Magyarság, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)
1923-04-01 / 74. szám
4 MM ifi i EÉÉS H, a üii is a iliisiii Ili Berlin, marc. hu (A Magyarság tudósítójaáról) Ha a külföldi, aki a német fővárosba eljutott, szerény igényű ember, és nem akarja felfedezni az Unter den Lindent, vagy a Vilmos császár emlékművet, bolyongásai közben még mindig találhat olyasmit, amiben némileg kisebb keretek között ugyan, de hiánytalanul bennfoglaltatik a germán nép egész nagysága és egyénisége. Már az első huszonnégy órában megtalálhatja és meghajthatja zászlóját a külföldi Belegtes Brod előtt. A Belegtes Brod alapjában véve nagyon egyszerű dolog és mint sok más esetben történni szokott, épp ebben áll a nagyszerűsége. A Belegtes Brod, ha pusztán és környezetéből kiszakítva vesszük szemügyre, nem más, mint két szelet barna s rendesen ragacsos kenyér, melyek közé darabka hús van elhelyezve. Magyar embernek gyönge kis tízórai volna, a németnek azonban mindent jelent és mindent pótol. A kínai a regék szerint beéri naponta egy marék rizzsel, a német beéri egy Belegtes Brod-dal. A német hölgynek a műfajában és a német urnák a kabátzsebében mindig helyet foglal egy adag, ízléses és gondos csomagolásban. A legtöbb hivatalban, vállalatban, gyárban a munkaidő délután négyig, ötig, néha tovább is tart, a tisztviselők és munkások nem mennek haza, hanem ebédre elfogyasztanak egy Belegtes Brod-ot A diákok az egyetemen, ha nem érnek rá elmenni a menzákra, ezt rágcsálják, a könyvtárak és múzeumok élvezetét ez teszi tökéletessé. Ha véletlenül a hangversenyeket olyan termekben tartják, ahol nem szolgálnak fel sört, akkor a szünetben mindenki előhúzza az elemózsiáját. Vasúton és villamoson, föld alatt és föld felett, moziban és színházban polgárjogot szerzett magának a Belegtes Brod, melynek élvezetét csak az fokozhatja, ha a kenyerek közé illatos Wurst kerül. Egy magyar Hu panaszolta, hogy többen diákok vendégségben voltak egy német családnál. Mikor a vacsora ideje elkövetkezett, a német vendégek felkerekedtek és a magyar kimondhatatlan rémületére, elmentek bevásárolni Belegtes Brodot vacsorára, amit aztán a vendéglátó család körében fogyasztottak el. Mert amily természetes, hogy mindenki zsebében ott van, épp oly természetes, hogy nem szokás senkit megkínálni. Mi talán nem vagyunk ettől elragadtatva, de ez a borzasztó takarékosság és igénytelenség, ha nem is mindig vodzó, "de kétségkívül praktikus. A mi romantikus és esztétikus gavallérságunk és kedélyességünk tiltakozik ez ellen. Egyáltalában az idegennek hiányzik kis könnyű kedélyesség és humorérzék. A németek mindent a végletekig komolyan vesznek. Amint a takarékosságot a Bolegios Brod szimbolizálja, úgy a rendíthetetlen komolyságot a villamoskalauz. Berlinben keserves nagy távolságok és kiismerhetetlen kanyargású villamosvonalak vannak és aki nem használhatja a magas vasutat, életének felét villamoson tölti. Mindezideig azonban nem hallottam egyetlen kalauzviccet sem. A berlini kalauz a kötelességteljesítés flagráns megsértését látná abban, hogy valakinek vidoran ingyen kínálja a jegyet, vagy beküldje az utasokat a meleg szobába, nem is szólva a budapesti kalauzok elsőosztályú tréfáiról. A berlini kalauz a vonatkozó paragrafus alapján megkérdezi: mindenkinek meg van-e a jegye, aztán kimegy a peronra és komolyan magába mélyed, mintha nagy államtitkokat rejtegetne szívében a külvilág elől. Csak meg kell nézni, milyen komolyan veszik az utasítást, hogy mindenütt, postán, utcán, épületekben jobboldalon kell járni és az ember egyszersmindenkorra abszurd gondolatnak tartja a német népet, mint forradalmi és rendbontó társaság..'Ha, csak öngyilkosságot sem lehet elkövetni a komoly és gondos ellenintézkedések miatt, vagy legalábbis a Spreet nem lehet erre a célra felhasználni. Nem ismerem Berlin öngyilkossági statisztitáját, de meggyőződésem, hogy a Spreebe senki sem tudta magát beleölni. A