Magyarság, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
1023 február 1, csütörtök MAGYARSÁG Cseh állami tisztviselőnek tilos Magyarországra utazni Kassa, január hó (A Magyarság tudósítójától) A franciák benyomulása a fluor-vidékre és a cseh lapoknak az a híre, hogy Csehország is részt vesz német területek megszállásában, a tényleg folyó részleges mozgósítás, a Magyarország elleni nagy- és kisántant-lépés mind szörnyű izgalmat keltett a Felvidéken. Mindenki biztosra veszi a háborút és a Szlovák, Hlinkának , általában az autonomista tótságnak csehellenes napilapja kereken megírta, hogy a tót katonák hazájuk iránti kötelessége, hogy passzív rezisztenciával viselkedjenek ebben a rájuk kényszerített háborúban. Természetesen az államügyészség ezt a számot is elkoboztatta, s ezzel meg is ülheti a Szlovák jubileumát, mert rövid fennállása óta éppen huszadszor kobozták el Különben megállapítja a lap, hogy a franciák csak saját mohó érdekeiket követve, Európát új háborúval fenyegetik, mely még rosszabb és véresebb lesz, mint az elmúlt világháború. El is hagyta őket már Amerika és Anglia, Lengyelország súlyos belső, helyzetére hivatkozva szintén kivonta magát a segítés alól, Olaszországban nem lehet bízni, Törökországban égés van, Oláhországban rothadás, Ausztria beteg, de minden ország közt legsúlyosabb beteg a Felvidék, melynek semmije sincs a nyomorúságon és elégedetlenségen kívüli A miniszterek napról-napra tanácskoznak, de minden minisztertanácsot másutt tartanak, hogy a merénylők nyomukra ne akadjanak. A tótok napról-napra többen vándorolnak ki Amerikába s csak azt sajnálják, hogy valamennyiüket ki nem eresztik. A »felszabadítókat« 1918-ban, mint győztest fogadták, kocsijukat húzták, szőnyeget terítettek eléjük, hogy be ne sározzák miniszteri csizmájukat, mellyel azóta rugdalják őket. Négy év alatt eltemették a tót nemzetet; lehetséges, hogy egy hét múlva a nemzet életét és vérét fogják kívánni. De a tótok nem adják oda, mert rájuk nézve mindegy, hogy a ruhrvidéki bányákat a francia veszi-e el vagy az angol, vagy megmarad a németeknek. Nem, háborút itt minálunk kizárólag egy nép ellen akar mindenki, az elnyomó csehek ellen. Erre azonban mindnyájan el fogunk menni. Egyéb dolgunk maholnap úgysem igen lesz. Csak Kassán 7800 útlevelet váltottak ki a most lezárult évben; a ruthének közt nagyban toboroznak, hogy menjenek munkásoknak cseh nagybirtokokra. Besztercebányán egy másik toborzó iroda működik, mely január 22-én 200 tót munkást akar elindítani a francia bányákba. Akik azonban már kimentek, mind keservesen panaszkodnak, hogy a francia ígéretek jórészét nem tartották meg. Most jelent meg a közmunkasügyi minisztérium hivatalos jelentése a decemberi munkanélküliségről. Egész Csehországban ebben a hónapban összesen 141.000 személy részesült önálló munkanélküli segélyben, azonkívül külön 123 ezer háztartásbeli kapott segélyt, mindezek az államtól, a különböző vállalatok pedig 80.900 keresőt és 39.900 háztartásbelit segélyeztek, mint részlegesen munkanélkülieket 1931 decemberéhez képest a munkanélküliek száma éppen tízszeresre emelkedett. Pedig ebben a számban a kivándorlottak nincsenek benne. A zománcipar nem is nyithatná már meg üzemelt, mert szakmunkásainak jórésze külföldre került, az Első Beszterczei Posztógyár Részvénytársaság felmondott összes bivatainokainak és még megmaradt néhány munkásának. A gyár az üzemet végleg megszüntette és összes gépeit külföldre szállíttatja. A száz év óta fennálló hermaneci papírgyárban még 160 munkás dolgozik, de február elsejére ezeknek is felmondtak és a gyár teljesen megszünteti üzemét, úgy tudjuk, költözik Magyarországra. Ennél az egy vállalatnál 