Magyarság, 1923. augusztus (4. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

SSÄGYAFtfeÄG 1923 augusztns 1, szerda Z magyar barátaink elveszítsék min­den reményüket az őket oly súlyosan érintő békeszerződésnek a jövőben való legalább részleges revízióját illetőleg. Ehhez hasonló módon ir a Iwówi (lembergi) Oazeta Lwowska is, mely *A szinajai találkozó előtt« (VII, 8.) c. cikkében kifejti, hogy miért nem léphet be Lengyelország a kis­­ántántba. Ha a kisántánt egyes államainak Lengyelországhoz való viszonyát tekintjük, — fejtegeti a cikk, — megállapíthatjuk, hogy Oláhország álláspontja mindenben fedi a mienket. Ezzel szemben fontos, hogy Cseh­ország miképp viselkedik az egyes problémák irányában. A csehek fő­­érdeke, hogy Magyarországgal szem­ben megtarthassák eddigi birtok­állományukat. Ezen alapszik eddigi ■politikájuk a kisántántban és nem lehet feltételezni, hogy a jövőben ezen a politika változást szenvedjen. Már pedig ez a politika mindenek­előtt a nekünk oly rokonszenves tót nemzőt igábahajtását célozza. Szó sem lehet róla, hogy a cseh állam­politikát támogassuk a tótokkal szemben. Az Oroszországhoz való viszony­ban a cseh álláspont nemcsak a miénket nem fedi, de még az oláhot sem és így e kérdésben bajos gon­dolni a kisántánt együttműködésére. Németország iránt a cseh politika hallatlanul óvatos és mindenekelőtt számol azzal a ténnyel, hogy Cseh­ország német területekkel van körül­véve több oldalról. Ilyen körülmények közt a csehek­kel való politikai együttműködésben nem látjuk azokat az előnyöket, amelyek lehetővé tennék a cseh sajtó sértéseinek megbocsátását és az any­­hyira indokólt és szerény követelé­seinkről való lemondást. (Javorina, sziléziai iskolaügy.) Szerbiát illetőleg a szoros együtt­működés szintén kíván bizonyos fenn­tartásokat. Szerbia ugyanis bensőleg épp oly mértékben széteső, mint Csehország. A horvátok épp úgy ki­­kivánkoznak az államból, mint a tótok. Németországhoz való viszony­ban Szerbia kevésbé érdekelt. Az orosz kérdésben álláspontja — saj­nos — fedi a csehekét. A szerb érdekszféra az Adria felé tekint és nagy ellentétet támaszt a szerb állam és az olaszok között, mely utóbbiakkal mindeddig nagyon szí­vélyes viszonyban éltünk és akik hathatósan támogatták nemzeti kö­veteléseinket. Szerbiát azonkívül a balkáni kérdések érdeklik, amelyek még mindig sok robbanó anyagot tartalmaznak. A török kérdésben Szerbia a görögökkel tart, holott mi i törökökkel kötöttünk szerződést. Ez, meg is felel hagyományainknak. Összegezve a dolgokat: a kis­ántánt politikája, amelyben a cseh és szerb érdek túlnyomó az oláh !*'>dek fölött, egészen más problémák kó.'nil forog, mint a lengyel politika. Még Seyda a szélső nemzeti demo­krata lengyel külügyminiszter is jul. 25-ikén tartott beszédében úgy jelle­mezte Lengyelország viszonyát a kisántánthoz, hogy az barátságos, de mivel a kisántánt politikai létalapja, mely a sh-germaini, neuillyi és tria­noni békeszerződéseken alapul, »wem foglalja magában a dolog természeté­nél fogva ama jogi és 'politikai ala­pokat, melyeken a lengyel állam nyugszik«, azért »nincs alapja an­nak, hogy Lengyelország a kis­ántánthoz csatlakozzék«. E nyilatkozat mutatja, hogy még a nemzeti demokraták is bizonyos kritikus szemmel tekintenek a kis­­á utánira s különbséget tesznek Lengyelország és a kisántánt érdelei Wat» Mulatságos, bogy a cseh lapok, melyek azelőtt oly nagy hangon kürtölték világgá, hogy Lengyel­­ország belép a kisántántba, röviddel ezelőtt látva, hogy Lengyelország — A Magyartág tudósítójától — A nemzetgyűlésen ma a zárszó jogán próbáltak a miniszteri beszédekre vála­szolni azok a képviselők, akik határozati javaslatokat terjesztettek elő. Szcitovezky elnök azonban a régi gyakorlat ellenére szigorú korlátokat áliitott a képviselők elő, akik Gaal Gaszton szaktekintélyétől támogatva, hasztalanul vitatkoztak az elnökkel, nem beszélhettek szabadon. A zárszók után kitörő lelkesedéssel megszavazta az egységespárt kormányá­nak az indemnitást általánosságban, az­után elvetették a miniszterek kívánsá­gára a beterjesztett 86 határozati javas­lat legnagyobb részét, köztük Homonnay Tivadar közalkalmazott indítványainak többségét is. Homonnay a fontosabb ja­vaslatokra névszerinti szavazást kért, — az ivet negyvenhat képviselő irta alá, akik közül pontosan tizenhét volt jelen a névsor felolvasásánál, úgy hogy a név­szerinti szavazást nem lehetett megejteni, ügy látszik a képviselő nrak már az el­lenzéki oldalon is egészen kimerültek. Este megkezdődött az indemnitás rész­letes vitája és az előadó szelíd mosollyal záróra előtt pár perccel beterjesztette a jövedelmi adók felemelésére vonatkozó szakaszokat. Az ellenzékiek és titokban a kormánypártiak is legnagyobb megütődés­­sel látták, hogy a kormány fontos adó­javaslatokat be akar ismét csúsztatni az indemnitásba és már a házszabályok alap­ján is tiltakoztak a szokatlan eljárás ellen. A nemzetgyűlés kétnapos szünet után ma folytatta az indemnitás vitáját. Napi­rend előtt Strausz István személyes kér­désben visszautasította a felhatalmazási javaslat előadójának ellene intézett támadását. Az indemnitás! vita során a zárszó jogán Baross János szólalt fel elsőnek s kérte a Házat, hogy utasítsa a kormányt a földreformnovella sürgős beterjeszté­sére. űrffy Imre előadó személyes kér­désben válaszolt pár szóval Strausz István felszólalására. Éles házszafoáíyvita a zárszójog Körül Gaal Gaszton szólalt ezután föl a zárszó jogán s kijelentette, hogy ki akar térni felszólalásában a miniszterelnök és a pénz­ügyminiszter expozéjára. Az elnök figyel­meztette, hogy csak abban a keretben be­szélhet, amelyre benyújtott határozati ja­­vatlata vonatkozik. Gaal Gaszton erra ki­jelentette, hogy a zárszótól eláll és a házszabályokhoz kórt szót. Hosszabban fejtegette, hogy a házszabályok sehol sem Írják élő, hogy a zárszó jogán felszólalók ne foglalkozhassanak a vita egész anyagá­rul. Az elnök ezzel szemben preceden­sekre hivatkozva azt fejtegette, hogy csak a határozati javaslat tárgyához lehet zárszó jogán hozzászólunk Gaal Gaszton újabb felszólalásában kijelentette, hogy az elnök eljárása a szólásszabadság korlá­tozása. Szakács Andor Gaal Gaszton felfogását tette magáévá, mire az elnök újból hang­súlyozta, hogy ragaszkodik az eddigi gya­korlat érvényesítéséhez. Szilágyi Lajos hangsúlyozta, hogy a pénzügyminiszter adóvalorizáló szakaszai miatt feltétlenül szükség van arra, hogy az ellenzék el­hasson a kritika jogával. Farkas Tibor csatlakozott Szilágyi felszólalásához saBáz határozatát leerte. A elnök kijelentette, hogy a Ház e tekintetben nem határoz­hat, mire az ellenzék egyöntetűen azt kö­vetelte, hogy vesse fel a bizalmi kér­dést. Farkas István és Ostor József csatla­koztak Farkas Tibor indítványához, majd Gaal Gaszton azt fejtegette, hogy az elnök is tévedhet és döntőbíró néni lehet J más, mint a Ráz többsége. Az elnök ki- j jelentette, hogy nem jutott ellenkezésbe ! a házszabályok szellemével s ezért nines j szükség a Ház döntésére. Propper Sándor : szerint a korona zuhanásával uj probló- I Imák merültek fel és éppen ezért az j ellenzéket nem lehet elütni attól a jog- i tói, hogy a problémákkal foglalkozzék. I Öffly Iliire polemizált Propporrel s azt * * nem siet a kisántánt keblére, azt hiresztelték, hogy Csehország és Szerbia nem akarják, hogy Lengyel­­ország belépjen a kisántántba. Sa­vanyú a szőlő! kijelentést tette, hogy a képviselőknek nem lehet feleselési joguk. E kijelentésre az ellenzéken percekig tarló viharos zaj ke­letkezett s a „képviselők a padokat verve kiáltoztak Orffy felé: Nem feleselési, hanem alkotmányos jog! A zaj csillapul­tával Örffy ama véleményének adott­­kifejezést, hogy a házszabályok feletti őrködés egyedül az elnök joga. Friedrich István azzal az indokolással ragaszkodott a kritika jogához, hogy a pénzügyminiszter csak a vita végén mon­dott expozét, s ezért szükség van arra, hogy az ellenzéknek alkalma és módja legyen az expozéval való foglalkozásra. Gaal Gaszton kérte az elnököt, olvassa fel a házszabályok ama szakaszát, amelynek alapján kijelentéseit tette. Az elnök meg­jegyezte, hogy ő az eddigi gyakorlatra és a házszabályok szolloméro hivatkozott. (Zaj a baloldalon.) Halier István magáévá tette Gaal Gaszton érveit s a házszabá­lyok szellemével szemben a parlamen­tarizmus szellemére hivatkozott, amely megköveteli, hogy a képviselők hozzászól­hassanak a vita végén elmondott minisz­teri expozéhoz. Bethlen István gróf miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a zárszó jogán való hozzászólások csak nyújtanák az indem­nitás vitáját, amely már igy is tulhosszu volt. A parlamentarizmus szellemére vonatkozólag kitanitást nem fogad el. Hali8r István személyes kérdésben ki­jelentette, hogy csak akkor volna helyén a miniszterelnök érvelése, ha a kor­mány beterjesztette volna a költség­vetett. így a parlamentarizmus szelleme megköveteli a régi gyakorlathoz való ragaszkodást. Bethlen István gróf mi­niszterelnök njabb felszólalásában azt mondotta, hogy a Ház azért nem juthat a költségvetés és más fontos javaslatok tárgyalásához, mert az ellenzék a parla­ment minden idejét igénybeveszi az indemnitási viták elnyujfásával. (Zaj és ellentmondások az ellenzéken!) Rupert Rezső és Szakács Andor kérték az elnököt, hogy rektiflkálja házszabály­­magyarázását. Az elnök kijelentette, hogy részéről tévedés nem történt s igy nincs oka felfogásának megváltoztatására. általánosságban megszavaztál! az indemnitást Ezután Szakács Andor szólóit u zárszó jogán. Sürgette a földreform végrehajtását s hosszabban válaszolt a külügyminiszter­nek az ő személyével kapcsolatos ki­jelentéseire. Részletesen felsorolta az 1918-as eseményeket s azt igyekezett bizonyítani, hogy a kommün utáni rend­szer külső beavatkozáson épült fel. Dénes István szintén a zárszó jogán szólott s a földvagyonváltság kulcsának megváltozta­tását kívánta. Farkas Tibor elállóit a zárszótól azzal, hogy a vitát nem akarja nynjtani. Hosszabb szünet után a nemzetgyűlés az indemnitási törvényjavaslatot általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadta, mire az elnök a vitát megszakí­totta, az ülést délután négy óráig fel­függesztette. A délutáni ülés Délután az általános vita során benyúj­tott határozati javaslatok fölött döntött a Ház. Giesswein Sándornak a párbaj eltil­tásáról benyújtott határozati javaslatát Nagy Emii igazságügyminiszter rövid fel­szólalása után elvetették. Az igazságügy­­miniszter rámutatott a büntetőtörvény­­könyv hiányaira s kijelentette, hogy bün­tetőjogi javaslatában gondoskodni kivan a becsület védelméről s bonyolult esetekben külön bíróságokat akar fölállítani. Baross Já­nosnak a földreformnovelia beterjesztésére vonatkozó határozati javaslatát Szabó István íöldmiveléstigyi miniszter hozzá­járulása után a - Ház magáévá tette. Szabó Józsefnek az állami tanítók és tanítónők státusrendezéséről, a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jogviszo­nyának rendezéséről, a héregyaztetö hiva­talok felállításáról, végül az állami gyárak munkásainak érdekében benyújtott hatá­rozati javaslatait a kultuszminiszter, kereskedelmi miniszter és a pénzügy­miniszter felszólalása után a Ráz "el­vetette. MegKezdtéK az indemnitási javaslat részletes tárgyalását Az elIenzéK tiltaífozott az aáószaKaszoK becsempészése ellen A nemzetgyűlés ülése Gserty Józsefnek az általános, iiikoV-, választójogra vonatkozó határozati javaa^ latánál Bethlen István gróf miniszter»; elnök kijelentette, hogy a nemzetgyűlés»: nek ősszel sürgős dolgai lesznek s ezórtj nem foglalkozhatik a választójogi fövény» javaslattal. A kormány a választójogi tör*., vényjavaslatot kellő időben elő fogja tér« jeszteni. Kérte a határozati javaslat vetését, mire a Ház ilyen értelemben hatá«j rozott. Homonnay Tivadarnak a közalkal*j mázott ah érdekében benyújtott határozatA javaslata került ezután sorra. Kállayj Tibor, Walko Lajos és Vass József mi»' niszterek felszólalása után a Ráz a har­minc határozati javaslat közül csupán at altisztek előléptetésére, a hadifogságot szenvedett közalkalmazottak nyugdíjigényé­nek rendezésére és a hivatalos idő pontot betartására vonatkozókat tette magáévá. A Korma, ny rendeleti Hton szabályozza a KözalK&lmazoílaK meHéKíoglalKo* zását Gaal Gasztonnak a közalkalmazottak mellékfoglalkozása tekintetében előterjeszd tett határozati javaslatánál Bethlen 1st«! ván gróf miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány rendeleti utón fogja megszün­tetni a visszás állapotokat, mivel a kór« dós nem törvényhozási matéria. Kért®, Gaal Gasztont határozati javaslatának! visszavonására, ami meg is történt. Sza­kács Andornak az általános titkos választó* jogról benyújtott határozati javaslatát a Ház a miniszterelnök felszólalására el* vetette. Rassay Kifolynak a tisztviselőknek titkos társaságokba való belépését illetően' előterjesztett határozati javaslatánál Beth­len István gróf miniszterelnök kijelen* tette, hogy osztja azt a felfogást, hogy közalkalmazottak, ideértve a bírókat isy nem lehetnek tagjai titkos egyesületeknek. A kormány a kérdésben rendeleti utón fog intézkedni. Ezért kérte a határozati javas­lat elvetését, mire a Ház ilyen értelem* ben döntött. Ezután elvetették Kiss Menyhért Bell Miklós és Saly Endre 1—1 határo­zati javaslatát. Alföldy Béla javaslatát, amely a diák­­nyomor ellen kér erélyes iuiézkedést, a Ház a kultuszminiszter felszólalása után elfogadta. Ugyancsak elfogadták Alföldy Béla javaslatát a körorvosi állá­sok sürgős betöltésére. Elfogadták MesM Zoltán javaslatát a háborús vagyonok megadóztatásáról. Györki Imre határozati javaslatait elvetették. Propper Sándor határozati javaslatát, hogy a minisz­tert kötelezzék a zárszámadások sür­gős beterjesztésére, a Ház lesza­vazta. Ugyancsak elutasították a nu­merus clausus megszüntetésére tett javaslatát. Elutasították Forster Elek összes javaslatait, úgyszintén Otilik Jó­zsef, Iieisinger Ferenc, Vanczák János, Csilc József, Csizmadia Sándor, Peyer Károly, Iteischl Richárd, Pakots József javaslatait elvetették, kivéve Pakotsnak azt a javaslatát, amely a fizetések sürgős, nyolc napon beiül való kiutalását kívánta, Kállay Tibor pénzügyminiszter felszóla­lása után a nemzetgyűlés elfogadta. Következett Nagy Ernő határozati . .ja­vaslata, amelyben á Károlyi-kormány váá alá helyezését követelte. Nagy Emil igazságügyminiszter azt mondotta, hogy egy kormány vád alá he­lyezése nem a kormány kötelessége, ha­nem a nemzetgyűlés joga, ha a képviseld ur nem tud feledni vagy engesztelődül, tegyen ily irányú lépéseket. Nagy Ernő javaslatát a balszél ellené­ben a nemzetgyűlés elvetette. ÁttérteK az indemnitási javaslat részletes tárgyalására Ezután a Ház áttért az indemnitási ja­vaslat részletes tárgyalására. Az I., It, III., IV. szakaszt változatlanul fogadták el. Az V. szakasznál egy uj ötödik szakasz behelyezését javasolta az előadó, amely a jövedelmi- és vagyonadóknak valorizál­lására vonatkozik. Felkiáltások : Puccs ! Puccs! Kállay Tibor pénzügyminiszter kén a javaslatnak a pénzügyi bizottsághoz való utasítását. Hegymegi-Kiss Pál erélyesen tiltakozik az ellen, hogy az általánosság­ban letárgyalt indemnitási javaslatba ily fontos intézkedéseket becsempészenek. Kérte, hogy utasítsa a Ház a pénzügy­­minisztert, hogy a jövedelmi és vagyon­adók szorzószámának felemeléséről nyújt­son be külön törvéuyjavaslatot. Gaal Gaszton: Szép kis javaslat Farkas Tibor szintén a házszabályok» hoz szólva kérte, hogy az előadó által beterjesztett szakaszt no vegyék be az indemnitási javaslatba. Ugyanilyen érte­lemben szólaltak még fel Dénes István ég Farkas István. Ezután az elnök bemutatta Leudval István ceglédi megbízólevelét, majd napi­rendi .javaslatot tett, mely szerint a Ház tovább folytatja az indemnitási javaslat részletes tárgyalását. Az ülés */i8 érakor ért véget,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék