Magyarság, 1924. április (5. évfolyam, 76-83. szám)

1924-04-01 / 76. szám

1924 április 1, kedd J? Äi9® 15®0 Sc@r@na Budapest, V. évi. 76. (975.) szám M M pK SJRSSG Előfizetési árak: Negyedévre 90.000 korona. Egy hóra 30.000 korona. Egyes szám ára hétköznap 1500 korona. Vasárnap 2000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. K. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca s. szám. Telefon: Józseí G8-90, József «8-91. - Kiadóhivatal* VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 68—92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Levélcím: Budapest 741, Postafiók 19. Évforduló A magyar nemzet kegyeletes emlékezete ma a napi politika zsivaja fölött egy távoli sir felé száll, melynek kőlapja Magyar­­ország utolsó koronás királyát borítja. Ebben az emlékezésben több van annál a szokásos hódo­latnál. mely Szent István koroná­jának egykori viselőjét halála után is megilleti. IV. Károly ki­rály elhunytat nemcsak száműze­tésének és halálának tragikus kö­rülményei teszik annyira feledhe­tetlenné, nem is csak azok az egyéni és emberi tulajdonságok, amelyek életében ékesítették és nem is csak az a részvét és tiszte­let, melyet, tőlünk elszakított hozzátartozóinak sorsa oly termé­szetszerűleg maga felé hajlít.lsem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az a veszteség, mely a király ha­lálával bennünket ért, abban a mértékben válik egyre súlyo­sabbá s érezteti egyre tragikusab­­;ban a maga következményeit, '»mily mértékben idő szerint tá­volodunk n király halálától. Ma, tűikor minden nap esztendőnek {számit a magyarság életében, .év­fordulóról -évfordulóra viJágosab­­mn tetszenek föl ennek a királyi tragédiának sorsunkkal oly szoro­san összekapcsolt vonatkozásai. Mert a király halálával nemcsak a legitimitás, mint elv, veszített sokat jelentőségéből, hanem ve­szített az az eleven kapcsolat, me­lyen át a nemzet ezt az elvet a koronás uralkodóban megszemé­lyesítve látta. 8 veszítettek mind­azok a politikai és erkölcsi erők, melyeket ennek a kapcsolatnak eleven valósága jelentett Magyar­­ország számára. De az erkölcsi és közjogi mér­tékkel mérhető veszteségen túl és talán ezek fölött áll annak a po­litikai gondolatnak sorsa, mely a koronás király személyében az integráns történelmi Magyaror­szágot, vagy még szélesebb érte­lemben a magyarság hegemó­niáját. jelentette a T»u na-völ­gy ében. Tehát azt az uralkodó 'gondolatot, amelynek megsemmi­sítésére egy világ fogott össze el­lenünk és körülöttünk. Lehetet­len meg nem érezni most, csak pár esztendő távlatán keresztül is, hogy Budaörsnél er« -a gondolat kísérelte meg, hogy hazatérjen és irányitő tényezőjévé váljék újból a. magyar politikának. És lehe­tetlen észre nem venni, hogy a király halála óta hogyan ernyőd­nek el é.s hogyan gyöngülnek azok a hajtóerők, melyek ennek a gondolatnak a föltámadás esé­lyeit biztosíthatták volna. Lehe­tetlen észre nem venni, hogy száll alá a hivatalos, de még az ellen­zéki magyar politika szemhatúva is erről az évezredes magaslatról egyre szegényesebb keretek közé. Ki merné kétségbevonni, hogy milyen szerves és politikai össze­sára szőnek Parisból és Prágából egyaránt. Ez az uj összmonarhia. amelybe mi szolganépek gyar­mati sorsára leszünk Ítélve, itt készül bennünk és körülöttünk. De nem mi kezdeményezzük töb­bé, nem mi leszünk a súlypontja s nem a mi érdekeinket szolgálja. A kölcsönakció, melynek sikeré­vel olyan büszkén kérkedünk, en­nek a hálónak egyik láncszemé, talán a legerősebb, amely lekötöz és kiszolgáltat bennünket az ide­gen uralmi gondolatnak. Ha mérleget készítenénk róla ezen a tragikus és szomorú év­fordulón, milyen mértékig válto­zott meg a hatalmi egyensúly mérlege köztünk és szomszédaink között, kétségbe kellene esnünk jövőnk felett. Az utolsó koronás király emléke éppen azért oly eleven és feledhetetlen, mert hoz­­zámérve. érezzük át hanyatlásunk nagyságát. De ez az emlék nem­csak arra képesít bennünket, hogy rajta keresztül mérjük meg helyzetünket. Azt az erőt. is ma­gában hordja, amely újra föl­emelhet bennünket olyan törté­nelmi célok magaslatára ame­lyekért magyarként élni és halni egyedül érdemes. \ lairtdóH crfíelfcs illái láncait«® a M#lcsÄ?!