860 család marad kenyér nélkül Január 9-én a pozsonyi munkanélküliek küldöttséget menesztettek a zsupánhoz s azt kívánták, hogy a hatóságok az összes cseh munkásokat utasítsák ki a Felvidékről s helyükbe csak bennszülött magyar, német, tót munkást vegyenek. A parasztságnak is megvan a maga baja. Hogy csak a legújabbat említsem, a pénzügyi hatóságok most Huszton és a környező falvakban hét évre visszamenőleg követelik az adót. A nép pedig 1918-ig lefizette a magyar hatóságoknak, 1918-tól 1920-ig a megszálló oláhok szedték be. A husztiak most e miatt a zsarolás miatt deputációznak s egyúttal követelik a régi osztrák-magyar bankjegyek beváltását is, mert az északkeleti Felvidéken még ezt sem intézték el a cseh pénzügyi hatóságok. Az állami hivatalnokokat is megörvendeztették január 12-én valamivel. A tót minisztérium 377/1923. számú bizalmas rendelettel az összes hivatalfőnököknek eltiltotta, hogy az állami tisztviselők akár maguk, akár családtagjaik Magyarországra utazhassanak bevásárlásokra, mert aki a cseh korona nagyobb árfolyamát kihasználva Magyarországon vásárol, az hazaáruló. Egy helyen van csak megelégedés, ha van, legalább is egy üzlet virágzik: a pilseni Skoda-ágyugyár. Az itteni Munkás című lap éppen most írja, hogy a gyár munkásainak száma már 10.250 és az állam a most lezárt évben egymlliárd cseh koronán felüli összegben tett ott hadianyagrendelést. Erre van pénz. L. O Franciaország • ismét fegyvert szegez Anglia felé Az angol-török felsültség és a Ruhr-korból — Curzon lord Törökország talpra&IS&IAről — A Magyarság tudósítójától — Lausanneban ma reggelre váratlan szenzációnak friss rózsája fakadt a szövetségesek vihartépett, kopaszodó fáján. Az elaggott szerelemnek s a korcs tavasznak szeszélyes hajtása ez a különös virág. Más időben ilyen szenzáció után két európai állam pillanatig se vallotta volna tovább magát »szövetségesnek«, sőt még a diplomáciai viszony is megszakadt volna közöttük, de ma, amikor már hozzászoktunk ahhoz, hogy semmi sem lehetetlen Európában és semmin se kell csodálkoznunk, ezt az eseményt is csak mint kórtünetet könyvelhetjük el egyelőre, mely csupán a nagyhatalmak egymáshoz való viszonyát és egymás ellen alkalmazott módszereit jellemzi. Tegnap délután, amikor a hatalmak béketervezetét már átadták a török bizottságnak s amikor az egész világ úgy tudta, hogy Curzon lord brit külügyminiszter minapi elutazásával külön is és nyomatékosan akarta hangoztatni, hogy ez a tervezet »utolsó és megmásíthatatlan« szava a hatalmaknak, a Havas Iroda hivatalos közlést adott ki, amely a brit állásfoglalástól eltérően azt jelentette, hogy az átadott okirat nem végérvényes döntés, hanem csak javaslat, amelyről meg lehet tárgyalni. Ez a közlés nagy meglepetést okozott a brit delegáció körében s mint a Wolffiroda lausannei tudósítója jelenti, az angol delegáció még kedden éjszaka külön kommünikét adott ki, amelyben közölte, hogy nem hiheti el a Havas Iroda hírét, mert ez flagráns megsértését jelenti a hatalmak egymás között való megállapodásának, annak a megegyezésnek, amelynek értelmében a hatalmak egységes eljárásra kötelezték magukat Törökországgal szemben. A Havas-iroda azonban mégis igazat mondott, mert, mint a londoni Times ma reggelre kipattantotta, a francia kormány külön jegyzéket is küldött Angolába, amelyben azt a föltevését fejezi ki, hogy Törökország elutasító állásfoglalása bizonyára nem végleges s hogy Franciaország hajlandó észszerű engedményeket tenni, ha a törökök erre kielégítő okokat hoznának föl Végül közli még a jegyzék, hogy Franciaország kész a maga delegációját Lausanneban hagyni, vagy pedig bármely más helyen és bármilyen időben a tárgyalást Törökországgal folytatni. Franciaország tehát az utolsó pillanatban szembe fordult a már egyszer nyíltan leszögezett angol állásponttal s ismét diplomáciai vágást mért a kritikus órában Angliára, mint ahogyan tavaly, a kisázsiai harc közben az angolai különbékével cselekedte. Miért ? Hiszen Franciaország a hetek óta folyó lausannei tárgyalás során meggyőződhetett róla, hogy Olaszországgal együtt ő a gyöngébb fél Kisázsiában Angliával szemben, s hogy több gazdasági engedményt már úgyse csikarhat ki, mint amennyit a brüsszai és szmirnai francia kolónia révén eddig nagynehezen szerzett. Amellett tudhatja azt is, hogy Törökország a maga nagyhatalmi állásának kiépítéséhez szükséges pénzt csakis Angliától és Amerikától remélheti. Franciaországnak és Olaszországnak erre a célra egyetlen fillérje sincs, tehát, végső fokon Törökország ismét csak a két angolszász hatalomhoz fog visszatérni, nem pedig Párishoz. Törökországnak kétségkívül nagy haszna volna abból, ha az Angliával való háborúja során Franciaország hadiszerrel támogatná vagy pedig puszta fenyegető föllépésével megakadályozná a háborút és engedékenységre kényszerítené Angliát, de mi haszna volna belőle Franciaországnak azon az egy eredményen kívül hogy hadseregszállítói ismét megszednék magukat ? Önzetlenül, a béke érdekében csörteti tehát kardját Franciaország? Mi nem ilyennek ismerjük Poincarét. Mi azt hisszük, hogy Poincaré váratlan föllépésének oka az volt, hogy Balfour a hiusannei béketervezet átadásával egy időben a népszövetség elé vitte a mosszuli kérdést, azt a problémát, amely Anglia számára legalább is olyan fontos, mint Franciaország számára a Rubr-kérdés s igy a maga eljárásával kellemetlen példát statuált Poincaré számára. Szemet szemért, fogat fogért, — ez az elv érvényesült eddig az úgynevezett szövetségesek egymáshoz való viszonyában is . Poincaré nyilván úgy gondolkozik, hogy ha Anglia nem akar lemondani azokról a vívmányairól, amelyeket Ázsiában az újonnan kreált államokkal szerzett s ha a mosszuli petrólsam-mezőket mindenáron Mezopotámiának akarja meghagyni, mert Mezopotámia az ő vazallus állama, akkor Franciaország se engedi ki a karmai közül a Ruhr-területet, mert ez viszont az ő gyarmata. És ha Anglia a népszövetséggel dolgozik, ahol ő az erősebb, Franciaország pedig a gyöngébb fél, akkor Franciaország a törököket biztatja föl ellene, hogy tényleges háborúig élezze ki a helyzetet, amelytől Anglia a Márványtengeren összevont hadiflottája mellett is komolyan irtózik. Az Angolába küldött francia jegyzék tehát nem egyéb, mint diplomáciai revolver, amelynek csöve Anglia mellének van szegezve. És a cső sötét öregéből Poincarénak ez a devizája rikolt át a La Manche-csatornán: Vagy mellém állsz a magam ügyében vagy pedig én is ellened fordulok a magad ügyében! Balfour nyilatkozata a népnövetségben Páriából jelentik. A népszövetségi tanács tegnapi megnyitása után Balfour lord a-kérdéssel kapcsolatban kijelentette, reméli, hogy Törökország hozzájárul a népszövetség útján meghozandó döntőbírósági szabályozáshoz, minthogy Törökországnak teljes egyenjogúságot biztosítottak a népszövetség többi tagjával 3 A lausannei értekezlet egy év marad vasárnapig Londonból jelentik • Curzon ma reggel nyújtotta át Lausanneban a török megbízottaknak a szövetségesek szerződéstervezetét. Ezzel az alkalommal nagyon barátságos és engedékeny hangon magyarázta meg a szerződés különféle pontjait. A francia és olasz megbízottak ezután megmagyarázták a szerződésnek azokat a részeit, amelyeket azok a bizottságok szövegeztek meg, amelyeknek ők voltak az elnökei. Jemed basa válaszában egyheti időt kért, mielőtt a béke aláírására nézve nyilatkoznék. Azután a szövetségesek tanácskoztak és kijelentették, hogy az angol delegáció nem fog elutazni pénteken, hanem vasárnap estéig Lausanneban marad, mire Izmed pasa kijelentette, hogy iparkodni fog már addig is valamilyen választ adni. Curzon annak a reményének adott kifejezést, hogy kezet szoríthat a törökökkel a nehézségek leküzdése után. Curzon Sérts? Ízesztmzs A szerződés átadásakor Curzon lord beszédet tartott, amelyben kifejtette, hogy a szerződés fő célja, hogy a nyolc év óta dúló balkáni és ázsiai pusztító háborút befejezze. Képessé akarja tenni Törökországot, mely a szövetségesek elleni háborúban vereséget szenvedett, melynek azonban sikerült a görög erőket legyőznie, arra, hogy Ázsiában és Európában, mint egységes konszolidált állam elfoglalja a neki járó helyet és hogy eleget tehessen annak a kívánságának, hogy belép a nemzetek szövetségébe. Harmadsorban a békeszerződés célja az, hogy a barátság, jóakarat és barátságos érintkezés egyenjogú feltételeit Törökország részére is biztosítsa. A szövetségeseknek az volt a célja, hogy ezt a három eredményt biztosítsa. Curzon lord kijelentette, hogy — noha a béketárgyalások a legbarátságosabb mederben folytak — mégis szükség volt arra, hogy a közérdek szempontjából véget érjenek. A törökök egyébként is az egész szerződéstervezet megállapításánál jelen voltak és mindenbe beleszólhattak. Kívánságaiknak a szövetségesek máris igen sok tekintetnél megfeleltek és sem a török megbízottak, sem az angorai kormány nem mondhatja azt, hogy bármely tekintetben is meglepetés érte, vagy fenyegetés hatása alatt kellett volna tárgyalniuk. A békeszerződést nem nyomással vagy diktálással, hanem a megértés és békülékenység eszközeivel hoztuk létre. A békeszerződés tervezetét oly végleges feltételekkel állapítottuk meg, amelyek alapján, meggyőződésünk szerint, tisztességes békét lehet kötni. Az amerikai delegáció is nagyban elősegítette a béke művét és így a szerződés nemcsak egy hatalomnak ajánlata a törökökkel szemben, hanem az összes hatalmak igyekezete segített annak létrejöttében és mindenkinek, aki ebben az ügyben érdekelve van, az a kívánsága, hogy Törökország ismét a béke és a boldogulás állapotába jusson. A békeszerződés megalapozói tekintetbe vették Törökország igazságos törekvéseit és biztosította Törökországnak azt a lehetőséget, hogy visszatérhessen előbbi területeinek végleges birtokába és hogy belső életét a kívülálló hatalmak beavatkozása nélkül berendezhesse. Garzon a békeszerződés nagylelkű feltételeit szembeállította a sévresi szerződés feltételeivel és azt mondta, hogy a szövetségeseket méltán érheti gáncs azért, hogy annak idején túl messze mentek Törökországgal szemben. Erre a megismerésre nem az vezetett, hogy Törökország a jelen háborúban a görögökkel szemben győztesan kerül ki, hanem az a körülmény, hogy be kellett látni a törökök nemzeti törekvéseit. Carzon annak a reményének adott kifejezést, hogy szó sem lesz a lausannei konferencia megszakításáról és az ellenségeskedések újbóli felvételéről Ha még több emberélet esne áldozatul és még nagyobb területek pusztulnának el, ezáltal Törökország keserűséget és ellenségeskedést szítana maga ellen. A küvölcsis a Harcorsa folytatására kassainek Londonból jelentik. A Times jelenti Konstantinápolyból. A törökök a harc folytatására készülnek. Angola politikai köreiben nyíltan tervezik, hogy a törükök nem fognak visszariadni a háborútól, ha Anglia a mosszuni kérdésben magatartását meg nem változtatja. A Reuter-iroda jelentése szerint a mosszuli angol helyőrség megerősítése Bagdadból és Bairahból tovább folyik. A törökök Mosszulitól 130 kilométerre északon csapatokat vontak össze.