Magyarság, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

1934 március 1, szombat Előfizetési árak: Kegyedébe 90.000 korona. Egy hóra 20.000 koronát Egyes «rám ára hétköznap ÍOOO korona. Vasárnap 1300 korona* Asszíriában hétköznap és vasárnap3000 osztr. Felelős szerkesztő! Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-ntca 8. szám. Telelőn: Józset68-90, Józset 68-91. - Kiadóhivatalt VII, kerület, M|ksa-ntca 8. Telelőn: diózsal 68—02» Megjelenik hétió kivételével mindennap. Mi lesz a koronával? Irta: Ajíay József dr. A jóvátételi bizottság a kül­földi kölcsön értlekében felfüg­gesztette a jóvátételi zálogjogo­kat. Ezzel megnyílt az útja an­nak, hogy a korona stabilizáció­ját — amit önerőnkből megtenni elmnlaKztottunk — külföldi segít­séggel, feltétlen biztossággal, hosszabb időre létrehozzuk. Ma nincs fontosabb kérdés annál, hogy miként és mely színvonalon állandóteitsuk a magyar korona értékét. Ettől függ, hogy az ál­lamháztartási egyensúly helyre­állítását nagymértékben meg­­könnyitjük-e vagy megnehezít­jük. De ez dönti el azt is, hogy ivajjon könnyű diadalra engedjük jutni ixtógegyszer és utoljára a ikoronarotó spekulációt a dolgozó tömegek újólagos kifosztása árán, avagy példaadóan megtoroljuk ezt a vakmerő merényletet, amellyel a. jólszervezett spekulá­ció még közvetlen a kölcsön fel­­ívétele előtt is rúgott egy hatal­masat a magyar koronán. De aagyíontosságn ez az elhatározás a jövőt illetőleg is, mert az érték­ül landósi tás kapcsán módunk nyílik természetes utón szilárd ulapra helyezni a koronát és jó­vátenni azokat a vészes mulasz­tásokat és helytelen intézkedése­ket, amelyekkel a pénzügyi kor­mányzat olyan alaposan tönkre­tette a magyar korona iránt való bizalmat, úgy idebent, mint a kül­földön, is. A legutóbbi napokban csődbe­­tjutott . eddigi valutapolitikánk alapjában elhibázott volt, mert a pénzérték állandósítását kizáró­lag államháztartási, illetve egy­oldalúan fiskális adópolitikával hitte elérhetőnek. Igaz ugyan, hogy 1922 nyarán a pénzügyi kor­mány az események és a közvéle­mény nyomása alatt a devizafor­galom szabályozását is az állami feladatok körébe vonta, de a meg­oldásnál a merev jogi monopó­lium rendszerét választotta a gazdasági helyett. Valutapoliti­­kánkht továbbá még három sú­lyos, hatásában végzetesen pusz­tító tévedés jellemezte. Egyik az az álláspont volt, hogy a pénzér­ték állandósítása annál köny­­nyebb, minél mélyebb ponton próbálják azt valóraváltaui. Erre a különös felfogásra, amely oly hatalmasan támasztotta, alá a ko­ronarontó törekvéseket, nemcsak a helyes pénzelmélet cáfol rá, ha­nem a szemkiszúró példák egész sorozata. Ellenkezőleg: minél na­gyobi) számokban fejeződnek ki a jószágok és „szolgálatok.. egymás-, hoz váló (irtékAÍszőhyái, 'annál' nagyobb lösz na áranarhia, a pénz­ügyi és gazdasági zűrzavar és annál jobban megrendül a pénz iránt való bizalom, amely pedig egyik legfontosabb tartóoszlopa a papírpénz csereértékének. Épp ezért a helyes közgazdasági elvek­től vezetett pénzügyi politikának egyik legsürgősebb feladata, hogy mihelyt meg tudja állítani a pénzérték lefelé való guruié?