Magyarság, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

1923 március 23. péntek n Ára 30 korona Budapest, IV. évf. 67. (672.) szám Előfizetési árak: Negyedévre 1700 korona Egy hóra 600 korona Egyes szára ára 30 korona Ausztriában hétköznap és vasárnap 1500 osztr. kor. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. vám. Telefőn: Jóózsef 08-90, József 68-01. Kiadóhivatali VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefőn: József 08-82 Megjelenik hétfő kivételével mindennap. A csehek diplomáciai veresége Varsó, márc. 16 (A Magyarság tudósítójától) Lengyelországnak nagy öröme van. Sicorsci tábornoknak, a mostani miniszterelnöknek sikerült keresztülvinnie, hogy a nagykövetek tanácsa március 14-iki ülésén elismerte Lengyelország keleti határait de jure s ezzel megszűnt a lengyel külpolitika egy fájó kérdése, mely négy év óta a lengyel külpolitika egyik legkínosabb fejezete volt. Ez nagy sikere Sikorski miniszterelnöknek s nagyon megerősíti az ő helyzetét. A nagyhatalmak ugyanis Lengyelországnak csak nyugati határait állapították meg s a versaillesi békekötés 87-ik pontja úgy hangzott, hogy a többi határt csak később fogják a nagyhatalmak megállapítani. Hiába küzdött e megerősítésért Paderewski, Prabski, Witos és Pomkotwski kormánya, nem sikerült nekik keresztülvinni, míg végre Sikorski tábornok erélyes fellépésének meg volt a kívánt eredménye, ami igen nagy siker, mert ezáltal a nagyhatalmak elismerték Lengyelország jogát a Keletgaliciákra, elismerték a rigai béke által megállapított lengyel-orosz határt, a lengyel-lett és lengyel-litván határt is, miáltal természetszerűleg elismerték Vilnának Lengyelországhoz való tartozását is. Ezzel a lengyel külpolitika egy súlyos problémája kedvező befejezést nyert. A keleti határok elismerése sok gondot okozott a lengyel államférfiaknak. A kérdés már 1918 őszén kezdődött, a kettős monarchia összeomlása után, mert Károly király Galiciának csak nyugati részéről (a San folyóig) mondott le az uj lengyel állam javára, a keleti részt ellenben magának tartotta fenn s rutén tartományt akart belőle alakítani. Ezért voltak oly idegesek a lengyelek, midőn Károly király két alkalommal megjelent Magyarországon, hogy trónját elfoglalja. A lengyelek attól tartottak, hogy felújítja majd igényeit Galíciára is. Több lengyel politikus részéről hallottam akkor oly nyilatkozatokat, hogy jó volna a lengyelség megnyugtatására, ha a magyar kormány vagy a képviselőház kijelentenék, hogy sem Magyarország, sem az esetleges magyar király nem tartanak semmiféle igényt Galíciára. Azonban nemcsak Kelet-Galicia, hanem általában az egész Galicia, tehát még az oly tősgyökeres lengyel Krakó sem volt de jure Lengyelországnak elismerve, mert a saintgermaini béke 91-ik pontja értelmében Ausztria a nagyhatalmak javára (en faveur des Principales Puissance Alliés et Associése) mondott le Galíciáról, nem pedig Lengyelország javára s ezt a jogot nem ruházta át Lengyelországra, hanem függőben hagyta azt. Ezzel sakkban akadtak tartani Lengyelországot. Franciaország a jövendő Oroszországra való tekintettel nem akarta a keleti lengyel határ kérdését végleg eldönteni, az angolok meg a kelet-galiciai petróleumforrásoknál szerettek volna koncessziókat szerezni s azért csináltak a lengyeleknek nehézségeket. Az angolok hosszú ideig törvénytelennek tartották a lengyel uralmat Kelet-Galíciában és csak ideiglenes okkupációnak tekintették. Ennek azután az a roppant káros következménye volt a lengyelekre nézve, hogy a keletgaliciai rutének egy része Petrusevics vezetése alatt folyton nyugtalankodott s állandóan a lengyelek ellen dolgozott nemcsak Kelet-Galiciában, hanem a nagy világpolitika minden gócpontjában, Párisban, Londonban és Genfben, sőt még