Magyarság, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

2 zetben és akik szerinte Közép- Európa békéjét ezáltal veszélyeztetik. Idézőjelek közé tettem a »vett hazáját«, mert Jászinak Magyarország tulajdonképpen sohase volt hazája és hogyha ebben az országban még nem halt ki minden férfias önérzet, soha nem is lesz. Aki ezt a könyvet elolvassa, tisztában van vele, hogy annak szerzője sohasem volt magyar semmi vonatkozásban sem. Puszta véletlen, ,hogy Nagy Károlyban született. Éppúgy Prágában vagy Chicagóban, vagy Sanghaiban születhetett volna. Tudását, melyet magyar egyetemen szerzett magának, egy Macchiavelli kazuisztikájával Magyarország ellen használja. Ő is azok közé tartozott, akiknek, mint a British Independent Labour Party egynéhány tagjának, Vagy Edo Fimnennek nem az fájt, hogy Magyarországba a kommunizmus szintén befészkelte magát, — ámbár nyíltan valamennyien elítélték azt, hanem az, hogy amarifistikai kísérlete nem tartott tovább, hogy nem sikerült, de főképpen az, hogy a magyar kommunisták nem ragadták meg az alkalmat és nem kobozták el az összes magyar földbirtokot, hogy így parasztköztársa- ságnak, jobban mondva parasztdiktatúrának egyengethették volna az utat, amely nem törődik Magyarország területi integritásával, hanem a szomszéd államokkal megcsinálta volna a Dunakonföderációt. Hogy port hintsen a műveit Nyugat szemébe, előszeretettel hivatkozott mindenkor Kossuth Lajosra és a legújabb könyvet is az ő emlékének szenteli, aki életében olyan távol állott Jászi ideológiájától, mint a Zenith áll a Nadirtól. Természetes, hogy az olyan emberek, mint Jászi, minden bajért való felelősséget el szoktak hárítani maguktól. Az ország pusztulásáért a király személye körülötti »klikk«-et teszi felelőssé, Tiszát, Wekerlét,Windischgraetz-et, Szterényit stb., a mai helyzetért meg a reakciót. Csak úgy általánosságban. A magyar viszonyokról mindig úgy beszél, mint a »rettenetes kulturátlanság (ungeheute Kulturlosigkeit) országáról.« Beismeri, hogy az ő általa is naggyá növesztett Galilei Társaságból kerültek ki a kommün úgynevezett intellektuelljei. Beismeri azt is, hogy »nagy veszélye az októberi kormánynak az a nemzetköziség volt, melyre egész politikájukat felépítették, mert ezen a téren túl naiv emberek voltak«. 1917-ben a pacifizmustól várta Magyarország megmentését, a belső rezisztenciánkat és bennünket is felörlő rossz Károlyi— Czernin-pacifizmustól De beismeri, hogy csalódott. Csalódott az ántantban és Wilsonban, mindenkiben, sőt a kormányban is, melynek tagja volt, úgy hogy a Beríiskey-kormányba már be se lépett, csupán a kuliszszák mögött szövögette nemzetrontó, doktriner gyámoltalanságú terveit. A vörös terrorról azt mondja, hogy aránylag jól viselkedtek Szamuellyék vérebei, nagyon kevés áldozatot követelt ez a terror, ellenben a fehér terrornak ezer meg ezer áldozata volt. Erre vonatkozólag aztán hosszú lapokon át leközli a hiteles Bécsi Magyar Zfrság és a Jövő tudósításai alapján elkészült naplóját, mely szerinte messze sem fedi az egész tényállást. Számokat is citál. A keresztény éra tomboló terrorját ékes idegen műszavakkal ostorozza. Aki Jászi legújabb könyvét elolvasta, tisztában van vele, hogy amit a Wedgwoodék, amit az idegen sajtók besúgói, a baseli National Zeitung Bauer-jai, a Züricher Zeitung Benedec-jei, a Manchester Quardian, vagy Foreign Affairs Fodor-jai, a Newyork Times és Tribüne Bagger Szekeres Jenői írnak ellenünk, az abból a boszorkánykonyhából került ki, amelyben Jászi Oszkár és az ő kreatúrái készítik a kisántant bombáit Magyarország ellen, hogy ezer sebből vérző hazánk csonka szervezetét légberöpítsék. Az angolszász egyetemeken azt, aki az egyetem erkölcsi kode-ja ellen vét, alá szokták vetni a »hazing« kellemetlen procedúrájának. Amerikában azt, aki a nyilvános erkölcsöket, vagy a közvéleményt valami felháborító módon kihívja maga ellen, a. far and feather«. Theeren and Federn« büntetésében részesítik. Erre a büntetésre minálunk senki méltóbban rá nem szolgált, mint Magyarország tudása, Jászi Oszkár. mellette, milyen boldog volt, mikor a férfiak vágyó tekintetet vetettek szép partnerére, reá pedig irigykedő tekinteteket. Délután még ki is vitte uzsonnázni a hűvösvölgyi Augusztba. Hogy bámulják, hogy irigyeljék őt ménnél többen Este pedig egy előkelő budai vendéglő kertjébe mentek vacsorázni. Eh, ha meg is koplalja, de mutogatja magát ezzel a szép leánnyal ! Ezzel a remek eleganciával öltözött teremtéssel, akinek, hogy honnan telt egyszerre ilyen nagy toalettre, arra nem is volt túlságos kiváncsi. Megkérdezte ugyan, hogy hol szedte ezeket a pompás holmikat, de mikor Ágnes azt mondta, hogy nagyobb előleget kért a főnökeitől, hát egy szava se volt rá többet. Hát, ha kért, kért. Jól tette. Majd levonják a fizetéséből. Igazán szép volt tőle, hogy megtette, és igyekezett méltó lenni hozzá. — Sose szerettelek úgy, mint ma, te édes, te drága! — ezzel vált el tőle aznap este, forró, szerelmes, lázas csókok után... Ágneska pedig, mikor odahaza, szegényes hónapos szobája csendjében magára maradt, zokogva roskadt le egy székre: — Vége van, mindennek vége! Miután megírta a főnökeihez a levelet: — Ne is keressék, én sikkasztottam el a kétszázezer koronát... De megbüntetem magam érte... S megint feltette a szép kalapját s úgy ahogy volt, az elegáns ruhájában, az uj cipőjében indult a Lánchíd felé... MAGYARSÁG 1923 március 24. szombat Preglaral! a hormiánypárt egysége A fajvédő csoport a kilépés előtt A hormán is minden eszközzel fenntartja a rendet — IA Magyarság tudósítóitól — A politikai helyzetről itt tegnapelőtti közleményünkben jeleztük, hogy az intranzigens csoport aligha nyugszik bele egykönnyen parlamenti vereségébe s hogy az első meghiúsult roham után aligha fogja eltemetni nagyszabású rendszer- és kormánybuktató terveit. Azalatt a két nap alatt, amely eltelt Csikért András interpellációja s Bethlen István gróf miniszterelnök és Rakovszky Iván belügyminiszter válasza óta, a pszichológiai helyzet a fajvédő csoport javára látszott változni. Eleve megjósoltuk azt is, hogy az aranyközépúton haladó egységespárti argonauták örömét alkalmasint lényegesen meg fogják zavarni a radikális és liberális baloldal közvéleménygyárai, amelyek gázszirénáikból ugyancsak fújják a hallalit a jogrendiek győzelme fölött, s alig férnek bőrükbe aWolfF—Gömbös-akció parlamenti összeomlásán érzett ujjongásukban. A másik kedvező momentum a szocialista munkásság utcai tüntetése volt. Ez, ha sem arányaiban, sem veszedelmének politikai jelentőségében nem közelítette meg a fajvédő körök beállításának mértékét, mindazáltal alkalmasnak látszott arra, hogy mint a közvélemény hullámzásának jelzésében helyrebillentse a mérleg nyelvét s alkalmat adott arra is, hogy Bethlen a baloldal felé is hallassa a konszolidáció szavát. A hadállások tehát változatlan merevséget mutatnak. Ma az intranzigens tábor délutáni lapja leplezés nélkül ír a kormánypárt bomlásának lehetőségéről s a liberális miniszterekKállai], Klebelsberg, Belitska távozásának feltétlen szükségéről. Rendkívül jellemzőnek és a mai magyar politika titokzatos hátterébe bevilágítónak tartjuk azt a megkülönböztetést, mellyel az intranzigensek a nyilvánosság előtt is szembeállítják a »kormánypártiak«-at a »kereszténypártiak«-kal, akik a múltkor Bethlen beszédét végigtapsolták. Ez a meglehetősen furcsa distinkció arra vall, hogy a fajvédő tábor — jogosan vagy jog nélkül, de — ma is tüntetően dicsekszik az úgynevezett legmagasabb hely változatlan jóakaratával és támogatásával. Amire egyébként tényszerű bizonyíték Gömbös Gyula és Ráday Gedeon mai audienciája a kormányzónál, aki előtt, hogy nem az arany középút dicséretét zengedezték, azt talán külön megemlíteni is fölösleges. Bethlen István gróf azonban, aki ma Zichy János gróffal és Szilágyi Lajossal is tanácskozott, nem nézi ölhetett kézzel a fajvédő tábor átcsoportosítását és új taktikai mozdulását. Jeleztük azt is, hogy Gömbösék kiválása esetén alkalmasint megnyílik a kormánypártba vezető út Szilágyi Lajos előtt, aki oly fáradhatatlan buzgalommal orientálódik a hatalom felé, sőt nincs kizárva a Zichy-csoport beolvadása sem. Ismerve Bethlent, ugyancsak valószínűtlennek látszik, hogy a halalmat bárkivel, pláne exponáló legitimista vezérpolitikussal megossza. Az ő kártyáiba különben se könnyű betekinteni, mert néha annyira agyonravaszkodja a maga taktikáját, hogy a józan, egyenes értelem legfeljebb csak górcsővel követheti e politika folytonos ingadozásait és jobbra-balra való ritmikus s mindig az ő érdeke felé kormányzott kilengéseit. A miniszterelnök ma a baloldali politikusok egy társasága előtt kijelentéseket tett a közrend és a belső béke megóvásáról. Azt mondta, hogy a kormány a helyzet ura, hogy szükség esetén, ha statáriummal is, de okvetetlenül rendet csinál, akár a jobb, akár a baloldal felől kísértő zendülések vagy puccsok ellen. Mint minden válságos időben, most is felbukkan a feledés homályából Huszár Károly alakja, aki csak úgy, mint Bethlen, jobb- és baloldal fele egyaránt guvernamentálisnak és possibilisnek tartja magát. Mindent összefoglalva, a helyzet képlete az, hogy az egységes párt egysége szétlazult s valóban váratlan eseménynek kell történnie, hogy Gömbösék és Wolffék a történtek, sőt az ezután történendők után is bentmaradjanak a kormánypártban. Azaz hogy ebben a pillanatban még azt sem lehet biztosra venni, hogy válság esetén ők válnak-e ki a pártból, mint kisebbség, vagy ők maradnak-e benn. Persze, az utóbbi esetben mint többség, mert ez csak úgy történhetik meg, ha a legfelsőbb hely bizalma csakugyan feléjük hajlik. A honnem a hezraid lédeitaelicit a statáriumra is ítész A Ház folyosóján ma is élénken tárgyalták az utóbbi napok politikai eseményeit és azok várható hatásait. A képviselők élénk eszmecseréjének bő tápanyagot adott az a távbeszélés, amelyet Bethlen István gróf miniszterelnök a liberális ellenzéki pártszövetség megbízottaival, név szerint Rassay Károly, Giesswein Sándor, Pakots József, Peyer Károly és Farkas István képviselőkkel folytatott. A miniszterelnök a megbeszélés során úgy nyilatkozott, hogy a kormány a közrendet bármely oldalról jövő támadással szemben az eddigieknél továbbmenő eszközökkel és intézkedésekkel is meg fogja védeni, ha erre szükség mutatkoznék. Minden rendbontással szemben a legerélyesebben fog fellépni és a végső esetben a statárium kihirdetésétől sem riad vissza. Az ellenzéki képviselők tájékoztatását az egységes párt rögtönzött értekezlete követte. Az értekezleten a miniszterelnök megnyugtatta a képviselőket, hogy nem történhet semmi olyan esemény, amit a kormány egyensúlyoznv ne tudna. A miniszterelnök után Kállay Tibor pénzügyminiszter a gazdasági és pénzügyi helyzetet ismertette s kijelentette, hogy ingadozó gazdasági helyzetünk mindaddig nem javulhat, amíg államháztartásunk rendjében a pénzügyi egyensúlyt helyreállítani nem tudjuk és amíg kereskedelmi mérlegünk passzív. A korona esésének nem tulajdonít nagyobb jelentőséget és a korona árfolyamában feltétlenül javulást vár. Kijelentette még azt is a pénzügyminiszter, hogy a kosztpénzt megadóztatja. Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy Európa gondol Magyarország megsegítésére és külföldi kölcsönt kapunk. Anglia fizet, Franciaország fegyverkezik London, márc. 23. A francia légiflotta növekvő fölénye miatt a nyugtalanság oly nagy, hogy szinte a Ruhr-k kérdés iránti érdeklődést is háttérbe szorítja. A Daily Mail Anglia nagy veszedelméről is kifejti, hogy a francia légi flotta ez év végére nagyobb lesz, mint a világ összes többi légiflottái. Anglia megfizeti adósságait Amerikának, de Franciaország nem fizeti meg adósságait Angliának. Anglia fizet, Franciaország fegyverkezik. Befejeződtek a szerb-bolgár • tárgyalások Belgrád, márc. 03. A szerb-bolgár konferencia tegnap Nisben befejezte munkáját, miután a függőben lévő kérdésekben a tárgyaló felek teljes megegyezésre jutottak. Abból az alkalomból, hogy az első diplomáciai tárgyalás a háború óta a két állam között sikeresen végződött, a bolgár delegáció a jugoszláv bizottság tiszteletére lakomát adott. A jegyzőkönyv aláírása után mind a két bizottság Belgrádba jön. MEGJELENT ANAPKELET HÚSVÉTI SZÁMA Az uj magyar szépirodalom és kritika leg- s kivilóbbjain ik munkái Urozza.Szenzációja SZEKFÜ GYULA TANULMÁNYA a legutóbbi évtizedről A napkelet ára; negyedévbe 300 K. Egyesszim 150 K. Kiadóhivatal: I., Döbrentei u. 12 Telefon: 68—73.