Magyarság, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

4 MM ifi i EÉÉS H, a üii is a iliisiii Ili Berlin, marc. hu (A Magyarság tudósítójaáról) Ha a külföldi, aki a német fővárosba el­jutott, szerény igényű ember, és nem akarja felfedezni az Unter den Lindent, vagy a Vilmos császár emlékművet, bo­lyongásai közben még mindig találhat olyasmit, amiben némileg kisebb keretek között ugyan, de hiánytalanul bennfoglal­­tatik a germán nép egész nagysága és egyénisége. Már az első huszonnégy órában meg­találhatja és meghajthatja zászlóját a külföldi Belegtes Brod­ előtt. A Belegtes Brod alapjában véve nagyon egyszerű dolog és mint sok más esetben történni szokott, épp ebben áll a nagyszerűsége. A Belegtes Brod, ha pusztán és környe­zetéből kiszakítva vesszük szemügyre, nem más, mint két szelet barna s rende­sen ragacsos kenyér, melyek közé da­rabka hús van elhelyezve. Magyar em­bernek gyönge kis tízórai volna, a né­metnek azonban mindent jelent és min­dent pótol. A kínai a regék szerint beéri naponta egy marék rizzsel, a német beéri egy Belegtes Brod-dal. A német hölgynek a műfajában és a német urnák a kabátzsebében mindig helyet foglal egy adag, ízléses és gondos csomagolás­ban. A legtöbb hivatalban, vállalatban, gyárban a munkaidő délután négyig, ötig, néha tovább is tart, a tisztviselők és munkások nem mennek haza, hanem ebédre elfogyasztanak egy Belegtes Brod-ot A diákok az egyetemen, ha nem érnek rá elmenni a menzákra, ezt rágcsálják, a könyvtárak és múzeumok élvezetét ez teszi tökéletessé. Ha véletlenül a hang­versenyeket olyan termekben tartják, ahol nem szolgálnak fel sört, akkor a szünetben mindenki előhúzza az elemó­zsiáját. Vasúton és villamoson, föld alatt és föld felett, moziban és színházban polgárjogot szerzett magának a Belegtes Brod, melynek élvezetét csak­ az fokoz­hatja, ha a kenyerek közé illatos Wurst kerül. Egy magyar Hu panaszolta, hogy többen diákok vendégségben voltak egy német családnál. Mikor a vacsora ideje elkövetkezett, a német vendégek felkereked­­t­ek és a magyar kimondhatatlan rémü­letére, elmentek bevásárolni Belegtes Brodot vacsorára, amit aztán a vendég­látó család körében fogyasztottak el. Mert amily természetes, hogy mindenki zsebében ott van, épp oly természetes, hogy nem szokás senkit megkínálni. Mi talán nem vagyunk ettől elragadtatva, de ez a borzasztó takarékosság és igényte­lenség, ha nem is mindig vodzó, "de két­ségkívül praktikus. A mi romantikus és esztétikus gaval­­lérságunk­ és kedélyességünk tiltakozik ez ellen. Egyáltalában az idegennek hiányzik kis könnyű kedélyesség és humorérzék. A németek mindent a végletekig komolyan vesznek. Amint a takarékosságot a Boleg­­ios Brod szimbolizálja, úgy a rendíthetet­len komolyságot a villamoskalauz. Ber­linben keserves nagy távolságok és ki­ismerhetetlen kanyargású villamosvonalak vannak és aki n­em használhatja a magas vasutat, életének felét villamoson tölti. Mindezideig azonban nem hallottam egyet­len kalauzviccet sem. A berlini kalauz a kötelességteljesítés flagráns megsértését látná abban, hogy valakinek vidoran in­gyen kínálja a jegyet, vagy beküldje az utasokat a meleg szobába, nem is szólva a budapesti kalauzok elsőosztályú tréfái­ról. A berlini kalauz a vonatkozó para­grafus alapján megkérdezi: mindenkinek meg van-e a jegye, aztán kimegy a pe­ronra és komolyan magába mélyed, mintha nagy államtitkokat rejtegetne szívében a külvilág elől. Csak meg kell nézni, milyen komolyan veszik az utasítást, hogy mindenütt, pos­tán, utcán, épületekben jobboldalon kell járni és az ember egyszersm­indenkorra abszurd gondolatnak tartja a­ német né­pet, mint forradalmi és rendbontó társa­­ság..'Ha, csak öngyilkosságot sem lehet elkövetni a komoly és gondos ellenintéz­kedések miatt, vagy legalábbis a Spreet nem lehet erre a célra felhasználni. Nem ismerem Berlin öngyilkossági statiszti­­­táját, de meggyőződésem, hogy a Spreebe senki sem tudta magát beleölni. A Spree különféle fő- és mellékágain minden tíz lépésre van egy híd és minden híd tövé­ben van legalább egy mentőcsónak, de rendesen külön motorcsónak is, őr­személyzettel, mely minden rendellenes jelenséget kifog a vízből. A hídfőknél nagy plakátok oktatják ki a polgárságot, hogyan kell a vízbefultaknak első­segélyt nyújtani. Ha a baleset pillanatában nem volna jelen szakértő, bármely laikus mesterséges lélegzést alkalmazhat, csak épp hidegvérben át kell futnia az előre­látó városi tanács részletes utasításait. Annak, hogy mindent komolyan vesz­nek, megvannak természetesen a maguk jó oldalai. Például itt az emberek tartják magukat a hatósági parancsokhoz és leg­alábbis nagy többségükben nem is gon­dolnak arra, hogy a szabályokat meg­kerüljék és kijátsszák. A városi magas vasúton II. és III. osztályú kocsik vannak, a II. osztály természetesen drágább és kényelmesebb, de egyáltalában nem ellen­őrzik, nem száll-e valaki olcsóbb jeggyel a II. osztályú szakaszba. Egy pesti isme­rősöm, aki már hosszabb idő óta itt él, mon­dotta, hogy eddig csak egyetlen embert ismer, aki a szabály ellen vétett — és ez ő maga. A villamosokon ki­írták, hogy aki jegy nélkül utazik, száz márkát fizet és a kalauzok nem is nagyon erőlködnek, egész természetes­nek találják, hogy mindenki önként jelent­kezik és megfizet az utazásért. Az egye­temen van egy étkezde, ahol egyetlen kiszolgáló működik és állandóan húsz­­harminc diák táplálkozik. Az ellenőrzés lehetetlen és még sem történik ingyen »legelés«, mert h­a ráfizetés volna, bizo­nyára megváltoztatnák a rendszert. A külföldi rövid csavargás után is meg­érti, miért félnek a franciák olyan nagyon Németországtól még mai szétesett állapo­tában is. Ha ez a nép a maga szívóssá­gával, becsületes és kínos komolyságával egyszer csakugyan elkezd készülődni Nyugat felé, abból nagy kellemetlenségek származhatnak a büszke győztes nem­zetre. Radnai Endre MAGYARSAG 1923 április 1. vasárnap ­­EOIBÉÉ ÍZÉLZ tapvaslatot készített az ök­lassisül­ról — ’A Magyarság tudósítójától — A Fővárosi Közmunkák Tanácsa nagy­jelentőségű memorandumot terjesztett a kormány elé a lakásínség leküzdése ér­dekében. A felterjesztés bevezetésében a Tanács utal arra, hogy ma a magánépit­­kezés túlnyomó részben csak saját hasz­nálatra szánt lakás létesítésére irányul, bérbeadás céljára ellenben csak elenyé­szően csekély arányban. Az egy­­lakású ház építése azonban a legdrá­gább, aránylag a legnagyobb tőkebefekte­tést igényli s a legkisebb tőkejövedelmet adja. Mentől több emeletsorral épül a ház, aszerint keresbedik a szükséges építési tőke. Ez vezetett arra,­ hogy olyanok, akiknek nincs elég tőkéjük egylakásos önálló ház építésére, vagy az aránytalanul nagy költség miatt nem akarnak ilyet építeni, ellenben tudnak akkora tőkét áldozni, amelyet egy nagyobb házban egy lakásnak építési költsége kitesz, összeálljanak egy nagyobb háznak mégis csek olcsóbb építésére. Ha nincs lakástulajdon, csak­ üzletrésztulajdon Az egylakásos ház építésére a város nem akármelyik területe alkalmas, mert a villaszerű építési területen nagyobb telket kell szerezni, ami fokozza a költ­séget, a zártsorú belsőbb részeken pedig olyan drága a telek, hogy a tőke nem bírja el a csupán kis házzal való kihasz­nálást. E gazdasági körülmények hozták létre azokat a házépítő szövetkezeteket, amelyeknek többemeletes és soklakásos házai az életben társas­ház, szövetkezeti ház, öröklakásos Ms néven ismertek. Ezek felől az öröklakások felől azonban téves felfogások vannak forgalomban. A jogi helyzet az, hogy ilyen háznak a tulajdonosa maga a jogi személy, a szö­vetkezet, az egyes lakástulajdonosok jogi­lag nem résztulajdonosai magának a ház­nak, még kevésbé tulajdonosai jogilag az illető lakásnak.