Amerikában is. Petrusevicsnek az utóbbi időkben sikerült még Kanadát is a lengyelek ellen fölpiszkálni s reávenni, hogy támogassa az önálló nyugati Ukrajna (Keletgalicia) eszméjét, úgy látszik, hogy a petroleum forrásokra adandó koncessziók ígéretével sikerült egyes amerikai köröket erre reábírni. Az ukrajnaiaknak azután buzgó segítőtársaik akadtak a csehekben, kik minden követ megmozgattak, hogy Keletgalicia az ukrajnaiak vagy az oroszok kezébe kerüljön, de semmiesetre se maradjon a lengyelek birtokában. Benes nem egyszer támogatta Petrusevics memorandumait Genfben az önálló nyugati Ukrajna érdekében, Kramarz és Klofác meg a cseh sajtót és közvéleményt izgatták fel a lengyelek ellen. Klofác lapja a »Ceske tilovo« azt írta 1919-ben, hogy Kelet-Galiciának lengyel birtoklása olyan, mintha sziklatömböt gördítettek volna a csehek útjába, mely Oroszország felé vezet. Ezzel világosan fejezte ki azt, hogy a csehek közvetlen kapcsolatot keresnek Kelet-Galicián keresztül Oroszország felé. A csehek azonban még tovább mentek lengyelellenes politikájukban s minden eszközzel támogatták az elégületlen ukrajnaiakat, amennyiben a Kelet-Galíciából átszökött ruténekből ucrajnai légiót alkottak s azt közel a lengyel határhoz tartották készen, hogy megfelelő pillanatban a lengyelek ellen használhassák ki, azonkívül ukrajnai egyetemet szerveztek Prágában, hol az összes lengyelellenes ukrajnai elem koncentrálva van. De még ezzel sem elégedtek meg, hanem a múlt év őszén hathatósan segítették az ukrajnai mozgalmat Kelet-Galiciában s a lengyel hatóságok rájöttek, hogy a robbanóanyagok, melyeket az ukrajnaiak használtak, Csehországból valók Kitűnt tehát kétségbevonhatatlanul, hogy a csehek aktiv szerepet játszottak a lengyelellenes ukrajnai mozgalmakban s azokat minden erejükkel támogatták. A csehek mindezideig nem akarták elismerni a rigai béke alkotta lengyel-orosz határt, mert ezzel Kelet- Galiciának lengyel birtoklását is el kellett volna ismerniük, márpedig ők ezt, tekintettel a jövő Oroszországra, semmiképpen sem akarják megtenni. Ezért a keleti határ elismerése nagy sikere Lengyelországnak és diplomáciai veresége Csehországnak, aminek magyar szempontból is őszintén örülnünk kell, mert minél biztosabban tartják a lengyelek Kelet- Galiciát, annál halványabb a reményük a cseheknek, hogy eredeti céljukat, a cseh—orosz-korridort megvalósíthassák, ami nélkül pedig felsőmagyarországi uralmuk levegőben lóg. De nemcsak Keletgalicia lengyel birtoklása ismertetett el ez által, hanem az egész keleti határ, föl egészen Lettországig, pedig volt idő, midőn a hírhedt Curzon-féle határ szerint csak az etnográfiai vonalat akarták az angolok elismerni, mely a San és Bug folyók mentén halad és így csak egy kis törpe, fejlődésre alkalmatlan Lengyelországot teremtett volna, Lwów (Lemberg) és Vilna nélkül, mely városok pedig Lengyelország keleti bástyái. A nagyhatalmak döntése végre Vilnát is de jure elismeri lengyel birtoknak, amiért annyit kellett küzdeniük a lengyeleknek. E két városnak oly jelentősége van Lengyelországra nézve, mint Kolozsvárnak ,a magyarságra nézve. Mi magyarok csak örömmel üdvözölhetjük azt, hogy Vilnát odaítélték Lengyelországnak, nemcsak azért, mert e város annyira összeforrott Báthory István nevével és Békés Gáspárral, hanem azért is, mert összekötő kapocs Lettországon keresztül a mi testvérnemzeteink, Észtország és Finnország felé és ezzel automatice megerősíti azok helyzetét is. ■, Mi, magyarok csak örülhetünk a nagyhatalmak e döntésének s szívből gratulálhatunk a derék Sikorski tábornok-miniszterelnöknek e hatalmas sikeréhez s kívánjuk, hogy még sok hasonló sikert érjen el Lengyelországnak ez ügyes, tevékeny és erélyes államférfia. Infláció raft defláció? Áltillagos