@¥Äi®felfal szemfios A raűifüális ellenzfiit egsirésze színién az érdemleges vita melled ümtmt-ik szacSúMeaNiftraldK Honfion fiafárazssaü aiiásfagiaiásafrrai — A Magyarság tudósítójától — A kölesöiijavaslatokkal szemben még mára sem alakult In egységesen as ellen­zék hangulata s a baloldal, egyrésze hol napra halasztót Ja döntését, mikor is a különböző frakciók a parlament épüle­tiben. közös értekezleten beszélik inog az egységes eljárást illetően felmerült ter­veket. Egyelőre csak a fajvédő, csoport cs a. Rupert-féla Kossuth párt foglalt végle­gesen állást a javaslatokkal szemben. A fajvédők ma este értekezletet tartottak Gömbös Gyula lakásán és elhatározták, hogy a kölcsönjavaslatok ellen elvi ala­pokból kiinduló erőteljes vitát indíta­nak, amelynek során nem szorítkoznak csupán a kritikára, hanem pozitív irány­ban is megjelölik a kibontakozásnak ál­taluk helyénvalónak vélt útjait. A Ru­­pert-félo Kossuth-párt is értekezleten foglalkozott a kölcsön javaslatokkal s ugyancsak az érdemleges vita, mellett döntött azzal, hogy vállalja a felelőssé­get a vita esetleges elhúzódásáért. Érte­kezletre gyűlt egybe raa este a költsön­­javaslatokkal kapcsolatosan a szociál­demokrata párt parlamenti frakciója is, döntését, azonban holnapra halasztotta. ü ielhatalmazäsä iawasia« a ölzí»i!sőg©?c ©Joss . nemzetgyűlés pénzügyi, közgazik ságt.-.és közjogi bizoli iga Kárig;/ Gedeon gróf elnöklésével ma délután folytatta a felhatalmazási törvényjavaslat álta-A miniszterelnöK szerint a német Kér­dés megoldása megKönnyitené a magyar Kölcsön elhelyezését Bethlen István gróf mmú^ferelnök, a felszólalások politikai részére reflek­tálva, ismertette, azokat az okokat, ame­lyek szükségessé tették az oláhokkal kötött megegyezést a jóvátétel! bizott­ság elolt lévő kárpótlás kérdésében. A kisün tant államai súlyt helyeztek arra, Itogy a magyar szanálási program vég. leges megállóvitásával egyidejűién tisz­tázzák azokat a függőben levő legfon• losabb kérdéseket, amelyek különösen a répa ráció ügyével kapcsolatosak. így létesült a ezerbekkel való megegyezés a törvényjavaslat indokolásának második mellékleteként, továbbá az diákokkal való megállapodás, amely a javaslat indokolásának harmadik mellékletét ké­pezi. Hangsúlyozta, hogy ebben a meg­állapodásban a kormány a kérdés prak­tikus megoldására töröködéit olyanfor­mán, hogy úgy Magyarország, mint Oláhország visszavonta azt a keres tét, amelyet az oláh okkupáció költségeinek! megtérítése elmén, il!előleg, az oláhok által okozott károk megtérítése elmén egyrészről Oláhország, Másrészről Ma­­gyararszág intézett, a rcparációs. bizott­sághoz, amely követelések . szúmszerint összegben körülbelül egyformák voltak. Ami a kibocsátandó kölcsön elhelyezé­sének kérdését illeti, bízik abban, hogy a népszövetség segítségével a kölcsönt sikerül elhelyeznünk. Abban az esetben, ha a német kérdés rövidesen megoldásra kerülne, ez nemcsak nem akadályozná a mi kölcsöniink kibocsátását a pénz­piacod való konkurrenciával, hanem el­lenkezőleg ,—^nézete szerint — csak elő­nyünkre szolgál a tekintetben, hogy a .kölcsönhöz mielőbb hozzájuthassunk, mert az , végleges tisztázását joldftené a köaépeurópai helyzetnek és megerösi, teile’ a pénzvilág bizalmát. Az együttes bizottság holnap folytatja’ a javaslat tárgyalását. . Aiidrássj/ Gyula gróf legutóbbi nyilatkozott a JMjasyarmg-ban a köl­csön ja yasiai o kkal szem hun elfoglalt álláspontjáról és ebben a rövid nyi­latkozatban pár tömör mondatban szinte megdöbbentően éles képet adott a nemzet a mai fásult és beteg lelkiállapotáról- Andrássy Gyula szavaira most rávisszhangzik a nemzeti társaskör és-különféle egyéb munkapárti emlékbizottságok orgá­numa. amely természetesen nem ké­pes elviselni, hogy akadjon bárki is, aki nem az egyedül illetékes ténye­­zök fejével gondolkozik. Az orgá­num megrójja Andrássyt, hogy a kölcsön ellen felvonult ellenzék harci füzét nem hűti le, emlegeti a múltakat, amelyek közt a munka­párt és sajtója sohasem fogja már magát kiismerni és azután mély, megvetéssel idézi Andrássy kijelen­tését, hogy most egészen egyedül, párt nélkül áll. Andrássy Gyula va­lamennyi bűne közt, úgy látszik, ezt tartják legbosszuntóbbnak. Egy em­ber, aki nem tartozik a többséghez, aki nem akar tudni az egészséges és guvernemcűtális opportunizmusról, aki szembe mer szállni a Miniszter­elnök Úrral és vállalja a magára­­hagyatottságot is holmi elvek és meg­győződések kedvéért! Aki egyedül van, az valóban nem lehet se okon ember, se komoly politikus. Ez a ké­­pesités nálunk a többséggel kezdő­dik... Ezért kell Magyarország leg­nagyobb államféríiúuak Bears ural tartanuuk, hiszen neki van uia ná­lunk a legnagyobb pártja. Olya» függés van az integritás nagy cél­jainak ilyetén elhomályosulása és ama tény között, hogy a ki­rály, aki a világ és ellenségeink szemében is ennek a történelmi igénynek megalkuvást nem is­méim képviselője és szimbóluma volt, nincsen többé az élők so­rában. Az a magyar politika, mely nálunk az ország esisztenciájá­­nak és függetlenségének nevében küzdött a király hazatérése ellen, nem tagadhatja le ennek a ha­nyatlásnak kézzelfogható bizonyí­tékait. Ez a politika az ország függetlenségét féltette a Habs­­h u rg - rés tar, rációtól s behunyta szemét azokkal az ellenségekkel szemben, amelyek csodálatoskép­pen ugyanettől a restaurációtól féltették a maguk ekisztenciáját s vele együtt mindazt, amit Ma­gyarország szétdarabolásával ma­guknak zsákmányul szereztek. Ez a politika és az a másik is, amely az óvatosság és megalkuvás aranyközéputját járja, nem akar tudomást venni róla, hogyan nő napról-napra sűrűbbé és átbatol­­liatatlanabbá körülöttünk és fe­jünk felett az a haló, melyei egy uj dunai összmonarhia restauxálá­lános vitáját. As ülésen a kormány ré­széről Bethlen István gróf miniszter­elnök és Korányi Frigyes oirö pénz­ügyminiszter vett résit. Heinrich Ferenc, az első felszólaló, az, akció külpolitikai részét tartja a leg­fontosabbnak és annak a helyzetnek megteremtését, amely a népszövetség segítségével alakul ki. Megítélése sze­rint. a részvény vált ság megoldásának azt a formáját, ámel.jet ebben a törvény­ben választottak, revízió aid kell venni. Sándor Pál kifogásolta, hogy a kormány felhatalmazás nélkül intézkedett a. jöve­delem odóbe vallások nah benyújtására nézve. Kamut hí olt ezután azokra a ter­hekre, amelyek a kereskedelmet és az ipart terhelik a közszolgáltatásokban és kifogásolta a kormányzatnak e részben követett politikáját. Farkas István a kormány pénzügyi és közgazdasági poli­tikáját bírálta. Bíró Pál, a húzhasson­­részesedés és a forgalmi ódák kérdésével foglalkozott és szóvá tette a városi lakos­ság túlságos megterhelietését. Ugrón Gábor, azt fejtegette, hogy nem a kölcsön számszerű, összege a fontos, hanem az a körülmény, hogy a népszö­vetség égisze alatt olyan akciói indít­hatunk meg, amely úgy a külföldön, mint a belföldön e bizalom felkeltését cs megerősödését eredményezheti gazda­sági és pénzügyi kibontakozásunk iránt. A javaslatokban a jóvátétel kérdésének megoldását látja. Mint a megoldás ré­szét fogadja el azt az igen sajnálatos tényt, hogy az oláh okkupáció kérdésé­ben a törvényjavaslat indokolásához mellékelt megegyezést kötötte a kor­mány az oláh állammal. 'A külföldi, köl­csön felvételit szükségesnek cs kikerül­­hetetlcnnek tartja, A^javaslatot el­fogadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék