezetője, Fásbert "Alajos alelnök meleghangú beszéd­ben köszönte meg Apponyi Albert gróf­nak mindazon felbecsülhetetlen szolgála­tait, amelyeket a Magyar Külügyi Társa­ság élén a megtépett Magyarország érde­kében tett. Apponyi Albert gróf meg­­hatottan mondott köszönetet a társaság szeretméért és ragaszkodásáért, az el­ismerést azonban elsősorban a Külügyi Társaság tisztikarára hárította Foglaljon akárki egyénileg bárminő állást — úgy­mond — a belpolitikai kérdésekben, a tár­saság keretében azonban egyek vagyunk, mert a társaság tisztán külpolitikai cé­lokért küzd­ és e, tekintetben nincs közöt­tünk eltérés. Az újságíró!« a sajtószabadságért A Magyarországi Ú­jságírók Egyesülete a vasárnapi Petőfi-ünnepély után választ­mányi ülést tartott, amelyen testületileg üdvözölték az egyesület elnökét Márkus Miksát. A választmány nevében Kun Andor dr. mondott lendületes és nagy tetszést arató beszédet. Márkus Miksa válaszában az újságíró társadalmat a régi összetartásra buzdította. A sajtószabadság szempontjából a rendtörvényt nem ismeri el, mert az eddig érvényben levő törvé­nyek komoly és szigorú végrehajtása minden tekintetben megfelelt az egyéni szabadság követelményeinek. A sajtó és az állam jogos érdekei egyaránt bizto­sítva voltak, míg a rendtörvény kétes és majdnem mindenütt homályban tartott szakaszai a sajtószabadság nagyszerű vívmányait fojtják meg. A főváros ü­jéve A központi városházán nagy küldöttség élén Csilléry András dr. üdvözölte Sipőcz Jenő dr. polgármestert, hang­súlyozta az újév nagy feladatát: gazda­­­ságilag felépíteni keresztény alapon a fő­várost. Sipőcz Jenő dr. örömmel állapí­totta meg válaszában, hogy külföldi útjük alkalmával mindenütt csak előnyét élvez­ték annak a ténynek, hogy ez a főváros keresztény nemzeti alapon áll. A Keresztény Községi Párt tagjai a párt helyiségében üdvözölték és ünnepel­ték Wolff Károlyt.. Egyés­ ötévi üdvözlése!! Az evangélikus egyház vezetőinek élén Győry Lóránt üdvözölte az újév alkalomá­ból Raffay Sándor püspököt, aki válaszá­ban hangsúlyozta, hogy öntudatos életet kell élnünk egyházban és társadalomban egyaránt. Megemlékezve a következő májusban Eisenachban összeülő luteránus világgyűlésről, hosszabban fejtegette, hogy a nemzetközi összeköttetések sem egy­házi, sem nemzeti és politikai vonatko­zásokban nem hoznak minden bajra orvosságot. Nagy veszedelemnek tartja, hogy a külfölddel való érintkezést nem használjuk fel okosan. Meg kellene ismerni a haladó kultúrnépek erőforrásait s ezeket itthon is meg kellene nyitni. Minél többet érintkezünk a külfölddel, annál inkább be kell látnunk, hogy csak a kitartó és cél­tudatos munka menthet meg minket. Az újév alkalmával az Amerikai Magyar Társaság Ludvig Ernő főkonzul vezetésé­vel tisztelgett Brentano Tivadar amerikai követnél. Az amerikai magyarok nevében Iványi Jenő üdvözölte a követet s kérte, hogy Kossuth és Washington szobrának bronzmásolatát juttassa el Harding ame­rikai elnökhöz. A követ meleg szavakkal válaszolt az üdvözlésekre s kijelentette, hogy az elhangzott kéréseket teljesíti. I Galambos Péter Pesten járt Írta: Simándi Béla (Utánnyomás tilos) Galambos Péter tanító volt, meg kántor Aranyoson és úgy történt, hogy dolga akadt a minisztériumban, hát fel kellett utaznia Budapestre. L­ogó májusi délelőtt volt, amikor­­ a vonatból a keleti pályaud­varon.­­Elővette zsebéből a jegyző­könyvét és egy címet keresett benne. Amikor megtalálta, egy rendőrhöz fordult: — Ugyan kérem, merre is van az Aradi-utca ? A rendőr útbaigazította és Galambos Péter elindult a Bethlen-utcán fölfelé végig a 46-os villamos sínjei mentén Kovács Pistát felkeresni. Kovács Pista jogász volt itt Pesten és az apja egy" kis batyut bízott a kántorra" a fiú számára, meg aztán egy kis útbaigazítás is elkel a vidéki ember­nek ebben a nagy idegen városban. A jogászt az ágyból zavarta ki kopo­gása, de sietett felöltözni, közben pedig mentegetődzött, hogy hát egy barátját búcsúztatták tegnap, tovább maradt fönt éjszaka és azért történt, hogy elaludt és féltízkor még ágyban ta­lálta őt. Aztán elindultak a minisztériumba. Kovács Pista bőbeszédű volt, magyaráz­hatott és már meg is csinálta annak a két napnak programját, amit­­Pesten akart tölteni Galambos. — Délután kimegyünk az Állat­kertbe, este meg — rektor uram szereti a szép muzsikát — elmegyünk az Operába. Úgy is történt. Az Állatkert rengeteg állatán nagyokat csodálkozott, a ligeti hintákon és mutatványos bódékon na­gyokat nevetett és este aztán az Opera előadása lebilincselte szépségével. — Ilyen szépnek még álmodni se tud­tam volna, — mondta, — amikor ki­értek a színházból a ragyogóan kivilá­gított Andrássy-útra. Belesodródtak a sétálók tömegébe és mentek cél nélkül a Körúton lefelé. A kánkor megállt néha egy-egy pillanatra, ha valamit jobban meg akart nézni. A Rákóczi-úton jártak már, amikor a diák ezt indítványozta: — Térjünk be valamelyik kávéházba egy kis cigányzenére. Galambosnak tetszett a terv, most már csak azt nézték, hogy hova men­jenek. Az egyik kávéház ablakából ri­kító plakátok­ kiabálták feléjük, hogy Tölgy Leó, a nótaszultán itt énekel és muzsikál. — Talán ide menjünk, — indítvá­nyozta a kántor, — itt legalább dalolni is halljuk a nótákat. Harmadrendű kávéház volt ez, férfiak és nők keverve ültek az asztaloknál és a nótaszultán, aki a cigánybanda előtt működött éppen, feléjük bókolt. Leültek a szögletben egy asztalhoz, sört rendeltek és hallgatták az éne­kest. Holdfényről, ligetről és boldog­talan szerelméről énekelt az, a kántor meg ezt mondta a diáknak: — Hát ez biz’ nem magyar nóta. Tölgy Leó, amikor végzett a dalo­lással, hozzájuk ment, bemutatkozott és az asztalukhoz ült. Szorgalmasan itták a sört, pálinkát faxat­ is kevertek közbe, úgyhogy a kántoron egy kis mulatnivágyás tört ki. — Öcsémuram, dalolja el nékem, hogy »Fekete szem éccakója...« — kérte Tölgyöt. Nehezen ment annak a sohasem énekelt magyar nóta, de csak eldalolta valahogy az asztalnál ülve, két cigányt a maga mögé rendelve. — Most azt, hogy: »Magas jegenye­fán sárgarigó fészek.. . * — rendelke­zett a már egy kissé mámoros kántor. Ez is ment még valahogy, de a har­madiknál már megakadt Leó úr, azt, hogy »Nincs cserepes tanyám« már nem tudta a másodemeleti szoba albérlője. — Hát idefigyeljen, igy megy az, — mondta a kántor és magához intette a cigányokat. A szultán felugrott most és végig­kiabált a kávéházon: — Hölgyeim és uraim, ritka művészi élvezetben lesz részük. Galambos Pé­ter úr­ néhány nótát fog most majd elénekelni. Ez szokatlan volt a kávéházban, hát odafigyeljek néhány pillanatra. A kán­tor rákezdett a dalra bársonyos, mély hangján, amely úgy sírt, mint a he­gedű húrja és a "kávéház nevetgélő közönsége halotti csöndben hallgatta végig. Azután meg felzúgott a taps és Galambos, most már a művész, fölkelt és hajlongott ügyetlenül. Tölgy Leó meg ezt gondolta magában: — Ha nekem ilyen hangom volna, hát meghódítanám egész Budapestet. A legelőkelőbb helyeken­­ muzsikálnék és nem itt a város végén részeg ko­csisoknak, — és amikor új dalba kez­dett Galambos, már úgy jelentette be: hallgassák figyelemmel művészbaráto­mat. Összebarátkoztak az énekessel. Tölgy el volt ragadtatva a kántor hangjától és nem győzte eléggé dicsérni: — Barátocskám, aranybánya a tor­kod, — mert már tegeződtek is. — Hogy maradhat valaki ilyen kitűnő hanggal egy isten háta mögötti faluban kántornak ? Pestre kell jönnöd !... És a negyvenötéves ember, aki mos­­tanig csak faluja templomában énekelt a misék alatt, a lámpafénytől, az ital­tól, a tapstól és Tölgy dicséreteitől megmámorosodott. Másnap este már a zenészek érkezése előtt ott volt a kávéházban és többet énekelt az éj­szaka alatt, mint Tölgy. És falujába visszatérve, mindig a pesti kávéházra gondolt. — Mi, lenne, ha Galambos Péter kántor — így elmélkedett — egy napon felmenne Pestre és beállana ott egy kávéházba énekelni ? Hisz úgyis az a bajunk, hogy szerények vagyunk és gyávák. A Tölgyek, akiket Valamikor talán Tauferéknak hívtak és magyarul sem tudtak, meg tudják tenni és mi nem. És aztán a kávéház csak az első lépés lenne ... Elmélkedett és álmokat szőtt, amelyek színes távolában az a ragyogó színpad volt, amelyik a legelső napon ragadta el Budapesten. Falujában eldicsekedett kávéházi si­kerével, de ábrándozásaiból, amelyek már tervekké értek benne, nem árult el semmit. Csak egy nyári napon, már jóval a vizsgák után, amikor kevés dolga volt és sok ideje az álmodozásra, bekopogtatott papjához és elmondta neki, hogy megválik állásától és fel­megy Pestre énekesnek. Az öreg pap először le akarta be­szélni, de amikor látta, hogy ez hiába- MAGYARSÁG 1923 január 3. szerdát Égj Ilii! Ilii Mill tatt s ill plaim­ Bukarest, december 28. (A Magyarság tudósítójától) A tavaszi általános választások alkal­mával a székely jelöltek visszavetésével a kormány képviselőnek »neveztette ki« a székelykeresztúri választókerületben Kis Géza dr. miniszteri tanácsost, mint­­pártonkívüli »magyar« jelöltet. Már akkor sejtettük, hogy nem ok nélkül volt az erőszakosság és jogfosztás, mert Bruianu­­nak bizonyosan céljai vannak ezzel az emberrel. ‘Az Erdélyi Magyar Szövetség tiltakozott is rögtön, hogy a magyarság­nak semmi köze Kis Gézához és nem te­kinti a maga képviselőjének. Most végre kidsült, hogy mire kellett a kormánynak ez az ember a kikeresztelkedett kolozsvári zsidó, a debreceni egyetem fiatal jog­tanára, Jászi Oszkár lelkes híve, aki előbb a radikálisokkal kompromittálta magát, azután a kommunistákkal, végre a megszállás alatt az oláhokkal annyira, hogy a kivonuló oláh sereggel jónak látta megszökni. Akkor kinevezték Kolozs­várra az egységesítő bizottsághoz minisz­teri tanácsosnak, majd, hogy ez a hivatal megszűnt, bedugta a kormány képviselő­nek, beválasztotta az alkotmányozó bi­zottságba is ál-ellenzéki tagnak. Decem­ber elsején, midőn Both képviselő, a szászok vezére tiltakozott az ellen, hogy a nemzeti kisebbségek jogait nem vették be az alkotmányba, felállt Kis Géza, a magyarság úgynevezett képvise­lője és bejelentette, hogy nem csatlakoz

Next