Magyarság, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-21 / 65. szám
1923 március 21. szerda n Ára 30 korona Budapest, IV. évf. 65. (670.) szám Ulf ME^WA8tei&^ Előfizetési árak: Negyedévre 170© korona Egy hóra GOO korona Egyes szám ára 30 korona Ausztriában hétköznap és vasárnap 1500 osztr. kor. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telefon: József 68-90, József 68-91. Kiadóhivatal, VII. kerület, Miksa-utca. Telefon: József 68-92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Fegyverletétel Vér folyt a főváros utcáin a szabadság ünnepén! Ez a vészkiáltás riasztotta fel a csonka hazát, amelyben igazán nem kell nagyot kiáltani, hogy meghallják és hogy közvéleményt mozdítson föl Soprontól a kötegyáni karcterházig. Éspedig a legdrágább nedű festette pirosra a körút kövezetét, a magyar főiskolai ifjúság vére, a magyar artériák legfrissebb és legegészségesebb folyadéka, amelyből éppen elég ömlött el a nagy háború iszonytató csapján s amelyből alig maradt annyi, hogy malternak fussa az uj Magyarország épületköveinek összeragasztására. Az ifjúság, a szegény magyar ifjúság, amelynek a létért való küzdelem alig hagyott elég testi és lelki erőt a tanulásra és a maga történelmi küldetéséhez való előkészületre, a vészharangok lekeverésére megint abbahagyta önképzését, félbeszakította szorgalmi idejét és jóhiszemű lelkesültséggel, szívében a megbántott önérzet tüskéjével, mozgósította bajtársi egyesületeit, hallgatva azokra, akiknek temperamentuma és lelkiismerete csak a rendkívüli események forgószelében érzi jól magát. Hadat üzent a magyar államiság és a nemzeti gondolat egyik legfontosabb és legféltettebb szervezetének, a magyar rendőrségnek. A magyar ifjúság történetében nem hiányzanak a rendőrséggel, a hivatalos államhatalomnak legkitettebb szervével való összecsapás tradíciói. Emlékezünk a Forinyákesetre, amikor a hatvanas évek elején, az önkényes uralom omlásának első felére a magyar ifjúság először jelent meg az utcán, amikor Prottmann pribékjeinek golyója letemette a magyar ifjúság vezérének oly szép reményekkel teljes életét. Utóbb a kiegyezés után minden nemzeti mozgalom első dorzanásai,, az ifjúság lelkén futottak végig. Ők tüntettek a véderővita idején, 1889-ben, amikor Tisza Kálmán hanyatló uralmának védelmére szintén igénybe vette a vak engedelmességhez szoktatott államrendőrséget. Az egyetemi ifjúság volt a nemzeti küzdelem előcsapata is 1905-ben, amikor egyszerre kellett az utcán helytállania a magyar gondolatért a szocialista munkássággal szemben és a darabont uralom szuronyai ellen. 1918-ig a magyar rendőrség hivatásának kötelességteljesítésében egy gép lélektelen, de pontos nyugalmával végezte, dolgát, sokszor kedve és lelkiismerete ellen, mert védenie kellett egy népszerűtlen és sokszor a nemzettől annyira idegen rezsimet. Azt azonban sohasem mertük volna elgondolni, hogy a nemzeti és keresztény korszak virágzásában a régi ellenfelekgyanánt álljanak szemben egymással a jelen és a jövő, a magyar államrend és a nemzeti gondolat, az intézmény és a lélek, a végrehajtó kézés a szív. " Ahhoz, hogy ez a képtelen és szomorú tragédia 1913-ban lejátszódjék, az kellett, hogy egy felemás, jobbrabalra egyaránt megbízhatatlan, álnok és képmutató rendszer, amely szájából egyszerre fúj hideget és meleget, amely, annyiszor változtatta színét, ahányszor pillanatnyi érdeke kívánta, ez a rendszer, amelynek több arca van, mint a mithológiai Protheusznak, mindkét irányban azt az érzést és azt a benyomást keltse, mintha egyszerre és egyformán mindenkié volna. Sajnáljuk azt a magyar ifjúságot, amely igazán nem érdemli meg, hogy kísérleti nyula legyen a Bethlenrendszer sötét klinikusainak és egyszersmind ugródeszkája elégedetlen, bőrükbe nem férő politikusok ambícióinak. Minden szeretetünk és aggodalmunk azé a fiatalságé, amelyet egy csontja velejéig romlott és hamis rendszer felhasznál az ő szájában hazug frázisokká értéktelenedett jelszavak hangoztatására, s mihelyt terhére van, leejti vagy eldobja, mint az üres cserepet. -Részvéttel vagyunk eltelve az ifjúság iránt, amely oly példátlan hűséggel és lojalitással játssza idestova négy éve azt a szerepet, hogy statisztáljon és a maga lelkességével alátámasszon az ő ártatlanságától idegen becsvágyakat, amely politikai segítőtársul adja oda magát nagyratörő, nyugodni nem tudó dilettáns kísérletezőknek, amely a maga naiv hitében oltárt állított és lampionokkal világítja be azoknak zegzugos útját, akik, mikor már falnak vitték, otthagyják, hogy törje be rajta a fejét és zúzza össze rajta a maga törékeny álmait. Mert engedték odáig fajulni a magyar ifjúság és a magyar államrendőrség konfliktusát, hogy most világosi fegyverletételre kényszerítsék azt a tábort, amelyet fellármáztak és teljesíthetetlen, mert öngyilkos követelésre ösztönöztek? És miért hallgatott, kertelt és lapult ebben a kérdésben öt hosszú napon át a kormány? Miért engedte megtépázni a rendőrség tekintélyét és presztízsét? Miért tűrte, hogy megpattanásig feszítsék az ifjúság kívánságainak burját ? Miért engedte, hogy úgynevezett konzervatív tényezők részéről érje az államhatalom egyik szervét a legvehemensebb támadások zápora? Miért raboskodott a seb rohamos elüszkösödésének láttára ? Miért süketült meg attól a forradalmi lármától, amely az ügy körül zajlott-kavargott öt napon át? És miért, kellett odáig juttatni a dolgokat, hogy az ifjúság és azok, akik a fiatal telivért siettek befogni a maguk politikai szekerébe, most kaudiumi iga alá kényszerüljenek? Talán a rendőrség most már nem érzi többé az államhatalom képviselőjétől való elhagyatottság bizonytalanságát? Talán az ifjúság most már megkapta ,a reklamált százperccnyyi elégtételt ? Gömbösek pedig — mintha mi se történt volna— továbbtántorognak az arany középuton?. Nem tudjuk, csakugyan fegyverletétel volt-e hát, ami ma részükről a'Házban történt, vagy' pedig érzik a felelősséget eddigi magatartásukkal ''szemben s készek - annék konzekvenciáit a párttal és akormányelnökkel szemben egyaránt levonni? A holnap ezt meg fogja mutatni. Hát csináljanak ezek az urak, amit akarnak. De ne nyúljanak többé a magyar ifjúsághoz, ne koholjanak olyan konfliktusokat, amelyekben az ifjúság és a rendőrség okvetetlenül halálra sebzik egymást. Éppen a keresztény rendszer őrszemei és vigyázói, akik, ha elhagyják a kapukat és a réseket, amelyek napról-napra szélesebbekké és kijavíthatatlanabbakká lesznek a hibák és mulasztások következtében, kell, hogy meghasonlott lélekkel, szívükben az olthatatlan keserűség érzetével nézzenek továbbra is farkasszemet egymással ? És nem kell a félni, hogy az elhagyott kapukon és a vigyázatlanul maradt tátongó réseken egyszerre behatol majd a liberalizmusnak, sőt a radikalizmusnak hadserege ? Ez a hadsereg ma még kívülről üvöltözi jerikói rítus szerint a maga céljait és szándékait,— de ha ez így folytatódik tovább, ír vár bástyái épp az »intranzigensek« vétkes könnyelműsége miatt, előbbutóbb leomlanak, összedőlnek, mint valamikor a bibliai földön, amikor szintén ilyen jerikóilárma előzte meg a Jordán-melléki honfoglalást M BelÜgyminiszter nyilatkozott az egyetemi ifjúság ÉMmtetéséről és a rendőrség szerepeiből M 13-tbi tüntetések a nesztzeszgyriiés elitt — A? rendSrség ez fsiS* feszességét teljesítette — fülegbintetik. esza&at, a Leiéi sza&eity tesSexnuS fdtetab eS — A Magyarság tudósítójától .A március 15-iki utcai tüntetések legfontosabb utójátéka a Ház mai ülésén zajlott le. Már napokkal ezelőtt megírták a lapok, hogy ebben az ügyben a mai ülésen interpellálni fognak , hogy az interpellációkra a belügyminiszter válaszol. Szokatlan érdeklődés előzte meg a nemzetgyűlés megnyitását. A parlament épülete előtt nagy csoportok gyülekeztek, köztük igen sok egyetemi hallgató, akik turnusokba osztva érkeztek az Országháztérre s úgy igyekeztek bejutni a parlament épületébe. A karzatok roskadásig zsúfoltak voltak. A rendőrség minden intézkedést megtett az esetleges incidensek megakadályozására, azonban erre nem került sor, mert úgy az ülés alatt, mint az ülés után, semminemű rendzavarás nem történt. A folyosón is izzó volt a hangulat. A képviselők érthető kíváncsisággal várták az ülés fejleményét, amelynek az egyetemi