át, igyekszik a mammutszámokkal operáló leromlott pénzt jóval ki­sebb számok használatát igénylő nagyobbért ékü-. pénzjeggyel ki­cserélni. Bizonyltja ezt Német­ország példája éppúgy, mint az erre irányuló osztják terv is. A másik nagy tévedés az volt, hogy a korona belső vásárlóerejé­nek alakulása nincs befolyással a korona külföldi árfolyamára. A harmadik közgazdasági ab­szurdum volt: a papírpénz érték­viszonyéinak valamely önkénye­sen megválasztott színvonalon való mesterséges megmerevítése azzal a balga célzattal, hogy sem felfelé, sem lefelé ingadozást ne mulasson. Tudvalevő, hogy a fel­felé való emelkedést módjában áll az államhatalomnak a bankó­­prés működtetése utján feltétle­nül megállítani, ellenben a lefelé való zuhanást csak abban a kivé­teles esetben tudja megakadá­lyozni, ha nagymennyiséigü kül­földi fizetési eszköz áll rendelke­zésére. Ebből következik, hogy a »merev<5 korona esetében a speku­láció teljefjen biztos abban, hogy a korona értéke nem emelkedhetik, liánéin csak esketik és igy minden rizikó : nélkül, állami védelem alatt; próbálkozliatik a korona­­rontással. Minthogy hoSsZpozieiő a koronában, ki nem alakulhat, mihamar az egész gazdasági élét besszpozieiót kénytelen elfoglalni és igy mindenki öntudatlanul a koronarootók malmára hajtja n vizet. Az a szerencsétlen valuta­politika, amely engedelmes kész­séggel mindig azon a szinten pró­bálta stabilizálni a. körönéit, ahová éppen a spekuláció terv­szerűen lepofozta és mindig sietve igyekezett már eleve biztosítani a koronavontókat, hogy a bankó­prés ellenállhatatlan erejével fogja megakadályozni, ha a ko­rona bármily okból felfelé pró­bálna emelkedni: tulajdonképpen öntudatlan vaksággal egyik leg­hatalmasabb előmozdítója volt aí koronarontásnak. Fájdalom, a külföldön is akadt hive a pénz­ügyi mehamkusok között a pénz­érték bármilyen, önkényesen ki­választott szinten való megmere­­vitésének, de az igazi pénzembe­rek és közgazdászok — mint leg­utóbb az osztrák Spil&müUer is — nagyon elítélik ezt, a közgaz­dasági élet elemi törvényéi figyel­men kiviéi hagyó álláspontot és a szilárd alapon nyugvó pénzügyi kibontakozásra nézve egyenesen rendkívül károsnak bélyegzik a papírpénz értékviszonyéinak mes­terséges színvonalon való rögzíté­sét. A ’mi esetünkben kétszeresen fontos az, hogy a kormány erre a feltétlenül helytelen álláspontra no helyezkedjék. Az éppen folya­matban levő koronarontó akció és deviza-politikánk' tojástánea ai merev jogi monopólium önkény­kedése és a zugíorgaiom respektá­lása között, ebben a pillanatban kizárja azt, hogy bárki is meg­mondhassa, hogy mi a magyar korona valóságos csereértéke. Ezt csak akkop tudnék megállapítani, ha a spekuláció a külföldi kölcsön előtt végleg leténnó a fegyvert, az árfelhajtó pánik megszűnnék és a bankóprés igénybevétele állami kiadások fedezésére teljesen ki léimé zárva, tehát ha a forga­lomban lévő pénzmennyiség, amely a pénz csereértékének ki-Az élet sínéin Irta: Erdődi Mihály (Vtannvomis tilos) I. Balog Pál költő vélt és mert a Küllőknek élűi is kell, természetesen Volt még más foglalkozása is azon­kívül, hogy verseket irt. — Balog- ur, maga egy remekíró.» <— mondta a kiadóhivatali főnök és jnegvoregette a szerény ifjú vállát. —- Tetszett a versem főnök urnák? r- kérdezte Balog szemlesütve. — A verset nem olvastam ... de Bz írása, az tetszik. Meg vagyok elé­gedve. Ilyen eimiró, mint maga, már jégen nem volt az irodámban . .. Es a eimszalagokra mutatott, ame­lyekkel tele volt Balog íróasztala. •Azzal savkonfordult. Elment. Az jrodistanök egymásra nevettek. Ba­log nem mert a szemük közé nézni. Nagyon röstellte, hogy igy beugrott e főnök leereszkedő tréfájának. II. Kedvetlenül ment, fel a lépcsőn. ^Becsengetett. Margit nyitott ajtót, s — Ilyen korán* — Rossz idő vau. Hová menjek? !A szobám hideg. Maguknál legalább fűtve ,van. Amig a vacsora elkészül, megírok egy 'verset... Ha meg­engedik ... — Mért ne? De vau egy kikötésem. r- Parancsoljou. — A verset rólam írja. Balog arca felderült. Megfogta ■Margit- kezét. — Milyen kedves ... És megcsókolta a csuklóján felül. nr. — Kérlek, Margit ... — Tessék, mama ... ~ Nézd, lányom, azzal, Jíogy ol­csón kosztol adunk ennek az ember­nek, éppen elég áldozatöt hozunk az irodalomnak. Nem szükséges, hogy ráadásul még kacérkodjál is velő... — Hadd örüljön szegény. Kijelen­tette, hogy a Múzsá ja vagyok . .. Pedig még nem is csókoltam hom­lokon. A mama összeráncolta szemöldö­két. — Mit kötöd 1« magad ennek az embernek? Egy ilyen élhetetlennek, kérlek? Soha nem lesz belőle sem­mi ... Megjósolhatom .., IV. És jött a tavasz. Sütött a nap. A nyitott ablakon bezuhogott a fény. Az ég kék izzása a falitükörből, át­ragyogta a szobát. Margit éi>pen ebédhez terített. —r Hol késik ez a Balog? t «— Kihiil a leves. — Meddig várjunk? Félegy. A mama idegeskedett — Fel fogunk neki mondani. Háromnegyed egy volt amikor Balog megérkezett- Lelkendezve rontott be az ebédlőbe. Kezében új­ságot lobogtatott — Megnyertem a pályadijat. — Miféle pályadijat? — Hát, amiről még a múlt ősszel beszéltem. Hiszen fel is olvastam maguknak a darabot. Még a mama is el volt ragadtatva tőle. Pedig ez nagy szó. Tőle jobban féltem, mint a drúwubiráló bizottságtól. •. — Hát csakugyan? Maga lett a nyertes? Balog.büszkén 3 mellére ütött,s — Én! ... A mama arcát széles mosgly szelí­dítette meg. ... — Mondtam,., mindig mond­tam, hogy magából egyszer még nagy ember lesz, V. A színház igazgatósága ígéretet tett, hogy a darabot rövidesen szincehozza. Az előlegből uj ruhát csináltatott magának és még a nyá­ron megismerkedett egy színésznő­vel. Kikoesikázot-t vele a Margit­szigetre és a. vendéglő lampiónos, cigányzenés terraszán- granszenyőri gesztussal rendelte meg a vacsorát. — Edit, — mondta Balog fel­ujjongva, —» ha maga most a szi­vembe látna . . . . A színésznő felka-cagött. Balog magasra emelt® a pezsgős poharat. — Amí g élek .. . ezt az estét,. . soha . . . soha ... Nem merte befejezni a mondatot. Keze az abroszra roskadt. A fejében szédülést érzett. Margitra gondolt. Szempillája leereszkedett. Hallga­tott. Edit «les szeme rögtön észre­vette a változást.- Hol jár a gondolata, mondja? Balog fölrázta magát. — Sehol .. . D« ezt olyan meggyőződés nélkül mondta, hogy Edit szinte sértésnek yette. A salját kereste. — Fázom. Kísérjen haza ... :■>-. VI. • Természetesen erről a margitszi­geti intérmezzóról Balog egy árvái szóval se tett említést Margitnak, Az előlegből most már csuk annyija maradt, hogy egy hónapra, előre ki­fizethette a kosztol. Kénytelen volt továbbivá is címeket írni, de most már egy kicsit magasabban hordta a fejét. Asztalán a ciínszalagok úgy tűntek fel. mintha élete megtépetfí filmszalagjai volnának és ábrán­dozva fújta cigarettafüstjét.' a' leve­gőbe. Editre^ gondolt A margitszi­geti estére. Szivébe zárta ezt; az em­léket, mint valóra váltott álmainak: első felvonását. És reményei ret’lek­­torkévéjóben Margit, arca egészen elhomályosult. ■ — Tulajdonképpen mért is kom­plikálom én úgy össze a dolgokat? És egyáltalán mit kötöm magam ahhoz a lányhoz? Akkor, hagyom ott, amikor akarom . . . Életem vo­rn) ta uj sínekre robogott ... És Margitot kikapcsolom a szivemből, mint egy teherkocsit . . . Fütty . . . és el van felejtve az egész . . . A vacsoránál szótlan volt. Kerülte Margit pillantását. Hozzá kezdeti, .hogy felépítse a hidat, amely Mar­gitét Edithez vezesse át. A levegői»« bámult. Margit észrevette a válto­zást. — Mi történt magával? — Semmi ... De ezt; is olyan meggyőződés I? Ara 1000 korona Budapest, V» éyf. 51. (950.) szám

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék