Magyarság, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

1023 február 1, csütörtök MAGYARSÁG Cseh állami tisztviselőnek tilos Magyarországra utazni Kassa, január hó (A Magyarság tudósítójától) A franciák benyomulása a fluor-vidékre és a cseh lapoknak az a híre, hogy Cseh­ország is részt vesz német területek meg­szállásában, a tényleg folyó részleges mozgósítás, a Magyarország elleni nagy- és kisántant-lépés mind szörnyű izgalmat keltett a Felvidéken. Mindenki biztosra veszi a háborút és a Szlovák, Hlinkának , általában az autonomista tótságnak csehellenes napilapja kereken megírta, hogy a tót katonák hazájuk iránti köte­lessége, hogy passzív rezisztenciával vi­selkedjenek ebben a rájuk kényszerített háborúban. Természetesen az állam­ügyészség ezt a számot is elkoboztatta, s ezzel meg is ülheti a Szlovák jubileumát, mert rövid fennállása óta éppen huszad­szor kobozták el Különben megállapítja a lap, hogy a franciák csak saját mohó érdekeiket kö­vetve, Európát új háborúval fenyegetik, mely még rosszabb és véresebb lesz, mint az elmúlt világháború. El is hagyta őket már Amerika és Anglia, Lengyel­­ország súlyos belső, helyzetére hivat­kozva szintén kivonta magát a segítés alól, Olaszországban nem lehet bízni, Törökországban égés van, Oláhországban rothadás, Ausztria beteg, de minden ország közt legsúlyosabb beteg a Fel­vidék, melynek semmije sincs a nyo­morúságon és elégedetlenségen kí­vüli A miniszterek napról-napra tanácskoznak, de minden minisztertanácsot másutt tar­tanak, hogy a merénylők nyomukra ne akadjanak. A tótok napról-napra többen vándorolnak ki Amerikába s csak azt sajnálják, hogy valamennyiüket ki nem eresztik. A »felszabadítókat« 1918-ban, mint győztest fogadták, kocsijukat húz­ták, szőnyeget terítettek eléjük, hogy be ne sározzák miniszteri csizmájukat, mellyel azóta rugdalják őket. Négy év alatt eltemették a tót nemzetet; lehet­séges, hogy egy hét múlva a nemzet életét és vérét fogják kívánni. De a tótok nem adják oda, mert rájuk nézve mindegy, hogy a ruhrvidéki bányákat a francia veszi-e el vagy az angol, vagy megmarad a németeknek. Nem, háborút itt minálunk kizárólag egy nép ellen akar mindenki, az el­nyomó csehek ellen. Erre azonban mind­nyájan el fogunk menni. Egyéb dolgunk maholnap úgysem igen lesz. Csak Kas­sán 7800 útlevelet váltottak ki a most lezárult évben; a ruthének közt nagyban toboroznak, hogy menjenek munkásoknak cseh nagybirtokokra. Besztercebányán egy másik toborzó iroda működik, mely január 22-én 200 tót munkást akar el­indítani a francia bányákba. Akik azonban már kimentek, mind keservesen panasz­kodnak, hogy a francia ígéretek jórészét nem tartották meg. Most jelent meg a közmunkasügyi mi­nisztérium hivatalos jelentése a decem­beri munkanélküliségről. Egész Cseh­országban ebben a hónapban összesen 141.000 személy részesült önálló munka­nélküli segélyben, azonkívül külön 123 ezer háztartásbeli kapott segélyt, mind­ezek az államtól, a különböző vállalatok pedig 80.900 keresőt és 39.900 háztartás­belit segélyeztek, mint részlegesen mun­kanélkülieket 1931 decem­beréhez képest a munkanélküliek száma éppen tízszeresre emelkedett. Pedig ebben a számban a ki­­vándorlottak nincsenek benne. A zománc­­ipar nem is nyithatná már meg üzemelt, mert szakmunkásainak jórésze külföldre került, az Első Beszterczei Posztógyár Részvénytársaság felmondott összes biva­­tainokainak és még megmaradt néhány munkásának­. A gyár az üzemet végleg megszüntette és összes gépeit külföldre szállíttatja. A száz év óta fennálló her­­maneci papírgyárban még 160 munkás dolgozik, de február elsejére ezeknek is felmondtak és a gyár teljesen megszü­n­­teti üzemét, úgy tudjuk, költözik Magyar­­országra. Ennél az egy vállalatnál 860 család marad kenyér nélkül Január 9-én a pozsonyi munkanélküliek küldöttséget menesztettek a zsupánhoz s azt kívánták, hogy a hatóságok az összes cseh munkáso­kat utasítsák ki a Felvidékről s helyükbe csak bennszülött magyar, német, tót mun­kást vegyenek. A parasztságnak is meg­van a maga baja. Hogy csak a legújabbat említsem, a pénzügyi hatóságok most Huszton és a környező falvakban hét évre vissza­menőleg követelik az adót. A nép pedig 1918-ig lefizette a magyar hatóságoknak, 1918-tól 1920-ig a megszálló oláhok szed­ték be. A husztiak most e miatt a zsarolás miatt deputációznak s egyúttal követelik a régi osztrák-magyar bankjegyek be­váltását is, mert az északkeleti Felvidé­ken még ezt sem intézték el a cseh pénz­ügyi hatóságok. Az állami hivatalnokokat is megörven­deztették január 12-én valamivel. A tót minisztérium 377/1923. számú bizalmas rendelettel az összes hivatalfőnököknek eltiltotta, hogy az állami tisztviselők akár maguk, akár családtagjaik Magyarországra utazhassanak bevásárlásokra, mert aki a cseh korona nagyobb árfolyamát kihasz­nálva Magyarországon vásárol, az haza­­áruló. Egy helyen van csak megelégedés, ha van, legalább is egy üzlet virágzik: a pilseni Skoda-ágyugyár. Az itteni Munkás című lap éppen most írja, hogy a gyár munkásainak száma már 10.250 és az állam a most lezárt­ évben egymlliárd cseh koronán felüli összegben tett ott hadianyagrendelést. Erre van pénz. L. O Franciaország • ismét fegyvert szegez Anglia felé Az angol-török felsültség és a Ruhr-korból — Curzon lord Török­ország talpra&IS&IAről — A Magyarság tudósítójától — Lausanneban ma reggelre váratlan szenzációnak friss rózsája fakadt a szö­vetségesek vihartépett, kopaszodó fáján. Az elaggott szerelemnek s a korcs tavasz­nak szeszélyes hajtása ez a különös virág. Más időben ilyen szenzáció után két európai állam pillanatig se vallotta volna tovább magát »szövetségesnek«, sőt még a diplomáciai viszony is meg­szakadt volna közöttük, de ma, amikor már hozzászoktunk ahhoz, hogy semmi sem lehetetlen Európában és semmin se kell csodálkoznunk, ezt az eseményt is csak mint kórtünetet könyvelhetjük el egyelőre, mely csupán a nagyhatalmak egymáshoz való viszonyát és egymás ellen alkalmazott módszereit jellemzi. Tegnap délután, amikor a hatalmak béketervezetét már átadták a török bizott­ságnak s amikor az egész világ úgy tudta, hogy Curzon lord brit külügyminiszter minapi elutazásával külön is és nyomaté­kosan akarta hangoztatni, hogy ez a ter­vezet »utolsó és megmásíthatatlan« szava a hatalmaknak, a Havas­ Iroda hivatalos közlést adott ki, amely a brit állásfogla­lástól eltérően azt jelentette, hogy az átadott okirat nem végérvényes döntés, hanem csak javaslat, amelyről meg lehet tárgyalni. Ez a közlés nagy meglepetést okozott a brit delegáció körében s mint a Wolff­­iroda lausannei tudósítója jelenti, az angol delegáció még kedden éjszaka külön kommünikét adott ki, amelyben közölte, hogy nem hiheti el a Havas­ Iroda hírét, mert ez flagráns megsértését jelenti a hatalmak egymás között való megállapodásának, annak a megegyezés­nek, amelynek értelmében a hatalmak egységes eljárásra kötelezték magukat Törökországgal szemben. A Havas-iroda azonban mégis igazat mondott, mert, mint a londoni Times ma reggelre kipattantotta, a francia kormány külön jegyzéket is küldött Angolába, amelyben azt a föltevését fejezi ki, hogy Törökország elutasító állásfoglalása bizo­nyára nem végleges s hogy Franciaország hajlandó észszerű engedményeket tenni, ha a törökök erre kielégítő okokat hoznának föl Végül közli még a jegyzék, hogy Franciaország kész a maga delegációját Lausanneban hagyni, vagy pedig bármely más helyen és bármilyen időben a tárgya­lást Törökországgal folytatni. Franciaország tehát az utolsó pillanat­ban szembe fordult a már egyszer nyíltan leszögezett angol állásponttal s ismét diplomáciai vágást mért a kritikus órában Angliára, mint ahogyan tavaly, a kis­­ázsiai harc közben az angolai külön­békével cselekedte. Miért ? Hiszen Francia­­ország a hetek óta folyó lausannei tár­gyalás során meggyőződhetett róla, hogy Olaszországgal együtt ő a gyöngébb fél Kisázsiában Angliával szemben, s hogy több gazdasági engedményt már úgyse csikar­hat ki, mint amennyit a brüsszai és szmir­­nai francia kolónia révén eddig nagy­­nehezen szerzett. Amellett tudhatja azt is, hogy Törökország a maga nagyhatalmi állásának kiépítéséhez szükséges pénzt csakis Angliától és Amerikától remélheti. Franciaországnak és Olaszországnak erre a célra egyetlen fillérje sincs,­ tehát, végső fokon Törökország ismét csak a két angolszász hatalomhoz fog visszatérni,­­ nem pedig Párishoz. Törökországnak kétségkívül nagy haszna volna abból, ha az Angliával való hábo­rúja során Franciaország hadiszerrel tá­mogatná vagy­ pedig puszta fenyegető föllépésével megakadályozná a háborút és engedékenységre kényszerítené Angliát, de mi haszna volna belőle Franciaország­nak azon az egy eredményen kívül hogy hadseregszállítói ismét megszednék ma­gukat ? Önzetlenül, a béke érdekében csörteti tehát kardját Franciaország? Mi nem ilyennek ismerjük Poincarét. Mi azt hisszük, hogy Poincaré váratlan föllépésének oka az volt, hogy Balfour a hiusannei béketervezet átadásával egy időben a népszövetség elé vitte a mosszuli kérdést, azt a problémát, amely Anglia számára legalább is olyan fontos, mint Franciaország számára a Rubr-kérdés s igy a maga eljárásával kellemetlen példát statuált Poincaré számára. Szemet sze­mért, fogat fogért, — ez az elv érvénye­sült eddig az úgynevezett szövetsé­gesek egymáshoz való viszonyában is . Poincaré nyilván úgy gondolko­zik, hogy ha Anglia nem akar lemondani azokról a vívmányairól, ame­lyeket Ázsiában az újonnan kreált álla­mokkal szerzett s ha a mosszuli petró­­lsam-mezőket mindenáron Mezopotámiá­nak akarja meghagyni, mert Mezopotámia az ő vazallus állama, akkor Francia­­ország se engedi ki a karmai közül a Ruhr-terü­letet, mert ez viszont az ő gyarmata. És ha Anglia a népszövetség­gel dolgozik, ahol ő az erősebb, Francia­­ország pedig a gyöngébb fél, akkor Franciaország a törököket biztatja föl ellene, hogy tényleges háborúig élezze ki a helyzetet, amelytől Anglia a Már­ványtengeren összevont hadiflottája mel­lett is komolyan irtózik. Az Angolába küldött francia jegyzék tehát nem egyéb, mint diplomáciai revolver, amelynek csöve Anglia mellének van szegezve. És a cső sötét öregéből Poincarénak ez a devizája rikolt át a La Manche-csatornán: Vagy mellém állsz a magam ügyében vagy pedig én is ellened fordulok a magad ügyében! Balfour nyilatkozata a népnövetségben Páriából jelentik. A népszövetségi tanács tegnapi megnyitása után Balfour lord a­­-kérdéssel kapcsolatban kijelentette, reméli, hogy Törökország hozzájárul a népszövetség útján meg­hozandó döntőbírósági szabályozáshoz, minthogy Törökországnak teljes egyen­jogúságot biztosítottak a népszövetség többi tagjával 3 A lausannei értekezlet egy év marad vasárnapig Londonból jelentik • Curzon ma reggel nyújtotta át Lausanneban a török meg­bízottaknak a szövetségesek szerződés­­tervezetét. Ezzel az alkalommal nagyon barátságos és engedékeny hangon magyarázta meg a szerződés különféle pontjait. A francia és olasz megbízottak ezután megmagya­rázták a szerződésnek azokat a részeit, amelyeket azok a bizottságok szövegeztek meg, amelyeknek ők voltak az elnökei. Jemed basa válaszában egyheti időt kért, mielőtt a béke aláírására nézve nyilatkoznék. Azután a szövetségesek tanácskoztak és kijelentették, hogy az angol delegáció nem fog elutazni pénteken, hanem vasár­nap estéig Lausanneban marad, mire Izmed pasa kijelentette, hogy iparkodni fog már addig is valamilyen választ adni. Curzon annak a reményének adott kifejezést, hogy kezet szoríthat a törö­kökkel a nehézségek leküzdése után. Curzon Sérts? Ízesztmzs A szerződés átadásakor Curzon lord beszédet tartott, amelyben kifejtette, hogy a szerződés fő célja, hogy a nyolc év óta dúló balkáni és ázsiai pusztító háborút befejezze. Képessé akarja tenni Török­országot, mely a szövetségesek elleni háborúban vereséget szenvedett, melynek azonban sikerült a görög erőket legyőznie, arra, hogy Ázsiában és Európában, mint egységes konszolidált állam elfoglalja a neki járó helyet és hogy eleget te­hessen annak a kívánságának, hogy belép a nemzetek szövetségébe. Harmadsorban a békeszerződés célja az, hogy a barátság, jóakarat és barátságos érintkezés egyen­jogú feltételeit Törökország részére is biztosítsa. A szövetségeseknek az volt a célja, hogy ezt a három eredményt biz­tosítsa. Curzon lord kijelentette, hogy — noha a béketárgyalások a legbarátságosabb mederben folytak — mégis szükség volt arra, hogy a közérdek szempontjából véget érjenek. A törökök egyébként is az egész szerződéstervezet megállapítá­sánál jelen voltak és mindenbe bele­szólhattak. Kívánságaiknak a szövetsége­sek máris igen sok tekintetné­l megfelel­tek és sem a török megbízottak, sem az angorai kormány nem­ mondhatja azt, hogy bármely tekintetben is meglepetés érte, vagy fenyegetés hatása alatt kellett volna tárgya­lniuk.­­ A békeszerződést nem nyomással vagy diktálással, hanem a megértés és békülékenysé­g eszközeivel hoztuk létre. A békeszerződés tervezetét oly végleges feltételekkel állapítottuk meg, amelyek alapján, meggyőződésünk szerint, tisztes­séges békét lehet kötni. Az amerikai delegáció is nagyban elősegítette a béke művét és így a szerződés nemcsak egy hatalomnak ajánlata a törökökkel szemben, hanem az összes hatalmak igyekezete segített annak létrejöttében és mindenkinek, aki ebben az ügyben érdekelve van, az a kí­vánsága, hogy Törökország ismét a­ béke és a boldogulás állapotába jusson. A béke­szerződés megalapozói tekintetbe vették Törökország igazságos törekvéseit és biz­tosította Törökországnak azt a lehetősé­get, hogy visszatérhessen előbbi területei­nek végleges birtokába és hogy belső éle­tét a kívülálló hatalmak beavatkozása nélkül berendezhesse. Garzon a békeszerződés nagylelkű fel­tételeit szembeállította a sévresi szerződés feltételeivel és azt mondta, hogy a szö­vetségeseket méltán érheti gáncs azért, hogy annak idején túl messze mentek Török­országgal szemben. Erre a megismerésre nem az vezetett, hogy Törökország a jelen háborúban a görögökkel szemben győztesan kerül ki, hanem az a körül­mény, hogy be kellett látni a törökök nemzeti törekvéseit. Carzon annak a reményének adott ki­fejezést, hogy szó sem lesz a lausannei konferencia megszakításáról és az ellen­­ségeskedések újbóli felvételéről Ha még több emberélet esne áldozatul és még nagyobb területek pusztulnának el, ezáltal Törökország keserűséget és ellenséges­kedést szítana maga ellen. A küvöl­csis a Harcorsa folytatására kassainek Londonból jelentik. A Times jelenti Konstantinápolyból. A törökök a harc folytatására készülnek. Angola politikai köreiben nyíltan tervezik, hogy a törü­­kök nem fognak­­ visszariadni a háború­tól, ha­ Anglia a mosszuni kérdésben maga­tartását meg nem változtatja. A Reut­er-iroda jelentése szerint a mosszuli angol helyőrség megerősítése Bagdadból és Bairahból tovább folyik. A törökök Mosszulitól 130 kilométerre északon csapatokat vontak össze.

Next