Magyarság, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

Lengyelelf, ©laszoK, magyaroK Irta: Antírássy Gynla gróf Igen elterjedt, de veszélyes jelszó, hogy a legjobb külpolitika a jó bel­politika. Veszélyes, mert féligazság és arra alkalmas, bogy a külpolitika terén végzetes mulasztásokat védjen meg. Csak olyan igaz ez az állítás, mint a fordítottja; hogy a legjobb belpolitika a jó külpolitika. Az egész igazság abban áll, hogy az egyetlen jó nemzeti politika a jó külpolitika és a jó belpolitika együt­tesen, hogy nehéz az egyiket a másik nélkül sokáig megvalósítani, mert a belső gyengülés károsan hat a külpolitika lehetőségeire, másrészt a külpolitika eredménytelensége lehe­tetlenné teszi a belső konszolidációt. Sőt mondhatni, hogy a rossz kül­politika a belső helyzet megjavítá­sával kapcsolatban veszélyt jelenthet, mert ellenségeinket arra ösztökélheti, hogy végezzenek velünk, mielőtt nagyon is megerősödünk. Sajnos, nálunk ez a féligazság mégis könnyen elterjedt, *3?rt azon (hibánknak szolgál mentse ül, hogy (külpolitikával nem szeretünk és nem tudunk foglalkozni. Szakítsunk tehát a téves tétellel. Törekedjünk minden erőnkkel jó külpolitikát csinálni, világos, hatá­rozott célokkal. Jussunk annak tu­datára, hogy helytelen, sőt semmit sem mondó külpolitika, is veszélyün­ket jelenti. Csak európai helyzetünk megjavulása nyithatja meg előttünk az emelkedés útjait. Hitem szerint meg­jött annak az ideje, hogy az alap­tételekre vonatkozólag határozott kül­politikai közvélemény alakul joték ki a bolsevizmus önmagát tagadná meg és egyszerű hazugsággá válnék, ha komolyan és őszintén összemüködnél^ más elvi alapon álló állammal és feladná azt a gondolatot, hogy világ* forradalmat csináljon. Az oroszoB Románia ellen irányuló offenzivájárá való spekulációnak már puszta lát­­szata azért is veszedelmet jelentene reánk, mert a lengyeleket természet* szerüleg elhidegenitené, a románokat pedig agresszív eljárásra szorítaná és a kis ántántnak alkalmat és ürü­gyet adna arra, hogy együttes fellé­pésével mai fölényét kihasználhassa és minket erkölcsileg izolálva telje­sen összetörjön. Bűnös rövidlátás az olyan politika, melynek homlokára van írva az offenzív gondolat és fel­forgatási szándék Az orosz szovjettel való kacérko­dás különben számunkra meddő fog­lalkozás is volna, mert Kun Béla uj hazája, a száműzött magyar kom­munisták uj otthona nekünk nem fog megbocsátani soha és még rövid időre sem lehet jóhiszemű barátunk. Én elsősorban Lengyel- és Olasz• országra gondolok, azon államokra, melyekhez a legtöbb reális érdek kapcsol, melyekhez nagy tradíciók is kötnek; és melyekkel ellentétes külpolitikai érdekeink egyáltalában nincsenek, melyek hatalma minkéi nem fenyeget és nem is fenyegethet és melyeknek viszont a mi boldogu­lásunk nem árthat, hanem csak hasznára lehet. Lengyel- és Magyarországot nem egy szép történelmi emlék köti össze. Már az Árpádok és a Piastok nem egyszer működtek össze. Szent László és könyves Kálmán, a leg­kitűnőbb Árpád-királyok Lengyel­­országban találtak menedéket, onnét foglalták el a magyar trónt és kezd-Várad balladája Bujdosífc a. holdíény, a* éjszaka langyos, Várad balladáját pengeti a lantos. Ott egymásba nyíltak a Házak, a kertek, ott a szelek édes aromát kevertek. Minden lány a húgom. Velem együtt nőttek, velem egyszobában. Láttam, láttam őket, hogy először fonták kontyba hajuk ágát, bogy az első bálba öltöztek a drágák, jó volt a Körösben, még számban a jólzi rztvükről szivemre szaladt a folyóvíz. Bujdoslk a hofdfény, az éjszaka langyos, Várad balladáját pengeti a lantos. iszonyú varázslat 1 Küszöbön se jutsz át: fáserdő verte fel hirtelen az utcát. Atkozott a magja 1 Hegyes sás, gonosz sás, acélból való sás. Hideg és vérrozsdás. Szuronyok, szuronyok nőttek ki a Ibidből, zz afelakcseripből és a kerti zöldből, szuronyok, szuronyok, sok szurony, millióm. [És halálra hervadt köztük a liliom. » ^ Bujdoslk a holdfény, az éjszaka langyos, vVárad balladáját pengeti a lantos. Hligaim 1 arcotok siró és kesergő, ,S*i itten, ti ottan. Közbül a sáserdő. éjj/kszket a sáserdő, reszket gyökerestül, '•mert vörös fény süt rá az éjen keresztül. Húgaim, húgaim 1 a csodát lessétek, * csodát: éjféli bajnalvörösséget. >.. Nagy, bozontos lánggal a sötét mezőben lók, sok ezer fáklya van gyülekezőben. • , Nadányi Zoltán ■>r. -i. és tisztába jöjjünk azzal, hogy mit akarunk elérni. Ezt a célt kívánom mai cikkem­ben szolgálni. Alaptételem az, hogy nem szabad ántántellenes politikát folytatni. Nem lehet hivatásunk, hogy nagy európai politikát akar­junk csinálni. Ne avatkozzunk azokba a nagyhatalmi kérdésekbe, amelyek nem érdekelnek a legközvetlenebbül. Ne akarjunk a lehetetlenre vállal­kozni. Ne Ítélkezzünk folyton saj­tónkban az élők és halottak felett, mert ezzel senkinek sem használunk, magunknak pedig könnyen ártha­tunk. Legyünk azzal tisztában, hogy a nagyántánt jóakarata és rokon­­szenve nélkül nem leszünk képesek a jóvátétel kérdéseit tűrhető módon elintézni. Nem leszünk képesek a minoritások jogát érvényre juttatni. Nem leszünk képesek tőlünk elsza­kított testvéreinknek • használni, nem leszünk képesek ezer és ezer külön­böző napi kérdésben érdekeinkben kedvező eredményt elérni. Az ántánt kegyetlenül bánt el velünk a béke­kötésnél, de ne feledjük el, hogy el­lenségünk volt, hogy sok tekintet­ben félrevezették, hogy, sajnos, magunk 1 'remtéttük meg azokat a ránk nézve káros fait-accompli-kat, melyeket a béke elismert. És ne feledjük el azt sem, hogy ma meg­szűntünk — az ántánt és mi — egymás ellenségei lenni. Az ántánt­­nagvhatalmak egyikének sincs ve­lünk ellentétes konkrét hatalmi ér­deke. Mindnyájunknak ártana, ha sorsunk még romlanék és há nem bírnánk konszolidálódni, mert a mi összeomlásunk órájuk is visszahatna. Minél jobban belátják a nagyhatal­mak, hogy mi a világ békéjét nem akarjuk veszélyeztetni, hogy elismer­jük, hogy ők Európa sorsának irá­fölött. És mialatt révülő félszemmel nézett-nézett a ködöktől és tüzektől megriasztott messzeség felé, Balogh Ádam a kardjára bocsátkozva, felhős homlokkal állt az öreg fejénél. Vég­elgyengülésben hevert immár Bottyán János es haldokolva intézte utolsó csa­táját. Három nappal előbb Itt járt Ber­csényi Miklós. És megtekintvén a ron­­gyos’tábort, megálltba Bottyán ágya mellett. És látván az öreg haldoklását, hangosan sírni kezdett. Pcdi" kószive volt Bercsényi Miklósnak. De most mégis^ úgy szakadtak a könnyei, mint az eső. Mert rossz sorsa volt azidőben a ku­­rucoknak. Rákóczi Patakra húzódott immár, Eszterházy Antal a gömöri er­dőkben bujkált, Jávorka egy esztendő óta kergette Ocskayt, Hellepront és Palkovics ezredes pedig kezein-lábain nehéz lánccal raboskodott. Riadva me­nekült mindenki ez ungi begyeknek, csak Bottyán János állt még egymagá­ban és verekedett a félvilág ellen. Most aztán, hogy elkövetkezett az ó órája is, Bercsényi Miklós nagy kétségek közt tudósította a fejedelmet: »Félünk tóle, hogy János apánk cir­­citer behunyja az másik szemét is.« Negyednapja vívódott az öreg a ha­lállal, de azért szembeszállt mégegy­­szer Hajszter németjei ellen. Az erdők alól megindultak már a Czelder Orbán ezredéből való kaszá­sok s szertelen kiáltozással rohantak le a dombokon. A mező közepén, de Hatvan városán is túl, megmutatkoztak már a császár dragonyosai. Dörgölt alattuk a határ. Az agyuk teméntélcn tüzet árasztottak s füstjük eltakarta a napot, mezőket és a dombokat. Bottyán megmozdult és így szólt, elhaló-eyengén: — Ádám fiam, vitéz F'odor László menjen rá tüstént a büdösökre! Balogh Adáiu bólintott, hogy meg­­értette s kiszólt a sátor nyílásán. Ló­dobogás hallatszott kívülről. Balogh Ádám visszajött: — Megküldtcm a parancsot, viié* generális uram. Bottyán nem szólt semmit. Fehér pillái megrebbentek s félkönyökre dől­tében nézett a kormos messzeség felé, A zaj és dübörgés közeledett. Min­den erejével tört előre onnan-átról a dölyfős Hajszter generális. De ugyan­akkor messze balról is remegni kez­dett a határ. Balogh Ádám lehajolt az öreghez : — Most csap rá a lomposokra vitéz Fodor László. — Kedvem telik benne, — suttogta az öreg. Ugyanakkor megmozdult a mezó a vezeri sátor körül is. Mellig-csupasz, szakadt.-liátu gyalogosok indultak meg előre, hogy talpaik alatt megdobbant a dérben-úszó mező. Balták zörögtek a balcsipőjükön s hosszú puskákat tar­tottak a jobbválluk felett. Bpttyán fel akart hajolni, de Balogh Ádám visszafogta: — Csendesedjen, vitéz generálja uram. A Sándor Ferkó sógorom mezéi hadai masíroznak a lomposok elé. — Kedvem telik bennök. — suttogta az öreg. A talpas hadak akkor értek a sátor benyílója elé s megpillsntván a ver­hetetlen öreget, süvegeiket feldobálták a levegőbe, mialatt harsány torokkal kiáltották: — Vivát Bottyán anánkJ FlőfizotCsi órák • Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-ntca 8. szita. j Negyedévre 1700 korona Egy hóra 600 korona FelelŐS SZOPliCSZtÖ : MlLOTAY ÍSTVÁN Egyes szám ára 30 korona ' Ausztriában hétköznap és vasárnap 1500 oszlr. kor. Megjelenik hetiő kivételével mindennap. 1923 április 1, vasárnap Al*8K 40 KOfÜllO iSudapest, IV. évf. 74. (679.) agám nyitói és hogy ezen nem is akarunk változtatni, aunál biztosabban szá­míthatunk arra, hogy nem fogja őket ellenséges indulat vezetni és hogy kellő tekintettel lesznek érde­keinkre. Ne fussunk senki után, no hizo­­legjünk senkinek, ne tetessünk sze­relmet ott, ahol nincs, hanem foly­tassunk reálpolitikát, ébresszük min­denütt azt a meggyőződést, hogy a tényekkel megbékültUnk, hogy a világ békéjét nem akarjuk megza­varni és készek vagyunk a velünk szemben tanusitott jóakaratot oly szolgálatokkal viszonozni, melyek erőnkkel, érdekeinkkel és becsüle­tünkkel nincsenek ellentétben. Ez azonban nem elég. Ez politi­kánknak csak negatív része, Emellett határozott célkitűzésre is szükség van. A megfigyelés, a passzivitás nem elegendő. A cél, mely felé haladnunk kell, abban ál!, hogy megnyerjük azon hatalmak bizalmát és barátsá­gát, amelyeknek speciális és pozitív érdekük a mi fennmaradásunk, mert szomszédainknak szomszédai és a hatalmi egyensúlyt rájuknézve károsan befolyásolná, ha mi még gyengébbek lennénk, mini ma va­gyunk és szomszédjaink még ha­talmasabbak lennének, mint ma. Az orosz szovjetet — ámbár bizo­nyos tekintetben a fennti definíció alá esik. — eleve kihagyom a szá­mításból. A vele való barátkozás ve­szedelmes játék. A szovjet mindig abban a szellemben fog eljárni, me­lyet Kun Béla hirdetett Budapesten, azon elv szerint, hogy egy polgári államot megcsalni dicsőség. Sajnos, nem ismerjük autentikusan azon evolúciót, amelyen a bolsevizmus Oroszországban minden bizonnyal át­ment, azt azonban tudhatjuk, hogy Vali Bottyán haldoltliK Irta : Komáromi János (Utánnyomás tilos) Hatvan körül dértől csillogtak a mezők. Jobbról, az erdők alól, a szürke nap­fényben meg-megvillant valami. A Czelder Orbán ezredéből való kaszá­sok bujkáltak ottan, hogy alkalmas pillanatban kirontván a galytalan fák alól, mérhetetlen vérontást vigyenek végbe az ellenségben. Virradat előtt kezdődött a csata. A Bottyán János utolsó csatája. Ősz voltj: szeptember hónapnak leg­vége. A távoli halmokon Hajszter ge­nerálisnak négy tüzokádó ágyúja okádta a tüzet. Köd és füst kergetózött min­denfelé. Több helyütt langbaborulí a hervadt avar s a kőd, a korom és a füst eltakarta a napnak korongját Itt­olt lompos német muskétások vonul­tak el a mezők túlsó felén s szemközt velük az Esze Tamás árva legényei mentek nagy-lietykén a halál elébe. Félrecsapták nyurga báránysüvegeiket és noha legtöbbjük mezítláb vacogott immár, de azért, amikor megpillantot­ták a vezért sátrat, nagy fenszóvai igy kiáltoztak: — Vivát Bottyán apánk ! Bottyán János haldoklóit ezalatt. Sátora ajtajában feküdt, tábori ágyon. Félkönyökre dűlve nézte a csatát s az egy-szemet meghordozta még-egyszer a megzendült tájék fölött. Vén, nagyon vén ember volt már Bottyán János. A balszeméu feketedő kötés áthúzódott a gyér, elsárgult haja

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék