Magyarság, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

2 vaslatot elfogadta. (Általános és hosszan­tartó helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) A külügyminiszter a külpolitikai helyzetről Daruváry Géza külügyminiszter beszélt ezután s kijelentette, hogy nem merült fel olyan kívánság, hogy a katonai ellen­őrző bizottságokban a kisántánt is képvi­seletet nyerjen. A cseh külügyminiszter legutóbb elhangzott beszédét illetően osztja azt a nézetet, hogy a konciliáns irány kedvező atmoszféra kezdete lehet. Az állí­tólagos határincidenseket, melyeknek nem a magyar, hanem az oláh fegyverkezés az oka, rendkívül felfújták. A politikai fog­lyok kicserélésére vonatkozóan a külügy­miniszter kijelentette, hogy elsősorban M­agyarország óhajtaná, ha ez a­­kérdés az európai közvélemény elé kerülne. (He­lyeslés a Ház minden oldalán.) Az az európai közvéleményt egyenesen keressük s az igazság tiszta fegyvereivel akarunk küz­deni. A határincisiensek ügyét is nemzet­közi fórumra akartuk bizni és nem rajtunk mullott, hogy az ügy nem ilyen fórum elé­­ került. Azt a vádat is felhozták, hogy a magyar kormány hangoztatja ugyan békés szándékait, de nincs ereje azok megvaló­sítására. E vádat illetően hangsúlyozta a­ külügyminiszter, hogy Magyarországon egyetlen más kompetens fórum sincs, mint a magyar kormány s a kormány bízik abban, hogy ebben a kérdésben az összes pártok támogatására számíthat. Magyar­­ország politikája teljesen békés, senkit sem provokál, de másrészt a szerződésekre hivatkozva, minden provokációt vissza­utasít. Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy a zivatart követő meny­dörgés után olyan atmoszféra jön, amely lehetővé teszi a szomszédainkkal­ való normális hizetet. (Zajos helyeslés.) A Ház ezután a törvényjavaslatot rész­leteiben is elfogadta, majd pedig áttért az egyes külállamokkal kötendő kereskedelmi és forgalmi szerződésekre vonatkozó tör­ényjavaslat tárgyalására. A javaslathoz, amelyet Mózer Ernő ismertetett, Görgey István szólott elsőnek. Főleg vámpolitikai kérdésekkel foglalkozott s hangsúlyozta, hogy a gazdasági kérdésekkel kapcsola­­­­tosan az összes államokkal szemben félre kell tenni a politikai szempontokat. A ja­vaslatot elfogadta. Sándor Pál kifogá­solta, hogy a kormánynak ezideig nem sikerült előnyös szerződéseket kötni. A kereskedelem sérelmeiről szólva megemlítette, hogy protekció és ki­járás bénítja meg a legális kereske­delmet. Szólott a kiviteli engedélyek körül elkövetett visszaélésekről is S ama véleményének adott kifejezést, hogy a bürokratizmus teszi lehetetlenné Magyarország gazdasági megerősödését. Szabó István földmivelésügyi miniszter fc Sándor Pál felszólalására kijelentette, hogy a kiviteli engedélyeket tárcaközi bizottság adja ki. Kérte Sándor Pált, hogy valahányszor visszaélés jut tudomására, jelentse azt be, mert a legsúlyosabb meg­torlással kíván élni. Lezs vilmos báró hosszabban polemizált Sándor Pállal s utalt a német-magyar, továbbá a svájci és bolgár kereskedelmi szerződésre, me­lyek mind azt bizonyítják, hogy a kor­mány eddig is minden lel­­etőt elkövetett a külállamokkal való kapcsolat visszaállí­tására. Dénes István felszólalása után az elnök a vitát megszakította s napirendi indítványt tett,­ mely szerint a Ház csü­törtökön tartja legközelebbi ülését. Az interpellációk A nemzetgyűlés ezután áttért az inter­pellációkra. Rupert Ilozsa a földreform végrehajtása körül tapasztalt visszásságo­kat tette szóvá s hosszasan bírálta a reformtörvény egyes rendelkezéseit. Több, mint másfélórás beszéd után előterjesz­tette interpellációját, melyben arra kérte a földmivelésügyi minisztert, hogy gyor­sítsa a reform végrehajtását. Szabó István földmivelésügyi miniszter válaszá­ban utalt a nemzetgyűlésen legutóbb tett ama nyilatkozatára, hogy a föld­reformnovella előkészítése folyamatban van. Határozottan visszautasította Rupert­­nek azt az állítását, hogy a kormány nem akarja komolyan a földreform gyorsí­tását. A Ház a miniszter válaszát tudo­másul vette. Várnai Dániel a Független Szemle című folyóirat betiltása ügyében interpellált a­ belügyminiszterhez. Forgács Miklós arra kérte a kormányt, hogy a bábom alatt elrekvirált s most újólag beszerzett harang­ok után az egyházköz­ségek fuvardíjat és forgalmi adót ne fizessenek.