Magyarság, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
2 TMIsorsiág nem mond le Salgtalanual nemzeti földrSl se Musztafa Kemal basa — mint Párisitől jelentik — a Journal munkatársának kijelentette, hogy a török nép nem mond le nemzeti területének legkisebb darabjáról sem s utolsó lehelletéig fog küzdeni a kapitulációk megszüntetéséért, mert ezek súlyosan sértik nemzeti önérzetét. Az új Törökország engesztelékeny szellemű, de tudatában van méltóságának és erejének is s készen áll arra, hogy jogainak megvédése érdekében egész exisstekciáját latbavesse. VSsr&HISISteSEs Eícsintöen A párisi lapok jelentik Konstantinápolyról. Angolából közükt hivatalosan, hogy Mossulban az ottomán állampolgárok, valamint a kurd lakosság között felkelés tört ki abból a célból, hogy ezt a területet újból Törökországhoz csatolják. Lausannéból jelentik, hogy Curzon lord válaszolt Izmed basának Mossulra vonatkozó jegyzékére. Carzon kijelentette, hogy kész a Szíria és Irak határaira vonatkozó területi kérdésekről tárgyalni, hogy a török igények lehetetlenségét a toossuli kérdésben az angol kormány részéről kimutassa. A a konferencia első Ülése Parisból jelentik. A konferenciát Pointeré miniszterelnök elnöklésével délután két órakor megnyitották. Poincaré, Bonar Law és della Torretta márki olasz nagy- követ előterjesztették kormányaik javaslatait. A legközelebbi illés holnap lesz, hogy a szakértőknek alkalmat adjanak a különböző nézetek alapos tanulmányozására. . Az angol javaslat négyévi moratóriumot ad Németországnak Londonból jelenti a Reuter-iroda. Az angol tervezet a jóvátétel rendezésére a következő : Németországnak négyévi moratórium adandó. Ezután Németország négy éven át évi kétmilliárd aranymárkát szeszen. További két éven át két és félmilliárd aranymárkát, ezen idő után pedig évi három és félmilliárd aranymárkát vagy ennél esetleg kisebb összeget, mely azonban nem lehet kevesebb, mint két és félmilliárd aranymárka és amelyet pártatlan nemzetközi döntőbíróság állapít meg. A francia minisztertanács jóváhagyta Poincaré programját Parisból jelentik. A Millerand elnöklésével ma délelőtt tartott minisztertanács egyhangúlag jóváhagyta Poincarénak a konferenciára vonatkozó programját. Poincaré azután felkereste Bonar Law miniszterelnökét és Curzon lordot, akikkel a jóvátételek ügyében és a keleti kérdésről értekezett. A Mföefajeszi az ige A filproiítácsai Éter tisztelgése a scormdnoz Anai - Csöndes újév o fj MDlltiifában — A Magyarság tudósitójától — A hivatalos újesztendő, mint minden évben az összeomlás után, az idén is csendes volt. Egyetlen kiemelkedőbb esemény gyanánt a Budapesten székelő diplomáciai karnak a kormányzó előtt történt megjelenését jegyezhetjük föl. A háború után ez volt az első eset ugyanis hogy a diplomáciai testület az újév alkalmából hivatalosan köszöntötte az államfőt. HQ!dötiséé€h a Kormányzónál Az újév alkalmával Horthy Miklós kormányzót több küldöttség üdvözölte. Elsőnek a székesfőváros küldöttségét fogadta a kormányzó, melyet Sipőcz Jenő polgármester vezetett. Ezután Kapustyák Károly és Janky Szocsárd altábornagyok a honvédség üdvözletét tolmácsolták, majd a kormány Budapesten időző tagjai jelentek meg a kormányzó előtt. A miniszterek távozása után a Budapesten székelő diplomáciai kart fogadta ünnepélyes kihallgatáson a kormányzó. A fogadáson jelen volt Daruváry Géza ideiglenes külügyminiszter, valamint a külügyminisztérium és a kabinetiroda több főtisztviselője is. A diplomaták nevében Schioppa Lőrinc pápai nuncius, a diplomáciai testület doyenja üdvözölte a kormányzót, kérve a Mindenhatót, hogy továbbra is oltalmazza Magyarországot, hogy teljesíthesse történelmi hivatását, mely őt a béke, a kultúra és a civilizált nemzetek boldogulásának egyik legértékesebb tényezőjévé jelöli ki. A kormányzó válaszában, hangsúlyozta, hogy Magyarország a békés munkára irányuló politikával reméli teljesíteni történelmi hivatását s ebben a munkában az összes nemzetek hathatós támogatására számít. A diplomáciai kar fogadása után Szestovszky Béla a nemzetgyűlés, Ravasz László püspök és Németh Károlypedig a református egyház nevében üdvözölte a kormányzót. , , A politika újéve A politika újéve szegény volt nyilatkozatokban. A szokásos üdvözlések a miniszterelnökségen az idén is elmaradtak, s ami nyilatkozat a politika berkeiben mégis elhangzott, az inkább az ellenzéki kritika megnyilatkozása volt. A keresztény ellenzék táviratilag üdvözölte vezérét, Andrássy Gyula grófot, valamint Haller Istvánt is. — A demokratáknál Benedek János köszöntötte Vázsonyi Vilmost, aki válaszában a kereseti adó végrehajtási utasításáról mondott éles bírálatot, majd pedig a jóvátétel kérdéséről szólott. — A nemzeti polgári pártban Oaár Vilmos üdvözölte a párt elnökét, Heinrich Ferencet. Heinrich válaszában hangsúlyozta, hogy állást kell fog...... latni a nemzetgyűlésen megnyilvánuló s antimerkantiista irányzattal szemben. A jóvátétel kérdését érintve, annak a véleményének adott kifejezést, hogy erőskezű külügyminiszterre volna szükség, aki állandóan küzdjön a jóvátétel ellen. Beszéde után Dési Géza Lukács László volt miniszterelnököt üdvözölte, aki a megértés politikájáról szólott rövidebben. —■ Az egységes pártban és a Bossay-pártban nem volt újévi köszöntés. Apponya Ain'Ci't gróf üdvözlése A Magyar Külügyi Társaság újév napján küldöttségileg tisztelgett Apponyi Albert grófnál és a küldöttség vezetője, Fásbert "Alajos alelnök meleghangú beszédben köszönte meg Apponyi Albert grófnak mindazon felbecsülhetetlen szolgálatait, amelyeket a Magyar Külügyi Társaság élén a megtépett Magyarország érdekében tett. Apponyi Albert gróf meghatottan mondott köszönetet a társaság szeretméért és ragaszkodásáért, az elismerést azonban elsősorban a Külügyi Társaság tisztikarára hárította Foglaljon akárki egyénileg bárminő állást — úgymond — a belpolitikai kérdésekben, a társaság keretében azonban egyek vagyunk, mert a társaság tisztán külpolitikai célokért küzd és e, tekintetben nincs közöttünk eltérés. Az újságíró!« a sajtószabadságért A Magyarországi Újságírók Egyesülete a vasárnapi Petőfi-ünnepély után választmányi ülést tartott, amelyen testületileg üdvözölték az egyesület elnökét Márkus Miksát. A választmány nevében Kun Andor dr. mondott lendületes és nagy tetszést arató beszédet. Márkus Miksa válaszában az újságíró társadalmat a régi összetartásra buzdította. A sajtószabadság szempontjából a rendtörvényt nem ismeri el, mert az eddig érvényben levő törvények komoly és szigorú végrehajtása minden tekintetben megfelelt az egyéni szabadság követelményeinek. A sajtó és az állam jogos érdekei egyaránt biztosítva voltak, míg a rendtörvény kétes és majdnem mindenütt homályban tartott szakaszai a sajtószabadság nagyszerű vívmányait fojtják meg. A főváros üjéve A központi városházán nagy küldöttség élén Csilléry András dr. üdvözölte Sipőcz Jenő dr. polgármestert, hangsúlyozta az újév nagy feladatát: gazdaságilag felépíteni keresztény alapon a fővárost. Sipőcz Jenő dr. örömmel állapította meg válaszában, hogy külföldi útjük alkalmával mindenütt csak előnyét élvezték annak a ténynek, hogy ez a főváros keresztény nemzeti alapon áll. A Keresztény Községi Párt tagjai a párt helyiségében üdvözölték és ünnepelték Wolff Károlyt.. Egyés ötévi üdvözlése!! Az evangélikus egyház vezetőinek élén Győry Lóránt üdvözölte az újév alkalomából Raffay Sándor püspököt, aki válaszában hangsúlyozta, hogy öntudatos életet kell élnünk egyházban és társadalomban egyaránt. Megemlékezve a következő májusban Eisenachban összeülő luteránus világgyűlésről, hosszabban fejtegette, hogy a nemzetközi összeköttetések sem egyházi, sem nemzeti és politikai vonatkozásokban nem hoznak minden bajra orvosságot. Nagy veszedelemnek tartja, hogy a külfölddel való érintkezést nem használjuk fel okosan. Meg kellene ismerni a haladó kultúrnépek erőforrásait s ezeket itthon is meg kellene nyitni. Minél többet érintkezünk a külfölddel, annál inkább be kell látnunk, hogy csak a kitartó és céltudatos munka menthet meg minket. Az újév alkalmával az Amerikai Magyar Társaság Ludvig Ernő főkonzul vezetésével tisztelgett Brentano Tivadar amerikai követnél. Az amerikai magyarok nevében Iványi Jenő üdvözölte a követet s kérte, hogy Kossuth és Washington szobrának bronzmásolatát juttassa el Harding amerikai elnökhöz. A követ meleg szavakkal válaszolt az üdvözlésekre s kijelentette, hogy az elhangzott kéréseket teljesíti. I Galambos Péter Pesten járt Írta: Simándi Béla (Utánnyomás tilos) Galambos Péter tanító volt, meg kántor Aranyoson és úgy történt, hogy dolga akadt a minisztériumban, hát fel kellett utaznia Budapestre. Logó májusi délelőtt volt, amikor a vonatból a keleti pályaudvaron.Elővette zsebéből a jegyzőkönyvét és egy címet keresett benne. Amikor megtalálta, egy rendőrhöz fordult: — Ugyan kérem, merre is van az Aradi-utca ? A rendőr útbaigazította és Galambos Péter elindult a Bethlen-utcán fölfelé végig a 46-os villamos sínjei mentén Kovács Pistát felkeresni. Kovács Pista jogász volt itt Pesten és az apja egy" kis batyut bízott a kántorra" a fiú számára, meg aztán egy kis útbaigazítás is elkel a vidéki embernek ebben a nagy idegen városban. A jogászt az ágyból zavarta ki kopogása, de sietett felöltözni, közben pedig mentegetődzött, hogy hát egy barátját búcsúztatták tegnap, tovább maradt fönt éjszaka és azért történt, hogy elaludt és féltízkor még ágyban találta őt. Aztán elindultak a minisztériumba. Kovács Pista bőbeszédű volt, magyarázhatott és már meg is csinálta annak a két napnak programját, amitPesten akart tölteni Galambos. — Délután kimegyünk az Állatkertbe, este meg — rektor uram szereti a szép muzsikát — elmegyünk az Operába. Úgy is történt. Az Állatkert rengeteg állatán nagyokat csodálkozott, a ligeti hintákon és mutatványos bódékon nagyokat nevetett és este aztán az Opera előadása lebilincselte szépségével. — Ilyen szépnek még álmodni se tudtam volna, — mondta, — amikor kiértek a színházból a ragyogóan kivilágított Andrássy-útra. Belesodródtak a sétálók tömegébe és mentek cél nélkül a Körúton lefelé. A kánkor megállt néha egy-egy pillanatra, ha valamit jobban meg akart nézni. A Rákóczi-úton jártak már, amikor a diák ezt indítványozta: — Térjünk be valamelyik kávéházba egy kis cigányzenére. Galambosnak tetszett a terv, most már csak azt nézték, hogy hova menjenek. Az egyik kávéház ablakából rikító plakátok kiabálták feléjük, hogy Tölgy Leó, a nótaszultán itt énekel és muzsikál. — Talán ide menjünk, — indítványozta a kántor, — itt legalább dalolni is halljuk a nótákat. Harmadrendű kávéház volt ez, férfiak és nők keverve ültek az asztaloknál és a nótaszultán, aki a cigánybanda előtt működött éppen, feléjük bókolt. Leültek a szögletben egy asztalhoz, sört rendeltek és hallgatták az énekest. Holdfényről, ligetről és boldogtalan szerelméről énekelt az, a kántor meg ezt mondta a diáknak: — Hát ez biz’ nem magyar nóta. Tölgy Leó, amikor végzett a dalolással, hozzájuk ment, bemutatkozott és az asztalukhoz ült. Szorgalmasan itták a sört, pálinkát faxat is kevertek közbe, úgyhogy a kántoron egy kis mulatnivágyás tört ki. — Öcsémuram, dalolja el nékem, hogy »Fekete szem éccakója...« — kérte Tölgyöt. Nehezen ment annak a sohasem énekelt magyar nóta, de csak eldalolta valahogy az asztalnál ülve, két cigányt a maga mögé rendelve. — Most azt, hogy: »Magas jegenyefán sárgarigó fészek.. . * — rendelkezett a már egy kissé mámoros kántor. Ez is ment még valahogy, de a harmadiknál már megakadt Leó úr, azt, hogy »Nincs cserepes tanyám« már nem tudta a másodemeleti szoba albérlője. — Hát idefigyeljen, igy megy az, — mondta a kántor és magához intette a cigányokat. A szultán felugrott most és végigkiabált a kávéházon: — Hölgyeim és uraim, ritka művészi élvezetben lesz részük. Galambos Péter úr néhány nótát fog most majd elénekelni. Ez szokatlan volt a kávéházban, hát odafigyeljek néhány pillanatra. A kántor rákezdett a dalra bársonyos, mély hangján, amely úgy sírt, mint a hegedű húrja és a "kávéház nevetgélő közönsége halotti csöndben hallgatta végig. Azután meg felzúgott a taps és Galambos, most már a művész, fölkelt és hajlongott ügyetlenül. Tölgy Leó meg ezt gondolta magában: — Ha nekem ilyen hangom volna, hát meghódítanám egész Budapestet. A legelőkelőbb helyeken muzsikálnék és nem itt a város végén részeg kocsisoknak, — és amikor új dalba kezdett Galambos, már úgy jelentette be: hallgassák figyelemmel művészbarátomat. Összebarátkoztak az énekessel. Tölgy el volt ragadtatva a kántor hangjától és nem győzte eléggé dicsérni: — Barátocskám, aranybánya a torkod, — mert már tegeződtek is. — Hogy maradhat valaki ilyen kitűnő hanggal egy isten háta mögötti faluban kántornak ? Pestre kell jönnöd !... És a negyvenötéves ember, aki mostanig csak faluja templomában énekelt a misék alatt, a lámpafénytől, az italtól, a tapstól és Tölgy dicséreteitől megmámorosodott. Másnap este már a zenészek érkezése előtt ott volt a kávéházban és többet énekelt az éjszaka alatt, mint Tölgy. És falujába visszatérve, mindig a pesti kávéházra gondolt. — Mi, lenne, ha Galambos Péter kántor — így elmélkedett — egy napon felmenne Pestre és beállana ott egy kávéházba énekelni ? Hisz úgyis az a bajunk, hogy szerények vagyunk és gyávák. A Tölgyek, akiket Valamikor talán Tauferéknak hívtak és magyarul sem tudtak, meg tudják tenni és mi nem. És aztán a kávéház csak az első lépés lenne ... Elmélkedett és álmokat szőtt, amelyek színes távolában az a ragyogó színpad volt, amelyik a legelső napon ragadta el Budapesten. Falujában eldicsekedett kávéházi sikerével, de ábrándozásaiból, amelyek már tervekké értek benne, nem árult el semmit. Csak egy nyári napon, már jóval a vizsgák után, amikor kevés dolga volt és sok ideje az álmodozásra, bekopogtatott papjához és elmondta neki, hogy megválik állásától és felmegy Pestre énekesnek. Az öreg pap először le akarta beszélni, de amikor látta, hogy ez hiába- MAGYARSÁG 1923 január 3. szerdát Égj Ilii! Ilii Mill tatt s ill plaim Bukarest, december 28. (A Magyarság tudósítójától) A tavaszi általános választások alkalmával a székely jelöltek visszavetésével a kormány képviselőnek »neveztette ki« a székelykeresztúri választókerületben Kis Géza dr. miniszteri tanácsost, mintpártonkívüli »magyar« jelöltet. Már akkor sejtettük, hogy nem ok nélkül volt az erőszakosság és jogfosztás, mert Bruianunak bizonyosan céljai vannak ezzel az emberrel. ‘Az Erdélyi Magyar Szövetség tiltakozott is rögtön, hogy a magyarságnak semmi köze Kis Gézához és nem tekinti a maga képviselőjének. Most végre kidsült, hogy mire kellett a kormánynak ez az ember a kikeresztelkedett kolozsvári zsidó, a debreceni egyetem fiatal jogtanára, Jászi Oszkár lelkes híve, aki előbb a radikálisokkal kompromittálta magát, azután a kommunistákkal, végre a megszállás alatt az oláhokkal annyira, hogy a kivonuló oláh sereggel jónak látta megszökni. Akkor kinevezték Kolozsvárra az egységesítő bizottsághoz miniszteri tanácsosnak, majd, hogy ez a hivatal megszűnt, bedugta a kormány képviselőnek, beválasztotta az alkotmányozó bizottságba is ál-ellenzéki tagnak. December elsején, midőn Both képviselő, a szászok vezére tiltakozott az ellen, hogy a nemzeti kisebbségek jogait nem vették be az alkotmányba, felállt Kis Géza, a magyarság úgynevezett képviselője és bejelentette, hogy nem csatlakoz