Spree különféle fő- és mellékágain minden tíz lépésre van egy híd és minden híd tövében van legalább egy mentőcsónak, de rendesen külön motorcsónak is, őrszemélyzettel, mely minden rendellenes jelenséget kifog a vízből. A hídfőknél nagy plakátok oktatják ki a polgárságot, hogyan kell a vízbefultaknak elsősegélyt nyújtani. Ha a baleset pillanatában nem volna jelen szakértő, bármely laikus mesterséges lélegzést alkalmazhat, csak épp hidegvérben át kell futnia az előrelátó városi tanács részletes utasításait. Annak, hogy mindent komolyan vesznek, megvannak természetesen a maguk jó oldalai. Például itt az emberek tartják magukat a hatósági parancsokhoz és legalábbis nagy többségükben nem is gondolnak arra, hogy a szabályokat megkerüljék és kijátsszák. A városi magas vasúton II. és III. osztályú kocsik vannak, a II. osztály természetesen drágább és kényelmesebb, de egyáltalában nem ellenőrzik, nem száll-e valaki olcsóbb jeggyel a II. osztályú szakaszba. Egy pesti ismerősöm, aki már hosszabb idő óta itt él, mondotta, hogy eddig csak egyetlen embert ismer, aki a szabály ellen vétett — és ez ő maga. A villamosokon kiírták, hogy aki jegy nélkül utazik, száz márkát fizet és a kalauzok nem is nagyon erőlködnek, egész természetesnek találják, hogy mindenki önként jelentkezik és megfizet az utazásért. Az egyetemen van egy étkezde, ahol egyetlen kiszolgáló működik és állandóan húszharminc diák táplálkozik. Az ellenőrzés lehetetlen és még sem történik ingyen »legelés«, mert ha ráfizetés volna, bizonyára megváltoztatnák a rendszert. A külföldi rövid csavargás után is megérti, miért félnek a franciák olyan nagyon Németországtól még mai szétesett állapotában is. Ha ez a nép a maga szívósságával, becsületes és kínos komolyságával egyszer csakugyan elkezd készülődni Nyugat felé, abból nagy kellemetlenségek származhatnak a büszke győztes nemzetre. Radnai Endre MAGYARSAG 1923 április 1. vasárnap EOIBÉÉ ÍZÉLZ tapvaslatot készített az öklassisülról — ’A Magyarság tudósítójától — A Fővárosi Közmunkák Tanácsa nagyjelentőségű memorandumot terjesztett a kormány elé a lakásínség leküzdése érdekében. A felterjesztés bevezetésében a Tanács utal arra, hogy ma a magánépitkezés túlnyomó részben csak saját használatra szánt lakás létesítésére irányul, bérbeadás céljára ellenben csak elenyészően csekély arányban. Az egylakású ház építése azonban a legdrágább, aránylag a legnagyobb tőkebefektetést igényli s a legkisebb tőkejövedelmet adja. Mentől több emeletsorral épül a ház, aszerint keresbedik a szükséges építési tőke. Ez vezetett arra, hogy olyanok, akiknek nincs elég tőkéjük egylakásos önálló ház építésére, vagy az aránytalanul nagy költség miatt nem akarnak ilyet építeni, ellenben tudnak akkora tőkét áldozni, amelyet egy nagyobb házban egy lakásnak építési költsége kitesz, összeálljanak egy nagyobb háznak mégis csek olcsóbb építésére. Ha nincs lakástulajdon, csak üzletrésztulajdon Az egylakásos ház építésére a város nem akármelyik területe alkalmas, mert a villaszerű építési területen nagyobb telket kell szerezni, ami fokozza a költséget, a zártsorú belsőbb részeken pedig olyan drága a telek, hogy a tőke nem bírja el a csupán kis házzal való kihasználást. E gazdasági körülmények hozták létre azokat a házépítő szövetkezeteket, amelyeknek többemeletes és soklakásos házai az életben társasház, szövetkezeti ház, öröklakásos Ms néven ismertek. Ezek felől az öröklakások felől azonban téves felfogások vannak forgalomban. A jogi helyzet az, hogy ilyen háznak a tulajdonosa maga a jogi személy, a szövetkezet, az egyes lakástulajdonosok jogilag nem résztulajdonosai magának a háznak, még kevésbé tulajdonosai jogilag az illető lakásnak.., hanem csak üzletrésztulajdonosok és a háztulajdonos jogi személyivel szemben tulajdonképp csak bérlők. A lakásínség, a lakásépítés megakadása s mindezek messze kiható következményeinek megfontolása mellőzhetetlenné teszik, hogy az állam is elősegítse ezt a törekvést és annak jogi szabályozását a helyes irányban oldja meg. Azoknak, akik maguknak lakást szerezni vagy építeni kívánnak, az a törekvésük, hogy jogi és telekkönyvi tulajdonosai legyenek bizonyos, testileg külön tárgyul meghatározott házrésznek (lakásnak). Márpedig mai jogrendszerünk erre nem nyújt módot, mert a közös tulajdont csak úgy ismeri, hogy a tulajdoni illetőség a testileg osztatlan telekkönyvi testnek csak az egészhez viszonyított hányadrészével fejezhető ki. Fenntartja ezt az álláspontot az általános polgári törvénykönyv legutolsó tervezete is. Előterjesztés az építményi jog reformjára A Közmunkák Tanácsa elsősorban az építményi jog intézményét jelöli meg olyannak, amely alkalmas a megakadt építkezésen lényegesen segíteni. Habár tételes törvény nem tiltja, a telekkönyvi rendtartás sem zárja ki és joggyakorlatunk is elismeri az építményi jog, azaz az idegen telken való építkezés intézményét , az szórványosan egyes helyeken, így Sopronban, Pozsonyban, Kolozsvárott, Újpesten, Fiuméban a múltban ki is alakult, mégis az építményi jog szabályai tüzetesebben nincsenek kifejlődve. A polgári törvénykönyv tervezete tényleg fel is vette az építményi jog szabályozását, mégpedig úgy, hogy ilyen jog újonnan is alapítható. Az építményi jog intézményes szabályozása főleg azért indokolt, mert a városi lakásviszonyok nagyjelentőségű alakulására kedvező befolyást gyakorolhat; a telek megszerzésének elkerülésével az építkezást olcsóbbá és könnyebbé teszi, másrészt mint átruházható és átörökölhető dologi jog, megfelelő biztos hitelalapot nyújt az építkezéshez szükséges anyagi eszközök előteremtésére; az építményi jog igen alkalmas módja a saját ház, illetőleg saját otthon szerzésének azoknál, akik erre különben alig, vagy csak kedvezőtlenebb esélyek mellett lennének képesek, de kedvező hatással lehet a lakásviszonyokra azok szempontjából is, akik bérleti alapon kénytelenek a maguk lakásszükségletét kielégíteni. Erőteljesebben még nem léptek előtérbe a polgári törvénykönyv tervezetének indokolásában hangsúlyozott ezek a szempontok, mint most, amikor a lakásínség immár katasztrófával fenyeget és hosszú időn belül nincs kilátás a viszonyok javulására. Most időszerű és halaszthatatlan az orvoslás minden lehető módját megadni s ezek közt az építményi jog intézményét is külön törvénnyel mielőbb szabályozni A telek és az öröllanás Rámutat azonban a Közmunkatanács arra, hogy a polgári törvénykönyv tervezete azt kívánja kimondani, hogy az épület egyes részeire, különösen egyes emeleteire nem lehet korlátozni az építményi jogot azért, mert ez káros hatású, bonyolódott és egészségtelen viszonyokat teremt. Ezzel szemben a Közmunkák Tanácsa azt az álláspontját fejti ki, hogy az építményi jognak olyan megszorítása, hogy az csak egész épületre szólhat, de az épület egyes részeire s különösen egyes emeletekre nem vonatkozhatik, ejtessék el. Az építményi jogon túlmenően a Közmunkatanács felterjesztése jogrendszerünk egy másik terén is lehetőnek és szükségesnek tart reformot. 0@ɧf és ár. krsliffif tganHcisáz A most kezdődő X. sorsjátékra ajánlja a még készletben levő osztálysorsjegyet a következő hivatalos árakon 7k K 800.- 7 k m®*-1/4 k 200*Andrássy-uti fiókja Andrássy-ut 16 szám és futatom Ha mellé Myeremsny.................. US millió 10 millió 5 millió 3 viliié 2 maliié .-tb. Vonatkozik ez egy épület tulajdonának megoszthatására, jogilag és telekkönyvileg több személy közt, nem az egészre vonatkoztatott hányadban, hanem testileg meghatározott épületrészek szerint, pl. emeletek, valamint másféle alakulású épületrészek, lakásosztályok szerint (emelettulajdon, házrésztulajdon). Az emelettulajdont és házrésztulajdont nem telek nélkül, hanem telektulajdonnal kapcsolatban javasolja megoldandónak. Az emelettulajdon és házrésztulajdon az kiváltképpen, melyre a gazdasági élet új viszonylatai, mint igazolt szükségletre rámutatnak, de amelyre mai jogrendszerünkben nem található kielégítő megoldás. A megoldás abban keresendő, hogy a házrész elidegeníthető, örökölhető, megterhelhető, önállóan telekkönyvezett, forgalomképes tulajdoni tárgy legyen úgy a gazdasági élet, mint a jogrendszer terén. Ami azt a kérdést illeti, hogy kinek a tulajdonaként szerepeljen a telek, amelyen a többtulajdonú épület áll, legtermészetesebbnek az látszik, hogy a telek maga közös tulajdonként, az egészhez viszonyított hányadokban mindig azoknak a telekkönyvi tulajdona legyen, akiknek tulajdonai a házrészek és pedig abban a hányadrész-arányban, amelyet az illető házrész képvisel az egész házzal szemben. Magát a telket, mint egy birtoktestet külön, s az egyes házrészeket, mint külön-külön birtoktesteket lehetne felvenni, lehetőleg ugyanabban a betétben. Ki kellene mondani, hogy a telek hányadának a tulajdona és az illető karrész tulajdona egymással olyan együttes kapcsolatban vannak, hogy csak együttesen alkothatják átruházás, öröklés, megterhelés és jogi rendelkezés tárgyát. Vagyis az az elv volna megvalósítandó, hogy a telek bizonyos tulajdoni hányadrészéhez, mint alkotórész tartozik hozzá az épületnek bizonyos testileg meghatározott része; a, kettő jogilag egy ingatlandolgot alkot, elválaszthatatlan egységben ; az egyes tulajdoni tárgyak egymással való természeti összefüggéséből folyó helyzet pedig különleges jogszabályokkal rendeztetik. Aházrésztulajdont Az emelettulajdont ismerik a francia, olasz és a zürichi polgári törvénykönyvek ; az épületrészek külön tulajdonának intézménye a gazdasági életviszonyok át alakulásával előtérbe lépett és érvényre jutni törekvő olyan kívánság, amely az élet igényeinek és a köz érdekeinek megfelel, s amely kiválóan alkalmas arra, hogy a kisebb tőkéket a megakadt építkezésbe bevonja, a nyugodtság és biztonság érzetét nyújtó s egyúttal a városi polgári ragaszkodást is kifejlesztő saját otthont megvalósítsa, s lényegesen hozzájáruljon a lakásínség súlyos kérdésének a megoldásához, s mindezek mellett előmozdítsa a városok megbénult építési fejlődését. A városépítés és városrendezés közérdekei szempontjából különös súly esik éppen a házrésztulajdon intézményére és ennek kétségtelenül előnyt kell adni az építményi jog fölött is. Nemcsak azért mert a házrésztulajdon mélyebb és állandóbb erejű az építményi jogból folyó tulajdonnál, s nemcsak azért, mert elsősorban lakásokra vonatkozik, hanem azért is, mert míg az üres telekre vonatkozó építményi jog városainkban inkább a külsőbb részeken fog érvényesülni, ahol nem igen vannak meg a háztelepüléshez szükséges közművek, ezek létesítése pedig vagy a városra, vagy az építkezőkre jelentékeny, sokszor el sem viselhető lep hétre, s ezenkívül előáll a város externzív irányú építési fejlődése is, ami nem kívánatos. A házrésztulajdon ellenben a város belsőbb, már jobban kiépített, a közművekkel már ellátott részeit fogja természetszerűen keresni, ahol a már beépítésre előkészített építési telkek állanak rendelkezésre, tehát a város intenzív irányú beépítését szolgálják. Figyelembe veendő itt az a gazdasági szempont is, hogy a házrésztulajdonban olyan tőke keres elhelyezkedést, amely számol azzal, hogy e befektetésben nem kap kielégítő kamatozást, ellenben áldó, a nyugodt saját otthonért, városépítést szolgál és táplálja az elgyengült építőiparok egész sorozatát. S éppen azért, mert a házrésztulajdos intézményénél a lakásépítés előmozdítása lebeg a Közmunkatanács szeme előtt, az intézményi, úgy véli rendszeresítendőnek, hogy az csak olyan házaknál lépjen hatályba, amelyeket többen közösen építenek, avagy már így építettek mint szövetkezeti vagy részvénytársasági, úgynevezett öröklakásos házat. Mindezek alapján a Fővárosi Közmunkák Tanácsa törvényjavaslat-tervezetet mutatott be a miniszterelnöknek úgy az építményi jog, valamint az épületrész tulajdon intézményének megalkotására.