­ Fábián Béla a devizakiutalá­­sok ügyében intézett interpellációt a pénzügyminiszterhez, végül Moskó Zoltán a szerb megszállás alól felszabadult terü­letek lakosai számára kért adóeny­­hítést. Az ülés negyed öt órakor ért véget. A tekintetes úr haragszik Irta: Illy János (Uttanyorna* tilos) Az öregasszony pislákoló szeme meg­­megakadozott a kártyán, nehéz pillái lecsukódtak, a festett biblia lapjai néha ingadozni kezdtek a kezében. Lőrinc ilyenkor­ ráhördült: — Hé, Sára! Kitarts­ám, ha velem akarsz kártyázni, te!­­• Engedjen már a tekintetes ur! Hadd pihenjek le ! Egész nap meg nem álltam a dologba, oszt most mégis itt kegyetlenkedik velem a tekintetes ur! Lőrinc dohogva odaszórta a kártyá­kat az asztalra, fölugrott és ide-oda járkált a szobában egy darabig. Az öregasszony megcsomózta a ken­dőjét az álla alatt. — Elég vót­tán mára ! Hónap oszt megin begyüvök estére egy pár osz­tásra, no ! Ne haragudjon mán a tekin­tetes ur! Lőrinc végighúzta a kezét fehéredő üstökén. A torkában ott kavargott a keserűség. De magába fojtotta a belőle föltörő indulatot. Csak nézte véreres szemeivel az öregasszonyt. A foga között csak annyit mormogott, hogy: Sátán fajzatja! — Szólt valamit a tekintetes úr ? — horkant föl az öregasszony mellre­­csuklott szájából a kérdés. -7- Nem én! Csak­ úgy magamba be­széltem ! Tudod, az ilyen vén bolond, ha már mindenki itt hagyta, akkor el­kezd beszélgetni maga­ magával, a bo­lond, sarokba rúgott életével! Azzal odatántorodott az almáriom­­hoz. A vacsoráról maradt bor ott aludt az üveg alján. Egy dühös mozdulattal belecsördítette az egészet a hosszú pohárba és egy hajtásra kiitta. — Ejilye mán, no ! Hogy nem bír magával a tekintetes ur! Úgy látszik nem tudja állni a nagy fogadkozás, hogy igy meg ugy, ember tud lenni asszony nélkül is ! Hogy nem kell az a... az a... no, úgy mondom, ahogy a tekintetes ur... hitvány feleség! Aki nem tudta megérteni a tekintetes urat... és ha elébe kerülne még valaha is az életben, hát bizony megmondaná neki a véleményét! Lőrincből felhorkant a harag, mint a csattogó mennydörgés: — Hát bizony, csak kerülne még­­egyszer elém, meg is mondanám neki! Nekem ugyan nem kell! Utálom, gyű­lölöm!... Úgy kihajítanám, hogy a lába se érné a földet!... Még hogy én ! Egy Tar Lőrinc, fussak egy asszony után! No, olyat még asszony meg nem ért ebben a keserves földi életben! Széles, keserű kacagás bugyborékolt föl a melléből. A keze az ajtó felé lendült: — Ne eredj! Lódulj! Nem kellesz tovább! Feküdj le a vackodra és hagyj engem egyedül! Az öregasszony ravasz h­unyorítással mosolygott vissza az ajtóból: — Hogy egyedül gondolhasson a tekintetes asszonyra ! A Jóska kocsis a múltkor is látta, egész féléjszakát égett a lámpa, a tekintetes úr meg itt ült bor mellett, oszt csak bámult bele a levegőbe! Hát ugyan ki másra is gondot róna, mint a tekintetes asz­­szonyra! Lőrinc fölkapott egy széket az asz­tal mellől: — No de most már . .. Az öregasszony fölvisított szipmjo­­hangján: — Ejnye, hát ezt költött megérnem öreg létemre, ebben a házban, ahol ... Lőrinc megérkezte a közeledő sírást, az ezerszer elpanaszolt bánatot, hogy a hűségben megrokkant öreg cselédnek mi a sorsa... visszaállította a széket a helyére, de a támláját nem eresztette el: — Látod, látod Sára... ezzel a szék­kel verném ki, ha ide mégegyszer be­merészelné tenni a lábát ! Az öregasszony fölszm­ogó sírása megenyhült. Ő is haragudott a tekin­tetes asszonyra. Mert az bizony rendet tartott és néha nem sajnált­­egy pár alapos szidást a cselédektől. — Tekintetes ur, tekintetes ur! — rázta föl délutáni