Magyarság, 1923. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1923-12-01 / 272. szám

1823 december­­, szombat MAGYARSÁG való hivatkozással tiltották be a fajvé­dők gyűlését. Klebelsberg Kuno kul­tuszminiszter Csurgón katasztrófapoli­­tikusoknak és kalandoroknak nevezte a fajvédőket. Szépséghiba van a kultusz­miniszter támadásában. A Kovács-féle kinevezés ügye még nincs elintézve s Klebelsberg jobban tenné, ha elintézet­len ügyeivel törődnék, ahelyett, hogy ilyen kirohanást intézzen a fajvédők ellen. Bethlen István gróf miniszterelnök: :Ez nem tartozik ide. Az Ulain-ügy az elintézetlen.­ Gömbös Gyula: A Ház engedélyével kitért a Treuga Dei kérdésére is s azt fejtegette, hogy a pártközi béke csak akkor jöhet létre, ha a szerződés a kor­mányt is kötelezi s nem csupán az el­lenzékre érvényes. Végül kijelentette, hogy Ulain sorsa a bíróság kezében van. Egyben megállapította, hogy men­telmi jogát tényleg megsértették és in­­d­okolatlan. Ulain további fogvatartása is. Nem lehet Ulain szökésétől tartani, de ha tartanak tőle, úgy fölajánlja ön­magát. Ulain szökése esetén csukják őt is. (Taps a fajvédőknél.) Nagy Emil sürgeti a vita befejezését Nagy Emil igazságü­gyminiszter szó­lalt fel ezután s arra kérte a Házat, hogy sürgősen végezzen az üggyel, hogy mielőbb a bíróság elé kerülhes­sen. Ezt kívánja az ország érdeke s bár nem akarja lebecsülni a nemzetgyűlés kompetenciáját, anomáliának kell mon­dania, hogy ezt az ügyet parlament előtt tárgyalják, mielőtt bíróság elé ke­rült volna. Jogi szakértőkkel tartott ér­tekezleten döntött arról, hogy rendes bíróság elé kerüljön az ügy, ügy­et, mint a szakértőket csak a lelkiismeret és a tiszta jogi meggyőződés vezette. A Btk. kimondja, hogy a bíróságot az ügyészség szempontjai sem a minősítés­nek, sem a büntetés kiszabásának kér­désében nem fedik. Ezért tehát fölösle­ges az ellenzék egy részének izgalma a minősítés miatt. A tekintetben, hogy Ulavira fegyház, vagy állatofogház büntetése vár-e, a döntés a független bíróság kezében van. Ismételten arra kérte a Házat, tegye lehetővé, hogy a bíróság mielőbb foglalkozhasson az ü­gy­­i­yel. A szélsőbal szónokai Györki Imre. Felsorolta az utóbbi időben elkövetett bombamerényleteket s csodálkozásának adott kifejezést, hogy azokat csak akkor nyomozták, amikor egy idegen követség ellen követtek el ■merényletet. Az Ioann-üggyel kapcsolat­ban kifogásolta, hogy amíg munkásem­bereket kiutasítanak az országból, Bo­nilla Titusznak, az amerikai állampol­gárnak alkalma lehetett arra, hogy puccsokat tervezzen. Ez a puccskísérlet anyira elő volt készítve, hogy külső r tavaszi hold viágítot­t be az abla­kon. Lábujjhegyen a szekrényhez ■mént. Előkereste kofferét. A gyerek még mindig nem aludt. Papa. — Csitt! — Papa. • Elhallgass! Magára vette a felöltőt, felkapta a koffert­b és mint a tolvaj, kiosont a házból. Sietett az állomás felé. A perrovo­ már várta a barátja. — Sápadt vagy. — Igen. — Mi lett? — Semmi... Leültek. Még volt egy félórájuk. — Észrevették? Dehogy. Azaz, hogy a fiam... Igen... a fiam... A fiad? —• Mintha az ágyból utánam nyújtotta volna a kezét... mintha meg akart Volna fogni... — Képzelődök És... és... amikor a kapuból visszanéztem... az ablakban mint­ha utánam tekintett volna... lát­tam a szőke haját... megismer­tem ... ő volt... Ostobaság. — Ő volt... igen... a fiam... A hold az arcába sütött... olyan cso­dálkozva nézett... Szegény fiam... szegény kis fiam... Elhallgatott. Nyugtalan lett. Fel­ugrott. — Visszamegyek. — Megőrültél? — Megyek... megcsókolni... a fiamat... Engedj... Utoljára... még egyszer... a fiamat... Eressz! Beszállásra csengettek. '­­ Késő. — A... fiamat... — Egy szót se. Csitt. Most Paris következik. A fülke egészen üres volt. Elhe­lyezkedtek. Valami dermesztő né­maság ült kettőjük közé. Hall­gattak. Kitekintett az ablakon. Aztán egyszerre mintha golyóból lőtték volna ki, hirtelen felugrott. — A fiam... nézd... a fiam... ott... ott... a fiam... És a nyitott ablakon át a per­­ronra mutatott, ahol egy fehérsálas szőke kisfiú állt és bámult a vo­natra. — A fiam... a fiam... Leszaladt a lépcsőn és eszeveszet­ten rohant a gyerek felé. A kalauz­­ sípjába fújt. A vonat indult. — Fiam édes, csöpp fiam... És az éppen magához akarta ölelni a ezeket, amikor egy ide­gen kéz vállát érintette: — Uram... ön téved... Aztán hozzátette: — Ez az én fiam... ha megen­gedi ... Megdörzsölte a homlokát. Kiker­gette szeméből a káprázatot. A gye­rekre nézett. Csakugyan tévedett. Nem az ő fia volt. De a vonat akkor már messze járt, dübörgött. Száguldott Paris felé. Igen, hát igen, lemaradt. Haza­ment, megcsókolni a fiát. És a fia nem eresztette el többé soha... III. — Ki volt a történet hőse? Költai két válla között lebukott a feje és csendesen mondta:­­- Én. támogatásra nem is lett volna szükség. A puccskísérletekkel és bombamerény­letekkel kapcsolatban sok erélyes kor­mánynyilatkozat hangzott el, az eré­lyes megtorlás azonban mindig elma­radt. Ezért nem tud a belügyminiszter tegnapi ígéreteinek sem hinni. A men­telmi jog megsértésének kérdésében nem foglal állást, de hozzájárni Ulain kiadatásához. Szakács Andor: Véleménye szerint a kormány helyesen járt el, amikor Ulaint letartóztatta, de hibázott akkor, amikor a nemzetgyűlést azonnal össze s­em hivatta, annál is inkább, mert ezt a házszabályok világosan kimondják A vádtanács is túllépte hatáskörét, ami­kor nemzetgyűlési képviselő fogvatar­­tása kérdésében döntött a nemzetgyűlés előzetes megkérdezése nélkül. Szerinte Ulain Ferenc további fogvatartása tel­jesen fölösleges, mert Ulain ma már nem veszélyeztetheti az államhatalmat. Indítványozta, hogy Ulain mentelmi jogát függesszék fel, de a további fog­­vatartást azonnal szüntessék meg. Rakovszky István beszéde Rakovszky István beszélt ezután. Mindenben elfogadja Szakács Andor in­­­dítványát, amivel teljesen egyetért. El­ítéli a vállalkozást, amelyben Ulain ré­szes, helyesli és követeli, hogy cseleke­detéért feleljen az illetékes bírói fórum előtt. A nemezig sújtó kezét látja Ulain esetében. Ha a szubjektív érzéseknek szabad folyást engedne, örvendenie kel­lene, hogy Ulain fogházban ül. Itt azonban nem szabad szubjektív érzé­sekre hallgatni, mert egyik legfonto­sabb alkotmánybiztosítékon esett csorba. Kész Ulain mentelmi jogának felfüg­gesztéséhez hozzájárulni, megállapítja, azonban, hogy Ulain mentelmi jogát megsértették azzal, hogy elfogták és fogvatartják. (Zajos helyeslés a keresz­tény ellenzéken.) Helytelen a belügm­iniszter állás­­foglalása a mentelmi jog kérdésében Rakovszky István: Talán föl sem szó­lalt volna, ha meg nem döbbentette volna a belügyminiszter állásfoglalása a mentelmi jog kérdésében. A belügy­miniszter ugyanis tegnap azt mondotta, hogy az őrize­tbevételhez nem kell semmiféle formalitás, őrizetbevételt je­lent már az a tény is, ha valaki mellé egy detektívet állítanak oda, azzal az utasítással, hogy kísérje az illetőt tele vagy oda. A belügyminiszter azt is mondotta, hogy nem kell egy képvise­lővel expressis verbis tudatni az őrizet­­bevételt. Eszerint — folytatta a szónok — nem tudhatja, hogy jelenleg őrizet alatt van-e vagy sem. Nem tudhatja, nem adott-e ki a belügyminiszter utasí­tást, hogy detektív kisérgesse. Ha va­laki tolakodó módon kísérgeti, joga van fellépnie ellene, abban az esetben azon­ban, ha egy detektívet sért meg, aki a belügyminiszter utasítására vesz részt sétájában, akkor ez sui generis bűntett. Szükségesnek tartotta ezeket kifejteni, hogy alkalmat adjon a belügyminisz­ternek téves nézetének revideálására. Huszár Elemér: Majd rektifikálja ,az igazságügyminiszter úr! Rakovszky István: Nem teheti ma­gáévá Rassay Károly felfogását sem." Idézi Rassay tegnapi beszédét, amely szerint a letartóztatás kérdésében nem kell állást foglalni, mert erre vonatko­­zóan két bírói határozat van. Rassay felfogásával szemben, példákkal illusz­trálva, hosszabban magyarázta a bíró­ság eljárását a mentelmi ügyekben, an­nak a bizonyítására, hogy Ulain fogva­­tartása jogtalan. Ha a Ház egy képvi­selő mentelmi jogát felfüggeszti, ezzel szabad utat enged a bíróság eljárásá­nak, de ha a bíróság az illető képviselőt elítéli, akkor újból ki kell kérnie a Háztól. Van egy másik példa is: ha va­laki börtönben ül, de politikai jogai nincsenek felfüggesztve és képviselővé választják, akkor ki kell engedni a fogházból és ki kell kérni a Háztól. Ez a két példa is bizonyítja, hogy melyik részen van az Ulain-esetben az igaz­ság. A régi országgyűlés, amelyet pedig osztályparlamentnek neveztek, mindig igen érzékeny volt a mentelmi jog meg­sértése iránt, mindig a közszabadságo­­kat nézte és sohasem a pártszemponto­kat. Emlékezzünk vissza a Balogh-féle esetre, amely a harmincas években tör­tént. Balogh egy beszédet mondott, amely nem tetszett az uralkodónak. A karok és rendek azonban Balogh mellé álltak s az uralkodóval szemben is meg­­védték Balogh mentelmi jogát. Kuna P. András: Mert a Habsburgok­kal állottak szemben! (Derültség. Fel­kiáltások a baloldalon: Mi az? Fel­ébredt?!) Rakovszky István: Kuna P. András képviselő úr lepsényi bíró korában még erősen Habsburg-párti volt! Friedrich István: Tettenérték Kuna P.-t közbeszóláson! (Derültség.) A közszabadságok tisztelete követeli, Ulain szabadlábra helyezését. Rakovszky István: Az a meggyőző­dése, hogy sem a reakciós kormányzat idején, sem az úgynevezett osztálypar­lamentben nem történt annyi sérelem a képviselők mentelmi jogán, mint a je­lenlegi kormányzat alatt. Beniczky Ödönt, aki annak idején maga ment el a rendőrségre azzal, hogy keresik, mégis letartóztatták. És mit szóljunk ahhoz, hogy Szm­recsenyét és Beniczkyt a kor­mányzó palotájából érkezett parancsra tartóztatták annak idején let! Szilágyi Lajos: Egy szárnysegéd pa­rancsára! Bethlen István gróf miniszterelnök: Nem a szárnysegéd parancsolta! Peidl Gyula: Hát a szocialisták men­telmi sérelmei? Rakovszky István (a szocialisták felé): A szocialistákkal szemben olyan elbá­nást tanúsítanak, amely egészen bele­illik a mai jogegyenlőség korába. A szocialisták azt mondják, hogy nem látják tisztán, hogy forog-e fenn tetten­érés vagy­ nem. Ha nem látnak tisztán, akkor áláspontja szerint a két rossz közül a kisebbiket kell választani. Erre szerencsés kifejezést használ Szakács Andor indítványa, amelyet a szocialis­ták is magukévá tehetnek. Rakovszky István: Azt hiszi, hogy nem kell védekeznie az ellen, mintha azonosítaná magát Ulain tettével. .A legnagyobb mértékben elítéli azt, hogy Ulain külföldi erők segítségével fel akarta borítani a helyzetet. Ezért Ulain­­nak nemcsak a bíróság előtt, de min­den igazi magyar ember előtt felelnie kell. Azt hiszi, hogy az ellen sem kell védekeznie, mintha személyes szimpá­tiával viseltetnék Ulainnal szemben, aki nagyon sajnálatos módon szerepelt több ügyben, így a Tisza-ügyben és a Rassay-ü­gyben is. Tárgyi szimpátiák sem vezetik, csak az objektivitás. Nem nézi, hogy politikai ellenfélről vagy barátról van-e szó, csak arra figyel, hogy igazságtalanság történt-e, vagy sem. A közszabadságok és az alkotmány­jogi biztosítékok érintetlensége érdeké­ben száll síkra. Ezért azon az álláspon­ton van, hogy­ függesszék fel Ulain Fe­renc merítelmi jogát, vigyék ügyét a bíróság elé, további fogvatartását azon­ban haladéktalanul szüntessék meg. (Za­jos taps az ellenzékén.) Ezután az elnök indítványára a Ház holnapra halasztotta az Ulain-ügy vi­táját. Az ülés 1/13 órakor ért véget. Fileptisz mars Kuncsh­ír kormánya Hosszas huza­vona után végre mégis sikerült kormányt alakítania Marx Vil­mos birodalmi kancellárnak. Az új kor­mány tagjai a következők: A birodalmi kancellár helyettese Jarres, külügy­miniszter Streseman dr., hadügyminisz­ter Gessler, munkaügyi miniszter Brauns, pénzügyminiszter Luthers postaügyi miniszter Hoefle, aki egyút­tal a megszállott területek miniszté­riuma ügyeinek intézésére is megbízást kapott. Közlekedésügyi miniszter Oeser, közélelmezési miniszter Kanitz gróf, gazdaságü­gyi miniszter Hamm nyugal­mazott bajor államminiszter, igazság­­ügyminiszter Emminger dr. állam­ügyész. Az új kancellár 1863-ban született a rajnamenti Köhlen-ben, tehát 11 éves. A bonni egyetemen végezte jogi tanul­mányait s 1884-ben állami szolgálatba lépett. Tíz évvel később Elberfeld-ben járásbiró lett, majd a következő 10 esz­tendőt Köln­ben töltötte mint törvény­széki biró. 1907 óta Düsseldorfban mű­ködött, ahol később tanácselnök lett. A politikai életre későn szánta el magát. 1894 óta a porosz képviselőház tagja. A forradalom után 1919-ben a nem­zet­gyű­­lésbe és 1929-ban az új német biro­dalmi gyűlésbe is beválasztották. Hosz­­szabb idő óta vezére a centrum-párt­nak. Ebert elnököt Marx kancellárrá való kinevezéséért az ellenzéki pártok erősen támadják. Herst képviselő levelet in­tézett a birodalmi elnökhöz és mint a német nemzeti párt elnöke ebben a le­vélben kifejti, hogy a parlamentáris szokások szerint az ellenzéki pártok egyikét kellett volna megbíznia a kor­mányalakítással. A német nép túlnyomó többségben a mostani kormányrendszer­től való eltérést és jobboldali irányban való orientálódást óhajt. Ha a biro­dalmi gyűlés nem tud ennek a nép­­hangulatnak kifejezést adni, a biro­dalmi elnöknek fel kell hatalmaznia az új kormányt a birodalmi gyűlés fel­oszlatására. A birodalmi elnök levelében azt vá­laszolta, hogyha eltekintett attól, hogy a két ellenzéki párt egyikét bízza meg a kormány megalakításával, ez azért történt, mert meggyőződött róla, hogy a két párt egyike részére sem állott fenn a lehetősége annak, hogy a kor­mányt alkotmányos alapon alakítsa meg. Ezenkívül azt a benyomást sze­rezte, hogy a német nemzetiek nem he­lyeznek döntő súlyt a vezetésre a kor­mányalakít­ásnál. Kardorff képviselővel megegyezett, hogy a német nemzetiek­nek két fontos tárcát ajánl fel. Mint­hogy az a kísérlete, hogy valamennyi pártból alakult pártok fölötti kormányt nevezhessen ki, meghiúsult, mindent megtett arra, hogy a polg­ári pártoknak a megegyezésre irányuló tárgyalásait­ siettesse. De nemcsak a német nemzeti párt ré­széről éri szemrehányás Ebert elnököt. Mint az egyik berlini lap közli, a leg­utóbbi napokban erős mozgalom indult meg Ebert birodalmi elnök ellen úgy, az északnémetországi hazafiui szövetsé­gekben, mint a bajor szövetségekben is, főként Ebertnek a mostani kormány­válság alatti magatartása miatt. Ebert­­nek azt vetik szemére, hogy a változott viszonyokból nem vonta le a szükséges következtetéseket, amelyek egy jobbol­dali kormány megalakulásában állottak volna. Az egyesült hazafias szövetségek elnöke, Geister képviselő ezért a szer­vezetek vezéreit az egész birodalomból Berlinbe hívta össze a jövő vasárnapra, hogy a kérdést megbeszéljék. Az össze­jövetelen állítólag Ebert birodalmi el­nök visszalépését fogják követelni. 3 KARÁCSONYI ÁRUSÍTÁST MEGKEZDTÜK STERN JÓZSEF RT. CALVIN-TÉR 1 Friss tojást, tejet legfinomabb kakaót és dr. Wan­der-féle malátakivonatot nyújt a szervezetnek az Ovomak­ine erősítő tápszer.

Next