fames tárgyalások a pénzhiány megoldásáról A politika hírei — A Magyarság tudósítójától — Az ország gazdasági közvéleményét rendkívüli mértékben izgatja a korona vásárlóképességének romlása, ami a pénzhiányt nyomasztóvá teszi, mert fokozottabban érezhető a kereskedelem, az ipar és a spekuláció versenyzése a hitelekért. Ez a körülmény szüli a tőzsdei kosztpénz kamatának jvódfeletti megdrágulását is. Miután illetékesek a korona vásárlóképességének valódi megjavítására hónapok óta elmulasztják a szükséges intézkedéseket, a mai helyzetnek az a kényszerítő konzekvenciája, hogy a forgalomba való pénzt szaporítani kell. A minap felvetettük azt a kérdést, hogy várjon a kormány rálép-e erre a végzetes útra, amelyen nincs megállás, vagy pedig, ha későn is, de megragadja azokat az eszközöket, amelyek a korona vásárlóképességét fokozhatnák. Idetartoznék az exportvaluták feltétlen bekövetelése, továbbá megtiltása annak az óriási arányú korona kikínálásnak, ami három hét óta helytelen rendelkezés folytán folyamatban van. Mindkét irányban olyan intézkedések történtek, amelyek a korona legutóbbi leromlásában részesek. Az ipari és kereskedelmi exportvállalatok nemrég feloldást kaptak az alól, hogy kivitelük valutáris ellenértékét teljes mértékben beszolgáltatni legyenek kötelesek. A minap pedig a kormány, a kereskedelmi miniszter ellenzése dacára, rést tört a korona kivitele elé állított akadályokon: megengedte ugyanis, hogy külföldiek számláinálszámláinás szereplő értékpapírokat el lehessen adni és koronaértéküket átutalni. Ez a két intézkedés nem vezethet másra, mint az inflációra, amit a pénzügyi tanács eddig mereven ellenzett Késő este azt az ellenőrizhetetlen hírt halljuk, hogy illetékes pénzügyi szervek ma megvitatták a deflációs politikával való szakítás eshetőségeit. Egy verzió szerint egyelőre csupán arról volna szó, hogy utána pótolják kereskedelmi hitelek formájában azt a négy ötmilliárdot, amit a közönség, a bankok szerint, a kosztpénz-láz hatása alatt kivont a betétekből. Nem tudjuk, mi igaz ezekből a hírekből, de az bizonyos, hogy a kormánynak döntenie kell vagy a korona-érték radikális megvédelmezése, vagy a bécsi lejtőn való út megkezdése között. A pénzügyi tanács ülése A pénzügyi tanács ma este ülést tartott, hogy kielégítse a kormányzat hiteligényeit, melyre vonatkozóan Ráday Tibor pénzügyminiszter intézett előterjesztést a pénzügyi tanácshoz. Több bankjegyre van szüksége a kormánynak, hogy meg ne akadjon az állami adminisztráció, a közalkalmazottak is megkaphassák felemelt rendkívüli segélyüket s a termelés is hozzájuthasson a szükséges pénzhez. A pénzügyi tanács, hír szerint, teljesítette a pénzügyminiszter kívánságait. A miniszterelnök és Kluszár Károly a kormányzónál Bethlen István gróf miniszterelnök a mai nap folyamán kihallgatáson jelent meg a kormányzónál. Ugyancsak kihallgatáson fogadta a kormányzó Huszár Károlyt is, a nemzetgyűlés alelnökét. A Nemzeti Összetartás Társasköre erélyes intézkedéseket sürget a forradalmi jelenségekkel szemben A Nemzeti Összetartás Társasköre ma este is megtartotta szokásos heti összejövetelét, amelyen a társaskör elnöke, Zichy János gróf is megjelent és beható eszmecserét folytatott a klub tagjaival az időszerű politikai kérdésekről. Az eszmecsere során szóbakerült a vasmunkások ma délelőtti forradalmi jellegű tüntetése is. Az utóbbi időben egyre gyakoribb tüntetésekkel szemben a klub a kormány erélyes állásfoglalását sürgeti és eredeti programjához híven elítéli a szélsőséges törekvéseket, legyenek azok akár jobb, akár baloldaliak A korona romlásáról is élénk vita folyt az összejövetelen és az a vélemény alakult ki, hogy a szabadforgalomról vissza kellene térni a kötött forgalomra és a kivitelt meg kellene szüntetni.