­., hanem csak üzletrésztulaj­donosok és a háztulajdonos jogi személy­ivel szemben tulajdonképp csak bérlők. A lakásínség, a lakásépítés megakadása s mindezek messze kiható következmé­nyeinek megfontolása mellőzhetetlenné teszik, hogy az állam is elősegítse ezt a törekvést és annak jogi szabályozását a helyes irányban oldja meg. Azoknak, akik maguknak lakást sze­rezni vagy építeni kívánnak, az a törek­vésük, hogy jogi és telekkönyvi tulajdo­nosai legyenek bizonyos, testileg külön tárgyul meghatározott házrésznek (la­kásnak). Már­pedig mai jogrendszerünk erre nem nyújt módot, mert a közös tulajdont csak úgy ismeri, hogy a tulajdoni illető­ség a testileg osztatlan telekkönyvi test­nek csak az egészhez viszonyított hányad­részével fejezhető ki. Fenntartja ezt az álláspontot az általános polgári törvény­­könyv legutolsó tervezete is. Előterjesztés az építményi jog reformjára A Közmunkák Tanácsa elsősorban az építményi jog intézményét jelöli meg olyannak, amely alkalmas a megakadt építkezésen lényegesen segíteni. Habár tételes törvény nem tiltja, a telekkönyvi rendtartás sem zárja ki és joggyakorlatunk is elismeri az építményi jog, azaz az idegen telken való építkezés intézményét , az szórványosan egyes he­lyeken, így Sopronban, Pozsonyban, Ko­lozsvárott, Újpesten, Fiuméban a múltban ki is alakult, mégis az építményi jog szabályai tüzetesebben nincsenek kifej­lődve. A polgári törvénykönyv tervezete tény­leg fel is vette az építményi jog szabá­lyozását, még­pedig úgy, hogy ilyen jog újonnan is alapítható. Az építményi jog intézményes szabá­lyozása főleg azért indokolt, mert a városi lakásviszonyok nagyjelentőségű alakulására kedvező befolyást gyakorol­hat; a telek megszerzésének elkerülésé­vel az építkezást olcsóbbá és könnyebbé teszi, másrészt mint átruházható és át­örökölhető dologi jog, megfelelő biztos hitelalapot nyújt az építkezéshez szük­séges anyagi eszközök előteremtésére; az építményi jog igen alkalmas módja a saját ház, illetőleg saját otthon szerzésé­nek azoknál, akik erre különben alig, vagy csak kedvezőtlenebb esélyek mellett lennének képesek,­­ de kedvező hatás­sal lehet a lakásviszonyokra azok szem­pontjából is, akik bérleti alapon kény­telenek a maguk lakásszükségletét ki­elégíteni. Erőteljesebben még nem léptek elő­térbe a polgári törvénykönyv tervezeté­nek indokolásában hangsúlyozott ezek a szempontok, mint most, amikor a lakás­ínség immár katasztrófával fenyeget és h­osszú időn belül nincs kilátás a vi­szonyok javulására. Most időszerű és halaszthatatlan az orvoslás minden lehető módját megadni s ezek közt az építményi jog intézményét is külön törvénnyel mielőbb szabályozni A telek és az öröl­lanás Rámutat azonban a Közmunkatanács arra, hogy a polgári törvénykönyv ter­vezete azt kívánja kimondani, hogy az épület egyes részeire, különösen egyes emeleteire nem lehet korlátozni az épít­ményi jogot azért, mert ez káros hatású, bonyolódott és egészségtelen viszonyokat teremt. Ezzel szemben a Közmunkák Tanácsa azt az álláspontját fejti ki, hogy az épít­ményi jognak olyan megszorítása, hogy az csak egész épületre szólhat, de az épület egyes részeire s különösen egyes emeletekre nem vonatkozhatik, ejtessék el. Az építményi jogon túlmenően a Köz­munkatanács felterjesztése jogrendszerünk egy másik terén is lehetőnek és szükséges­nek tart reformot.­­ 0@ɧf és ár. krsliffif tganHcisáz A most kezdődő X. sors­játékra ajánlja a még készletben levő osztály­sorsjegyet a következő hivatalos árakon 7k K 800.- 7­ k­ m®*-1/4 k­ 200*­Andrássy-uti fiókja Andrássy-ut 16 szám és futatom Ha mellé Myerem­sny.................. US millió 10 millió 5 millió 3 viliié 2 maliié .-tb. Vonatkozik ez egy épület tulajdonának megoszthatására, jogilag és telekkönyvileg több személy közt, nem az egészre vonat­koztatott hányadban, hanem testileg meg­határozott épületrészek szerint, pl. eme­letek, valamint másféle alakulású épület­részek, lakásosztályok szerint (emelet­tulajdon, házrésztulajdon). Az emelettulajdont és házrésztulajdont­ nem telek nélkül, hanem telektulajdon­­nal kapcsolatban javasolja megoldandónak. Az emelettulajdon és házrésztulajdon az kiváltképpen, melyre a gazdasági élet új viszonylatai, mint igazolt szükségletre rámutatnak, de amelyre mai jogrend­szerünkben nem található kielégítő meg­oldás. A megoldás abban keresendő, hogy a házrész elidegeníthető, örökölhető, meg­terhelhető, önállóan telekkönyvezett, for­galomképes tulajdoni tárgy legyen úgy a gazdasági élet, mint a jogrendszer terén. Ami azt a kérdést illeti, hogy kinek a tulajdonaként szerepeljen a telek, amelyen a többtulajdonú épület áll, legtermészete­sebbnek az látszik, hogy a telek maga kö­zös tulajdonként, az egészhez viszonyított hányadokban mindig azoknak a telek­könyvi tulajdona legyen, akiknek tulaj­donai a házrészek és pedig abban a hányadrész-arányban, amelyet az illető ház­rész képvisel az egész házzal szemben.­­ Magát a telket, mint egy birtoktestet külön, s az egyes házrészeket, mint külön-külön birtoktesteket lehetne fel­venni, lehetőleg ugyanabban a betétben. Ki kellene mondani, hogy a telek há­nyadának a tulajdona és az illető kar­rész tulajdona egymással olyan együttes kapcsolatban vannak, hogy csak együtte­sen alkothatják átruházás, öröklés, meg­terhelés és jogi rendelkezés tárgyát. Vagyis az az elv volna megvalósí­tandó, hogy a telek bizonyos tulajdoni hányadrészéhez, mint alkotórész tartozik hozzá az épületnek bizonyos testileg meghatározott része; a, kettő jogilag egy ingatlandolgot alkot, elválaszthatatlan egy­ségben ; az egyes tulajdoni tárgyak egy­­mással való természeti összefüggéséből folyó helyzet pedig különleges jogszabá­lyokkal rendeztetik. A­­házrésztulajdont Az emelettulajdont ismerik a francia, olasz és a zürichi polgári törvényköny­vek ; az épületrészek külön tulajdonának intézménye a gazdasági életviszonyok át alakulásával előtérbe lépett és érvényre jutni törekvő olyan kívánság, amely az élet igényeinek és a köz érdekeinek meg­felel, s amely kiválóan alkalmas arra, hogy a kisebb tőkéket a megakadt épít­kezésbe bevonja, a nyugodtság és biztonság érzetét nyújtó s egyúttal a városi polgári ragaszkodást is kifejlesztő saját otthont megvalósítsa, s lényegesen hozzájáruljon a lakásínség súlyos kérdé­sének a megoldásához, s mindezek mel­lett előmozdítsa a városok megbénult épí­tési fejlődését. A városépítés és városrendezés köz­érdekei szempontjából különös súly esik éppen a házrésztulajdon intézményére és ennek kétségtelenül előnyt kell adni az építményi jog fölött is. Nemcsak azért mert a házrésztulajdon mélyebb és állan­dóbb erejű az építményi jogból folyó tu­lajdonnál, s nemcsak azért, mert elsősor­ban lakásokra vonatkozik, hanem azért is, mert m­íg az ü­res telekre vonatkozó építményi jog városainkban inkább a kül­sőbb részeken fog érvényesülni, ahol nem igen vannak meg a háztelepüléshez szük­séges közművek, ezek létesítése pedig vagy a városra, vagy az építkezőkre jel­­entékeny, sokszor el sem viselhető lep hét­re, s ezenkívül előáll a város extern­zív irányú építési fejlődése is, ami nem kívánatos. A házrésztulajdon ellenben a város belsőbb, már jobban kiépített, a közművekkel már ellátott részeit fogja természetszerűen keresni, ahol a már be­építésre előkészített építési telkek állana­k­ rendelkezésre, tehát a város intenzív irányú beépítését szolgálják. Figyelembe veendő itt az a gazdasági szempont is, hogy a házrésztulajdonban olyan tőke keres elhelyezkedést, amely számol azzal, hogy e befektetésben nem kap kielégítő kamatozást, ellenben áldó, a nyugodt saját otthonért, városépítést szolgál és táplálja az elgyengült építő­iparok egész sorozatát. S éppen azért, mert a házrésztulajdos intézményénél a lakásépítés előmozdítása lebeg a Közmunkatanács szeme előtt, az intézményi, úgy véli rendszeresítendőnek, hogy az csak olyan házaknál lépjen hatályba, amelyeket többen közösen épí­tenek, avagy már így építettek mint szövetkezeti vagy részvénytársasági, úgy­nevezett öröklakásos házat.­­ Mindezek alapján a Fővárosi Köz­munkák Tanácsa törvényjavaslat-terveze­­tet mutatott be a miniszterelnöknek úgy az építményi jog, valamint az épületrész tulajdon­ intézményének megalkotására.

Next