szundításából Lőrin­­cet az öregasszony. — No, mi az ! — morrant föl Lőrinc. — Itt a tekintetes asszony ! Lőrinc megdörzsölte a szemét. — Ne homoly, te! — De bizony itt van az, a maga gyönyörű élő valóságában! Olyan szépet még nem láttam! Lőrinc arcán egy villanó mosoly futott el. De utána megint keményre ráncolta a homlokát. — No isten! Csak idegyüljön! Meg­mondom én neki a magamét! A keze idegesen kapkodott a kabátja után, egy szempilantásnyi ideje még arra is volt, hogy a nyakkendőjét meg­igazítsa, meg a bajuszán húzzon egyet. Előtte állt az asszony. Könnyű, finom parfüm-illat szállt vele be a szobába. — Mivel szolgálhatok ? — dadogott Lőrinc és még hellyel is elfelejtette megkínálni a volt­­feleségét hirtelen meglepetéseben. Ördögadni, nagyon csinos volt az asszony ! Lőrincnek édes meleg szántott át a­ szivén. Az asszony leült. Éppen arra a székre, amelyiknek a támláján tegnap este Lőrinc ujjai görcsös szorításba kulcso­­lódtak, mikor azt ígérte, hogy ezzel a székkel veri ki a hajlékból a tekintetes asszonyt, ha ide be meri tenni a lábát. Az asszony arca egy pillanatra sem enyhült föl a merev komolyságból. — Nagyon rövid leszek, Lőrinc! A kevermesi birtok ügyében elsg Írásra van szükségem! Itt maradt magánál, mikor.. .mikor itt hagytam ezt a há­zat ! Azt kérem! Lőrinc odament az almám­omhoz, ki­­hányta a sok írást. Az asszony gyors pillantású szeme csakhamar megtalálta azt, ami neki kellett. — Ez az ! — emelte ki finom keztyűs kezével az okmányt! Nagyon köszö­nöm ! Már megyek is és bocsánatát kérem, hogy a délutáni álmát meg­zavartam ! Lőrinc, mint a fán már túlérett gyü­mölcs, amelyik leszakitásra vár, min­den féltve tartogatott, a büszkesége mögé kendőzött sóvár fájdalmával oda­hullott az asszony kezére: — Maradjon itt... maradjon itt...­ meghalok maga nélkül! Az asszony csengő kacagása édes muzsikával töltötte be a szobát: — Én­! Oh, nagyon elkésett már, Lőrinc! Hiszen én újra férjhez men­tem! Az uram itt vár a községházán a jegyzőnél! No, Isten vele ! Halk, surranó léptei kirepültek a szobából. Lőrinc tágra meredt szemmel nézett utána, hosszan, kábultan, mint az alvajáró. . Mikor Sára az öregasszonyok kiváncsi tekintetével bedugta a fejét az ajtón, újra kihúzta magát és visszazökkent a büszkesége makacs sziklavárába. — No, mi újság, tekintetes úr! — suttogott az öregasszony. — Hát... megmondtam neki a véle­ményemet, amúgy Isten igazába! Oszt tudod, újra a nyakamba akarta magát varrni! De én azt hazudtam, hogy... meg fogok házasodni ! Persze nem őt veszem el... hanem mást!­­ Nagyot neveltek ketten erre a jól sikerült hazugságra. Csak a Lőrinc mellét szorította valami édes-bús, szo­morú fájdalom. És három napig nem mert pipázni ebben a szobáian, ne­hogy kikergesse az itt­ maradt parfüm­­illatot MAGYARSÁG 1923 február 1, csütörtök 1 pl rü€ái€lcii MAAySin­fe ttriffte a Kormánypdn bomlásához vezethet A polMiife hírei — A Magyarság tudósítójától — Az egységes párt tegnap esti értekez­lete, az újabban kiszivárgott hírek szerint, nom volt olyan békés és jelentőségnélküli, mint ahogy félhivatalosan feltüntették, illetkezűleg: az értekezlet a pártban fenn­álló éles ellentéteket domborította ki s amellett tett tanúságot, hogy a legkülön­félébb társadalmi rétegekhez tartozó kép­viselőkből mesterségesen összekovácsolt többségi pártban rövidesen be kell követ­keznie az elmaradhatatlan tisztulási folya­matnak. Bár tegnap sem történt még meg a párt liberális szárnya és úgynevezett Gömbös-frakc­iója között régóta küszöbön álló döntő összecsapás, a numerus clausus körül legutóbb lefolyt parlamenti szava­zás mégis szóba került az értekezleten. Már Alayer János elnöki megnyitó be­széde is e körül a téma körül forgott s annál nagyobb feltűnést keltett a kép­viselők sorában, mert szokatlanul erélyes hangon ítélte el azokat a képviselőket, akik tartózkodtak a szavazástól s ezzel vétettek a pártfegyelem irányadó szempontjai ellen. Még Alayer Jánosnál is szo­katlanabb hangot ütött meg Gömbös Gyula, aki szintén a pártfegyelem kér­désével foglalkozott s különösen azt ki­fogásolta rendkívül élesen, hogy a párt bizalmas megbeszéléseiről is részletes tudósítások jelennek meg a sajtóban. Göm­bös állítólag olyan modorban és hangon beszélt volna, mintha azoknak a képvise­lőknek, akik nem osztják az ő politikai felfogását, egyáltalán nem­­ volna joguk ahhoz, hogy a párt életében tevékenyebb részt vegyenek. Kijelentette azt is, hogy azokat a képviselőket, akik a jövőben információkat adnak a párt bizalmas ér­tekezleteiről és egyéb megbeszéléseiről, kényszeríteni fogják magatartásuk követ­­kezményeinek levonására. Gömbös és Iserk­y Gyula között hír szerint rendkívül éles szóváltás keletkezett, mely csak nehe­zen simult el. Gömbös­ felszólalása után a liberális szárny egyes tagjai, így Bes­senyei Zeno és Bíró Pál állítólag a Szó­­zat című lap magatartását kifogásolták. A pártfegyelem biztosítására szolgáló­­intézkedések megbeszélése sem folyt le a legsimábban. Maga a miniszterelnök tette szóvá, hogy a Ház ülésein nincs elegendő egységes párti képviselő jelen s állandóan kísért a kormány leszavazá­sának veszélye. A tarthatatlan helyzet megszüntetésére erélyes intézkedéseket kért a pártvezetőségtől. Az idevágó elő­terjesztést Gömbös Gyula tette meg s a tervezett intézkedések nagy megütkö­zést váltottak ki a képviselők sorai­ban. Arról van ugyanis szó, hogy a kormánypárti képviselőket a nemzet­­gyűlés egyes ülésein való részvételre tur­nusokba osztják be s a kijelölt turnus tagjai kötelesek jelentkezni minden nap a vitarendező bizottságnál. Ha egy képviselő indokolatlanul ma­j­d távol, akkor első­ ízben megintik, megismétlődés esetén a pártértekezleten megrój­ják, végül pedig kerületében k­apiait­at hrozzák. Élénk feltűnést keltett Nagy Emil be­széde is, aki megállapította, hogy a párt­ban nincs meg az egységes felfogás. Később a házszabályrevíziót sürgette, melyre vonatkozóan indítványt is nyúj­tott be. Az értekezlet az indítvány fölött elrendelt szavazás eredményeképpen a házszabályrevízió kérdését a párt jogügyi osztálya, elé utalta azzal, hogy vélemé­nyét a legrövidebb idő alatt terjessze a párt plénuma elé. filiógynopos szülte­ a száz fellecshorásszban A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén har­madszori olvasásban tárgyalja a népszö­vetségbe való belépésünkről szóló, vala­mint a népszövetség­­egyezségokmányok­nak módosítására vonatkozó törvényjavas­latokat. Ezután az­­ egyes külállamokkal kötendő kereskedelmi szerződésekre, majd az állatforgalmi szavatosságra vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalása kerül sorra.­­Csütörtökön egyébként a Ház négy napra megszakítja tanéicskozásait, melyeket jövő hét keddjén folytat. Legközelebb a mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslatot fogja tárgyalni a Ház, amelyet eddig csak azért nem tűz­tek napirendre, mert Walkó Lajos keres­kedelemügyi miniszter nincs Budapes­ten. Ennél a törvényjavaslatnál előre­láthatóan megélénkül a parlamenti élet. A nemzeti lítözÉs feszültségek­tel A nemzetgyűlés közoktatásügyi bizott­sága ma délután ülést tartott, amelyen a Petőfi­ Sándor emlékének törvénybeiktatá­­sáról szóló javaslatot tárgyalta. A bizott­ság a javaslatot, melyet Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter ismertetett, azzal­­a kiegészítéssel ■ tette­­ magáévá, hogy az állam Petőfi költeményeiből népies kiadást terjesszen a nemzet minél szélesebb réte­geiben,— ugyancsak ülést tartott ma a mentelmi bizottság is s kihallgatta a Hu­szár Elemér mentelmi jogának megsér­tése ügyében megidézett tanukat. A bizott­ság legközelebbi ülésén hoz érdemleges döntést az ügyben. 3200 Korona párja t cr 16^TMvu r.öi nyelves sárcipőnek Angol gyártmánya, francia fazonban 3900. férfi sárcipő Reithoffer gyártmány, 3500 Schäfer cég, Döbrentei­ tér 4­0. Telefon 5—71 Hócipők nők, férfiak és gyermekek részébe.

Next