ügyekre vonatkozó részéről az alábbiakban számol le tudósítónk. tíz egyeztetni ippiesdig és a pemdisztség negye HL Sttíz előtt Délután háromnegyed három órakor Szcitovszky Béla elnöklete alatt tért át a Ház a bejelentett sürgős interpellációk meghallgatására. Az első interpelláló Csil- Uai András volt, aki az egyetemi ifjúság sérelmét tette szóvá. Lehet, — úgymond, — hogy az ifjúság hibát követett el, de mindenesetre nem lehet rosszasul, hogyha az ifjúság azok ellen kikel, akik éveken át előkészítették ennek a nemzetnek az összeomlását. (Szilágyi Lajos: Ez a nemzetgyűlés feladata és nem az ifjúságé!) Március hó 15-én az ifjúság katonái zárt sorokban vonult föl és a rendőrségnek semmi oka nem volt a beavatkozásra. Az egyetemi hallgatókat tányérsapkások kiáltással ingerelték,akik természetesen unai hallgatták -szó nélkül a gúnyolódást visszafelelték a provokállóknak. A rendőrség erre attakot vezényelt ellenük. Másnap hasonló körülmények között megismétlődött ez az eset. Eza rendszer folyton arra uszít, hogy a diákság a rendőrséggelszembekerüljön. (Egy hang a baloldalon: Lesz-e IVolff miniszterelnök, vagy sem? Ezen furcul meg a dolog.) Azehhez hasonló kilengések arra i • vezethetők vissza, hogy a rendőrségen, sok enervált ember vált. Kívánatosnak"áriásul, ha maga a belügyminisztérium folytatná le a Vizsgálatot, mert arendőrséget nem tartja illetékemik másra, hogy saját ügyében eljárjon. (Viharos felkiáltások: Ez tekintélyrombolás ! A lárma egyre növekedett, az elnök csak nehezen tudta a rendet helyreállítani.) Követelte a rendőrség teljes reorganizációját és az oda nem valók azonnali eltávolítását, mert ha ez nem történik meg, az ifjúság attól sem riad vissza, hogy véröld csatol, árán elégtételt szerezzen magának. Erre a kijelentésre a Bdz minden oldalán nagy vihar támadt, egyre kiabálják: Micsoda hang ez? A Te hivatkozzék az ifjúságra, nem ők a felbujtók!) Ezután előterjesztette interpellációját, melyben kérdi a kormányt, hogy hajlandó-e megindítani a vizsgálatot az ifjúságot ért sérelmei miatt és a bajtársi szövetségeknek a legteljesebb elégtételt szolgáltatni ? Továbbá hajlandó-e a kormány az államrendőrség tasüintélyének helyreállítására és hajlandó-e a nemzetrontó lapok olvasásától is eltiltani a rendőrséget. Utána Benedek János interpellálta interpellációjában azt fejtegette, hogy az ifjúság felvonulása sem volt méltó a márciusi ünnephez. Az ifjúság az Erger-Berger dallamára vonult fel. Tiszteli a fiatalságot és annak nemes felbuzdulását, de az nem jelenti azt, hogy diktálhatnak. A közfunkciókba nem szabad beleavatkozniok, Magyarországot nem lehet talpraállítani bosszúállással és üldözéssel. Ha ez így folytatódik és az ifjúság alakulatai állami funkciókba avatkoznak, akkor elvész az állami rend és belesülyedünk az anarchia, karjaiba. Ezután interpellációját a belügyminiszterhez intézte, hogy hajlandó-e érvényt szerezni a törvényeknek és az ország rendjét hathatósan biztosítani. Il belügyminiszter válasza Rakovszky Iván belügyminiszter a Ház általános érdeklődése mellett emelkedett szólásra és kijelentette, hogy két kérdéssel kíván foglalkozni, a rendőrség szerepével és az ifjúság szerepével. A rendőrségnek hivatásbeli kötelessége, hogy minden meg nem engedett, minden törvénytelen felvonulást feloszlasson. A rendőrségnek semmiféle utasítást nem, kellett, bevárnia, mert a törvény alapján járt el és akkor követett volna el hibát, ha , utasításra várt volna. A másik oldaláról tekintve a dolgot, meg kell állapítania ' azt, hogy az ifjúságot bizonyos animozitással kezelik ebben az ügyben. "Az dobja az első követ a fiatalságra, aki a maga lelkesedésétől vezetve valaha' a határt kl nem lépte. Téves,nyomon járnak' azok,' akik az ifjúság szerepét forradalmi mozgolódásnak akarják feltüntetni. (Felkiáltások rólak azok mondják ezt, akik ki akarják használni őket.) Semmi ok sincs arra, hogy elfogultsággal és gyűlölséggel kezeljük az ifjúság megmozdulását, más,részt nagyon rossz szolgálatot tesznek az ügynek azok, akik az eseményeket a tresthőrség ellen akarják kihasználni. Ami szorosan az esetet illeti, a dolog úgy